2016. évfolyam / 2016/1.

Adózás rendje újratöltve


Kattintson a Fullscreen ikonrafullscressn , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

„The most enthusiastic clapping came from the four young men
inthedoorwaywho had goneawayatthebeginning of the
piecebut had come back whenthe piano had stopped.”

/James Joyce: Dubliners/

1. Az általános közigazgatási eljárásrend és az adóeljárás

Egy 2010-ben létrehozott munkacsoport jelentése alapján az Európai Parlament 2013. január 15-i állásfoglalásában arra kérte az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az európai közigazgatási eljárásról szóló jogszabályra.[1]

Az időközben testet öltött európai közigazgatási eljárásjogi kódex[2] (a továbbiakban: Modell Szabályok) anélkül, hogy bármilyen közvetlen hatása lehetne a nemzeti közigazgatási eljárásjogra, hasznosan foglalja össze azokat az értékeket, amelyek az elmúlt évtizedekben a közigazgatás működése során kialakultak. Ezek közül az elvek közül kiemelkedik a megfelelő ügyintézéshez való jog, amelyet az Alaptörvény XXIV. cikke is tartalmaz.[3]

A megfelelő ügyintézéshez való jog a Modell Szabályok szerint magában foglalja az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség, a jogbiztonság, a tisztességes eljárás, az objektivitás és elfogulatlanság, a részvétel, az arányosság, a jogos elvárások védelme, az átláthatóság és a hatékony jogorvoslat követelményét. A tisztességes eljárás elvén belül érdemes kiemelni a meghallgatáshoz való jogot, az iratokba való betekintés és a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát, az észszerű határidőben való döntéshozatal, a döntések indokolási kötelezettségének elvét és a jogorvoslatokról való tájékoztatás elvét. Kifejezetten magyar innovációként utalhatunk az Alkotmánybíróság gyakorlatára, amely a végrehajtást szolgáló eljárást az alapeljáráshoz szervesen kapcsolódó eljárásként határozta meg, amelyben az alapeljárás garanciáinak is érvényesülniük kell.[4]

Ha a közigazgatási eljárásjog hatékonyságát növelő megoldásokat keresünk, fontos szempont a gazdaság működésére és a versenyképességre gyakorolt lehetséges hatás. A lehetséges modelleket egy előadásomban [5] rangsorba állítottam, hangsúlyozva, hogy a felsorolásban haladva fokozatosan csökken a hatóság központi szerepe az eljárásban, ugyanakkor növekszik a tevékenységet gyakorló ügyfél, gazdasági szereplő autonómiája, felelőssége. A felsorolás az alábbi modelleket tartalmazta:

  • kifejezett engedély előírása,
  • hallgatólagos elutasítás,
  • hallgatólagos engedély,
  • bejelentés, későbbi engedélyezési eljárás és felügyelet,
  • bejelentés, későbbi felügyelet,
  • szabad tevékenység gyakorlás, későbbi felügyelet.

Hangsúlyoztam, hogy a rangsorban első (az engedély előírása) a legkörülményesebb és legbürokratikusabb, és a rangsorban utolsó (szabad tevékenység gyakorlás, későbbi felügyelet) a legszabadabb, legversenyképesebb megoldás.[6]

Az általános közigazgatási rendtartás lassan lezáruló kodifikációs folyamatában kérdésessé vált az eljárási kódex általános jellegének fenntarthatósága. Az elképzelések – szemben a Ket.-tel – a garanciális eljárási szabályokra, a tárgyi és értelmezési elsődlegességre, a különös eljárási szabályokhoz való új viszonyulásra összpontosítanak.[7] Az új általános közigazgatási rendtartás (a továbbiakban: ÁKR) új módon kell hogy viszonyuljon az olyan markáns eljárásrendekhez, mint amilyen az adóigazgatási eljárás. Követendőnek tűnhet egy olyan megoldás is, amely az adóigazgatási eljárást teljes mértékben kiveszi az ÁKR hatálya alól. Alátámasztja ennek szükségszerűségét az az alapvető különbség, amely a hatósági eljárások alapmodellje és az önadózás rendszere között mutatkozik. Bár az ÁKR is erőteljes lépéseket tesz az engedélyezési modelltől való elszakadás irányába, az adóeljárásban következetesen a hatósági ellenőrzésé a fő szerep. A hatósági eljárásjog keretében értelmezett hatósági ellenőrzés sajátosságai sem azonosíthatók az adóigazgatási ellenőrzés főbb tulajdonságaival. E két tevékenység fajtát még a közigazgatási eljárásjog-tudomány sem kapcsolja össze[8]. Újabb példa az általános és a speciális szabályok összeilleszthetetlen voltára az, hogy a Ket. 2016. január 1-jétől hatályos függő hatályú döntésre vonatkozó szabályozása[9] tárgyában annak alkalmazását az Árt.-ben azonnal ki is kellett zárni[10], figyelemmel arra, hogy az adóügyekben kiemelt érdek fűződik ahhoz, hogy a hatóság végleges döntést hozzon, és a kérelmezett jog automatikus gyakorlását a törvény adóügyekben kifejezetten kizárja.

2. Az adózás társadalmi környezete

Ha az adóigazgatási eljárás alapfeladatáról ejtünk szót, nem tekinthetünk el a kelet-közép-európai új demokráciák olyan szociológiai sajátosságainak elemzésétől, mint a rejtett gazdaság léte és az adóelkerülés magas mértéke. A rejtett gazdaság törvényes gazdasághoz viszonyított aránya ugyanis meghatározó minden adórendszer működését illetően. A kiindulópont ugyanis egy olyan bizonytalan helyzet, amelyben az adófizetőnek mérlegelnie kell, hogy az ellenőrzés valószínűsége, a büntetés mértéke, az adó mértéke és saját kockázatvállalási hajlandósága alapján eltitkolja-e, és milyen mértékben titkolja el bevételeit.[11] E döntése meghozatalában az adófizetőt nemcsak általában az adókörnyezet, de az eljárási lehetőségek és jogosultságok is befolyásolják. Fontos, hogy tisztán adminisztratív módszerekkel a feketegazdaságot nem lehet visszaszorítani, a gazdaság fehérítésének ösztönzésén kell alapulnia.[12]

3. Új szervezet

 2016 jelentős változásokat hoz az adóhatóság és az adózók életében is. Törvény született a NAV szervezeti átalakításáról[13]. A törvény a NAV szervezetét az alábbiak szerint alakítja át:

A NAV a feladatait központi szervei és területi szervei útján látja el. A NAV központi szerve a Központi Irányítás és a Bűnügyi Főigazgatóság.

A NAV területi szervei a megyei (fővárosi) adó- és vám­igazgatóságok (a továbbiakban: megyei igazgatóságok), a Fellebbviteli Igazgatóság, a NAV nyomozó hatósági feladatait ellátó területi szervei és a Kormány rendeletében meghatározott igazgatóságok, illetve intézetek. A NAV nyomozó hatósági feladatait a Bűnügyi Főigazgatóság és a NAV nyomozó hatósági feladatait ellátó területi szervei látják el. A megyei igazgatóságok kirendeltségeket működtethetnek.

Eszerint a jogorvoslati fórumrendszer alakulása adó- és vámügyekben 2016. január 1-jét követően az alábbi:

Az elsőfokú döntések meghozatala az egységes megyei (és fővárosi) adó- és vámigazgatóságokon történik, amely döntések ellen benyújtott jogorvoslati kérelmeket egy speciális, országos hatáskörű szerv, a Fellebbviteli Igazgatóság bírálja el, amely kizárólag e tekintetben felettes szerve az adó- és vámigazgatóságoknak.

E szerv a korábbi regionális adó-főigazgatóságok valamint a regionális vám-főigazgatóságok másodfokú hatósági tevékenységét vette át, és a másodfokú hatósági feladatok mellett ellátja a másodfokú adó- és vámhatósági döntésekhez kapcsolódó közigazgatási perképviseleti tevékenységet is az egész ország területén.

A Fellebbviteli Igazgatóság döntései ellen benyújtott jogorvoslati kérelmeket – mint felettes szerv – az ún. Központi Irányítás (korábban Központi Hivatal) vezetője bírálja el.

Újdonság, hogy ez évtől a nemzetgazdasági miniszterhez felügyeleti intézkedés iránti kérelem benyújtására már nincs lehetőség, azonban a miniszter, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felettes szerve, hivatalból továbbra is tehet felügyeleti intézkedést az Art. 141. §-a alapján, ha törvénysértést észlel.

Az átalakítás indokait illetően utalni kell az Állami Számvevőszék 2014. évi NAV-ellenőrzésének tapasztalataira, amely megállapította, hogy az adó- és vámterület egységesítése, integrációja harmadik évében az intézményi átalakítással járó előnyök még mindig nem jelentek meg, a megújulás hiányát mutatja a NAV egységes folyószámlarendszere kialakításának elmulasztása. Nem építették ki a hátralékkezelés egységes, jól átlátható és naprakész rendszerét, nem javult az adóbeszedés hatékonysága. Az adózói hátralékok aránya növekedett, az utóbbi öt évben 3800 milliárd Ft hátralékot töröltek elévülés, behajthatatlanság, tartozásmérséklés, felszámolási eljárás jogcímén.[14] Ugyanakkor arra az ellentmondásra is rá kell mutatni, hogy a NAV által évente vizsgált kb. 150 ezer adózó vizsgálatát mindösszesen 3 ezer adóellenőr végzi, és állapít meg évente 500 milliárd Ft körüli (!) jogerős nettó adókülönbözetet.[15]

4. Eljárási változások

Jelentősen módosult az adóeljárás is.[16] Új jogintézményként kerül bevezetésre az adózók minősítési rendszere, valamint a személyijövedelemadó-bevallások egyszerűbb módjaként bevezetésre kerülő bevallási nyilatkozat és bevallási tervezet. Fontos mérföldkő, hogy az adó- és vámfizetési kötelezettségeket egységesen egy folyószámlán tartják nyilván. Az adózók minősítése eljárásjogi szempontból eltérő ügyféli pozíciót teremt, amely megbízható adózók esetében rövidebb ellenőrzési időtartamhoz, első alkalommal bírság helyett teljesítésre történő felhívást, alacsonyabb bírságösszeget, gyorsabb áfavisszaigénylés-kiutalást jelent. A kockázatos adózókkal szemben szigorúbb eljárási szabályok érvényesülnek, nevezetesen: a visszaigényelt áfa kiutalási határideje 75 nap, 60 nappal hosszabb ellenőrzési határidő, magasabb mértékű késedelmi pótlék, kivételes méltányosság kizárása, kötelező bírságszankció alkalmazás 50%-os alsó határ érvényesítésével, magasabb felső határ a mulasztási bírság esetében.

E rendelkezésekkel összefüggésben a fent ismertetett indokolatlan hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve említhető meg. Felvethető, hogy nem sérül-e az ügyfélegyenlőség elve, ha a hatóság megbízható és kockázatos adózó tekintetében azonos tényállás és anyagi jogi jogszabály mellett más döntést hoz. Elegendő-e ellenérvként az eltérő és törvényben szabályozott ügyféli pozíció, vagy vizsgálni kell az arányosság szempontját is.[17] Ha az európai adójog alapkönyvét a Terra – Wattel: European Tax Law című kötetét lapozgatjuk, hasonló diszkriminációs kérdésekben nem találunk megfelelő analógiát, hiszen az európai adójog negatív integrációja főként a rezidensek és nem rezidensek összehasonlítható helyzetével, a kölcsönös elismerés kérdésével, határon átnyúló adó-tényállásokkal, a bizonyítási teher elosztásával, a forrásország nemzeti elbírálási rendszerének kérdéseivel foglalkozik.[18]

Ami az európai emberi jogi gyakorlatot illeti, elméletileg az első kiegészítő jegyzőkönyv első cikkében biztosított tulajdon védelme, a hatodik cikk szerinti tisztességes tárgyalás, a nyolcadik cikk szerinti magán­élethez való jog, és a kilencedik cikk szerinti gondolatszabadság sérelme, a tizennegyedik cikk szerinti indokolatlan hátrányos megkülönböztetés valósulhat meg. Az Emberi Jogok Európai Bírósága adójogi tárgyú összeállítása[19] azonban egyetlen olyan esetet sem ismertet, amely azon az alapon állapítana meg jogsértést, hogy az adózókat meghatározott ismérvek szerinti csoportokba sorolták. Talán még a Burden v. United Kingdom (no. 13378/05) ügy emelhető ki, amely nem állapított meg diszkriminációs jogsértést azon az alapon, hogy az együtt élő testvéreket nem illették meg ugyanazok az adózási kedvezmények, mint az élettársakat. Az összeállítás is említést tesz az N.K.M. kontra Magyarország ügyről (66529/11.), amely egyes juttatások 98%-os adóztatása kapcsán a tulajdonhoz való jog sérelmét állapította meg, kiemelve, hogy a megállapított jogsértésre tekintettel a tizennegyedik cikk alapján tett panaszt nem szükséges külön megvizsgálni. Érdekes lehet a téma szempontjából a diszkriminációs jogsértést megállapító Fábián kontra Magyarország ügy (78117/13.) további vizsgálata. Ugyanakkor irányadónak tekinthető az Emberi Jogok Európai Bizottsága 1986. november 11-i döntésének megállapítása, miszerint az adózás elkerülhetetlenül különbséget tesz az adózók eltérő csoportjai között az állam szociális és gazdasági céljaitól függően.[20]

Ha a jogalkotó még kedvezményezettebb helyzetbe kívánná hozni a megbízható adósokat, megfontolandó lenne e pozícióhoz bizonyos eljárási vélelmeket társítani. Például a megbízható adós gyakorolja az áfalevonási jogát, kérelmezni lehetne, hogy a vele üzleti kapcsolatban lévő számlakibocsátó üzleti partnerként való kiválasztásánál az elvárható gondossággal és körültekintéssel járt el. Egy ilyen vélelemnek kiemelkedő hatása lehetne az áfa hatálya alá eső üzleti forgalom biztonsága szempontjából, aminek indokolásaként a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által 2015. augusztus 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelemre utalnék[21]. A kérelemben előterjesztett kérdések felvetik a gazdasági esemény fiktívvé minősítésének, a számlában szereplő szolgáltatás elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek meglétének, a számlakibocsátó dokumentációs hiányosságainak, a tartalmi hiteltelenségnek, a nem a számlában feltüntetett felek között létrejött jogügyletnek, a bizonyítás elvárhatóságának, a körültekintő magatartás körének kérdéseit.[22]

5. Új jogintézmények – minősített adózók, regisztrációs eljárás, becslés közérdekű bejelentés alapján, kézbesítés adóhatósági alkalmazott útján

Már korábban is eljárási eszközzel akadályozta meg az Árt., hogy adótartozást felhalmozó személyek új cégek alapításával vezető tisztségviselőként, tagként, minősített tulajdonosként adószámot kaphassanak. Ennek feltételeit a törvény tovább szigorította. A jövőben tovább szélesedik az adózók egyszerűbb bevallásának lehetősége. 2016-tól úgynevezett bevallási nyilatkozat adható, 2017-től pedig adóbevallási tervezet készül, amelyet az adózó helyett az adóhatóság készít el a rendelkezésre álló adatokból, amelyet az adózó javíthat, kiegészíthet, elektronikus úton elfogadhat.

Az adótartozást felhalmozó személyek új cég alapításával kapcsolatos feltételszigorítás esetében kérdéseket vethet fel a joggyakorlatban az a rendelkezés, amely a minősített befolyással rendelkező tag hiányában a kft. és az rt. valamennyi tagjára kiterjeszti az adóregisztrációs vizsgálat személyi hatályát.

Az utóbbi években az áfaügyek mellett az úgynevezett vagyonosodási ügyek kerültek nagy számban bíróság elé. A bírói gyakorlat is észlelte, hogy időnként az adóhatóság megállapítását nem támasztotta alá megfelelő bizonyíték.[23] A vagyonosodási vizsgálatok jelentős része kizárólag közérdekű bejelentés alapján indult, ahol a bizonyítékok teljes körét az adóhatóság ellenőrzése során kellett beszerezni. Valószínűleg ezt a helyzetet érzékelve módosultak az ellenőrzéssel kapcsolatos szabályok oly módon, hogy amennyiben kizárólag köz­érdekű bejelentő által közölt adatok állnak az adóhatóság rendelkezésére, és az adatok valódisága nem támasztható alá bizonyítékokkal, akkor ezen adatok alapján becslés nem alkalmazható.

A becsléssel összefüggésben a vagyonosodási perek tapasztalatai alapján a Kúria a szabályok módosítására tett javaslatot. Eszerint törvényben kellene rögzíteni, hogy az úgynevezett teljességi nyilatkozat alkalmazására az ellenőrzés mely szakaszában kerülhet sor, teljesítése kötelező-e vagy sem, amennyiben igen, milyen határidőn belül, ez az időszak beszámít-e az ellenőrzés határidejébe, elmulasztása jár-e és milyen jogkövetkezménnyel.[24] Indokolt lehet egy olyan lehetőség törvényi szabályozása is, hogy az adózó az egészben vagy részben megtett teljességi nyilatkozatát az adóigazgatási eljárás során módosítsa vagy visszavonja. Javasolta továbbá, hogy a törvény írjon elő értesítési kötelezettséget akkor, amikor a bizonyítási teher az adóellenőrzés során megfordul, és a becsléstől eltérő adatok bizonyítása már az adózót terheli.

A törvény lehetőséget ad az adóhatóság saját kézbesítővel történő kézbesítésre is. A hivatalos irat átvételére itt ugyanolyan szabályok vonatkoznak, mint a postai kézbesítésre. Az új rendelkezésnek különös jelentőséget ad, hogy az utólagos vizsgálatok esetében az adókötelezettség elévülése függhet az adott adóévben történő szabályos kézbesítés elmaradásától. Az elmúlt években számos olyan eset került a bíróságok elé, ahol a kézbesítés körülményeinek tisztázatlansága állította próba elé az igazságszolgáltatást.[25] Remélhetőleg a saját kézbesítővel való kézbesítés szabályának törvénybe iktatása egyértelművé teszi az ilyen helyzeteket.

6. Összegzés

A módosítások egyelőre nem érintették az adóigazgatási és büntetőeljárások határterületeit, a bizonyítási teher kérdéskörét, a jogellenesen beszerzett bizonyítékok felhasználhatóságát, az adótitok problematikáját, a jóhiszemű, együttműködő adózói magatartás tartalmát, az adóalap valószínűsítésének módszertanát, az interkvartilis tartományt, a hibrid eszközöket, holott ezek a jogintézmények újabb és újabb kérdéseket vetnek fel a joggyakorlat mindennapjaiban.

A James Joyce-tól kölcsönzött kezdőidézet arra a helyzetre utal, amikor a tetszésnyilvánítást nem fogja vissza kétkedő ismeret, közvetlen tapasztalat. Az adóeljárás megújulása azonban nem ilyen tünékeny zongoradarab („waltz”), és az adójogászok sem csak a záróakkordokra („a final flourish”) térnek vissza a bálterembe. Remélhetőleg 2016-ban, amikor az adózás rendjéről szóló törvény teljes felülvizsgálata várható, a szakmai hivatásrendek mind kapnak báli meghívót.

Darák Péter
egyetemi adjunktus (ELTE ÁJK)

[1]  2012/2024(INL).

[2] http://www.reneual.eu/publications/ReNEUAL%20Model%20Rules%202014/ReNEUAL-%20Model%20Rules-Compilation%20Books%20I_VI_2014-09-03.pdf

[3]  Az Alaptörvény XXIV. cikke szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.

[4]  22/2013. (VII. 19.) AB határozat indokolásának 18. pontja – e nemzeti „hozzáadott értékre” Balogh-Békési Nóra hívta fel a figyelmet „A tisztességes ügyintézéshez és a tisztességes eljáráshoz való jog” című tanulmányában. In: Balogh-Békési Nóra: A Hazai és az uniós közigazgatási eljárásjog aktuális kérdései. Budapest, Pázmány Press, 2015. 53–66.

[5]  A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán működő Ereky István Közjogi Kutató Központ 2015. március 5–6-án szervezett „A tagállami közigazgatási eljárásjogok az EU eljárási modelljének fényében” című konferenciáján.

[6]  Darák Péter: Jogelvek és hatékonyság. In: Gerencsér Balázs – Berkes Lilla – Varga Zs. András (szerk.): A Hazai és az uniós közigazgatási eljárásjog aktuális kérdései. Budapest, Pázmány Press, 2015. 145–148.

[7]  Hajas Barnabás − Pátkai Nándor: Az általános közigazgatási eljárási szabályok jelentősége a közigazgatási eljárási kódex újraszabályozása tükrében. Új Magyar Közigazgatás, 2015. december 15.

[8]  Lapsánszky András: Hatósági ellenőrzés a hatósági eljárásjog keretében c. tanulmányában alapos és részletes dogmatikai elemzést végez, amelyben Madarász Tibor, Torma Andás, Szamel Lajos, Fazekas Marianna, Patyi András, Szűcs István, Fonyó Gyula munkáira támaszkodva sem érzi indokoltnak az adóigazgatási ellenőrzés sajátosságainak bemutatását, bár érinti például a helyszíni ellenőrzés, a jogszabálysértés megállapítása melletti hatósági ellenőrzés lezárásának kérdéseit, amelyekben az adóigazgatási ellenőrzés komoly értelmezési dilemmákat vet fel. In: Gerencsér Balázs – Berkes Lilla – Varga Zs. András (szerk.): A Hazai és az uniós közigazgatási eljárásjog aktuális kérdései. Budapest, Pázmány Press, 2015. 145–148. Fontos jelezni, hogy nem a szerző hiányosságáról, hanem általános közigazgatási eljárásjog tudományi szemléletről van szó.

[9]  A 2015. évi CLXXXVII. törvény indokolása szerint a Ket. 71/A. §-a a hatóság jogszerű hallgatásának intézményét továbbfejlesztve biztosít a kérelmező ügyfél számára garanciát az ügye észszerű határidőn belül történő elintézésére. A valamely jogosultság iránt kérelmet benyújtó ügyfél ugyanis a módosítás alapján a hatóságtól 8 napon belül kap egy függő hatályú döntést arról, hogy – amennyiben a hatóság az eljárás megindításától számított két hónapon belül eltérő érdemi döntést nem hoz – az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot a hatóság köteles a kérelmező ügyfél részére megfizetni; a kérelmező ügyfél mentesül az eljárási költségek megfizetése alól; továbbá – meghatározott kivételektől eltekintve – a kérelmezett jog gyakorlása az ügyfelet megilleti. A függő hatályú döntés a hatóság adminisztratív terheit nem növeli, mert az eljárás folyamatában az eljárás megindításáról szóló értesítés helyét veszi át, ugyanakkor azonban hatósági döntést ad az ügyfél kezébe az eddigi bizonytalan jogi helyzet helyett.

[10]  A módosított Art. 5. § (2) bekezdés c) pontja.

[11]  Az Eurostat kimutatása szerint 2003–2013 között Magyarországon folyamatosan csökkenő tendencia mellett a GDP 22–25%-át tette ki a rejtett gazdaság aránya. A 2000-es évekre vonatkozó statisztikák szerint nominálisan közel 40%-kal magasabb áfának kellett volna befolynia.

[12]  Darák Péter: Az adóigazgatási eljárás és a büntetőeljárás kapcsolata. In: Bartha Katalin: Adóigazgatás és ellenőrzés. Pécs, Penta Unió, 2015.

[13]  Egyes törvényeknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal átalakításával, valamint a költségvetési tervezéssel és gazdálkodással kapcsolatos módosításáról szóló 2015. évi CXCI. törvény.

[14]  Domokos László: Az Állami számvevőszéki ellenőrzések adózással kapcsolatos tapasztalatai. In: Bartha Katalin: Adóigazgatás és ellenőrzés. Pécs, Penta Unió, 2015. 31–32.

[15]  Varga Árpád: A magyar adóellenőrzési rendszer hatékonysága. In: Bartha Katalin: Adóigazgatás és ellenőrzés. Pécs, Penta Unió, 2015. 38–39.

[16]  2015. évi CLXXXVII. törvénnyel bevezetett módosítás.

[17]  A kérdést Jacques Malherbe veti fel a Tax Amnesties című írásában (Alphen-aan-den-Rijn, Wolters Kluwer 2011) a következőképpen: „First of all, as there is no definition of a tax amnesty as such, one will have to qualify and answer the question of non-discrimination depending ont he design of each single tax amnesty. At the end, the question might be whether the dishonest taxpayers of tax evaders, respectively, are better treated than the honest taxpayers, or in other words, whether the former ones have derived a final advantage out of evading taxes, and, if yes, whether or not and how such an advantage may be justified. Whether or not there is discrimination is largely dependent on the incentives granted to tax evaders in consideration for their voluntary disclosure. As long as a tax amnesty just forfeits all or part of the penalty and tax evaders still have to pay their tax liability and the interest for late payment, they are treated equally as compared with the honest taxpayers, because both have to bear the same tax burden.” Jacques Malherbe: Tax Amnesties. Alphen-aan-den-Rijn, Wolters Kluwer, 2011.

[18]  Ben J. M. Terra − Peter J. Wattel: European Tax Law. Alphen aan den Rijn, Wolters Kluwer. 2008. 337–424.

[19]  Press Unit: Fact Sheet − Taxation

[20]  Lindsay v. the United Kingdom (No. 11089/84.)

[21]  Signom Alfa Sped Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó- és Vám Főigazgatóság (C-446/15. számú ügy). Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések:

  1. Értelmezhetők-e a 2006/112 (1) irányelv héa-levonásra vonatkozó rendelkezései akként, hogy az adóhatóság általános jelleggel megkövetelheti a héa-levonási jogát gyakorolni kívánó adóalanytól azt, hogy annak érdekében, hogy az adóhatóság ne minősítse a gazdasági eseményt fiktívnek, ellenőrizze, hogy az e jog gyakorlásának alapjául szolgáló szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója rendelkezik-e a szóban forgó szolgáltatás elvégzéséhez szükséges személyi és tárgy feltételekkel a teljesítés és az ellenőrzés időpontjában, héa-bevallási és -fizetési kötelezettségének eleget tett-e, avagy hogy a gazdasági esemény vonatkozásban a számlán túlmenően formai hibától mentes iratokkal rendelkezzen, továbbá elvárható-e, hogy a számlakibocsátó a gazdasági tevékenységét nem csak a héa-levonási jog alapjául szolgáló ügylet, hanem az ellenőrzés időpontjában is minden szabálytalanságtól mentesen végezze.
  2. Amennyiben az adóhatóság az előző pontban felsorolt körülmények alapján azt állapítja meg, hogy a gazdasági esemény ugyan megtörtént, de a számla tartalmilag hiteltelen, mivel a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre, akkor a főszabály szerint az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség alapján elvárható-e, hogy az adóhatóság azt is feltárja, hogy ebben az esetben kik között jött létre az ügylet, ki állította ki a számlát, avagy az adóhatóság az adólevonással élni kívánó adóalany e jogát e tényállási elem kétséget kizáró bizonyítása nélkül, a harmadik személynevére, szerepére utaló adat, vagy körülmény nélkül, kizárólag csak az erre vonatkozó állítása alapján megtilthatja?
  3. Értelmezhetők-e a 2006/112 irányelv héa-levonásra vonatkozó rendelkezései akként, hogy amennyiben az adóhatóság nem vitatja a számla szerinti gazdasági esemény megtörténtét, és a számla alakilag is megfelel a jogszabályi előírásoknak, az adóhatóság megtilthatja az áfa­levonási jog gyakorlását a kellő körültekintés vizsgálata nélkül – mintegy objektív felelősségre alapozva – arra hivatkozással, hogy mivel a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek viszonylatában jött létre, ezért a tartalmilag hiteltelen számla esetén a kellő körültekintés vizsgálata fogalmilag kizárt, avagy az adólevonási jog gyakorlását megtiltó adóhatóság ezen körülmények között is köteles bizonyítani azt, hogy az adólevonással élő adóalany a vele szerződéses kapcsolatban álló vállalkozás szabálytalan – esetenként adókijátszásra irányuló – magatartásáról tudott vagy abban ő maga is közreműködött?
  4. Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén megfelel-e a 2006/112 irányelv héa-levonásra vonatkozó rendelkezéseinek és az uniós bírósági joggyakorlat által is érvényre juttatott adósemlegesség, jogbiztonság és arányosság elvének az a jogszabály-értelmezés, hogy a számlabefogadó kellő körültekintő magatartása csak abban az esetben vonható a vizsgálat körébe, ha a felek közti teljesítés igazolható, vagyis a gazdasági tevékenység a számlában meghatározott módon végbement a felek között, és csupán más, pl. formai hiba áll fenn, különös tekintettel arra, hogy a nemzeti adójogi szabályok tartalmaznakrendelkezést a formailag hibás vagy a gazdasági esemény hiányában kibocsátott számlákkal kapcsolatban?

[22]  Jelzem, hogy a Kúria áfalevonási joggal foglalkozó joggyakorlatelemző csoportja várhatóan néhány hónapon belül közzéteszi az ítélkezési gyakorlatot elemző jelentését.

[23]  Lásd pl. Kfv. I. 35.215/2011/5., Kfv. VI. 35.326/2013/11.

[24]  http://www.kuria.birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_0.pdf – A Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportjának a személyi jövedelemadó megállapítása során alkalmazott becslési eljárással kapcsolatos ítélkezési gyakorlat vizsgálata eredményéről készített összefoglaló vélemény 99.

[25]  Lásd pl. BH 2009.341., Kfv. I. 35.431/2012/5., Kfv. I. 35.874/2014/8.