Közérdekű igényérvényesítés Magyarországon I.

Kattintson a Fullscreen ikonra , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

1. Bevezető gondolatok – a kutatás módszeréről

A két részes tanulmány célja elsősorban – a popularis actiok elvi és jogszabályi kereteinek rövid felvázolása után – a közérdekű igényérvényesítési mechanizmusok gyakorlati működésének bemutatása.^{^[1]} Általánosságban megállapítható, hogy a közérdekű keresetek gyakorlata kevésbé ismert, ezzel foglalkozó empirikus kutatás nem lelhető fel. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a közérdekű perekben számos olyan jogalkalmazói probléma merül fel, amelyre szükséges lenne valamiféle megoldást találni. E területre jellemző, hogy a jogalkotó az anyagi jogi rendelkezéseken kívül elvétve alkot csak eljárási természetű szabályokat, holott az eljárások általános szabályai sokszor igen nehezen alkalmazhatók.

A feldolgozott jogesetek segítségével bemutatjuk eme jogvédelmi eszköz működését, a kereset benyújtásától egészen a jogerős ítélet végrehajtásáig. A vizsgálat alapjául hozzávetőlegesen kilencven, különböző jogterületet érintő jogeset szolgált.^{^[2]}

A tanulmány első részében a közérdekű keresetek elméleti és jogszabályi hátterét vázoljuk fel, majd ezt követi a keresetindítás anyagi jogi alapjainak, a keresetindítók körének, az ügyek bíróság szerinti megoszlásának bemutatása. A tanulmány első részében térünk ki a perköltségviselésre, továbbá a peres felekkel, pertársasággal, beavatkozással kapcsolatos kérdésekre is.

A tanulmány második részében foglalkozunk az előterjeszthető keresetek dogmatikai megítélésével, a tárgyalással, valamint a bizonyítással összefüggő problémákkal, a közérdekű perekben születő döntés tartalmával és érvényesülésével, továbbá a közérdekű per és az egyedi ügy összefüggéseivel. Munkánk összegzésére szintén a tanulmány második részében vállalkozunk.

A tanulmány elkészítését alapos kutatómunka előzte meg:
A kutatás első szakaszában törekedtünk arra, hogy különböző forrásokból összegyűjtsük az elérhető jogeseteket, anyagokat. Ennek során áttekintettük a jogtárakban, kommentárokban felsorakoztatott döntéseket, az érdekvédelmi szervezetek és más közérdekű perlők által közzétett határozatokat is. Az összegyűjtött jogesetekből esetgyűjtemény készült a kutatócsoport tagjai számára. A kutatás során számos igen komoly jogalkalmazói problémát azonosítottunk. Ezekkel kapcsolatban igyekeztünk jogelméletileg és dogmatikailag is megalapozott, a jogalkalmazó számára is hasznosítható megoldási javaslatokkal szolgálni.

2. Kísérletek a közérdekű kereset fogalmának definiálására

A közérdekű kereset fogalmát – az elemzett jogesetek tükrében – akként határozhatjuk meg, hogy a közérdekű kereset a magánjogi jogvitában érdekelt felek között megbomlott egyensúly (fegyveregyenlőség) kiegyenlítését és a hatékonyabb jogvédelmi hatás elérését célzó, minden esetben jogszabály által feljogosított szervezet által alkalmazható, köz- vagy közösségi érdek elősegítése céljából biztosított jogvédelmi eszköz, melynek sikeres érvényesítése esetén, valamennyi perben nem álló, de érdekelt (materiális) félre kiterjedő hatályú döntést eredményez. A fenti meghatározás – többé-kevésbé – kifejezi a közérdekű igényérvényesítés jellemző vonásait.^{^[3]} A következőkben eme definíciót igyekszünk kibontani.

A definíció kiindulópontját a közérdek fogalma jelenti. A közérdek a társadalom egészének a közös érdeke, mely optimális esetben az egyének vagy a csoportok együttérzésen és esélyegyenlőségen alapuló önkéntes megegyezése a társadalom működési szabályairól, valamit az életfeltételek fenntartásával felmerülő gondok megoldásáról. A közérdek akár az egyénekben, akár a társadalom különböző közösségeiben megfogalmazva, a köz ügyéhez a legközelebb áll, de valami tagolatlan, körvonalazatlan, sok szubjektív elemtől és pillanatnyi behatástól érintett értékelés.^{^[4]} A társadalom által hangoztatott közérdek eleve magánérdekképzetek összegeződéseiből születik meg.

A közérdekben feloldódó magánérdek felismerésén túl, szükséges megállapítani, hogy a magánjog alapvetően az egyenlő, autonóm és mellérendelt jogalanyok dimenziója, amely az egymással dinamikus jogviszonyokba lépő felek elvi egyensúlyán alapul. Az említett szimmetria a XIX. században az iparosodás, a kereskedelem és a rohamosan fejlődő információs technológia következtében sok esetben felborulni látszott. A jellemzően vagyonosabb, szakképzettebb nagyvállalatokkal szemben a természetes személyek sikeres perindítási lehetőségei elenyészőek. Jóllehet a jog számos más módon igyekszik a vázolt aszimmetrikus helyzetet kiegyenlíteni (például jogi segítségnyújtás útján) szükségesnek látszott, hogy a jogalkotó a jóval kedvezőbb helyzetben lévő vállalatokkal szemben hatékony eszközt adjon a jogaikban megsértett jogalanyok számára. Ekként, a jogintézményt melynek jelentősége az idő múlásával Európában elhalványodni látszott, ismét életre hívták a modern kor életjelenségei, amelyek a jogot időről időre újabb megoldások létrehozására kényszerítik, az évek során kialakult vezérmotívumok – így az egyenlőség, mellérendeltség és magánjogi autonómia – stabil fenntartása végett. Ennek megfelelően, a magyar jog is lehetőséget biztosít a közérdekű kereset benyújtására.^{^[5]}

A külön jogszabályban meghatározott szervezetek számára biztosított keresetindítási jog alkotmányos alapja a – már korábban definiált – közérdek, vagy az, hogy ezekben az eljárásokban az erre feljogosított szerv olyan mások általi jogvédelmet nem kezdeményezhető magánjogi érdeket érvényesít, amely igényérvényesítés éppen az egyéb érdekvédelem akadálya vagy nehézsége folytán válik közérdekűvé.

Kiemelten fontos rávilágítani arra, hogy közérdekből keresetet kizárólag jogszabályi felhatalmazás alapján, a jogszabályban definiált alanyi kör indíthat. Ez a felhatalmazás az anyagi jogi jogszabályokban található meg (részletesen lásd később).^{^[6]}

A közérdekből indult eljárás végeztével megszülető döntős elvileg „erga omnes” hatályú, ami azt jelenti, hogy minden érdekeltre nézve hatályos, anélkül, hogy a konkrét személy perben állt volna. Ez tipikusan előfordulhat egy tömegesen alkalmazott blankettaszerződés érvénytelenségének sikeres megtámadásakor.

Ezen a ponton szükséges felhívni a figyelmet arra is, hogy a közérdekű keresetek a kollektív jogérvényesítés egy lehetséges válfaját adják. Az általunk tárgyalt közérdekű keresetindításon kívül hatékony jogvédelmi eszköz az ún. csoportos perlés intézménye. A magyar jog eme jogintézményt jelenleg nem ismeri. A sokak szerint a mostaninál jelentősen hatékonyabb eljárásjogi konstrukció bevezetésére azonban már nem kell sokáig várni, az 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozattal elrendelt polgári perjogi kodifikáció egyik célkitűzéseként szerepel az intézmény meghonosítása a magyar jogban is.

3. A közérdekű keresetindítás lépésről lépésre

3.1. A keresetindítás anyagi jogi alapjai

Amint arra már fentebb utaltunk, közérdekű keresetet több jogszabály alapján is elő lehet terjeszteni. Szintén említettük, hogy kutatásunk során összesen 90 jogesetet dolgoztunk fel. A 90 jogesetből 56-ot arra hivatkozással terjesztettek elő, hogy az alkalmazott szerződéses kikötés tisztességtelen, 9-et fogyasztóvédelmi aggályok alapján, 7-et környezetvédelmi okból, végül 18-at az egyenlő bánásmód megsértése miatt. Összesen 5 esetben párhuzamosan, több jogszabály alapján is sor került a perindításra. Az alábbiakban a különböző pertípusokat vesszük sorra, a védett jogtárgy szerint differenciálva.

Ptk. (ÁSZF)	Fv. törvény	Környezetvédelmi ügyek	Egyenlő bánásmód megsértése	Párhuzamos hivatkozások	Összesen
56	9	7	18	5	90

Az 1. táblázat az ügytípusok megoszlását szemlélteti

3.1.1. Keresetindítás a Polgári Törvénykönyv alapján

A közérdekű céllal előterjesztett keresetek meghatározó része a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), illetve a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezésein alapul. Az általunk vizsgált 90 közérdekű keresetből összesen 56-ot a Ptk.-ra való hivatkozással terjesztettek elő. Az 56 esetből 5 alkalommal párhuzamosan a később elemzett fogyasztóvédelmi rendelkezésekre hivatkozással is pereltek.

A Ptk. a hatodik könyvben, a kötelmi jog körében, a szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályok között, azon belül is a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szerződések esetén ad lehetőséget közérdekű kereset benyújtására.^{^[7]} A kiemelt jogvédelmet az indokolja, hogy az általános szerződési feltétel megkötésénél nem érvényesül a hagyományos szerződéskötési mechanizmus, hiányzik az alkufolyamat. A Ptk. 6:77. § (1) bekezdése szerint általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet alkalmazója több szerződés megkötése céljából, egyoldalúan a másik fél közreműködése nélkül, előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.^{^[8]}

A Ptk. – témánk szempontjából – a tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelenségének két fő esetkörét állapítja meg. Az első esetben a tisztességtelen kikötés általános szerződési feltételben szerepel, függetlenül attól, hogy ezt a fogyasztóval szemben alkalmazzák-e, avagy sem. A másik esetben a tisztességtelen kikötés a fogyasztó és vállalkozó közötti szerződésben a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt feltételben jelentkezik. Mindkét esetkör közös vonása, hogy a feltételt az egyik (jellemzően erősebb gazdasági pozícióban lévő) fél a másik fél közreműködése nélkül egyedileg, előre meghatározta, és azt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A különbség pedig a két esetkör között az, hogy az általános szerződési feltételt az azt alkalmazó fél több szerződés megkötése céljából határozza meg.

A fentieknek megfelelően a Ptk. 6:105. §-a – összhangban a régi Ptk. 209/B. §-ával, illetve a Ptké. II. 5. §-ával – arra az esetre teszi lehetővé közérdekű kereset benyújtását, ha az általános szerződési feltétel fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben szerepel. A Ptk. 6:106. §-a közérdekű keresetindításra ad lehetőséget abban az esetben is, ha a tisztességtelen kikötés vállalkozások közötti szerződésben szerepel. A Ptk. az említett esetkörökön kívül még egy esetben biztosít közérdekű keresetindítási jogot a törvényben nevesített szervezetek számára. Ezt a lehetőséget a gazdálkodó szervezetek közötti szerződésekben a késedelmi kamat mértékére, esedékességére vonatkozó általános szerződési feltételekkel szemben biztosítja a törvény.

Az áttekintett jogesetek alapján kijelenthető, hogy a legtöbb esetben az előzőekben elemzett esetkörökben kerül sor közérdekű kereset benyújtására. Tekintettel arra, hogy szerződéses ügyekben a régi Ptk. és a Ptk. alkalmazhatóságát alapvetően a szerződéskötés időpontja határozza meg, a leggyakoribb hivatkozási alap a régi Ptk. 209/B. §-a.

A támadott szerződések meglehetősen vegyes képet mutatnak. Gyakran előfordul, hogy a perben hitelügylet (jellemzően lízing vagy kölcsönszerződés)^{^[9]}, hitelkártya üzletszabályzat érvényességét^{^[10]} vagy valamilyen szolgáltatásra irányuló szerződés érvényességét vitatja a felperes.^{^[11]} Előfordul a fogyasztó csoportot létrehozó szerződések megtámadása is.^{^[12]} Rendkívül gyakori, hogy a felek ingatlanközvetítésre vonatkozó szerződés (megbízás) érvénytelenségének megállapítását kérik.^{^[13]} Szintén gyakori hivatkozás az adásvételi ügyletek valamely rendelkezésének, jellemzően szavatossági, vagy más igényérvényesítést befolyásoló rendelkezésének megtámadása.^{^[14]} A gyakorlatban elvétve találni olyan ügyet is, amelyben biztosítási szerződés általános szerződési feltételeit támadja a fél.^{^[15]}

3.1.2. Keresetindítás a fogyasztóvédelmi törvény alapján

A Ptk. idézett rendelkezésein túlmenően vagyonjogi ügyekben igen gyakori hivatkozási alapnak számít a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi törvény) 39. § (1) bekezdése is, amely alapján jellemzően a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (a továbbiakban: NFH), illetve egyéb érdekvédelmi szervezetek, egyesületek nyújthatnak be kereseteket. Az általunk elemzett ügyek közül 9 a fogyasztóvédelmi törvény alapján indult, ebből 4 esetben a Ptk. alapján is kérték az érvénytelenség megállapítását a felperesek.^{^[16]}

A kereset benyújtásának feltétele, hogy a jogszabályba ütköző tevékenység a fogyasztók széles körét érintse, illetve jelentős nagyságú hátrányt okozzon. Kiemelendő, hogy a keresetindításnak e körben kizárólag az a feltétele, hogy a jogsértés a fogyasztók széles körét érintse, illetve jelentős nagyságú hátrányt okozzon, nem szükséges tehát például annak megállapítása, hogy a jogsértés alapjául szolgáló szerződési feltétel tisztességtelen.^{^[17]} A keresetindításhoz nem szükséges a sérelmet szenvedett fogyasztó kilétének ismerete sem.

A gyakorlatot áttekintve megállapítható, hogy ezekben az ügyekben a perindítást általában fogyasztóvédelmi bírság előzi meg (ugyanakkor megjegyzendő, hogy a bírság kiszabása nem feltétele a keresetindításnak). A Vas Megyei Bíróság által tárgyalt ügyben például a fogyasztóvédelmi hatóság 50 000 Ft. minőségvédelmi bírsággal sújtotta az alperest, mert az általa üzemeltetett üzletben tartott ellenőrzés során hat darab, lejárt minőség-megőrzési idejű Mackó sajtot talált.^{^[18]} Egy másik esetben a közérdekű perindítást megelőző bírság alapja alkoholtartalmú italok jogszabálysértő reklámozása volt.^{^[19]} E körben az is gyakori, hogy a kereskedők nem tüntetik fel a fogyasztók számára kínált termékek árait a csomagolásokon.^{^[20]}

3.1.3. Keresetindítás a Gazdasági Versenyhivatal által

A Tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 92. § (1) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal pert indíthat a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt, ha a vállalkozás e törvénybe ütköző tevékenysége vagy a fogyasztóvédelmi törvény alapján a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó jogsértő magatartása a fogyasztók széles, a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érinti. További feltétel, hogy a perindításra a Gazdasági Versenyhivatal csak akkor jogosult, ha az adott jogsértés miatt a versenyfelügyeleti eljárást már megindította. Ha a versenyfelügyeleti eljárás folyamatban van, a Gazdasági Versenyhivatal kérelmére a bíróság a per tárgyalását a versenyfelügyeleti eljárás befejezéséig felfüggeszti. Szükséges megjegyezni, hogy a közzétett esetjog körében mindössze egy ügyet találtunk, amely a Gazdasági Versenyhivatal által benyújtott közérdekű kereseten alapult.

3.1.4. A Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének keresetindítási jogosultsága

A Magyar Nemzeti Bankról (a továbbiakban: MBN) szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 164. § (1) bekezdése szerint az MNB pert indíthat a fogyasztók jogainak megvédése érdekében. Ezt a jogkört korábban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) gyakorolta. Az MNB akkor indíthat pert a fogyasztók polgári jogainak érvényesítése iránt, ha valamely pénzintézet a törvényben meghatározott jogszabályok rendelkezéseit megszegi, továbbá pert indíthat azzal szemben is, akinek tevékenységével kapcsolatban felmerül a Ptk. szerinti tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazása, ha a tisztességtelen tevékenység a fogyasztók széles, a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érinti.

Bár közvetlenül az MNB által indított pert a közzétett ítélkezési gyakorlat körében nem találtunk, a már említett jogelőd többször is sikerrel perelt különböző pénzintézeteket. Így például a PSZÁF keresete alapján állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az érintett pénzintézet Általános Hitelezési Feltételei, Üzletszabályzatai, Kondíciós Listája és kölcsönszerződései érvénytelenek.^{^[21]} Megjegyzendő, hogy ezekben az ügyekben a PSZÁF nem az e pontban elemzett törvény alapján, hanem a Ptk. rendelkezései alapján indított közérdekű keresetet a szerződési feltételeket támasztó pénzintézetekkel szemben.

3.1.5. Keresetindítás környezet- vagy állatvédelmi okokból

A már korábban említett iparosodás előrehaladtával párhuzamosan nőtt a környezetkárosító tevékenységek száma is. Ezen a területen a közérdekű kereset megléte különösen indokoltnak tűnik, mivel ellentétben az emberrel, a természet – esetleges károsodása esetén – nem képes önmagát megvédeni. A közérdek itt lényegében a környezet védelmével összefüggésben realizálódik, mivel végeredményben mindenkinek érdeke az egészséges környezet megvédése és fenntartása. Az európai uniós szabályokkal, de különösen az Aarhusi Egyezménnyel összhangban, a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: környezetvédelmi tv.) és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: természetvédelmi tv.) is biztosít lehetőséget közérdekű kereset benyújtására az ügyész, illetve az érdekvédelmi szervezetek számára. A környezetvédelmi törvény 99. § (1) bekezdése szerint környezetveszélyeztetés, környezetszennyezés vagy környezetkárosítás esetén a szervezet a környezetvédelmi egyesület a környezet érdekében jogosult fellépni, és a környezethasználó ellen pert indítani.

A természetvédelmi törvény 60. § (2) bekezdése szerint természeti érték, terület, valamint védett természeti terület veszélyeztetése, károsítása esetén az ügyész keresetet indíthat a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt is. Ugyanezen törvény 65. § (1) bekezdés b) pontja keresetindítási jogot biztosít természetvédelmi célú egyesületek számára is.

A gyakorlatban az elemzett jogszabályi rendelkezések alapján történő keresetindításra is van példa. Az egyik ügyben például a felperesek módosított keresetükben arra kérték kötelezni az alperest, hogy megfelelő határidő tűzése mellett kezdeményezze egyes, a keresetben pontosan megjelölt közlekedésrendészeti feladatok elvégzését, továbbá tiltsa el az alperest az M0-ás autópálya észak-nyugati, a 11-es és 10-es út közötti szakaszának megépítésétől.^{^[22]} Egy másik ügyben^{^[23]} a megyei főügyészség mint felperes keresetében a káros légszennyezéstől mint környezetveszélyeztető tevékenységtől való eltiltásra kérte az alperes kötelezését.^{^[24]}

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 48. § (2) bekezdése szintén biztosít közérdekű keresetindítási jogot azon civil szervezeteknek, amelyek tevékenysége az állatok védelmére irányul.

3.1.6. Keresetindítás az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt

Az ember személyében esett jogsérelmek esetén kerül alkalmazásra az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: EBtv.), amelynek 20. § (1) bekezdése alapján elsősorban civil szervezetek élnek a jogszabályban biztosított perindítási jogosultsággal. Az EBtv. az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt perindítási jogot biztosít mind a személyiségi jogi, mind a munkajogi per tekintetében a törvényben meghatározott személyeknek abban az esetben, ha a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. A perindítás további feltétele, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapuljon, amely a személyiség lényegi vonásának tekinthető, vagyis a személyiség lényegi vonásához közvetlenül kapcsolódik. Ilyen például a vallási meggyőződés, etnikai vagy nemi hovatartozás. Eme szakasz alapján tehát polgári és munkajogi perek is indíthatók. A már korábban említett 18 elemzett ügyből 15 polgári és 3 munkaügyi tárgyú keresetet azonosítottunk.

Az elemzett szakaszra hivatkozással számos esetben indult polgári per például a roma és a halmozottan hátrányos helyzetben lévő gyermekek jogellenes elkülönítése miatt.^{^[25]} Munkaügyi tárgyú közérdekű per indult már például arra hivatkozással, hogy az alperes a munkavállalókat jogellenesen megkülönbözteti aszerint, hogy a munkavállalók érdekképviseleti szervezethez tartoznak-e.^{^[26]}

3.1.7. Párhuzamos keresetek (keresethalmazatok)

Amint az fentebb látható volt, a különböző jogszabályok eltérő követelményeket támasztanak a sikeres perlés feltételeként. Ezzel együtt az általunk elemzett ügyek közül több esetben előfordult, hogy a felperes két jogszabály alapján is keresetet indított. Ezekben az ügyekben ellentmondásos a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a keresetek hogyan függnek össze, illetve, hogy egyáltalán együttesen elbírálhatók-e.

1. A Kúria egy 2009-ben indult eljárásban foglalkozott a fenti kérdésekkel.^{^[27]} Az elemzett ügyben a PSZÁF mint felperes módosított keresetében az alperes 2009. január 1-jétől hatályos Általános Hitelezési Feltételek és Kondíciós Lista, Kölcsönszerződés minta, valamint az Általános Üzletszabályzat egyes, konkrétan megjelölt feltételei tisztességtelenségének megállapítását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a felperes által megjelölt szerződési feltételek nem tisztességtelenek.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes perlési jogosultsága a régi Ptk. 209/B. § (1) bekezdésén, valamint Ptké. II. 5. § b) pontján alapult. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezései közül az érvénytelenséget megállapító, valamint a közleményt és annak közzétételére vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben megváltoztatta és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseten, mivel a felperes kizárólag az általa megjelölt szerződéses feltételek tisztességtelenségének megállapítását kérte, ehhez képest az elsőfokú bíróság azok érvénytelensége tárgyában hozta meg döntését. A másodfokú bíróság arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 116. § (1) és (3) bekezdése sem jogosítja fel a felperest az általános szerződési feltételek tisztességtelenségének megállapítására irányuló kereset előterjesztésére.^{^[28]}

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott: a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a keresetét nem a Ptk. 209/B. § (1) bekezdésére, illetve a Ptk. 209/A. § (2) bekezdésére alapította, hanem a 2010. évi CLVIII. tv. (a továbbiakban: Psztv.) 116. § (1) és (3) bekezdésére. A Psztv. 116. § (3) bekezdésében foglalt jogsértés ténye az volt, hogy az alperes tisztességtelen szerződési feltételeket alkalmazott a fogyasztói szerződésekben, így e tény megállapítását a felperes jogszerűen kérheti a közérdekű igényérvényesítésre irányuló keresetében.^{^[29]}

A Kúria ítéletében hangsúlyozta, hogy a Ptk. 209/B. §-ában, illetve a Psztv. 116. §-ában szabályozott közérdekű igényérvényesítés két különböző perfajta.^{^[30]}

A felperes a per során ellentmondásosan nyilatkozott a kereseti kérelméről: keresetlevelében a Psztv. 116. §-ára és a Ptk. 209/B. §-ára is hivatkozott; az 5. sorszámú jegyzőkönyv szerint a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy csak a tisztességtelenség megállapítását kéri; a felülvizsgálati kérelmében pedig annak az elsőfokú ítéletnek a helybenhagyását kérte, amely a keresettel támadott szerződési feltételek érvénytelenségét állapította meg. Az eljárt bíróságok anélkül hozták meg az ügy érdemében az ítéletüket, hogy a felperes keresetének jogcímét tisztázták volna: az előbb kifejtettek alapján más feltételek mellett, eltérő tartalmú kereseti kérelemmel terjeszthető elő a Psztv., illetve a Ptk. szerinti közérdekű kereset.^{^[31]}

Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt tisztáznia kell a felperes kereseti kérelmét: e körben határidő tűzésével fel kell hívnia a felperest, hogy egyértelműen nyilatkozzon arról, kereseti kérelmét a Ptk. 209/B. §-ára, vagy a Psztv. 116. §-ára alapítja. A Kúria álláspontja szerint a két igény egy perben nem érvényesíthető, figyelemmel a korábban kifejtett eltérő tartalmú feltételekre, illetve kereseti kérelmekre.^{^[32]}

2. A Kúria álláspontjától eltérő vélemények is fellelhetők. A Fővárosi Törvényszék előtt indult ügyben a felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes által fogyasztói szerződések megkötésénél alkalmazott a vezetékes telefonszolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételei az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedően tisztességtelenek, továbbá kérte, hogy a bíróság az általános szerződési feltétel alkalmazásától tiltsa el az alperest. Kérte továbbá azt is, hogy – az érintett fogyasztók körének meghatározása után – a bíróság kötelezze az alperest a 2012. május 1. és 2012. november 17. között a fogyasztók által megfizetett havi 14 224 forint ún. tranzakciós költség visszafizetésére a fogyasztóvédelmi törvény 38. § (3) bekezdésének megfelelően.^{^[33]} Ebben az esetben jól kivehető tehát, hogy a felperes két különböző jogalapon két keresetet terjesztett elő az alperes ellen.

A felperes keresetét az eljáró bíróság megalapozottnak találta, a párhuzamosan előterjesztett keresetekről az alábbiak szerint foglalt állást:

A bíróság megállapította, hogy a keresetben megjelölt szerződési feltételek általános szerződési feltételnek minősülnek, ezért a keresetben megjelölt alperes által alkalmazott általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítását a Ptk. 209/B. §-a alapján a felperes keresetében kérheti.

A bíróság a felperesnek a fogyasztóvédelmi törvény 38. § (3) bekezdésén alapuló, tranzakciós költség visszafizetésére vonatkozó és a 38. § (4) bekezdésén alapuló a fogyasztói kör azonosítására vonatkozó és a 38. § (6) bekezdésén alapuló a közlemény közzétételére vonatkozó kereseti kérelmét azért utasította el, mert e jogszabályi rendelkezések 2012. június 29-től hatályosak a 2012. évi LV. törvény 24. §-a szerint, ugyanakkor a felperes a keresetét 2012. május 4. napján terjesztette elő.^{^[34]}

A bíróság tehát ebben az esetben úgy vélte, hogy – megfelelően hatályos jogszabályok megléte esetén – a két kereset egy perben történő elbírálhatósága adott.

A magunk részéről a második megoldással értünk egyet. Mindenekelőtt szükséges figyelemmel lenni arra, hogy a különböző perfajták egymással nincsenek közvetlenül összefüggésben, így például a fogyasztóvédelmi törvény szerinti jogsértés megállapításához nincs szükség arra, hogy a bíróság külön kimondja a szerződési feltétel tisztességtelenségét. A különböző jogszabályok alapján benyújtott keresetek más-más feltételeket támasztanak a sikeres perlés megvalósításához. Amennyiben a bíróság a felperes keresetének helyt ad, a különböző jogi alapon előterjesztett keresetek eltérő jogkövetkezményeket nyitnak meg.^{^[35]} Ezzel együtt meglátásunk szerint alapvetően nincs eljárásjogi akadálya a keresetek sikeres összekapcsolásának. A bíróságnak eltérő szempontokat kell figyelembe vennie a két kereset elbírálása esetén, ugyanakkor a keresetek egy perben elbírálhatók. A felperes egy perben több keresetet is előterjeszthet, amelyek így – ebben az esetben is – tényleges tárgyi keresethalmazatot képeznek. Az eljáró bíróság dönthet úgy, hogy különböző kérdésekben részítéletet hoz, ám álláspontunk szerint nem szoríthatja a felet arra, hogy válasszon, milyen alapon kívánja követelését érvényesíteni. Más a helyzet akkor, ha a kereseti kérelmek egymással ellentétesek, ebben az esetben a keresetek vagylagosan előterjesztve látszólagos tárgyi keresethalmazatot képeznek.

Praktikus okokból valóban célszerű lenne kizárni a párhuzamos igényérvényesítés lehetőségét, ugyanakkor ehhez törvényi szintű rendelkezésre van szükség.

Ügyész	NFH	Érdekvédelmi szervezet (egyesület, alapítvány, szakszervezet)	PSZÁF/MNB	Egyéb
24	14	44	5	3

A 2. táblázat a különböző felperesek arányát szemlélteti az elemzett ügyek alapján

3.2. A keresetindítók köre

3.2.1. A keresetindításra jogosultak köréről általában

A polgári peres eljárás sine qua non-ja, hogy a bíróság a felek jogvitáját a polgári ügyekben csak és kizárólag erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szerint – ha törvény eltérően nem rendelkezik – csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő [Pp. 3. § (1)]. Kivételesen azonban – eltekintve a jogszabály értelmében kizárólag meghatározott személyek által érvényesíthető jogoktól – a jogvitában érdekelt felek mellett, illetőleg rajtuk kívül más személyek vagy szervek is nyújthatnak be kereseti kérelmet. Ebben az esetben a perlési lehetőséget nem a jogvitában fennálló érdekeltség, hanem a perlési lehetőséget biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozza meg.^{^[36]} Eme kivétel alá tartoznak az általunk tárgyalt jogalanyok is, amelyek jellemzően állami szervezetek (hatóságok, miniszter stb.), az ügyész, illetve egyesületi formában működő érdekvédelmi szervezetek. Természetesen, a jogszabályi felhatalmazással összhangban a fenti szervezeteknek perbeli jogalanyisággal is rendelkezniük kell.

A keresetindításra feljogosítottak köre viszonylag tág, ugyanakkor van néhány olyan jogalany, amely kiemelt jelentőséggel bír e körben. A legmeghatározóbb közérdekű perlő az ügyész. Amint az fentebb látható, a vizsgált esetek közül 24-ben az ügyész járt el felperesi pozícióban. Szintén nagyon aktívak az érdekvédelmi szervezetek (a vizsgált ügyek közül 44-et érdekvédelmi szervezet kezdeményezett), azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy ezek a szervezetek jellemzően bizonyos kérdésekre specializálódnak, így egyenként kevés keresetet nyújtanak be.

Az említetteken kívül általában jogosultak még keresetindításra külön állami szervek (például a miniszter), kormányhivatalok, a központi hivatal vezetője, gazdasági és szakmai kamarák, érdekképviseleti szervezetek, valamint az általa védett fogyasztói érdekek körében a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület. A keresetindításra jogosultak körét a Ptk. vonja meg a legtágabban, a többi törvény az ügyészen kívül még az érdekvédelmi szervezeteket, egyéb állami szerveket, különösen hatóságokat jogosítja fel a keresetindításra.

3.2.2. Az ügyész

A közérdekű keresetek meghatározó hányadát – amint már említettük – tehát az ügyész indítja.^{^[37]} Az ügyészi keresetindításra a fent elemzett jogszabályok mindegyike lehetőséget ad. Az ügyész a polgári perben többféle funkciót láthat el. A történelmi fejlődés során szerepe jelentős változásokon ment keresztül, ám a közérdekű igényérvényesítés kapcsán betöltött funkciója mindvégig kiállta a történelmünk zivataros évtizedeinek megpróbáltatásait a XIX. század második felében.^{^[38]} Jelenleg az ügyészi keresetindítás két esete különíthető el. Az első esetben a Pp. 9. § (1) bekezdése szerint az ügyész a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett keresetet indíthat, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes. Ezenkívül az ügyésznek külön jogszabályban meghatározott keresetindítási joga van. Ezekben az esetekben a Pp. 9. § (4) bekezdése alapján az ügyész a fél jogait gyakorolja. Az ügyésznek a külön jogszabályban biztosított keresetindítási jogánál meg kell különböztetni a kizárólagos keresetindítási jogot, illetve a más személyek vagy szervek mellett biztosított keresetindítási jogot. Ez utóbbi esetben beszélhetünk közérdekű kereset indításról, amelyre – mint azt már többször leszögeztük – anyagi jogi jogszabályok jogosítják fel az ügyészt.^{^[39]}

A perlési legitimáció igazolása az ügyész számára általában nem problémás, ahhoz pedig hogy az ügyész a perben eljárhasson az ügyészi minőség igazolásán túl másra nincs szükség. Az ügyész perindítási jogosultsága általában szintén egyértelmű. Ennek ellenére az ügyész perindítási jogosultságát vizsgálta a bíróság az alábbi, környezet veszélyeztetésével kapcsolatos ügyben^{^[40]}:

Az ügyész felperes a keresetét arra alapította, hogy az alperessel szemben 1993-tól kezdve több esetben környezetvédelmi bírságot szabtak ki, mert a kibocsátott szennyvíz szennyezőanyag-tartalma meghaladta az előírt határértéket, és ezzel az alperes a Duna magyarországi szakaszát szennyezte, a tisztításhoz szükséges berendezésekkel nem rendelkezett.^{^[41]}

A jogerős ítélet az ügyész keresetét (érdemben) elutasította. A döntés indokolása szerint az ügyész perindítási jogosultságát a környezetvédelmi törvény 109. §-ának (2) bekezdése alapján akkor lehet megállapítani, ha környezeti veszélyeztetés történt, amelynek tényét a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett bizonyítania. A felperes azonban csak a környezetszennyezés tényét bizonyította, azonban ez nem azonos a környezet veszélyeztetésével. A jogerős ítélet indokolása szerint a környezeti veszélyeztetés bizonyítatlansága folytán a felperes keresete nem alapos.^{^[42]}

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát kérte. A Legfelsőbb Bíróság szerint a felülvizsgálati kérelem alapos. A bíróságnak a jogvita kapcsán mindenekelőtt abban kellett állást foglalnia, hogy a felperesnek van-e a Kvt. 109. §-ának (2) bekezdésén alapuló perindítási jogosultsága. Ennek megállapítására a környezeti veszélyeztetés fennállása esetén van lehetőség. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában – lényegében a Kvt. egyes fogalmait értelmezve – téves következtetésre jutott. A környezetszennyezés, a környezetkárosodás, illetőleg a környezetveszélyeztetés nem egymásra épülő, hanem együttesen értelmezendő fogalmak. A környezetveszélyeztetés pedig nem más, mint a környezet károsításának a lehetősége; nyilvánvalóan nem azonosítható a környezetkárosodással, amely bekövetkezett hátrányos eredményként kimutatható. A környezetszennyezés nem a környezetveszélyeztetést megelőző állapot, hanem mint fogalom önmagában jelenti mindazokat a körülményeket, amelyeken keresztül a veszélyeztetés megvalósulhat. A felperes bizonyította, hogy az alperes által kibocsátott szennyvíz szennyezőanyag-tartalma több alkalommal meghaladta az előírt határértéket. A határérték meghatározása nyilvánvalóan a környezet olyan mértékű terheléséhez igazodik, amelyen túl a környezetkárosítás már bekövetkezhet. Mindezek egybevetése folytán megállapítható, hogy az előírt határértéket meghaladó szennyezőanyag-tartalomnak a Dunába kerülésével a környezet károsításának lehetősége, ezáltal pedig a környezetveszélyeztetés is megvalósult, amely a felperes perlési jogosultságát megteremti.^{^[43]}

Az ügyészi fellépés egyre jellemzőbbé válik a tisztességtelenség jogcímén indított érvénytelenségi perekben,^{^[44]} valamint a fogyasztóvédelmi ügyekben is.^{^[45]} A környezetvédelmi ügyek jelentős része szintén ügyészi keresetindításon alapul.^{^[46]} A személyiségvédelemmel összefüggő perekben az ügyészi fellépés nem jellemző, a vizsgált ügyek körében ilyen ügy nem szerepel.

3.2.3. Az NFH és a fogyasztói érdekképviseleti szervezetek perbeli legitimációja

A tisztességtelenségen alapuló érvénytelenségi perekben kiemelt szerepet játszik az NFH is. Ez a szervezet számos szerződéses ügyet vitt perre, majd nyert meg, honlapján néhány rövid összefoglaló is elérhető a lezárult ügyekből.^{^[47]}

A fogyasztóvédelem területén az NFH-n kívül kiemelt szerepet játszanak a különböző fogyasztói érdekek képviseletét ellátó szervezetek. Ilyen szervezet például az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület. A fogyasztói érdekek képviseletét ellátó szervezetek kapcsán a gyakorlatban több legitimációs probléma merült fel.

Ilyen problémával foglalkozott a bíróság az alábbi ügyekben:

1. A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a felperes – mint fogyasztóvédelmi társadalmi szervezeteket tömörítő szövetség – módosított keresetében kérte az alperes 2006. február 8-ától alkalmazott üzletszabályzatának a jegykezelési költségre vonatkozó általános szerződési feltétele érvénytelenségének megállapítását. Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte, vitatva, hogy a felperes keresetindításra jogosult – a fogyasztói érdekek-képviseletét ellátó – társadalmi szervezet lenne.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes által 2006. február 6-át követően alkalmazott jegykezelési költség fizetésére vonatkozó szerződési feltétel valamennyi alperessel szerződő félre kiterjedő hatállyal érvénytelen. Az alperes pergátló kifogását alaptalannak találta. Ezt a jogi álláspontját azzal indokolta, hogy a felperes a fogyasztóvédelmi törvény 2. § h) pontja alapján fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetnek minősül, mert az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) szerinti társadalmi szervezetek szövetsége. Nincs kellő indoka annak, hogy a törvény rendszerében kizárólag a magánszemélyek által létrehozott társadalmi szervezet láthasson el fogyasztói érdekképviseletet. A társadalmi szervezetek szövetséget is létrehozhattak, e szövetség önálló szervezet, melynek működésére, illetve jogképességére is a társadalmi szervezetekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A felperes alapszabályát vizsgálva az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az abban megjelölt cél az érdekképviselet, kiterjed a fogyasztó érdekeinek védelmére és nem szükséges az alapszabályban nevesíteni a perléssel kapcsolatos feladatokat. A kifejtettek eredményeként arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felperes jogosult a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetként fellépni.^{^[48]}

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen a per megszüntetését és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérve.

A másodfokú bíróság – helyt adva az alperes kérelmének – a pert megszüntette és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a Pp. 3. § (1) bekezdése értelmében kereseti kérelmet – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. Ilyen törvényi eltérő rendelkezés egyrészt a fogyasztóvédelmi törvény 39. § (1) bekezdése, másrészt a Ptké. II. 5. § e) pontjában szabályozott keresetindítási felhatalmazás. Az előbbi a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet számára teszi lehetővé a kereset előterjesztését. A fogyasztóvédelmi törvény 2. § h) pontja értelmében ilyennek egyrészt a magánszemélyek által az Etv. alapján létrejött társadalmi szervezetet, másrészt ezek szövetségét kell tekinteni, amennyiben az alapszabályban meghatározott célja a fogyasztók érdekeinek védelme, e célnak megfelelően legalább két éve működik, továbbá magánszemély tagjainak száma legalább 50 fő.^{^[49]}

A felperes keresetlevél benyújtásakor hatályos alapszabályának vizsgálata alapján megállapította, hogy a felperes céljai között a fogyasztók érdekeinek védelmét nem tüntette fel. A módosítás, valamint az ítélethozatal, de a fellebbezési tárgyalás között sem telt el két év, továbbá nem vitásan a felperes magánszemély tagokkal nem rendelkezik. Mindebből a másodfokú bíróság az alperes pergátló kifogásával egyezően azt a következtetést vonta le, hogy a felperes nem minősül a fogyasztóvédelmi törvény 2. § h) pontja szerinti fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetnek, ezáltal a 39. § szerinti keresetindítási joggal sem rendelkezik.^{^[50]}

Továbbiakban a másodfokú bíróság a Ptké. II. 5. § e) pontjában foglaltakat értelmezve megállapította, hogy a közérdekű kereset előterjesztésére feljogosított szervezetek között a fogyasztóvédelmi törvény 39. § (1) bekezdésével azonos szóhasználat mellett jogosítja fel a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezeteket. A fogyasztóvédelmi törvény 2. § h) pontja szerinti fogalommeghatározás kizárólag a fogyasztóvédelmi törvény alkalmazásában irányadó. A Ptké. II. 5. § e) pontja értelmezéséhez ezért nem lehet automatikusan erre támaszkodni. Az ott meghatározott legfőbb ismérv, nevezetesen, hogy az alapszabályban meghatározott cél a fogyasztók érdekeinek védelme, a másodfokú bíróság megítélése szerint a közérdekű kereset benyújtására vonatkozó felhatalmazás tekintetében is irányadó. A felperes módosított alapszabálya nem jelöli meg a felperes céljaként a fogyasztói érdekek védelmét, hanem céljaként és feladataként azoknak a fogyasztóvédelmi szervezeteknek a tömörítését határozza meg, amelyek tevékenysége a fogyasztók érdekében történik. Ezt követően az alapszabály a felperes céljáról nem, csupán feladatairól rendelkezik. Az újonnan beiktatott rendelkezések, így az, hogy a felperes a fogyasztók széles körét érintő ügyekben peres eljárást kezdeményez, nyelvtani értelmezéssel a felperes céljaként nem határozhatók meg, legfeljebb annak feladataként értelmezhetők. Ez utóbb beiktatott feladat azonban nem áll összhangban az alpontokban példálózóan felsorolt részfeladatokat megelőző összefoglaló kijelentéssel, mely szerint a felperes képviseli a szövetségben résztvevő társadalmi szervezetek érdekeit.

A kifejtett indokok miatt a másodfokú bíróság a felperes alapszabályának értelmezése útján arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Ptké. II. 5. § e) pontja alkalmazása tekintetében sem minősül a felperes fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetnek.^{^[51]}

Ezáltal sem a fogyasztóvédelmi törvény sem a Ptké. II. 5. § e) pontja alapján a felperes nem minősül keresetindításra jogosult szervezetnek.^{^[52]}

2. Egy másik, a Szegedi Törvényszéken indult ügyben a felek háztartási hulladék gyűjtésére vonatkozó szerződést kötöttek. A felperes módosított keresetében kérte: a bíróság állapítsa meg, az alperes által alkalmazott szerződés 3. pontjában a díj összegének lakásszámokban való meghatározása, mint egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen, és állapítsa meg a szerződési feltétel érvénytelenségét. Kereseti érvelése szerint a szerződés 3. pontja egyedileg meg nem tárgyalt, tisztességtelen szerződési feltétel, mert a szolgáltató a díjat lakásszám alapján állapítja meg, nem biztosít lehetőséget arra, hogy kevesebb edényzet után járó díjat fizessen az, aki kevesebb hulladékot termel. A Szegedi Törvényszék a felperes érvelését megalapozottnak találta.

Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes annak részbeni megváltoztatásával a kereset egészében történő elutasítását kérte. A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a keresetet megalapozatlannak ítélte, ezért a felperes keresetét elutasította. Az érdemi megalapozatlanságon túl a bíróság ebben az ügyben egy, témánk szempontjából fontos dologra világított rá a legitimáció kapcsán. A Szegedi Ítélőtábla rámutatott, hogy a régi Ptk. 209/B. § (1) bekezdése értelmében az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló, tisztességtelen kikötés 209/A. § (2) bekezdése szerinti érvénytelenségének megállapítását a külön jogszabályban meghatározott szervezet is kérheti a bíróságtól. A keresetindításra jogosultak körét a Ptké. II. 5. §-a határozza meg. Ezek közé tartozik az 5. § e) pontja alapján a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet. Az ún. közérdekű perindításra való jogosult szempontjából tehát szükséges, hogy a társadalmi szervezet a fogyasztói érdekek közvetlen védelmét jelölje meg céljaként. Ebből pedig az következik, hogy nem jogosult közérdekű keresetindításra a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezeteket tömörítő szövetség, ha alapszabálya a szervezet céljai között a fogyasztók érdekeinek közvetlen védelmét nem tartalmazza, hanem célként csupán azoknak a társadalmi szervezeteknek a tömörítését fogalmazza meg, amelyek a fogyasztók érdekeinek védelmében tevékenykednek. A felperes alapszabályának hiányában nem állapítható meg, hogy a felperes céljai között szerepel-e a fogyasztók érdekeinek közvetlen védelme, s ehhez képest rendelkezik-e keresetindítási joggal.^{^[53]}

3.2.4. Az esélyegyenlőség előmozdítása iránt pert indító civil szervezetek

Az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében eljárást indítók között igen hangsúlyos szerepet játszanak a társadalmi szervezetek, így például az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek alapítvány^{^[54]}, amely rendkívül gyakran jár el felperesi pozícióban közérdekű perekben.^{^[55]} Megjegyzendő, hogy a társadalmi szervezetek szerepe talán e területen a legmeghatározóbb.

3.2.5. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása a keresetindítási jog hiánya miatt

Szükséges említést tenni arról, hogy – bár ez a professzionális jogi szereplők jelenléte miatt kevésbé jellemző – milyen következményei lehetnek, ha keresetindításra nem jogosult fél terjeszt elő közérdekű keresetet. Ebben az esetben a Pp. szabályainak alkalmazásával a keresetlevelet a 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, illetve a pert a 157. § a) pontja alapján meg kell szüntetni.

Bár a fenti következmények egyértelműnek tűnnek, a gyakorlatban az említett §-ok alkalmazása sem mindig következetes. A már korábban idézett környezetvédelmi ügyben fellépő ügyész a környezetvédelmi törvény 109. §-ának (2) bekezdése alapján indított pert a környezetet szennyező alperes ellen.^{^[56]} Az idézet szakasz akként rendelkezik, hogy „[k]örnyezeti veszélyeztetés esetén az ügyész is jogosult keresetet indítani a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a környezetveszélyeztető tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt.” Ez a szabály egyértelműen az ügyész perindítási jogosultságát teremti meg (keresetindítási jog), amely nem keverendő össze a kereshetőségi joggal. Ennek megfelelően meglátásunk szerint az említett bíróság nem csak azért járt el helytelenül, mert megalapozatlanul utasította el érdemben az ügyész keresetét, hanem azért is, mert a perlési jogosultság hiányában nem érdemi döntést, hanem ’in limine litis’ elutasító vagy permegszüntető végzést kellett volna hozni.^{^[57]}

Elutasítási okot jelent a Legfelsőbb Bíróság szerint az az eset is, ha fogyasztói szerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása iránt ugyanazon alperessel szemben a Ptk.-ban felsorolt szervezet pert indít, ugyanakkor az érintett feltétel ugyanazon okból való tisztességtelenségének megállapítása iránt ezt megelőzően egy másik, erre jogosult szervezet már pert indított, vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak.^{^[58]}

3.3. Hatáskör és illetékesség

3.3.1. Hatásköri szabályok és az ügyek megoszlása

A közérdekből indított perek jellemzően bonyolultabb, összetettebb jogviták. Erre tekintettel a közérdekű perek meghatározó része a törvényszékeken indul. Ide tartoznak például a tisztességtelenségen alapuló érvénytelenségi perek is. Az ilyen ügyek tárgyalása komoly jártasságot igényel mind a tárgyaló bíró, mind a jogi képviselők részéről. A Pp. 2006. január 1-jétől hatályos 23. § (1) bekezdés k) pontja egyértelműen a törvényszékek hatáskörébe utalja ezeket az ügyeket.

A fogyasztóvédelmi törvény alapján indult kereseteket a járásbíróságok tárgyalják. Ugyanakkor, ha a fél tisztességtelen szerződési feltétel megállapítása iránt is perel, az ügyre a törvényszéknek van hatásköre.^{^[59]}

A személyiségi jogi pereket szintén a törvényszékek tárgyalják. Ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt munkaügyi pert indítanak, annak lefolytatása a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a vizsgált ügyekben még munkaügyi bíróság) hatáskörébe tartozik.

Járásbíróság	Törvényszék	Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
8	79	3

A 3. táblázat az ügyek fórumonkénti megoszlását szemlélteti

3.3.2. Illetékesség

Az illetékesség az általános szabályok szerint alakul, az illetékes bíróság jellemzően az alperes székhelye szerinti bíróság.

A Pp. 36. § (2) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet által tevékenysége körében kötött ügyletből eredő követelés iránti pert az ügyletkötés vagy a teljesítés helyének bírósága előtt is meg lehet indítani. A Pp. 41. § (5) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha az általános szerződési feltételek között illetékességi kikötés szerepel (ami egyébként az általános szerződési feltételeket tartalmazó szerződésekben gyakori), a kikötött bíróság az alperesnek legkésőbb az első tárgyaláson előterjesztett kérelmére a pert – az alperes által megjelölt – a 29–40. § szerint illetékes bírósághoz teszi át tárgyalás és elbírálás végett.

A Kúria szerint a közérdekű kereset megindítására a Ptké. II. 5. §-ában feljogosított szervezetek nem hivatkozhatnak sem a Pp. 36. §-ának (2) bekezdése, sem a Pp. 41. §-ának (1) bekezdése szerinti illetékességre.^{^[60]}

3.4. Perköltség és költségkedvezmények a közérdekű perekben

3.4.1. Perköltségviselés a közérdekű perekben

A közérdekű perekben a költségviselésre a Pp. speciális szabályokat állapít meg. A Pp. 78. § (3) bekezdése szerint ugyanis, „[h]a a bíróság az ügyész illetőleg a külön jogszabállyal erre feljogosított személy vagy szervezet keresetét elutasította, a perköltség megfizetésére az államot kell kötelezni.”^{^[61]} Ellenben, ha a perindító felperes pernyertes lesz, költségeit elvileg az ellenfél viseli.

Az előbbi szabály lényegében teljes költségmentességben részesíti az említett felpereseket. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy dogmatikailag nem teljesen következetes ezt az esetet a személyes költségmentesség körébe vonni, tekintettel arra, hogy utóbbi esetben a természetes személy fél rászorultsága alapozza meg a költségmentesség igénybevételét.

Elvileg nem kizárt, hogy a perindítóhoz az anyagi jogi jogosult pertársként csatlakozik.^{^[62]} Erre az esetre fogalmazza meg a Pp. 82. § (3) bekezdése, hogy az ügyész, valamint a per megindítására, illetőleg az abban való fellépésre külön jogszabállyal feljogosított más személy vagy szervezet és a perben érvényesített igény jogosultja közül a megítélt perköltség azt illeti meg, akinél a költségek felmerültek. Ha például az ügyész keresetének a bíróság helyt ad, akkor az anyagi jogosult igényt tarthat a részvételével kapcsolatban felmerült költségek megtérítésére, a felszámítható egyéb perköltség azonban az államé lesz. Pervesztesség esetében a költségek megfizetésére általában azt kell kötelezni, aki a pert megindította. Ha azonban a pert megindítónak és a perben érvényesített igény jogosultjának eljárási cselekményei nem voltak összhangban, a költség megfizetésére azt kell kötelezni, akinek perbeli cselekménye folytán a költség felmerült.

Ha perbe valamely fél pernyertességének előmozdítása érdekében harmadik személy beavatkozik, pernyertességük esetén a beavatkozó költségeinek megtérítésére az ellenfelet kell kötelezni. Az általunk vizsgált esetekben két alkalommal ez is előfordult.^{^[63]}

A fenti szabályok nem érvényesülnek következetesen a gyakorlatban.^{^[64]}

A vizsgált ügyek közül 69 esetben volt megállapítható a perköltségről való pontos rendelkezés (tekintettel arra, hogy néhány BH-ból az ítélet eme része kimarad). A 69 ügyből 16 alkalommal utasította el a bíróság a felperes keresetét, ebből 9 alkalommal helytelenül a felperest kötelezte perköltségviselésre az állam helyett. A bíróságok az alpereseket – helyesen – 20 alkalommal kötelezték perköltségviselésre, költségmentes alperes nem volt. Az eljáró fórum 8 alkalommal mellőzte a költségekről való döntést,^{^[65]} illetve 9 alkalommal egyáltalán nem rendelkezett az ítéletben a költségekről.^{^[66]}

Felperes pervesztes		Alperes pervesztes		Nem rendelkezett	A perköltségről való döntést mellőzte	Nem állapítható meg
Állam viseli	Felperes viseli (helytelen)	Alperes ténylegesen viseli	Költségmentes	Nem rendelkezett	A perköltségről való döntést mellőzte	Nem állapítható meg
7	9	20	0	9	8	21

A 4. táblázat a perköltségviselés megoszlását szemlélteti

Egy ügyben az I–II. rendű felperesek keresetükben azt kérték, hogy a régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése, 209/B. § (1) bekezdése alapján állapítsa meg a bíróság a 2010. július 28-tól augusztus 1-jéig tartó, de végül elmaradt fesztiválra szóló belépőjegyek hátoldalán feltüntetett általános szerződési feltétel utólagos, az alperes honlapján 2010. július 27-én és július 30-án megjelent módosításának semmisségét – annak tisztességtelensége okán – a kikötés nyilvánosságra hozójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal, valamint állapítsa meg a Ptk. 205/A. § (1), (3) bekezdése, 207. §-a alapján az alperes helytállási kötelezettségét a jegyek vételárának visszatérítésére vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte az I–II. rendű felpereseket, fizessenek meg egyetemlegesen az alperesnek 125 000 forint perköltséget, egyebekben akként rendelkezett, hogy a felperesek személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 21 000 forint kereseti illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság az I–II. rendű felpereseket a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a perköltség megfizetésére.^{^[67]}

Fellebbezésükben az I–II. rendű felperesek elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset teljesítését és az alperes perköltségben való marasztalását, másodlagosan az elsőfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezése megváltoztatását kérték akként, hogy a perköltség viselésére az ítélőtábla az államot kötelezze. A perköltség vonatkozásában a felperesek azt sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a Pp. 78. § (3) bekezdésében foglaltakat.^{^[68]}

A másodfokú bíróság a fenti érvelésnek helyt adott. Indokolása szerint az elsőfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését a felperesek alappal sérelmezték fellebbezésükben, mert a Pp. 78. §-ának (3) bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy amennyiben a bíróság a külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet keresetét elutasítja, a perköltségek megfizetésére az államot kell kötelezni. Az ítélőtábla ezért mellőzte a felpereseket perköltség fizetésére kötelező – a jogszabállyal ellentétes – elsőfokú ítéleti rendelkezést. A Pp. 253. § (3) bekezdése alapján pedig felemelte 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltaknak megfelelően 27 000 forintra az állam terhén maradó illeték összegét.^{^[69]}

3.4.2. Költségkedvezmények a közérdekű perekben

Kiemelést érdemelnek még a közérdekű perekben igénybe vehető költségkedvezmények is, figyelemmel arra, hogy az általunk elemzett összes jogesetben valamilyen költségkedvezményben részesült valamelyik – jellemzően a perindító – fél. Az e körben igénybe vehető költségkedvezmény a teljes személyes illetékmentesség.

A jogalkotó további segítséget nyújt a közérdekű igényérvényesítés lehetőségének sikeres kihasználásához, amikor mentesíti az illeték viselése alól a pert megindító szervezeteket. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) rendelkezései szerint ugyanis teljes személyes illetékmentességben részesül például a Magyar Állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület stb. [Itv. 5. §]. Az illetékmentesség lényege, hogy a jogszabályban említett félnek nem kell előlegeznie vagy viselnie az egyébként kötelezően előírt illetékeket. Ahogy azt már korábban láthattuk, a közérdekű perek nagy részét az ügyész, illetve valamilyen – jellemzően egyesületi formában működő – érdekvédelmi szervezet indítja. Az említett jogi entitások az Itv. 5. §-a alá tartoznak, így perindításuk illetékmentes. Más kérdés, hogy pernyertességük esetén az ellenfelet kötelezni kell a le nem rótt illeték állam részére történő megfizetésére.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy néhány döntésben – helytelenül – teljes személyes költségmentességről szólnak, illetékmentesség helyett, amely érdekvédelmi szervezetek esetén – ebben a relációban, figyelemmel a fentebb írtakra is – nyilvánvalóan nem tartható. A Fővárosi Törvényszék egy döntésében például az alábbiak szerint indokolja a perköltségről hozott döntését: „[a]z I. és II. r. felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a perköltség megfizetésére, mely az alperest képviselő ügyvédnek a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet szerint megállapított a 4/A. § alapján áfát is tartalmazó ügyvédi munkadíjat tartalmazza. A bíróság a kereseti illetékről az I. és II. rendű felperes teljes személyes költségmentességére figyelemmel határozott.”^{^[70]}

3.5. A peres felek, pertársaság, beavatkozás

3.5.1. Felek a közérdekű perben

A Pp. 48. §-a szerint, a polgári perben fél lehet az, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illetnek, illetve kötelezettségek terhelnek. A fél fogalmának meghatározása a jogirodalomban korábban vitás volt, ezzel kapcsolatban két álláspont ismert. A materiális vagy anyagi jogi félfogalom szerint csak az lehet fél, aki a perbeli jogviszonyban jogosítottként, illetve kötelezettként szerepel, míg a processzuális vagy eljárásjogi félfogalom szerint a felek: a felperes és az alperes, tehát, aki a keresetével az eljárást megindítja, illetve akivel szemben az eljárás megindul.^{^[71]} A számunka releváns Pp. 64. § (3) bekezdés szerint: az, akinek igénye érvényesítése céljából az ügyész, illetve a külön jogszabállyal erre feljogosított személy vagy szervezet pert indított, a perben félként vesz részt. A más által indított perbe az, aki a per megindítására külön jogszabály alapján, illetve az 51. § a), b) pontjai alapján maga is jogosult lett volna, a felperes pertársaként az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe léphet. Ha a pertársak perbeli cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek – az 51. § b) pontjára tekintettel történő perbelépés esetét kivéve – a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.

A fenti rövid jogszabályi bevezető után le kell szögeznünk: a közérdekű pert a jogszabályban erre feljogosított személy indítja (lásd korábban), a jogsértést elkövető alperessel szemben. A közérdekű keresetet megindító felperes mindig csak processzuális értelemben számít félnek. Az alperesek köre tág, egészen a települési önkormányzatoktól,^{^[72]} a különböző szolgáltatókon keresztül,^{^[73]} a rendezvényszervező cégeken^{^[74]} át a pénzintézetekig,^{^[75]} számos jogalannyal szemben lehet pert indítani.

Bár a felperes a köz érdekében lép fel, a bevezetőben láthattuk, hogy a közérdek mindig magánérdekek sokaságából tevődik össze, minden ügyben ott van az egyén, akinek magánérdekét a perindítás védeni célozza. Ennek megfelelően a Pp. idézett §-a lehetőséget biztosít arra, hogy közérdekű perindítás esetén az anyagi jogosult is részt vegyen a perben. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy erre az esetre nem a 64. § (3) bekezdés első mondata alkalmazható, mivel az anyagi jogi jogosultak automatikusan nem peres felek a közérdekű perekben. A 64. § (3) bekezdésének második mondata azonban irányadó lehet. Ez a rendelkezés álláspontunk szerint egyfelől magában foglalja azt a lehetőséget, hogy az anyagi jogi jogosult (materiális fél) a közérdekű perlő mellé lépjen pertársként. A jogalkotót tehát lehetőséget biztosít arra, hogy megfelelő anyagi jogi jogalap (érdekeltség) esetén a fél a perben részt vegyen (perbelépés a pertárs jogán). Ez a rendelkezés egy kissé ellentétesnek tűnik a képviseleti típusú közérdekű igényérvényesítés Európában elterjedt modelljeivel, melyekben kizárólag a jogszabályban erre felhatalmazott szerv léphet fel félként. Ezzel együtt szükséges megjegyezni, hogy az elemzett jogesetek közül egyik esetben sem vett részt egyik materiális fél sem az ügyész, illetőleg az érdekvédelmi szervezet mellett félként a perben.

Az is elképzelhető azonban, hogy a közérdekű perlő mellé más, közérdekű perlésre jogosult személy lép (a kereset benyújtásakor vagy a per folyamán). Ebben az esetben felperesi oldalon pertársaság keletkezik. Különösen érdekvédelmi szervezetek esetén fordul elő felperesi pertársaság „alakítása”. Viszonylag ritkán, de az is előfordul, hogy alperesi oldalon keletkezik pertársaság.

Az elemzett jogesetek közül összesen 5 esetben találkoztunk pertársasággal, ebből 3 felperesi, 2 alperesi pertársaság volt. Utóbbi esetkörben meglátásunk szerint előfordulhat kényszerű alperesi pertársaság is, kifejezetten a közérdekű perléssel összefüggésben (lásd alább).

3.5.2. Felperesi pertársaság a gyakorlatban

Felperesi pertársaságra például szolgálhatnak az alábbi ügyek:

1. Az első ügyben az I. és II. rendű felperes (két fogyasztói érdekeket védő szervezet) az alperes mobilszolgáltató ellen általános szerződési feltételek érvénytelensége iránt indított pert. Az I. r. és II. r. felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperes Általános Üzletszabályzat Díjszabás Előfizetéses ügyfelek részére című 2. számú mellékletének 1.10. pontjába, illetve az Üzletszabályzat Díjszabás ügyfelek részére címet viselő 2. számú mellékletének 2.1.2. pontjába foglalt általános szerződési feltételek semmisségét a kikötés nyilvánosságra hozójával szerződő valamennyi félre kiterjedő a régi Ptk. 209/A. § (2), illetve 209/B. § (1) bekezdése alapján.^{^[76]}

A keresetet azzal indokolták, hogy az alperes az általa nyújtott szolgáltatás időtartamát másodpercekben méri, ehhez képest 30 másodperces vagy egy perces időegységen alapuló számlázást ír elő azzal, hogy akár az 5 vagy 10, vagy 20 másodperces beszélgetésért is kerekítve 30 másodperces, illetve egy percnek megfelelő díjat kell fizetni. Továbbá az alperes üzleti ügyfelei választhatják a jóval kedvezőbb másodperces alapú számlázási egységet.^{^[77]}

Ezért az I. r. és II. r. felperes álláspontja szerint a támadott kikötések a fogyasztók szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul a másik fél hátrányára állapítják meg, és a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek közötti egyensúly megbomlik, aránytalanság keletkezik, mivel egyik oldalról történik egy 30 vagy 60 másodpercnél rövidebb időtartalmú szolgáltatás igénybevétel, míg a másik oldalon a díjfizetési kötelezettség a használat idejétől függetlenül 30 vagy 60 másodperc. Az I. r. és II. r. felperes hangsúlyozta, hogy figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy a mobiltelefonok használata oly mértékben elterjedt, mely miatt a fogyasztók kénytelenek a perbelihez hasonló szerződési feltételek elfogadására. A bíróság a felperesek keresetét nem találta megalapozottnak.^{^[78]}

2. Egy másik, a Fővárosi Törvényszék előtt indult ügyben az I. és II. rendű felperes szintén általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítását kérték a bíróságtól. Ebben az ügyben az alperes, mint jegyforgalmazó és a perben nem álló A.Z.F. Kft., mint Rendezvényszervező 2010. március 23. napján jegypénztári megállapodás megnevezésű szerződést kötött a 2010. július 28. és augusztus 1-je között megrendezésre kerülő rendezvényre szóló jegyek teljes körű on-line jegyhálózati értékesítésével, továbbá a rendezvény alatti helyszíni értékesítéssel.^{^[79]}

A szerződés 13. pontjában a felek abban állapodtak meg, hogy elmaradt rendezvény esetén az alperes téríti vissza a jegyvásárlóknak a jegy teljes vételárát azzal, hogy a Rendezvényszervező köteles minden ezt megelőzően elszámolásra került bevételt beleértve a szolgáltatási díjat is az alperesnek megtéríteni.^{^[80]}

A belépőjegy hátoldalán többek között feltüntetésre kerül, hogy:

„A rendezvény elmaradása esetén a jegyek kizárólag a vásárlás helyszínén, az elmaradt rendezvény meghirdetett dátumától számított 30 napos jogvesztő határidőn belül, a jegy és a vásárlást igazoló bizonylat (nyugta) ellenében válthatók vissza. A visszaváltás részleteiről minden esetben tájékozódjon a weboldalon! A jegy árán kívül nem léphet fel semmilyen egyéb követeléssel vagy kártérítési igénnyel a rendezőkkel, vagy a jegyforgalmazóval szemben. Egyéb esetekben jegyet nem cserélünk és nem váltunk vissza.”

Az alperes honlapján 2010. július 27. napján az alábbi tájékoztatást adta ki:

„Mi a teendő, ha elmarad egy koncert?

Abban az esetben, ha egy koncert elmaradásáról a rendezvény szervezője által is megerősített információt kapunk, a jegyvisszaváltást a lehető leggyorsabban igyekszünk beindítani. Jegyvisszaváltás során a belépőjegy teljes vételárát megtérítjük, de azon felül nem áll módunkban kártérítést fizetnünk semmilyen indokkal (megváltott utazási költség, szállodafoglalás, egyebek.) A jegyek, amennyiben a T. másképp nem rendelkezik a vásárlás helyszínén, a bejelentéstől, de maximum a koncert dátumától számított 30 napig válthatók vissza. A T. minden esetben szerződésileg kötelezi a szervezőt, hogy a jegyvisszaváltás tényéről a nyilvános médián keresztül tájékoztassa a jegytulajdonosokat. Ezen felül a rendezvény elmaradásról a T. is folyamatosan tájékoztatást nyújt a … weboldalon. Mivel egy rendezvény elmaradása nem tervezhető folyamat, ezért kérjük folyamatosan látogassa a T. weboldalát, hogy minden hír időben eljuthasson Önhöz! Egyéb esetekben a T. jegyárat nem térít vissza.”

Az alperes honlapján 2010. július 30. napján újabb tájékoztatást töltött fel, a fentihez hasonló szöveggel. A meghirdetett rendezvény nem került megtartásra.^{^[81]}

A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes által alkalmazott általános szerződési feltétel utólagos módosításának semmisségét, mert az a régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése és 209/B. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen, továbbá állapítsa meg az alperes helytállási kötelezettségét a jegyek vételárának visszatérítésére vonatkozóan a Ptk. 205/A. § (1)–(3) és 207. §-a alapján.

A keresetet azzal indokolta, hogy az alperes jegyértékesítést végzett, saját jegyhálózatán keresztül a 2010. július 28. és augusztus 1-je között megrendezendő rendezvényre, mely rendezvény a későbbiekben elmaradt. A felperes álláspontja szerint a jegy hátoldalán, illetve az alperes honlapján található tájékoztatás általános szerződési feltételnek minősül. Az alperes idővel a Fesztiválra értékesített jegyek hátoldalán, illetve honlapján szereplő tájékoztatást 2010. július 27. és 2010. július 30. napján tisztességtelenül megváltoztatta. A felperes álláspontja szerint a jegy hátoldalán is az alperes általános szerződési feltételei szerepeltek, melyekkel megegyező tartalmú tájékoztatást adott ki az alperes saját honlapján, így a kért tájékoztatás egymást erősítette, ezért azok a fogyasztó számára egyértelmű jelzéssel bírtak.^{^[82]}

Az I. és II. rendű felperes keresetét a Fővárosi Törvényszék elutasította, indokolásában rámutatott, hogy a weboldalon és a jegyek hátoldalán szereplő tájékoztatás nem minősül általános szerződési feltételnek.

3. Végül, egy környezetvédelmi ügyben összesen öt felperes perelte az alperest. A felperesek arra kérték kötelezni az alperest, hogy megfelelő határidő tűzése mellett kezdeményezze egyes, a keresetükben pontosan megjelölt forgalomszervezési és közlekedésrendészeti feladatok elvégzését a Budapest III., IV., XI. kerületi önkormányzatoknál, valamint a Budapest Közlekedési Rt.-nél és a MÁV Rt.-nél. A bíróság a jelen pertársak keresetét is elutasította.^{^[83]}

3.5.3. Alperesi pertársaság a gyakorlatban

Az elemzett jogesetek között alperesi pertársaságra is találni példát. Ezekben az esetekben a jogsértést többen követik el, a felperes minden jogsértő ellen megindítja a pert.

1. A Zala Megyei Bíróság előtt indult ügyben az I. r., III. r., és a IV. r. alperesek az általuk eladott S. márkájú gépjárművek adásvételére létrejött szerződések megkötésekor általános szerződési feltételeket használnak. Az általános szerződési feltételek alkalmazását részükre a II. r. alperes nemcsak ajánlja, de számukra kötelezően elő is írja; ez azt jelenti, hogy a II. r. alperes által alkalmazásra ajánlott általános szerződési feltételektől az I. r., III. r., és a IV. r. alperesek nem térhetnek el. Az általános szerződési feltételeket tartalmazó adásvételi szerződések 1.3.2. pontja szerint „[e]ladó a szériakivitelű gépjárműnél 4 héttel, a többletfelszereltséggel megrendelt gépjármű esetén legfeljebb nyolc héttel lépheti túl a rögzített szállítási határidőt. Ezen határidők lejárta után a Vevőnek jogában áll – az Eladó által kitűzött póthatáridő eredménytelen eltelte után – a szerződéstől jogkövetkezmény nélkül elállni.”

A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a szerződések 1.3.2. pontjának második mondatában foglalt általános szerződési feltétel tisztességtelenség miatti érvénytelenségét, tiltsa el az I. r., III. r., és a IV. r. alperest annak alkalmazásától, a II. r. alperest az alkalmazásra ajánlástól, kötelezze az alpereseket arra, hogy a bíróság által meghatározott szövegű, az érvénytelenség megállapítására vonatkozó közleményt jelentessenek meg egy országos napilapban és az Interneten, saját honlapjukon, végül marasztalja az alpereseket a kereseti illetékben. A bíróság a fenti feltétel érvénytelenségét megállapította.

2. Egy másik ügyben az ügyész három alperessel szemben indított pert. A tényállás szerint az I., II. és III. r. alperes egyazon tevékenységgel foglalkozik, cégcsoportként ingatlanforgalmazást végez és eme tevékenységi körön belül ingatlanforgalmazással foglalkozó irodát működtet. Az alperesek irodái az alperesek által előre meghatározott általános szerződési feltételeket tartalmazó megbízási szerződést és ahhoz kapcsolódó Melléklet az E.Cs.I. Kft.-vel kötött megbízási szerződéshez szerződést alkalmaz a megbízókkal kötendő megbízási szerződés írásba foglalásakor. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a 2006. évi III. törvény 10. §-ával módosított, a Ptké. II. 5. §-a alapján az alperessel szerződő minden félre kiterjedő hatállyal állapítsa meg, hogy az alperes által alkalmazott megbízási szerződés 6. pontjának a) és b) pontjába foglalt rendelkezései, illetve a 6. pont utolsó bekezdésébe foglalt rendelkezések, mint általános szerződési feltételek tisztességtelenek, ezért semmisek. A felperes keresetét a bíróság nem találta alaposnak.^{^[84]}

Témánk szempontjából ez az ügy azért lehet érdekes, mert itt – meglátásunk szerint – alperesi oldalon egyfajta kényszerű pertársaság keletkezett. Figyelemmel ugyanis arra, hogy mindegyik alperes ugyanazt a blankettát használta (azaz valamennyi ügyfelükkel ugyanazt a szerződést kötötték meg mindhárman), ahhoz, hogy a feltétel érvénytelensége minden szerződő félre kiterjedő hatállyal megállapítható legyen, mindhárom alperest perbe kell vonni. Ellenkező esetben nem biztosítható ugyanis, hogy a közérdekű keresetek esetén esszenciális elemként említett ’erga omnes’ hatály sikerrel érvényesül. A Ptk. – kissé félreérthetően – akként rendelkezik, hogy a bíróság az általános szerződési feltétel érvénytelenségét az annak alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal állapítja meg (…). Egy másik szerződő féllel szemben meghozott ítélet alapján – véleményünk szerint – az alperes nem tagadhatja meg a perben nem álló szerződő partnere felé a teljesítést sikerrel, ennek megfelelően az anyagi jogerő pozitív hatása nem érvényesülhet.

3.5.4. Beavatkozás a közérdekű perekben

Beavatkozásra a közérdekű perekben – bár nem túl gyakran – de van példa. A vizsgálat során összesen 2 olyan ügyet azonosítottunk, amelyben a felperes oldalán harmadik személy a perbe beavatkozott. A beavatkozó minden esetben nem önálló beavatkozóként lépett fel, önkéntesen, nem a felek perbehívására. Mielőtt azonban a releváns esetek elemzésébe fognánk, fontos megjegyezni, hogy a közérdekű perindításra feljogosított személyek – ha a per már folyamatban van – nem a Pp. 51. § (1) bekezdése szerinti beavatkozóként, hanem pertársként csatlakozhatnak a felpereshez. Ezt a Pp. 64. § (3) bekezdése lehetővé teszi (perbelépés a pertárs jogán).

1. Az első említésre méltó, környezetvédelmi ügyben a felperes ügyész – módosított – keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 41 820 000 Ft kártérítés és annak 2010. április 22. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamatának az állam javára történő megfizetésére. A keresetét az alábbiakra alapította:

Mindenekelőtt utalt rá, hogy az ügyész keresetindítási kompetenciájába az állam természetvédelmi érdekeinek megsértése tartozik. Ebben a körben pedig a keresetindítás joga a természetvédelmi törvény 60. § (2) bekezdése alapján a 81. § (2) bekezdésében meghatározott valamennyi kárelem tekintetében fennáll. Ehhez képest az alperest a természetvédelmi törvény 81. § (1) bekezdése szerint kártérítési felelősség terhelte. Az általa üzemeltett víztározó vizének a békák szaporodási időszakában történő leengedésével a természet védelmére vonatkozó jogszabályokat sértette meg. Az alperesi magatartás jogellenessége abban jelentkezett, hogy nem biztosította a vadon élő szervezetek, a békák élőhelyének védelmét, a védett állatfaj fennmaradásához szükséges természeti feltételeket az ívás időszakában. E tevékenység eredményeként, a törvényben szereplő tilalom ellenére védett állatfajok egyedei nagy számban semmisültek meg, költőhelyük is károsodott. A jogellenes magatartás és a károsodás bekövetkezése között fennálló okozati kapcsolat meglétét pedig a szakértők megállapították. A felperes arra is rámutatott, hogy az alperes a veszélyes üzemi felelősség alól kimenteni magát nem tudta. Olyan helyreállíthatatlan körülmény ugyanis, ami a vízszintcsökkentésnek az adott időszakban való elvégzését indokolta, nem merült fel, és ilyenre az alperes sem hivatkozott.^{^[85]}

A perben a beavatkozó a felperes pernyertességét kívánta előmozdítani. Ennek megfelelően kérte az alperes marasztalását. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a követelést mind jogalapjában, mind pedig összegszerűségében megalapozottnak tartja. A felperes által felhozott indokok mellett arra is utalt, hogy az alperes valós ok nélkül jelentette be a Felügyelőséghez a vízleengedéssel kapcsolatos szándékát. A célja ugyanis nem más volt, mint az, hogy a jogszerűen halászati jogot gyakorló egyesületet onnét elűzze. Ezt támasztja alá, hogy azóta sem végzett olyan munkát, mint amit a bejelentés okául korábban megjelölt.

A bíróság helyt adva a felperes érveinek a felperes követelését teljes egészében megítélte.^{^[86]}

2. A Győri Ítélőtábla által jogerősen eldöntött ügyben a beavatkozó szintén a felperes érdekeit kívánta előmozdítani. A felperes ügyész érvelése szerint tisztességtelennek minősül a támadott ingatlanközvetítésre irányuló szerződés számos pontja, így például az, amely szerint ha az adásvételi szerződés a megbízó vagy a vevő hibájából hiúsulna meg, a megbízást teljesítettnek kell tekinteni. A beavatkozó korábban az alperesi társaság jogelődjével szerződő fél volt. A beavatkozó kiemelte, hogy az alperes által kötött szerződések fogyasztói szerződések, amelyek általános szerződési feltételnek minősülnek. Az egyes kereseti kérelmeket vizsgálva a törvényszék a felperes álláspontját mindenben osztotta. A másodfokon eljáró ítélőtábla a törvényszék ítéletét részben megváltoztatta.^{^[87]}

Gelencsér Dániel
doktorandusz (PPKE-JÁK)

^{^[1]} Az értekezés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog és Államtudományi karának Polgári Eljárásjogi Tanszékén működő OTKA-K105559 azonosító számú „A csoportos keresetindítás összehasonlító értékelése” c. projekt keretében készült.

^{^[2]} Az említett ügyek közül a legkorábbi 2002-ben, a legutóbbi pedig 2015-ben zárult le.

^{^[3]} Szükséges rávilágítani arra, hogy az intézmény nem új keletű, már a római jogban is ismert populares actio, az antik jogban lehetőséget adott a közügyek érdekében történő fellépésre, az erre feljogosított állami szereplők számára. A latin elnevezésben a ’populares’ az ’embereket’ vagy másképpen a ’népet’ jelenti, míg az ’actio’ mai fogalmaink szerint a kereset megfelelője. Az elnevezés jól szimbolizálja a modern jogrendszerekben alkalmazott keresetet is.

^{^[4]} Bibó István: Válogatott tanulmányok, http://mek.oszk.hu/02000/02043/html/324.html (Letöltve: 2016.06.19.)

^{^[5]} Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest 2012. 210. o.

^{^[6]} A Polgári Törvénykönyvön kívül számos törvényben találhatunk még felhatalmazást közérdekű kereset benyújtására. Ilyen jogszabály például:

1997. évi CLV. törvény a Fogyasztóvédelemről;
1996. évi LVII. törvény a Tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról;
2013. évi CXXXIX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról;
1996. évi LIII. törvény a természet védelméről;

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól és
2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdításáról.

^{^[7]} Ezen a ponton szükséges megjegyezni, hogy az Európai Unió fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogszabályalkotó tevékenysége egyre jelentősebbé válik. A hatályos magyar jogszabályok megfelelnek az Unió által előírt hatályos jogszabályok feltételeinek. E körben két jogszabályt szükséges megemlíteni, azok részletes ismertetését mellőzve. Elsőként a Tanács 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről érdemel kiemelést, majd az Európai Parlament és a Tanács kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2000/35/EK irányelv előírásai. Összhangban az Európai Parlament és a Tanács 2009/22/EK irányelvével a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról az erre feljogosított fogyasztóvédelmi hatóságok vagy fogyasztói szervezetek eljárást indíthatnak a bíróságon vagy a hatóságoknál a nemzeti vagy uniós fogyasztóvédelmi szabályokat sértő gyakorlat megtiltása érdekében.

^{^[8]} A közérdekű perekben gyakran az sem egyértelmű, hogy a támadott szövegrész egyáltalán általános szerződési feltételnek minősül-e. A 4. Pf.21.056/2012/3. számú ügyben az értékesített jegyek hátulján, illetve a jegyértékesítő cég honlapján közzétett tájékoztatással mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla, hogy azok nem minősülnek általános szerződési feltételnek, csupán a rendezvényről történő tájékoztatásnak.

^{^[9]} BDT 2002.604., BH 2014.153. vagy Pf.I.20.452/2007/3. szám.

^{^[10]} Legfelsőbb Bíróság GFV.IX.30.405/2010/9.

^{^[11]} Fővárosi Törvényszék 15.G.40.741/2012/10. vagy Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.605/2013/7.

^{^[12]} Fővárosi Ítélőtábla 6.PF.21.059/2007/5.

^{^[13]} Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.013/2008/4.

^{^[14]} Fővárosi Bíróság 15.G.42.362/2010/10., valamint Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.832/2011/4.

^{^[15]} Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.523/2009/3.

^{^[16]} A párhuzamos keresetindításra lásd: Fővárosi Törvényszék 15.G.40.741/2012/10. vagy Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.605/2013/7.

^{^[17]} Lásd például: Fővárosi Törvényszék 15.G.40.741/2012/10.

^{^[18]} Vas Megyei Bíróság 12.Pf.20.029/2008/2.

^{^[19]} Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.587/2011/6.

^{^[20]} Pest Megyei Bíróság 5.Pf.22519/2010/4. vagy Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.20.192/2011/4.

^{^[21]} BH 2014.153.

^{^[22]} Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.595/2007/4.

^{^[23]} BH 2001.235.

^{^[24]} E témakörben lásd még: BH 2003.419., BH 2002.11., Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.21.857/2010/7., Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.066/2012/6.

^{^[25]} Kúria Pfv.IV.20.068/2012/3., Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.936/2008/4. vagy Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.361/2007/8. stb.

^{^[26]} Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.21.085/2010/3. vagy Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 2.M.722/2009/7.

^{^[27]} BH 2014.153.

^{^[28]} BH 2014.153.

^{^[29]} BH 2014.153.

^{^[30]} BH 2014.153.

^{^[31]} BH 2014.153.

^{^[32]} Lásd még: Kúria Gfv. VII. 30.211/2013.

^{^[33]} Fővárosi Törvényszék 15.G.40.741/2012/10.

^{^[34]} Lásd még: Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.605/2013/7.

^{^[35]} Vö. pl. Ptk. 6:105. § (2) és fogyasztóvédelmi törvény 38. § (3) bek.

^{^[36]} Lásd: Legfelsőbb Bíróság Gfv. VI.31 778/1996 és Legfelsőbb Bíróság Pf.I.20.43161990.

^{^[37]} Az ügyészi keresetindításról lásd: Csehi Zoltán: Kételyek és kérdések az ügyész közérdekű keresetindításának a jogáról. Iustum Aqum Salutare 2011/25–29. o.

^{^[38]} Az 1/1994. (I. 7.) AB határozat vázolja az ügyész szerepének a polgári perben betöltött változását.

^{^[39]} Az ügyész eljárásával kapcsolatban részletszabályokat tartalmaz a 3/2012. (I. 6.) Utasítás az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól.

^{^[40]} Az elemzett ügyön kívül lásd még: Zala Megyei Bíróság 6.P.21.719/2010/33.

^{^[41]} BH 2003.419.

^{^[42]} BH 2003.419.

^{^[43]} BH 2003.419.

^{^[44]} Lásd például Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.556/2014/7/II.

^{^[45]} Lásd például: Vas Megyei Bíróság 12.Pf.20.029/2008/2.

^{^[46]} Lásd például: BH 2001.235.

^{^[47]} Lásd például: Fővárosi Bíróság 15.G.42.362/2010/10., valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.832/2011/4.
Tatabányai Törvényszék 4.P.21.470/2011/2.
Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.985/2011/4.
Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.751/2011/4.

^{^[48]} BH 2010. 70.

^{^[49]} BH 2010. 70.

^{^[50]} BH 2010. 70.

^{^[51]} BH 2010.70.

^{^[52]} BH 2010.70.

^{^[53]} Ehhez lásd még: Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.369/2010/5. A hivatkozott ügyben – a fentiekkel ellentétben – az elsőfokú bíróság úgy vélte, hogy a felperes rendelkezik perlési jogosultsággal.

^{^[54]} http://cfcf.hu/jogi-ugyek/kozerdeku-perek (Letöltve: 2016. 06. 08.)

^{^[55]} Ez az alapítvány több mint tíz ügyben lépett már fel keresetindítóként, az egyik legmeghatározóbb közérdekű perlővé válva a közérdekű keresetek területén. Az általuk indított perek közül 9-et elemeztünk a tanulmány elkészítését megelőzően.

^{^[56]} BH 2003.419

^{^[57]} Helyesen járt el a bíróság például az alábbi ügyben: BH 2010. 70.

^{^[58]} 3/2011. (XII. 12.) PK vélemény a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről, 4. pont.

^{^[59]} Fővárosi Törvényszék 15.G.40.741/2012/10. vagy Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.605/2013/7.

^{^[60]}3/2011. (XII. 12.) PK vélemény a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről, 3. pont.

^{^[61]} Ennek megfelelően rendelkezett a perköltség viseléséről a bíróság az alábbi ügyben: Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.056/2012/3. vagy Fővárosi Bíróság 15.G.40.386/2007/39

^{^[62]} Ilyen jogesettel a vizsgálat során nem találkoztunk.

^{^[63]} Győri Ítélőtábla Pf.V.20.211/2014/5/I. és Zala Megyei Bíróság 6.P.21.719/2010/33.

^{^[64]} Lásd például: Fővárosi Bíróság 29.P.22.021/2007/11., Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.056/2012/3. vagy Fővárosi Bíróság 15.G.41.614/2006/9.

^{^[65]} Lásd például: 4.G.40.147/2008/15. vagy 4.P.21.987/2009/6.

^{^[66]} Lásd például: 14.Gf.40.556/2014/7/II.

^{^[67]} Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.056/2012/3.

^{^[68]} Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.056/2012/3.

^{^[69]} Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.056/2012/3.

^{^[70]} Fővárosi Törvényszék 15.G.41.178/2011/8.

^{^[71]} Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. Budapest 1939. 163. o.

^{^[72]} Győri Ítélőtábla Pf.V.20.416/2010/3.

^{^[73]} Fővárosi Bíróság 15.G.40.834/2010/9.

^{^[74]} Fővárosi Törvényszék 15.G.41.178/2011/8.

^{^[75]} BH 2014.153.

^{^[76]} Fővárosi Bíróság 15.G.40.834/2010/9.

^{^[77]} Fővárosi Bíróság 15.G.40.834/2010/9.

^{^[78]}Fővárosi Bíróság 15.G.40.834/2010/9.

^{^[79]} Fővárosi Törvényszék 15.G.41.178/2011/8.

^{^[80]} Fővárosi Törvényszék 15.G.41.178/2011/8.

^{^[81]} Fővárosi Törvényszék 15.G.41.178/2011/8.

^{^[82]} Fővárosi Törvényszék 15.G.41.178/2011/8.

^{^[83]} Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf.21.595/2007/4.

^{^[84]} Fővárosi Bíróság 15.G.41.614/2006/9.

^{^[85]} Zala Megyei Bíróság 6.P.21.719/2010/33.

^{^[86]} Zala Megyei Bíróság 6.P.21.719/2010/33.

^{^[87]} Győri Ítélőtábla Pf.V.20.211/2014/5/I.

Eljárásjogi Szemle

Közérdekű igényérvényesítés Magyarországon I.
– a gyakorlat tükrében –