Kattintson a Fullscreen ikonra
, ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!
1. Bevezetés
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt kereken hatvanöt évi szolgálat után hatályon kívül helyezte a 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.), amely azonban jelentős hagyatékot örökölt jogelődjétől. E hagyatékhoz tartozik a bírósági panasznap intézménye is, amelyen csupán csekély változtatásokat hajtott végre az új jogszabály.[1]
A panasznap fő célkitűzése nem változott, ugyanis a Pp. 111. §-a kimondja, hogy a bíróság köteles a jogi képviselő nélkül eljáró felet perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről, indokolt esetben a támogató perben történő részvételéről, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről a szükséges tájékoztatással ellátni, amely szabály lényegében megegyezik a Pp. hatálybalépése előtti szabályozással.[2]
Az új törvény a tekintetben hoz változást, hogy a félnek a keresetlevélben, viszontkereset-levélben, beszámítást tartalmazó iratban, illetve az írásbeli ellenkérelmében nem kell feltüntetnie a jogalapot, a jogi érvelést és a jogszabályhelyet, csupán úgy kell megjelölnie az érvényesíteni kívánt jogot, valamint az anyagi jogi kifogást, hogy a jogalap beazonosítható legyen.[3] E beadványokat a félnek jogszabályban meghatározott, erre rendszeresített nyomtatványon kell előterjesztenie, amelyre panasznapon is sor kerülhet, így ez esetben a panasznapi beadványoknak sem kell jogi indokolást tartalmazniuk.[4] A Pp. a panasznap során felvett fellebbezésekre is külön kitér, amely során rögzíti, hogy a fellebbezés alapjául szolgáló jogszabálysértés feltüntetése során mellőzhető a jogszabályhelyre hivatkozás.[5]
Összességében a panasznap feladata változatlan: a bíróságok a nyilvános félfogadási napon lehetőséget biztosítanak az ügyfeleknek kérelmük jegyzőkönyvbe vételére egy a bíróság alkalmazásában álló ügyintéző által. Ha az ügyfél által előadott kérelem nem bírósági útra tartozik, a kérelmet az ügyintézői szerepet betöltő fogalmazó, titkár vagy bíró nem foglalhatja jegyzőkönyvbe; ebben az esetben az ügyfelet a szükséges tájékoztatással el kell látni, a megfelelő hatóság felé „útba indítani”. Mindezek alapján elmondható, hogy a panasznap lehetőséget biztosít az ügyfeleknek kérelmük jegyzőkönyvbe mondására, illetve általános útbaigazítási kötelezettséget ró a bíróságra.
A panasznapot ért jogirodalmi kritikák elsősorban az intézmény állampárti időkhöz kötődő jellegével, az ügyintéző és az ügyvéd egymáshoz hasonló tevékenységével, valamint a fogadónapot tartó fogalmazók rövid gyakorlati idejével kapcsolatban jelentek meg. E bírálatokat célszerű vizsgálat tárgyává tenni, hiszen amennyiben igaznak, vagy épp alaptalannak bizonyulnak, mindenképp lényeges kérdéseket járnak körül a bírósághoz fordulás jogának érvényesülése terén.
2. A panasznap hatékonyságának vizsgálata
2.1. Az állampárti idők panasznapra gyakorolt hatása
Pokol Béla szerint a bírósági panasznap a korábbi, állampárti időkből visszamaradt intézmény, amikor is a bíró a felek és ügyvédeik fölött állva közvetlenül az államhatalmat testesítette meg, így a pervitel során a legszélesebb körben volt kitanítási kötelezettsége[6] még az olyan felek részére is, akiket jogász képviselt. Ennek szellemében evidens módon merült fel, hogy „szabad idejükben” a bírák segítsék a felek bírósághoz fordulását, és erre alakult ki a panasznap, amely során a bíróság a szóban előterjesztett kérelmeket jegyzőkönyvbe foglalta, ha az ügy bírósági hatáskörbe tartozott.[7]
Király Lilla széles körű tanulmányában[8] megcáfolja Pokol Béla állítását, álláspontja szerint a panasznap nem az állampárti időkből eredeztethető. A fogadónap gyökerei egészen az 1893. évi XVIII. törvénycikkre nyúlnak vissza, amely lehetővé tette az ügyfél számára, hogy keresetét a perre illetékes bíróságnál jegyzőkönyvbe mondhassa, egyúttal a bíróságra általános útbaigazítási kötelezettséget is rótt. A panasznap intézményének további kibontakozásában a liberálkapitalista alapokon nyugvó, de a szociális polgári per gondolataival is átitatott 1911. évi polgári perrendtartás vállalt jelentős szerepet, miután a jegyzőkönyvbe foglalást a tárgyaláson kívül előadható szóbeli kérelmekre és nyilatkozatokra is lehetővé tette. Az 1952. évi III. törvény a per megindítását megelőző kérelmekre is kiterjesztette a panasznap „tárgyi hatályát”, továbbá változást hozott a tekintetben, hogy az ügyfelek számára kérelmeik jegyzőkönyvbe mondására bármely járásbíróságnál, vagy a perre illetékes törvényszéknél is lehetőséget biztosított.
Király Lilla tanulmányában feltehetőleg a nyelvtani és a történeti értelmezés módszereivel vizsgálta Pokol Béla azon állítását, miszerint „a bírósági panasznap a korábbi, állampárti időkből maradt vissza”, de célszerűnek tartom elvégezni a mondat szövegkörnyezethez való viszonyának elemzését is. A rendszertani értelmezés eredményeképp a kifogásolt állítás elsősorban nem a panasznap kialakulásának történetére, hanem arra utal, hogy a fogadónap szerepe az addigiakhoz képest az állampárti időkben átalakult, és a bíróság „túlzott aktivitásának” köszönhetően rossz irányt vett. Pokol Béla elemzésében a panasznap olyan intézmény, amely során a bíróság hatalma könnyen túlmutathat az igazságszolgáltatás keretein, és magában rejti a bírói önkény és túlzott szerepvállalás veszélyét.
Véleményem szerint mai jogrendszerünk magától értetődő korlátok közé szorítja a panasznapi ügyintéző hatáskörét, aki kizárólag eljárásjogi kérdésekben adhat tanácsot az ügyfél részére, így a fogadónap nem tekinthető olyan eszköznek, amely már jellegénél fogva visszaélésszerű hatalomgyakorlásra lenne alkalmas. A történeti módszer mindig segítséget nyújthat annak megértésében, hogy milyen társadalmi, gazdasági, jogpolitikai stb. érdekek vezettek adott intézmény létrejöttéhez, viszont sokkal fontosabb, hogy előítéletek nélkül próbáljuk vizsgálat tárgyává tenni a panasznapot, s ennek fényében fogalmazzunk meg előremutató javaslatokat a további fejlődés érdekében.
2.2. A panasznapi ügyintéző és a jogi képviselő tevékenysége
A rendszerváltást követően érdekes kérdés merült fel a panasznappal kapcsolatban, amelyre az Alkotmánybíróságnak kellett választ adnia: Dr. Martin Zoltán, a Pécsi Városi Bíróság bírája indítványt terjesztett elő a 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás (régi Büsz.) 4. §-a[9] alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése céljából. Indítványát azzal indokolta, hogy a bíróságok feladata kizárólag az igazságszolgáltatás, ezen felül más jellegű tevékenység végzésére a bíróságokat utasítani nem szabad, különösen olyan tevékenységre, amely összeegyeztethetetlen az igazságszolgáltatással; előfordult ugyanis, hogy a panasznapot tartó bírónak a rá szignált ügyben kellett tájékoztatást adnia, avagy különféle kérelmeket, esetleg fellebbezést jegyzőkönyvbe foglalnia, ez a tevékenység viszont az ügyvéd tevékenységéhez hasonló, így a panasznap alkotmányossága megkérdőjelezhető.
Az Alkotmánybíróság 1481/B/1992/61. számú határozatában az indítványt elutasította és arra az álláspontra jutott, hogy a panasznapi ügyintézés – elősegítve a bírósághoz fordulás jogát – megfelel a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatás fogalmának, de ennek ellenére nem célszerű, ha a bíró tartja a panasznapot.[10]
Az indítvány elutasítását követően Dr. Martin Zoltán „A jus murmurandi alapján a panasznapról” címmel cikket írt[11], amelyben megemlíti, hogy „nem találkozott olyan bíró kollégával, aki az Alkotmánybíróság döntésével egyetértett volna”. A panasznap legfőbb problémájaként azt jelölte meg, hogy az akkor hatályos 1952. évi III. törvény 121. § (1) bekezdésének c) és e) pontjai szerint a keresetlevél elmaradhatatlan kelléke az érvényesíteni kívánt jog meghatározása és a döntésre irányuló határozott kereseti kérelem megfogalmazása. E szabály alapján arra a következtetésre jutott, hogy a bíró (titkár, fogalmazó) a panasznapon is a legjobb szakmai tudása szerint köteles eljárni, az érvényesíteni kívánt jogot pedig jogszabályra hivatkozással köteles megjelölni, ekképp az elkészült keresetlevél, kérelem stb. kétségtelenül tartalmazza a panasznapi ügyintéző jogi álláspontját. Véleménye szerint a nemzetközi jogi normák és az Alkotmány a bírósághoz fordulást jogát rögzítik, nem pedig a keresetlevél bíró általi megírásához való alapjogot, ilyen jog ugyanis nem létezik, legfeljebb az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatában. Összegzésképp a szerző arra a következtetésre jut, hogy meg kell teremteni azokat a feltételeket, hogy szakképzett „jogsegítők” lássák el a panasznapot, mert a jelenlegi rendszer csupán félmegoldásként szolgálhat.
Kengyel Miklós szerint a fogadónap Alkotmánybíróság általi „megmentésében” az is közrehatott, hogy a rendszerváltást követően más intézmény híján csak tovább rontotta volna a joghoz jutás esélyegyenlőségét a panasznap megszüntetése. Az ügyfélfogadás életben tartását praktikus okok indokolták, ugyanis a volt szocialista országokban először az igazságszolgáltatás jogállami működéséhez szükséges garanciákat kellett megteremteni, amelyek közé a bírósághoz fordulás joga is tartozik.[12]
Az alkotmánybírák döntése óta közel huszonöt esztendő telt el, amely elegendő időt biztosított arra, hogy a magyar jogrendszerben kialakításra kerüljenek azok az intézmények, amelyek a joghoz jutás esélyegyenlőségét megfelelően biztosítják. Kiépült a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat és az Áldozatsegítő Szolgálat rendszere, a technikai fejlődésnek köszönhetően megjelentek a postai, a telefonos, az online és az e-mailes jogsegélyszolgálatok, az ügyfeleket pályázati eljárás során nyert támogatásokból segítik ingyenesen a különböző alapítványok. A „színes paletta” ellenére azonban a panasznap továbbra is stabil eleme maradt a rendszernek.
Az intézmény állandósulásában elengedhetetlen érdemei vannak a bírósági szervezetnek, amely eleget tett az Alkotmánybíróság által kifejtett kritériumoknak: nem jellemző, hogy a félfogadásban bíró töltené be az ügyintéző szerepét, így biztosított az 1481/B/1992/61. számú határozatban meghatározott tisztességes, pártatlan eljárás követelménye.
Ami az ügyintéző eljárásának az ügyvédi tevékenységhez való hasonlóságát illeti, a Pp. 111. §-a értelmében a panasznapi ügyintézés igénybevételére csak akkor nyílik lehetőség, ha az ügyfél jogi képviselővel nem rendelkezik, ennyiben az ügyintéző képes „helyettesíteni” az ügyvéd munkáját. Ebből kifolyólag azonban nem lehet levonni azt a konzekvenciát, hogy a panasznapi ügyintéző tevékenysége az ügyvéd tevékenységével lenne egyenértékű. Tevékenységük annyiban hasonló, hogy bírósági útra tartozó kérelmeket fogalmaznak meg, de míg az ügyvéd ügyfele érdekében cselekszik, addig a panasznapi ügyintéző elfogulatlan az ügyféllel, ekképp állásfoglalást, esélylatolgatást, véleményt nem adhat a számára.[13] Az ügyintézőnek oly módon kell pártatlan magatartást tanúsítania, mintha az ügyfél melletti széken az ellenérdekű fél is helyet foglalna. Ez egy nehéz feladat, amely során az ügyintézői szerepet betöltő fogalmazónak annyiban kimerül a szerepe, hogy az igénybe vehető jogi eljárásokat ismerteti az ügyféllel, de egyik megoldás választására sem buzdítja az ügyfelet. Ha ellenkezőleg cselekedne, az állásfoglalás, véleményadás mezejére lépne. Emellett a Pp. 247. § (1) és (2) bekezdései értelmében a panasznap során felvett keresetlevélben, viszontkereset-levélben, beszámítást tartalmazó iratban, illetve az írásbeli ellenkérelemben nem kell az ügyintézőnek feltüntetnie a jogalapot, a jogi érvelést és a jogszabályhelyet, szemben a jogi képviselő által benyújtott beadvánnyal, amelynek továbbra is szükséges jogi indokolást tartalmaznia.[14]
Amennyiben az ügyfél bizonytalan, azaz kérelmét az ügyintéző tájékoztatása után sem tudja határozott formába önteni, az előadását nem célszerű jegyzőkönyvbe foglalni. Ez esetben tájékoztatni kell arról, hogy milyen utakon tud kizárólag az ő érdekeit szem előtt tartó jogászi segítséget igénybe venni, amellyel kapcsolatban ügyvéd közbenjárását tartom indokoltnak. A panasznapi ügyintéző azonban név szerint nem javasolhat ügyvédet, hiszen e magatartásával sértené a bíróság pártatlanságának követelményét.
Álláspontom szerint a közjegyző név szerinti ajánlásának szabadságát azonban lehetővé kell tenni olyan esetekben, amelyek a közjegyző közhatalmi tevékenységét (fizetési meghagyás, európai fizetési meghagyás, végrehajtási eljárások, bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése) érintik. Ilyenkor legcélszerűbb a bírósághoz, vagy az ügyfél lakóhelyéhez, munkahelyéhez legközelebb található közjegyzői irodát tanácsolni. Az ajánlás megengedhetősége mellett kultúrtörténeti, jogpolitikai érveket is lehet említeni: a 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás (régi Büsz.) 4. § (1) bekezdése szerint a bíróság elnöke a panasznapi feladatok teljesítésére a bíró, a titkár és fogalmazó mellett a közjegyzőt is kijelölhette. Az ajánlás tilalmát pedig olyan okiratok szerkesztésében látom indokoltnak, amelyeket ügyvéd is készíthet: ajándékozási szerződés, adásvételi szerződés, bérleti szerződés stb.
2.3. Az ügyintézőként eljáró fiatal fogalmazók
Mivel az Alkotmánybíróság vonatkozó döntésének értelmében a bírák nem tartanak panasznapot, így e feladat a fogalmazókra, illetve a titkárokra hárul. A fogalmazók túlnyomórészt pályájuk elején álló, fiatal jogászok, akik rövid szakmai gyakorlattal és kevés tapasztalattal rendelkeznek. Király Lilla szerint a panasznap komplex feladatok megoldására nem alkalmas, amely kapcsán a fogalmazók tapasztalatlansága csak a kisebbik problémát jelenti. Elsődleges hibának azt tekinti, hogy a nyilvános félfogadási nap egyszerűen kevés teret enged egy-egy komolyabb jogi probléma utáni kutatásra, a különböző megoldások körüljárására, és közülük a leghatékonyabb jogi eszköz kiválasztására. A heti néhány órás fogadónap alatt a fogalmazók a felkészülési idő minimuma mellett azonnal teljesítik a sorban állók jogi kéréseit, és ez általában nem hasonlítható össze a megfizetett ügyvéd munkájával.[15]
Kétségtelen tény, hogy a bírósági fogalmazók fiatal jogászok. Véleményem szerint azonban a bírósági szervezet képes arra, hogy kezelje ezt a „problémát”: attól függetlenül, hogy a bírák nem vesznek részt az ügyintézésben, a fogalmazók segítséget kaphatnak tőlük egy-egy olyan jegyzőkönyv felvétele során, amivel addigi gyakorlatuk során még nem találkoztak. A bírákon kívül a fogalmazók más igazságügyi alkalmazottak (lajstromiroda munkatársai, végrehajtási ügyintézők), vagy akár egymás segítségére is számíthatnak. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a fogalmazók egyetemi diplomával rendelkező jogászok, akik közül a jövő bírái kerülnek ki. Emellett a bírósági fogalmazók joggyakorlatáról és képzéséről szóló 11/1999. (X. 6.) IM rendelet 2. § (1) és (2) bekezdései a képzés céljaként tűzik ki, hogy a fogalmazó a bírósági ügyviteli, az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályok gyakorlatának alkalmazása mellett alakítsa ki a bírótól megkívánt, ítélkezéshez szükséges képességeket, továbbá ismerje meg a bírói hivatás etikai normáit. Mindezek céljából a 3. § (2) bekezdése a bíróságok számára kötelezően előírja, hogy a fogalmazók három éves joggyakorlati idejük alatt első és másodfokon a különböző ügyszakokban megfelelő tapasztalatot szerezzenek, határozattervezeteket készítsenek és önállóan tartsanak ügyfélfogadást.
A színvonalas képzés folyamatosan biztosítja a fogalmazók szakmai fejlődését. A bírák figyelemmel kísérik és osztályozzák a fogalmazók munkáját, így frissen végzett jogászként hivatásuk iránti elkötelezettségükön túl is érdekeltek abban, hogy az ügyfélfogadás során felvett jegyzőkönyveiket legjobb szakmai tudásuk szerint készítsék el, amelyek végső soron – lévén bírósági eljárásokhoz kapcsolódnak – a bírákhoz kerülnek, így lehetőség van a panasznapot követően a jegyzőkönyv felvétele során vétett hibák megbeszélésére is.
A fogalmazók mellett az ügyfélfogadásban gyakran bírósági titkárok is részt vesznek, sőt a kisebb bíróságokon – fogalmazói létszám hiányában – egyedül a titkárokra hárul e feladat teljesítése. A titkárok többéves gyakorlattal rendelkező, szakvizsgázott jogászok, így szakmai tudásuk nem kérdőjelezhető meg.
Mindent egybevetve megállapítható, hogy a bírósági szervezet által működtetett panasznap körültekintő metodikán alapul. Véleményem szerint azonban a kisebb létszámú bíróságokon az ügyintézői feladatokat ellátó fogalmazókat célszerű lenne pályájuk kezdetén polgári ügyszakban foglalkoztatni, tekintettel arra, hogy a panasznap során előforduló jogviták döntően polgári természetűek. A nagyobb bíróságokon, ahol a fogalmazói létszám bőségesen biztosítja a panaszirodák polgári eljárásjogban való jártasságát, felesleges ez a kitétel.
3. Konklúzió
A panasznap intézménye elengedhetetlen a bírósághoz fordulás jogának megfelelő érvényesítése céljából, hiszen a jogi segítségnyújtásban közreműködő más szervek nem biztosíthatják maradéktalanul a bírósághoz fordulás jogának érvényesülését, tekintettel arra, hogy ezen intézmények a bírósági szervezeten kívül helyezkednek el. Az a veszély, amelyet Pokol Béla és Martin Zoltán észrevett a fogadónap intézménye mögött, a ma hatályos jogszabályok tükrében nem áll fenn, ugyanis a panasznapi ügyintézők hatásköre pontosan körülhatárolt. Az ügyintézők csak eljárásjogi kérdésekben adhatnak tájékoztatást, az ügyfelek anyagi jogi kérdéseire nem válaszolhatnak.
Ugyanakkor a panasznapi ügyfélfogadás összetett feladat. A jogviták sokszínűsége mellett az ügyfelek eltérő habitusát, hozzáállását is megfelelően kezelnie kell az ügyintézőnek. Mindez olyan képességek meglétét feltételezi a fogalmazótól, amelyeket később, bíróvá válása során is tud kamatoztatni. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény V. melléklete tartalmazza mindazon kompetenciákat, amelyeket a „bírójelölt” vonatkozásában a pályázati eljárás során vizsgálni kell. Ide tartozik többek között a döntési és együttműködési képesség, a fegyelmezettség, a felelősségtudat, a határozottság, az igényesség, a kreativitás, a magabiztosság és az önállóság. Ennek megfelelően a panasznap a bíróvá válás „főpróbájának” tekinthető, amely során világossá válhat, hányadán áll a fogalmazó a felsorolt tulajdonságokkal.
Mindezekre tekintettel, ha a fogalmazó lelkiismeretesen végzi ügyfélfogadási tevékenységét, személyiségében kibontakozhatnak a szükséges kompetenciák, tisztességes és bölcs bíró válhat belőle. Hiszen egy bíró nem lehet híján jeles emberi tulajdonságoknak: „Aki jogász és csak jogász, bizony szegény legény.”[16]
Hideg Milán István
PhD hallgató (KRE ÁJK)
[1] E tanulmánnyal szeretnék hálás szívvel gondolni Kengyel Miklós Tanár Úrra, aki témavezetőként három éven át segített és készített fel a tudományos munkára; e tanulmány megírása során is számtalan tanáccsal látott el. Emlékét mindvégig őrizni fogom.
[2] A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 7. § (2) bekezdése szerint a bíróság köteles a felet – ha nincs jogi képviselője – perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről, a támogató perben való részvételéről, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről a szükséges tájékoztatással ellátni.
[3] Pp. 247. § (1) és (2) bek.
[4] Pp. 246. § (1) és (2) bek.
[5] Pp. 388. §.
[6] A polgári eljárásjog fejlődéstörténete során a szociális polgári pertípus vezette be a bíróság kitanítási kötelezettségét. A rendszer a „szociálisan gyengébbek” jogait kívánta megvédeni, ezért megerősítette a bíró pozícióját, akinek kötelessége volt az, hogy a jogban járatlan vagy ügyvéddel nem rendelkező felet a szükséges felvilágosítással ellássa. Lásd erről bővebben: Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, Osiris Kiadó, 2014. 54.
[7] Pokol Béla: Jogszociológiai vizsgálódások. Budapest, Rejtjel Kiadó, 2003. 61. http://www.ssoar.info/ssoar/bitstream/handle/document/10681/ssoar-2003-pokol-jogszociologiai_vizsgalodasok.pdf?sequence=1 [letöltés ideje: 2017. 01. 25.]
[8] Király Lilla: A szegényjogtól a jogi segítségnyújtásig. Doktori Értekezés. Pécs, PTE ÁJK, 2011. 132. http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/kiraly-lilla/kiraly-lilla-vedes-ertekezes.pdf [letöltés ideje: 2017. 01. 25.]
[9] A régi Büsz. 4. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza:
„4. § (1) Bírósági útra tartozó ügyben a szóban előterjesztett kérelmeket (pl. költségmentesség iránti kérelem, keresetlevél, panasz, feljelentés stb.) a bíróság elnöke által kijelölt bíró, közjegyző, titkár vagy fogalmazó foglalja jegyzőkönyvbe. A jegyzőkönyvnek az ügy alapos és gyors elintézését elősegítő valamennyi adatot tartalmaznia kell.
(2) Ha az elintézése más bíróság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozik, illetőleg ha a kérelem más bíróság előtt folyamatban lévő ügyre vonatkozik, a jegyzőkönyvet a lajstromozás után haladéktalanul meg kell küldeni az elintézésre illetékes bíróságnak.
(3) Ha a fél által előterjesztett kérelem nem tartozik bírósági útra, a féllel közölni kell, hogy a kérelem elintézésre melyik hatóság jogosult.”
[10] Keyha Judit: Bírósági ügyintézők kézikönyve. Budapest, Complex Kiadó, 2010. 398.
[11] Martin Zoltán: A jus murmurandi alapján a panasznapról. Bírák Lapja, 1993/3–4. szám http://www.mabie.hu/sites/mabie.hu/files/birak_lapja/BL.1993.III.3–4. sz.pdf
[12] Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben. Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 357.
[13] A Zalaegerszegi Törvényszék Panasznapi Tájékoztatója http://zalaegerszegitorvenyszek.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/panasznap_tajekoztato_1es.pdf [letöltés ideje: 2017. 01. 25.]
[14] Pp. 170. § (2) bekezdés b) és d) pont, 170. § (3) bekezdés a) pont.
[15] Király i. m. 181–182.
[16] Az idézet Luther Mártontól származik.