2016. évfolyam / 2016/4.

Közérdekű igényérvényesítés Magyarországon II.
– a gyakorlat tükrében –

Kattintson a Fullscreen ikonrafullscressn , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

 

Bevezető gondolatok – a kutatás módszeréről

A két részes tanulmány célja elsősorban – a popularis actiok elvi és jogszabályi kereteinek rövid felvázolása után – a közérdekű igényérvényesítési mechanizmusok gyakorlati működésének bemutatása.[1] Általánosságban megállapítható, hogy a közérdekű keresetek gyakorlata kevésbé ismert, ezzel foglalkozó empirikus kutatás nem lelhető fel. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a közérdekű perekben számos olyan jogalkalmazói probléma merül fel, amelyre szükséges lenne valamiféle megoldást találni. E területre jellemző, hogy a jogalkotó az anyagi jogi rendelkezéseken kívül elvétve alkot csak eljárási természetű szabályokat, holott az eljárások általános szabályai sokszor igen nehezen alkalmazhatók.

A feldolgozott jogesetek segítségével bemutatjuk eme jogvédelmi eszköz működését, a kereset benyújtásától egészen a jogerős ítélet végrehajtásáig. A vizsgálat alapjául hozzávetőlegesen kilencven, különböző jogterületet érintő jogeset szolgált.[2]

A tanulmány elkészítését alapos kutatómunka előzte meg:

A kutatás első szakaszában törekedtünk arra, hogy különböző forrásokból összegyűjtsük az elérhető jogeseteket, anyagokat. Ennek során áttekintettük a jogtárakban, kommentárokban felsorakoztatott döntéseket, az érdekvédelmi szervezetek és más közérdekű perlők által közzétett határozatokat is. Az összegyűjtött jogesetekből esetgyűjtemény készült a kutatócsoport tagjai számára. A kutatás során számos igen komoly jogalkalmazói problémát azonosítottunk. Ezekkel kapcsolatban igyekeztünk jogelméletileg és dogmatikailag is megalapozott, a jogalkalmazó számára is hasznosítható megoldási javaslatokkal szolgálni.

A tanulmány első részében a közérdekű keresetek elméleti és jogszabályi hátterét vázoltuk fel, majd ezt követte a keresetindítás anyagi jogi alapjainak, a keresetindítók körének, az ügyek bíróság szerinti megoszlásának bemutatása. A tanulmány első részében tértünk ki a perköltségviselésre, továbbá a peres felekkel, pertársasággal, beavatkozással kapcsolatos kérdésekre is.

A tanulmány második részében foglalkozunk az előterjeszthető keresetek dogmatikai megítélésével, a tárgyalással, valamint a bizonyítással összefüggő problémákkal, a közérdekű perekben születő döntés tartalmával és érvényesülésével, továbbá a közérdekű per és az egyedi ügy összefüggéseivel. Munkánk összegzésére szintén a tanulmány második részében vállalkozunk.

3.6. Keresetek[3]

3.6.1. A keresetek minősítéséről általában

A felperes a polgári peres eljárást – kevés kivételtől eltekintve – keresetlevéllel indíthatja meg. A keresetlevél kötelező tartalmi elemeit a Pp. 121. § (1) bekezdése sorolja fel. A fent megjelölt szakasz e) pontja szerint, a keresetlevélnek tartalmaznia kell a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet. Nincs ez másként a közérdekű keresetek esetében sem.

A kereseti kérelmeket általában tartalmuk szerint szokás osztályozni.[4] A kereset tartalma – avagy, ahogy a gyakorlatban használják: „kereset iránya” – azt jelöli meg, hogy a felperes milyen típusú védelmet kér a bíróságtól: az alperes marasztalását kívánja, vagy valaminek a megállapítását kéri, esetleg jogalakítást kér. Témánk szempontjából az előbbi két eset bír jelentőséggel.

A marasztalási kereset lényege abban ragadható meg, hogy a felperes az alperest valamilyen szolgáltatás teljesítésére (dare), valaminek a tevésére (facere) vagy valamiért helytállásra (praestare) kéri kötelezni.[5] Magyary ehhez hozzáteszi, hogy a felperes keresete akkor irányul elmarasztalásra, amikor arra kéri a bíróságot, hogy az ő követelését úgy állapítsa meg az alperes ellen, hogy az nem teljesítése esetén ellene kényszer, vagyis végrehajtás útján érvényesíthető legyen.[6] A marasztalásra irányuló keresetnél – a jogirodalomból vett példa szerint – egy olyan hitelező-adós viszonyt kell feltételeznünk, ahol a hitelező-felperes már jogosult a teljesítés követelésére, az adós-alperes pedig már teljesíteni tartozik.[7] Megjegyzendő, hogy amint az a közérdekű kereseteknél plasztikusan ki is tűnik, tévedés lenne azt gondolnunk, hogy a marasztalási keresetek körébe kizárólag a vagyoni jellegű igények tartoznak. A marasztalási keresetek két csoportba tartoznak aszerint, hogy az alperestől milyen jellegű magatartás várható el. Amennyiben tevőleges, akkor pozitív marasztalási keresetről, ha pedig tartózkodó, akkor negatív marasztalási keresetről van szó.[8]

Az említett „teljesítésre kötelezést” a gyakorlat igen tágan értelmezi. Ha például a felperes a szerződés érvénytelenségére hivatkozva az eredeti állapot visszaállítását kéri a bíróságtól, az már a Pp. rendszerében – helyesen – marasztalási keresetnek minősül.[9] Ennek tükrében is támogatható a Ptk. immár helyes terminológiája. A Ptk. szövege kiemeli, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a bíróság rendelkezik, nem pedig megállapítja azokat.[10] Parlagi helytállóan világít rá arra, hogy ha az érvénytelenségi perben jogkövetkezményekről egyáltalán szó esik, az szükségképpen marasztalási keresetet eredményez.[11]

A megállapítási kereset differentia specificája a marasztalási keresethez képest – többek között – az, hogy az ilyen keresetben a felperes valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítását kéri a bíróságtól.[12] A hatályos Pp. 123. §-a a lehetséges megállapítási keresetek fajtáit nem jelöli meg, ezt ellensúlyozandó azonban úgy rendelkezik, hogy megállapításra irányuló bármely kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a törvényben megjelölt együttes feltételek teljesülnek.[13]

3.6.2. A közérdekű keresetek

A fenti rövid elméleti áttekintés szükséges volt ahhoz, hogy a közérdekű kereseteket megfelelően rendszerezni tudjuk. Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, a különböző jogszabályok eltérő jellegű keresetindításra adnak lehetőséget a köz érdekében. Kérdéses azonban, hogy a fent bemutatott tudományos segédfogalmak, dogmatikai irányvonalak a közérdekű keresetek esetében alkalmazhatóak-e következetesen.

Jogalap Kereset iránya Határidő
Ptk. 6:105. § (1) és (3) (1) érvénytelenség megállapítása;
(3) érvénytelenség megállapítása / eltiltás a feltétel alkalmazásától		 5 év (elévülési jellegű)
Fogyasztóvédelmi tv. 38–39. §§ 38. § (2) megállapítás / követelés teljesítése
39. § (3) jogsértés abbahagyása / eltiltás a további jogsértésektől / jogsértő állapot megszüntetése / inintegrumrestitutio		 3 év (jogvesztő)
Természetvédelmi tv. 60. § (2) eltiltás a jogsértő tevékenységtől / kár megtérítése 5 év (elévülési jellegű)
Környezetvédelmi tv. 99. § (1) eltiltás a jogsértő tevékenységtől / kár megelőzéséhez szükséges intézkedésre kötelezés 5 év (elévülési jellegű)
Állatvédelmi tv. 48. § (1) jogsértő magatartástól való eltiltás 5 év (elévülési jellegű)
GVH 92. § (4) megállapítás / követelés teljesítése 3 év (jogvesztő)
MNB tv. 164. § (3) megállapítás / követelés teljesítése 3 év (jogvesztő)
EBH 20. § (1) személyiségi jogi / munkajogi jogkövetkezmények 5 év (elévülési jellegű)

Az 5. táblázat az előterjeszthető kereseteket és a keresetindításra előírt határidőket szemlélteti

3.6.3. A Ptk. 6:105. §-án alapuló kereset értékelése

A leggyakrabban alkalmazott jogalap – amint azt már korábban említettük – a Ptk. 6. könyv 105. §-ának rendelkezése. E § azt teszi lehetővé, hogy a közérdekű perlő keresete alapján a bíróság a szerződési feltétel tisztességtelenségét állapítsa meg, valamennyi szerződő félre kiterjedő hatállyal. Az elméleti kitekintés után egyértelmű, hogy ez a kereset megállapítási keresetnek minősül. Nem egyértelmű ugyanakkor, hogy a jelen kereset benyújtásához a Pp. 123. §-ában említett feltételeknek fenn kell-e állniuk.[14]

Van olyan bírói ítélet, amely a feltételek fennállását vizsgálja a tisztességtelenség megállapítását célzó megállapítási keresetek esetében is.[15] Ennek kapcsán utalunk arra, hogy az érvénytelenségi ügyekben kialakult joggyakorlat szerint a Pp. 123. §-ban megjelölt feltételeknek nem kell teljesülniük, ha külön anyagi jogi jogszabály nyitja meg a megállapítási kereset előterjesztésének lehetőségét.[16] Erre a következtetésre jutott ítéletében a Kúria is, kimondva, hogy a 123. §-ban foglalt feltételek vizsgálata közérdekű keresetindítás esetén fogalmilag kizárt.

Eltérő jogkövetkezmény alkalmazására ad lehetőséget a 6:105. § (3) bekezdése. E bekezdés szerint ugyanis közérdekű keresetben kérhető az olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása is, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. Ha a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ítéletében eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától. Ebben az esetben tehát a megállapításhoz egyfajta tevékenységre kötelezés (marasztalás) is társul. Felmerül a kérdés, hogy miként kell értékelnünk ezeket a kereseteket?

Amennyiben a marasztalási kereseteket még mélyrehatóbban megvizsgáljuk,[17] szembesülhetünk azzal, hogy a felperes marasztalásra irányuló kérelme mindig magában foglal egy megállapítási kereseti kérelmet is, hiszen azáltal, hogy a bíróság kimondja: az alperes köteles a kereseti kérelemben foglalt magatartás tanúsítására, ezáltal azt is megállapítja, hogy a felperest az érvényesíteni kívánt jog megilleti, az alperes pedig a felperest megillető jogot megsértette.[18] Ez alapján találóan nevezi Magyary a marasztalási kereseteket „megállapítóan elmarasztalás iránti keresetnek.”[19] Mindezek folyománya, hogy az ilyen érvénytelenségi perekben a bíróság nem mondja ki a kérdéses feltétel érvénytelenségét, csak a marasztalásról – például az eredeti állapot helyreállítása érdekében bizonyos összeg megfizetéséről – rendelkezik.

A fentieket az általunk vizsgált esetkörre alkalmazva látható, hogy ezekben az esetekben a fél a szerződés érvénytelenségére csak az igénye alaposságának alátámasztása céljából hivatkozik, valójában a kereseti kérelme nem az érvénytelenség megállapítására irányul.[20] A szerződés érvénytelenségére hivatkozás csupán a marasztalásra irányuló kereset jogcímét teremti meg, a kereset tartalma ezekben az esetekben ténylegesen a feltétel alkalmazásától való eltiltást célozza.

Kiemelendő, hogy az elemzett rendelkezés csak még nem alkalmazott feltételek esetén hívható fel.[21] A gyakorlatban többször előfordul, hogy a felek a feltétel érvénytelenségének megállapítása után az annak használatától való eltiltást is kérik a bíróságtól.[22] Néhány ítélet ennek megfelelően rendelkezik.[23] Szükséges rávilágítani ugyanakkor arra, hogy ez a jogkövetkezmény már alkalmazott szerződési feltételek esetén nem értelmezhető. Az ilyen feltételeknél ugyanis a bíróság kimondja az érvénytelenséget, amely magában foglalja azt, hogy a szerződő fél a továbbiakban az érintett feltételt nem alkalmazhatja. Ehhez képest a még nem alkalmazott feltétel esetén más a helyzet. Ebben az esetben a valódi szankció tulajdonképpen az alkalmazástól való eltiltás, még nem alkalmazott feltétel tisztességtelenségét ugyanis joghatályosan nem lehet megállapítani.

3.6.4. A Fogyasztóvédelmi törvény 38–39. §-ai alapján előterjesztett keresetek értékelése

A fogyasztóvédelmi törvény a kereset iránya szempontjából alapvetően kétféle kereseti kérelem előterjesztését teszi lehetővé. A 38. § (3) bekezdése alapján a fogyasztóvédelmi hatóság vagy a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület kérheti, hogy a bíróság ítéletében kötelezze a vállalkozást a követelés teljesítésére (marasztalási kereset). Ennek előfeltétele, hogy a jogsértéssel érintett fogyasztók tekintetében az érvényesített igény jogalapja és az igényben megjelölt kár összege, illetve egyéb követelés esetén a követelés tartalma egyértelműen megállapítható legyen. Ez utóbbi feltételek hiányában a jogsértés megállapításának van helye (megállapítási kereset).

A gyakorlatban e körben is vitás, hogy a jogsértés megállapítására milyen előfeltételek megléte esetén kerülhet sor. Fellelhető olyan határozat, amely szerint a fent megjelölt rendelkezésre alapított kereset esetén a megállapítási kereset előterjesztésének feltételeit speciálisan, a perindítás sajátos céljának megfelelően kell vizsgálni. Ilyen perekben a jogmegóvás szükségletének nem a felperes, hanem a keresetindítással védendő fogyasztók tekintetében kell fennállnia. Egyebekben azonban a megállapítási kereset feltételei nem térnek el az általános követelményektől.[24] Egy másik ügyben a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy mivel a fogyasztóvédelmi törvény nem utal arra, hogy milyen feltételek alapján kérhető a jogsértés megállapítása, így speciális jogszabályi rendelkezések hiányában a Pp. 123. §-ának a megállapítási kereset előterjeszthetőségére való feltételei ez esetben is megfelelően alkalmazandók.[25]

Érzékelhető, hogy a gyakorlat bizonytalan a tekintetben, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének feltételeit mikor kell vizsgálni, és mikor nem. A magunk részéről a már korábban említett kúriai határozatban foglaltakkal értünk egyet. Álláspontunk szerint a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek ebben az esetben sem értelmezhetők, nem vizsgálhatók. Ennek alapvetően két oka van:

Egyfelől a helyes interpretáció szerint az említett § általánosságban adja meg a megállapítási kereset előterjeszthetőségének feltételeit. Ehhez képest speciális szabályok rendelkezhetnek úgy, hogy megállapítási kereset előterjesztésére más szempontok szerint, de lehetőséget adnak. Ehhez nem szükséges annak kimondása, hogy a Pp. 123. §-át e körben nem kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy a ius specialis derogat legi generali elvéből ez anélkül is levezethető.

Másfelől a közérdekből indított keresetek az egyedi ügyben indított keresetektől eltérő természetűek, esetükben a jogvédelem szükségessége a jogszabályi feltételek teljesülése esetén nem vizsgálható, marasztalás pedig – általában – egyébként sem kérhető. Ahhoz, hogy a közérdekből keresetet indító fél teljesítésre kötelezést kérhessen további – fentebb már említett – feltételeknek kell teljesülniük. Ha a további feltételek fennállnak, a fél dönthet úgy, hogy teljesítésre kötelezést kér, de dönthet úgy is, hogy csupán a fogyasztóvédelmi jogsértés megállapítását kéri. Éppen emiatt azonban a bíróság a megállapítási keresetet nem utasíthatja el azzal az indokkal, hogy marasztalási kereset előterjesztésének is helye lett volna. Ebben az esetben tehát két, egymástól élesen elváló keresetről van szó.

A fogyasztóvédelmi törvény 39. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a fél a fent említett keresetek mellett (!) követelje a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértésektől,[26] valamint a sérelmes helyzet megszüntetését és a jogsértést megelőző állapot helyreállítását (marasztalási kereset). Ha a fél ilyen keresetet is előterjeszt, valódi tárgyi keresethalmazat keletkezik, a jogsértés megállapítását célzó kereset pedig ebben az esetben sem utasítható el azon az alapon, hogy marasztalásnak is helye van. Megjegyzendő, hogy a jogsértést megelőző állapot helyreállítása annak kimondását is eredményezheti, hogy az általános szerződési feltétel egy pontja nem vált a szerződés részévé.[27]

Végezetül megemlítendő, hogy a fogyasztóvédelmi törvény 3 éves keresetindítási határidőt állapít meg. A határidő jogvesztéssel jár.

Az általunk vizsgált keresetek közül 5 kereset megállapítási keresetként a fogyasztóvédelmi jogsértés megállapítását kérte (ebből egy alkalommal a Ptk. rendelkezéseire alapozott keresettel halmazatban).[28] Ehhez két esetben társult eltiltás iránti kérelem is (egy esetben a bíróság az alperest eltiltotta a további jogsértésektől, a másik esetben a felperes keresetét e tekintetben elutasította).[29] Három esetben a felperes kötelezés iránti kérelmet terjesztett elő (ebből kétszer keresethalmazatban a Ptk.-ra alapított keresetével)[30], a maradék 1 esetben pedig a BH-ból a kereseti kérelmek nem voltak hiánytalanul megállapíthatók.

Tisztán
megállapítás		 Vegyes Marasztalás Marasztalás a Ptk.-ra alapított
keresettel keresethalmazatban		 Nem állapítható meg
3 2 3 2 1

3.6.5. A Ptk.-ra és a fogyasztóvédelmi törvényre alapított keresetek keresethalmazatban

Amint arra már fentebb utaltunk, az általunk vizsgált esetek közül két alkalommal is előfordult, hogy a felperes a Ptk.-ra és a fogyasztóvédelmi törvényre is hivatkozva perelt.

1. Az első ügyben, az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította az alperes által alkalmazott általános szerződési feltételek (ÁSZF) 1., 5., 6. és 7. pontja támadott rendelkezéseinek érvénytelenségét és elrendelte közlemény közzétételét egy országos napilapban. Ezt meghaladóan elutasította azt a megállapításra irányuló kérelmet, miszerint jogszabályba ütközik az alperesnek az a tevékenysége, hogy a vele szerződő felek részére jogszabály által biztosított elállási jog gyakorlása esetén a fogyasztótól kapott foglalót nem adja vissza, továbbá adminisztrációs költséget számít fel terhére.[31]

Az ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt, melyben az elutasító rendelkezés megváltoztatásával a kereseti kérelmével teljes mértékben egyező döntés meghozatalát kérte. Hangsúlyozta, hogy ezt a kérelmét nem az ítélet indokolásában feltüntetett Ptk. 209/B. § (1) bekezdésére, hanem a fogyasztóvédelmi törvény 39. § (1) bekezdésére alapította. Közlemény közzétételét pedig ugyanezen § (3) bekezdése alapján indítványozta. A másodfokú bíróság szerint egyfelől a fogyasztói jogok megóvását kellően szolgálja a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása, szükségtelen az ezen alapuló tevékenység jogellenességének megállapítása is. Másfelől a sérelmezett magatartással szemben a fogyasztók széles körének védelme, a nekik okozott jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése csupán megállapítással nem is valósítható meg, ahhoz elengedhetetlenül szükséges a tevékenységtől való eltiltás, illetve valamely magatartásra való kötelezés. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az első fok határozatát – e tekintetben – helybenhagyta.[32]

Ezen a ponton is észlelhető, hogy a keresetek mikénti minősítése a gyakorlatban problémás. Az idézett ügyben a bíróság lényegében arra hivatkozva utasította el a felperes fogyasztóvédelmi törvényre alapított keresetét, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel megállapítása miatt a fogyasztói jogsértés megállapítása tekintetében a jogvédelem szükségessége nem áll fenn. Ez az érvelés nem támogatható, ha a fentiek fényében tekintettel vagyunk arra, hogy ezek a keresetek speciális, sui generis, egymástól élesen elkülönülő jogvédelmi eszközök.

2. Egy másik ügyben a bíróság már az általunk is vázolt megoldásnak megfelelően rendelkezett a felperes kereseteiről. Ebben az ügyben a felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes által fogyasztói szerződések megkötésénél alkalmazott a vezetékes telefonszolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételei 5. mellékletének 3.6.1. pontjában, továbbá a műsorterjesztési szolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételek 5. mellékletének 4. pontjában, továbbá a havidíjas és előre fizetett Domino mobil rádiótelefon szolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételeinek 5.2. pontjában a tranzakciós díjra vonatkozó 2012. május 1. és 2012. november 17. napja között hatályos szerződési feltételek az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedően tisztességtelenek, továbbá kérte, hogy a bíróság az általános szerződési feltétel alkalmazásától tiltsa el az alperest. Kérte azt is, hogy a bíróság kötelezze az alperest a 2012. május 1. és 2012. november 17. között a fogyasztók által megfizetett havi 142,24 forint ún. tranzakciós költség visszafizetésére a fogyasztóvédelmi törvény 38. § (3) bekezdésének megfelelően. A felperes kérte továbbá, hogy a bíróság határozza meg azoknak a jogosult fogyasztóknak a körét és az azonosításukhoz szükséges adatokat, akik tekintetében a jogsértés tényét a bíróság megállapította, illetve akik jogosultak az ítéletbeli kötelezés teljesítésének követelésére a fogyasztóvédelmi törvény 38. § (4) bekezdésének megfelelően, míg a 38. § (6) bekezdése alapján kérte, hogy a bíróság rendelje el az alperes költségére a közlemény közzétételét, hogy az alperes saját költségére közlemény közzétételéről gondoskodjon.[33]

A bíróság a felperes keresetét az érvénytelenség tekintetében megalapozottnak találta, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[34]

A bíróság azért állapította meg a keresetben megjelölt általános szerződési feltételek tisztességtelenségét, mert azok a jogok és kötelezettségek egyensúlyát úgy bomlasztották fel a szerződést kötő felek között, hogy azokat más szerződési feltételek nem állították helyre. A bíróság a felperesnek a fogyasztóvédelmi törvény 38. § (3) bekezdésén alapuló, tranzakciós költség visszafizetésére vonatkozó és a 38. § (4) bekezdésén alapuló a fogyasztói kör azonosítására vonatkozó és a 38. § (6) bekezdésén alapuló a közlemény közzétételére vonatkozó kereseti kérelmét azért utasította el, mert eme jogszabályi rendelkezések 2012. június 29-től hatályosak a 2012. évi LV. törvény 24. §-a szerint, ugyanakkor a felperes a keresetét 2012. május 4. napján terjesztette elő.[35]

3.6.6. A természet-, a környezet- és állatvédelmi törvények alapján előterjesztett keresetekről

A természetvédelmi törvény, a környezetvédelmi törvény és az állatvédelmi törvény alapján előterjesztett keresetek egységesek a tekintetben, hogy lehetővé teszik a jogsértő tevékenységtől való eltiltást. Sőt, lényegében ezek a keresetek marasztalási keresetként többségükben erre irányulnak. A természetvédelmi törvény ezenkívül lehetővé teszi a bekövetkezett kár megtérítését is, a környezetvédelmi törvény pedig a kár megelőzéséhez szükséges intézkedés megtételére kötelezést.

Egy környezetvédelmi ügyben a felperes környezetvédelmi célra alapított társaságok nem elégedtek meg a környezetvédelmi törvényben biztosított lehetőségekkel. Arra kérték kötelezni az alperest, hogy megfelelő határidő tűzése mellett kezdeményezze egyes, a keresetben pontosan megjelölt forgalomszervezési és közlekedésrendészeti feladatok elvégzését a Budapest III., IV., XI., kerületi önkormányzatoknál, valamint a Budapesti Közlekedési Rt.-nél és a MÁV Rt.-nél. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, amelyet a másodfok helybenhagyott. A bíróság rámutatott, hogy a környezetvédelmi törvény 99. §-a értelmében a jogsértő magatartásoktól való eltiltásra van lehetőség, további intézkedésre kötelezésre nincs. A keresetben megjelölt igények az alperessel szemben nem érvényesíthetők.[36]

3.6.7. Megállapítás és marasztalás személyiségi jogi ügyekben – az egyenlő bánásmód megsértésére alapított polgári és munkaügyi keresetek

Az EBtv. 20. § (1) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód megsértése miatt bíróság előtt munkaügyi pert, illetve személyiségi jogi pert lehet indítani. A per jellege a jogviszony természetétől függ. A munkajogi jogviszonnyal összefüggésben megvalósított jogellenes elkülönítés esetén például munkajogi pert indíthat, ugyanakkor, ha ugyanez a tényállás nem munkajogi relációban valósul meg, az ügyben polgári bíróság jár el. Akár munkaügyi perről, akár polgári perről van azonban szó, a fél ugyanazokat az igényeket támaszthatja a jogsértővel szemben. A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 9. § (1) bekezdése szerint ugyanis a munkáltató és a munkavállaló személyiségi jogainak védelmére – eltérő rendelkezés hiányában – a Ptk. releváns rendelkezéseit kell alkalmazni.

A régi Ptk.-ban a 84. § sorolta fél a személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazható szankciókat. Ezt a felsorolást vette át (kis kiegészítéssel) a Ptk. 2:51. §-a. E § szerint a fél kérheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, továbbá a Ptk. szerint kérheti például a sérelmes helyzet megszüntetését, vagy azt, hogy a felet tiltsák el a további jogsértésektől. Bár a szakirodalom a személyiségi jogi keresetek körében kevésbé használja a megállapítási-marasztalási kereset megkülönböztetést, látható, hogy lényegében itt is megállapításról és valamilyen tevékenységre kötelezésről (marasztalás) van szó. Az egyébként abszolút szerkezetű személyiségi jogi jogviszonyok megsértésével ugyanis a sérelmet szenvedett félnek alanyi joga támad a helyzet orvoslására. Ekként az abszolút szerkezetű jogviszony – Kolosváry Bálint szavaival élve – elrelativizálódik, a jogsértő köteles a sérelmet szenvedett fél irányába valamiféle magatartást (például a jogsértés abbahagyását) tanúsítani.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy e keresetek természete igencsak eltérő a vagyonjogi keresetektől, személyiségi jogi ügyekben például a Pp. 123. §-ának alkalmazása – speciális szabály lévén – fogalmilag kizárt. Ha a felperes egyszerre kéri a jogsértés megállapítását és jogkövetkezmény alkalmazását (a felperes maga dönti el, hogy mely személyiségi jogi szankció alkalmazását kéri) az nem marasztalási keresetnek, hanem két külön keresetnek minősül; a bíróságnak a rendelkező részben külön kell rendelkeznie a jogsértés megállapításáról és a marasztalásról.[37]

Az általunk vizsgált polgári ügyekben a felperesek keresetükben a jogsértés megállapítását, valamint jellemzően a régi Ptk. 84. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a jogsértés abbahagyását, a jogsértő eltiltását a további jogsértésektől, valamint a d) pont alapján a sérelmes helyzet megszüntetését kérték a bíróságtól.[38] Két esetben a felperesek elégtétel adását is követelték az alperestől.[39]

Az említett kereseti kérelmekre plasztikus példaként szolgál az alábbi ügy:

A tényállás szerint az alperes önkormányzat fenntartásában működő általános iskola sajátos nevelési igényű gyermekeket, tanulásban akadályozott körzetben és a körzeten kívül lakó, valamint vidékről bejáró gyermekeket is oktat. Az iskolához tartozó oktatási körzet etnikai összetétele az 1970-es évektől jelentősen megváltozott, a roma etnikumhoz tartozók aránya egyre nagyobb mértékűvé vált, 2004-ben a város roma etnikumhoz tartozó lakosságának többsége az iskola működési területén élt. Az iskola 2003/2004. évi tanévi beszámolója megállapította, hogy a perbeli oktatási intézményben a tanulók több mint 2/3-a a roma etnikumhoz tartozik. A 2005. évi alpolgármesteri beszámoló, a 2007. évi Győr Megyei Jogú Város Közoktatási Esélyegyenlőségi Programja helyzetelemzése, valamint a perbeli általános iskola 2008. évi Közoktatási Esélyegyenlőségi Terve rögzítette, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya – azok városi arányához viszonyítottan – az iskolában rendkívül magas. Az alperes önkormányzat 2009 januárjában módosította a perbeli iskola körzethatárait annak érdekében, hogy az iskola körzetéhez tartozó halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek számaránya megfeleljen a jogszabályi előírásoknak. A körzethatárok változásáról a lakosság megfelelő tájékoztatást kapott, a szülők szabad iskolaválasztási jogának eredményeként azonban az iskolában tanuló gyermekek összetétele nem változott. A perbeli iskolában a 2010/2011. oktatási évben nem indult első osztály.[40]

A közérdekű igényérvényesítés keretében személyiségvédelmi pert kezdeményező felperes módosított keresetében kérte megállapítani: az alperes fenntartásában, működő iskolában az alperes fenntartásában működő többi iskolához képest a roma és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket a nem romáktól és nem halmozottan hátrányos helyzetű gyermekektől 2004. február 1. napjától, a tanév második félévétől jogellenesen elkülönítik. Kérte az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, valamint a jogsértő helyzet megszüntetésére akként, hogy az alperes ne tagadja meg az olyan osztályok indítását, amelyekben a roma és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek többségben vannak. A jogerős ítélet megállapította az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, és kötelezte az alperest a jogsértés abbahagyására és a jogsértő helyzet megszüntetésére.[41]

Az általunk vizsgált munkaügyi perekben a felperesek a jogsértés megállapítását kérték, továbbá az alperes eltiltását a további jogsértésektől. Az ügyek tényállása szerint az alperes a munkavállalókat hátrányosan megkülönböztette aszerint, hogy a munkavállalók érdekképviseleti szervhez tartoznak-e, vagy sem.[42]

3.6.8. Egyéb keresetek

A Tpvt. és az MNB törvény lényegében ugyanolyan keresetek előterjesztését teszi lehetővé. Előbbi 92. § (4) bekezdése, valamint utóbbi 164. § (3) bekezdése szerint ha a jogsértéssel érintett fogyasztók tekintetében az érvényesített igény jogalapja és az igényben megjelölt kár, illetve sérelemdíj összege, illetve egyéb követelés esetén a követelés tartalma – a jogsértéssel érintett egyes fogyasztók egyedi körülményeire tekintet nélkül – egyértelműen megállapítható, a GVH vagy az MNB kérheti, hogy a bíróság ítéletében kötelezze a jogsértő személyt vagy szervezetet az ilyen követelés teljesítésére, ellenkező esetben kérheti, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértés tényét a keresetben meghatározott valamennyi fogyasztóra kiterjedő hatállyal. Mindkét törvény 3 éves jogvesztő határidőt ír elő a keresetlevél benyújtására.

3.7. Tárgyalás a közérdekű perekben – az első tárgyalás elmulasztása

A közérdekű perekben a tárgyalás lefolytatására nem vonatkoznak speciális szabályok. A joggyakorlatban sem lelhető fel ezzel kapcsolatban komolyabb jogalkalmazási probléma. Ez vélhetően annak is köszönhető, hogy a közérdekű perekben – igen kisszámú kivételtől eltekintve – jogi képviselővel járnak el a peres felek.

E témakörön belül kiemelést érdemel ugyanakkor, hogy bár – az előbbiek szerint – az ilyen ügyekben a professzionális pervitel jellemző (vagy legalábbis ez lenne a kívánatos), mégis előfordul, hogy az alperes fél az első tárgyaláson nem jelenik meg, ezáltal a bíróság a felperes kérésére bírósági meghagyást bocsáthat ki a Pp. 136. § (2) bekezdése szerint. Az általunk elemzett jogesetek közül erre két alkalommal is volt példa, a bírósági meghagyás mindkét esetben jogerőre emelkedett:

1. Az első ügyben az NFH a www.ppo.hu jelenlegi és korábbi üzemeltetője ellen közérdekű keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz. A PPO weboldala elektronikus (online) kereskedelmi szolgáltatást nyújt a regisztrált felhasználóknak. A honlap szerződéses viszonyban áll más vállalkozásokkal, amelyek termékeit vagy szolgáltatásait a felhasználók (elsősorban) internetes bankkártyás fizetés útján egyenlíthetik ki a www.ppo.hu oldalon. Így például lehetőség van autópályamatrica vásárlásra vagy mobiltelefon-egyenleg feltöltésre a honlapon regisztrált felhasználók számára. A vásárlás – a megvásárolni kívánt termék kiválasztása után – az OTP Bank ún. fizetési oldalán történik, ahol a felhasználó megadja bankkártya adatait és a megfelelő összeget levonják bankszámlájáról.[43]

2010 januárjától az NFH-hoz a PPO-val kapcsolatban több száz megkeresés érkezett, amelyben a panaszosok azt kifogásolták, hogy a PPO oldalt üzemeltető cég 2010 januárjában a regisztrált tagok előzetes értesítése vagy hozzájárulása nélkül levont 2490 forintot éves regisztrációs díj címén.[44]

A keresetlevélben az NFH annak megállapítását kéri, hogy a vállalkozás jogalap nélkül vont le 2010. január 11-én az érintett felhasználóktól 2490 forintot éves regisztrációs díj címén. Az NFH kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze a vállalkozást a fogyasztók védelme érdekében az okozott hátrány kiküszöbölésére, akként, hogy kötelezi a vállalkozást az előfizetői részére jogszerűtlenül felszámított és ún. recurring útján levont éves regisztrációs díj – ilyen irányú fogyasztói kérelem hiányában is, automatikusan – visszamenőleges visszatérítésére.

A bíróság a meghagyásban megállapította, hogy az alperesek olyan szerződési feltételt alkalmaztak, amely a Ptk. értelmében nem vált a szerződés részévé, ezért jogalap nélkül vonták le 2010. január 11-én az érintett felhasználóktól a 2490 forintot éves regisztrációs díj címén. Magatartásuk a fogyasztók széles körét érintően valósult meg. A bíróság kötelezte az I. rendű alperest az okozott hátrány kiküszöbölésére, így arra, hogy a levont díjakat külön kérelem nélkül is fizessék vissza a fogyasztók részére.[45]

2. Egy másik, a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt indult ügyben a bíróság megállapította, hogy a rendezvényszervező Kft. alperes a „JACKO – a Tributeto Michael Jackson” címmel 2010. január 15-én, 16-án és 17-én tartott előadásokat az arra jegyet váltó fogyasztók körét érintően hibásan teljesítette. A népszerű énekes, Michael Jackson halála után világszerte koncertsorozatot szerveztek „JACKO – a Tributeto Michael Jackson” elnevezéssel, hogy az elhunyt sztár emléke előtt tiszteleghessenek. A koncertsorozat magyarországi lebonyolítását az alperes intézte a nemzetközi franchise feltételei szerint.[46]

A promóció alapján a fogyasztók abban a hiszemben vásároltak jegyet az előadásra, hogy az előadó koncertjeit megközelítő színvonalú élményben lesz részük. A társulat magyarországi tartózkodása alatt ugyanakkor világossá vált, hogy a beharangozott résztvevők személyében változás történt, azonban erről a fogyasztók nem értesültek, akik így a koncertre a korábbi ígéretek birtokában készülődtek. A budapesti koncertet követően az NFH-hoz tömegesen érkeztek panaszok a fogyasztóktól, melyben többnyire azt kifogásolták, hogy a koncert a meghirdetetthez képest igen alacsony színvonalú volt, nem a reklámok által beharangozott fellépők álltak a színpadon, a látvány és a pirotechnikai elemek meg sem közelítették az ígért színvonalat, így a fogyasztók becsapva érezték magukat. Tekintettel arra, hogy az NFH álláspontja szerint jogsértés – nevezetesen szerződésszegés – történt, amely a fogyasztók széles körét érintette, a hatóság a közérdekű kereset benyújtása révén bírósági eljárás megindítását tartotta szükségesnek a fogyasztók vagyoni jogainak megóvása érdekében.[47]

A 2010. október 20-án megtartott (első) tárgyaláson – mivel azt az alperes elmulasztotta, és írásbeli védekezést sem terjesztett elő – az NFH kérelmére bírósági meghagyás kibocsátására került sor, amely később jogerőre emelkedett.[48]

3.8. Bizonyítás a közérdekű perekben

A bizonyítási eljárásra ugyancsak az általános szabályok irányadók, különösebb jogalkalmazói probléma ezen a területen sem lelhető fel speciálisan a közérdekű keresetek vonatkozásában.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy mivel a közérdekű keresetek egy része nagy sajtónyilvánosságot kap, ezekben a perekben az átlagosnál nagyobb szerepe lehet a köztudomású tényekre alapított tényállás-megállapításnak.[49]

3.9. Döntés az ügy érdemében

3.9.1. A közérdekű perben megszülető döntésről általában

A polgári eljárás a bíróság és a felek percselekményeinek összességeként is leírható. A bíróság talán legfontosabb percselekménye – amelynek tagadhatatlan anyagi jogi hatása is van – a döntés. A döntés egy belső szubjektív folyamat eredményeként megszülető meggyőződés az adott ügy tekintetében. Ez a külvilágban a „határozat köntösét” magára öltve jelenik meg, mindenki számára jól érzékelhető formában. Nincs ez másként a közérdekből indult eljárásokban sem.

A közérdekű perekben – e tárgykörben – négy fontos kérdést azonosítottunk: mit jelent a döntés „erga omnes” hatálya? Milyen jelentősége van és a gyakorlatban milyen feltételek mellett kérhető a döntés közzétételre? A gyakorlatban milyen anyagi jogi döntést hoznak a bíróságok? Hogyan érvényesül a közérdekű perekben megszülető ítélet?

3.9.2. Mit jelent a döntés „erga omnes” hatálya?

Korábban utaltunk rá, hogy a közérdekű perekben a bíróság ún. „erga omnes” hatállyal határoz. Ezt az elemzett törvények közül a Ptk. „expressis verbis” kifejezésre is juttatja, amikor a 6:105. § (2) bekezdésében kimondja: közérdekű kereset alapján a bíróság a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségét az annak alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal állapítja meg.[50]

Felmerül a kérdés: hogyan értékelhetjük eljárásjogilag a vázolt helyzetet? Vajon az ilyen döntés egyszersmind ítélt dolgot is eredményez a perben nem álló anyagi jogi jogosultak és az alperes között? Az ilyen döntés milyen viszonyban van az egyedi ügyben megszülető ítéletekkel? A közérdekű perben hozott döntés köti a többi bíróságot? Ezek és még jó néhány ehhez hasonló kérdés vár megválaszolásra a közérdekű perekkel kapcsolatban.

Vizsgálódásunkat érdemes a jogerő fogalmánál elkezdeni. Az nem vitás, hogy minden bírói döntés alapegysége a magatartási szabály, amely lényegében az érintett felek tevékenységét ilyen-olyan irányba befolyásolni tudja.[51] Ez természetesen ebben az esetben is így van. Ez a magatartási szabály főszabály szerint a véglegesség igényével születik meg, megvalósítva ezzel azt a követelményt, hogy a bírói döntésben megállapított rendelkezést igazságként kell elfogadni a felek viszonylatában, az többé nem vitatható, ekként válik – Savigny szavaival élve – a jogerő az igazságosság fikciójává. A jogerőnek a jogirodalom szerint két fokozata van. Az első az alaki jogerő, amely megtámadhatatlanságot jelent. Az anyagi jogerő beállása és érvényesülése a közérdekű perek esetében nem problémás. A második fokozat az anyagi jogerő, amely viszont már összetettebb jelentéstartammal bír. Az anyagi jogerőnek általában a pozitív és a negatív oldalát szokás megkülönböztetni. A pozitív oldal úgy írható le, hogy az anyagi jogerős határozat kötelező a felekre nézve, az végleges és irányadó mindenki számára. Ezzel szemben a negatív „res iudicata” hatás lényege: fél-, tény- és jogazonosság esetén nem indítható újabb per, ha pedig az már folyamatban van, a pert meg kell szüntetni. De vajon hogy érvényesülnek ezek a dogmatikai fogalmak a közérdekű perek esetén?

A kérdés megválaszolása előtt még egy dologra szükséges kitérni. A jogirodalom az anyagi jogerő személyi hatályát – egységesen – igen tágan vonja meg. Ekként, az anyagi jogerő elvileg kiterjed a felekre és jogutódaikra, az egységes pertársra és az önálló beavatkozóra, contra omnes hatályú döntés esetén pedig gyakorlatilag mindenkire.[52] Ez alapján arra következtethetünk, hogy az erga omnes hatályú döntések is e körbe vonhatók. Adódik tehát a kérdés: kijelenthető-e, hogy az anyagi jogerő személyi hatálya az „erga omnes” hatályú döntés alapján kiterjed az összes szerződő fél?

Az „erga omnes” hatályú döntés értelmében a bíróság a szerződés érvénytelenségét az összes szerződő félre kiterjedő hatállyal állapítja meg. Ugyan az „erga omnes” hatály és a jogerő nem szinoním fogalmak, mégis megállapítható, hogy az anyagi jogerő pozitív hatása lényegében kiterjed minden szerződő félre az „erga omnes” hatályú döntésnek köszönhetően. Ez azt jelenti, hogy a támadott szerződést minden szerződő félre nézve érvénytelennek kell tekinteni, a szerződő fél az ítélet alapján a teljesítést megtagadhatja. A fogyasztóvédelmi törvény még tovább megy, amikor a döntés végrehajtását is lehetővé teszi, az alperest teljesítésre kötelező ítélet esetén, ha a fogyasztók köre pontosan megállapítható. Látható tehát, hogy az anyagi jogerő pozitív oldalának érvényesülése nem problémás. Kijelenthetjük, hogy az anyagi jogerő személyi hatálya az anyagi jogerő pozitív oldala tekintetében problémamentesen érvényesül.

Az anyagi jogerő negatív oldala azt jelenti: a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazon felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tegyék [Pp. 229. § (1)]. Ennek a szabálynak az a folyománya, hogy újabb perindítás esetén a keresetlevelet a 130. § (1) bekezdés d) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, ha pedig a per már folyamatban van a 157. § (1) bekezdés a) pontja alapján meg kell szüntetni. Ha a fentiek ellenére mégis döntés születik, azt perújítási eljárásban a 260. § (1) bekezdés c) pontja alapján hatályon kívül kell helyezni.

Ha elfogadjuk azt az álláspontot, hogy az anyagi jogerő személyi hatálya teljes egészében kiterjed az „erga omnes” hatályú döntésben érintett anyagi jogi jogosultakra, az azt eredményezi, hogy jogerős döntés esetén a felek egyáltalán nem adhatnak be ugyanebben a tárgyban egyedi ügyben keresetet, illetve perüket meg kell szüntetni. Ez számos problémát vet fel, kezdve onnan, hogy – lévén az anyagi jogosultak a perben nem járnak el félként – mi alapján kell a keresetlevelet[53] elutasítani, a bíróság honnan szerez tudomást a közérdekű perben hozott ítéletről és arról, hogy annak hatálya pontosan kire terjed ki, és így tovább. Fel kell tehát ismernünk, hogy az anyagi jogerő személyi hatálya tekintetében differenciálnunk kell aszerint, hogy az anyagi jogerő pozitív vagy negatív oldaláról szólunk. Előbbi problémamentesen érvényesül, utóbbi viszont egyáltalán nem.

Az „erga omnes” hatályú döntés több ok miatt sem eredményezhet ítélt dolgot: egyrészt azért, mert a Pp. idézett rendelkezése megkívánja a félazonosságot, ami ebben az esetben nyilvánvalóan nem valósul meg. Korábban utaltunk rá, hogy a közérdekű per felperese – például az ügyész – eljárásjogi értelemben minősül félnek, az anyagi jogi jogosultak csak az anyagi jogi félfogalom körébe esnek. Ez azt jelenti, hogy még ha az ítélet hatályát ki is terjesztjük az összes szerződő félre, eljárásjogilag ezek a személyek nem lesznek felek, így a 229. § (1) bekezdés alá nem vonhatók, ennek megfelelően nem találunk megfelelő jogalapot sem az „in limine litis” elutasításra, sem pedig a permegszüntetésre. Másrészt érdemi vizsgálat nélkül gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy az érintett fogyasztó a döntés hatálya alá tartozik-e. Nem beszélve arról, hogy a bíróságok – megfelelő adatbázis hiányában – hivatalosan nem értesülnek arról, hogy mikor milyen tartalommal születik döntés a közérdekű perekben.

De akkor vajon mit jelent az „erga omnes” hatály, mi történik, ha a fél újabb keresetet ad be?

Bár a Ptk. ezt „expressis verbis” nem mondja ki – ellentétben például a fogyasztóvédelmi törvény 38. § (7) bekezdésével – a fogyasztó perindítási jogosultságát elvileg nem gátolja, ha ugyanabban a tárgyban közérdekű per indul. De mit kell tennie az eljáró bíróságnak, ha észleli, hogy ugyanabban a tárgyban jogerősen közérdekű perben ítéletet hoztak, az ítélet pedig „erga omnes” hatályú. Azt tisztáztuk, hogy permegszüntetésnek nincs helye, azaz mindenképpen ítéletet kell hozni. A bírói gyakorlatot vizsgálva arra a következtetésre jutottunk, hogy „erga omnes” hatályú döntés esetén, az ugyanazon tárgyban indított ügyben a keresetet érdemben kell elutasítani, a felperes kereshetőségi jogának hiánya miatt.[54] A felperes ugyanis az alperestől joghatályosan nem követelheti ugyanazt, amit korábban már egy jogerős döntés megítélt. Tekintve pedig, hogy – fenti elemzésünk fényében – a döntés anyagi jogerejének pozitív hatása ezekben az esetekben is érvényesül: a döntés az érintettre nézve is kötelező, mindenki számára irányadó attól eltérő döntés nem hozható. Ha az elsőfokú bíróság mégis eltérő ítéletet hoz, a keresetet perorvoslati eljárásban kell elutasítani. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés c) pontjára alapított perújításnak ebben az esetben nincs helye, figyelemmel arra, hogy a közérdekű perben hozott ítélet és az egyedi ügyben hozott ítélet között a res iudicata hatás nem érvényesül.

Ugyanezen okból gondoljuk azt, hogy – a vázolt kritériumok fennforgása esetén – a közérdekű perben hozott ítélettől eltérő ítéletet egyedi ügyben a bíróság nem hozhat. Ha ugyanis az anyagi jogerő pozitív hatása érvényesül, a döntést irányadónak kell tekinteni, ez esetben a jogerő személyi hatálya kiterjed az anyagi jogi jogosultra, ennek értelmében pedig a félnek ebben a tárgyban más bíróság előtt kereshetőségi joga nincs, a bíróság mást nem tehet: el kell utasítania a keresetet. Természetesen más a helyzet, ha a fél többet vagy mást kér a bíróságtól, például megállapítás helyett marasztalást, ebben az esetben érdemben is eltérő döntés hozható.

Természetesen fordított esetben – ha előbb egyedi ügyben születik ítélet, majd ezt követően indítanak közérdekű pert – az anyagi jogerő pozitív hatása sem érvényesül, tekintettel arra, hogy az egyedi ügyben hozott döntésnek nincs „erga omnes” hatálya. Ennek megfelelően ilyen esetben a közérdekű perben eljáró bíróság nemcsak hogy az ügyet problémamentesen érdemben tárgyalhatja, de az egyedi határozattól eltérő következtetésre is juthat. (Meggondolandó, hogy a közérdekű perben utóbb meghozott „erga omnes” hatályú határozat novumként az egyedi ügyben perújításra alkalmas lehet-e?)

Részösszegzésként az előbbi kissé bonyolultnak tűnő értekezésünk alapján elmondható: az anyagi jogerő személyi hatálya a közérdekű perekben különbözik aszerint, hogy az anyagi jogerő pozitív vagy negatív oldaláról van szó. Az utóbbi esetén a személyi hatály nem érvényesül, „in limine litis” elutasítás nem alkalmazható, a per nem szüntethető meg. A pozitív hatás megléte miatt azonban az egyedi ügyben benyújtott keresetet érdemben kell elutasítani, azonos kereseti kérelmek esetén ettől eltérő döntés nem hozható.

3.9.3. Milyen jelentősége van a döntés közzétételének, ez a gyakorlatban milyen feltételek mellett kérhető?

A közérdekű perek fontos sajátossága, hogy a perben hozott döntés közzététele kérhető. Erre lehetőséget ad a Ptk., a fogyasztóvédelmi törvény, a GVH törvény, az MNB törvény, illetve az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatban indult perekben a Ptk. 2:51. §-a.

Amint arra néhány bírói ítélet rámutat, a döntés közzététele egyfelől megfelelő elégtételül szolgál az érintett személyek számára, tájékoztatja a többi szerződő felet a kikötés érvénytelenségéről, másfelől egyszerre eszköze az egyéni és generális prevenciónak.[55]

Közismert, hogy a Pp. 215. § alapján az ítélet nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. Ez az általános szabály irányadó a közérdekű perek esetén is, így a bíróság hivatalból nem, csak erre irányuló határozott kereseti kérelem esetén rendelheti el közlemény közzétételét.[56] A közlemény szövegéről a bíróságnak kell döntenie. Ebből az következik, hogy a bíróságnak az ítélet rendelkező részében kell pontosan megfogalmaznia a közlemény szövegét, és az ítéletnek csak ez a része és nem a teljes szövege kerül közzétételre.[57] Ha a bíróság közleményt fogalmaz meg, annak az ítélet más részeitől jól el kell különülnie.[58] Ettől eltérően alakul a fogyasztóvédelmi törvény alapján történő közzététel. Míg az érvénytelenségi perekben csak a közleményt teszik közzé, a fogyasztóvédelmi ügyekben – a fogyasztóvédelmi törvény 38. § (6) bekezdése ellenére – a bíróság jellemzően nem szövegez meg külön közleményt, az alperesnek magát az ítéletet kell közzétennie.[59]

A közlemény akkor éri el a célját (többek között a fogyasztók széles körének tájékoztatását), ha abból megérthető, hogy a bíróság a kikötést milyen körülmények alapján, milyen indokok mentén találta tisztességtelennek. A bíróságnak ezért a közlemény szövegében pontosan meg kell határoznia az érintett kikötést, a tisztességtelenség tényének a megállapítását, valamint az azt alátámasztó érveket is.[60]

A bíróságnak a közzététel módjáról is rendelkeznie kell. Ennek meghatározása során a bíróságnak mérlegelnie kell, hogy az érintett fogyasztók miként értesülhetnek leginkább annak tartalmáról. A Ptk. lehetővé teszi az országos napilap és az interneten kívül a nyilvánosságra hozatal más (pl. helyi napilapok, vagy országos hetilapok) módját is, valamint azt, hogy a bíróság nevesítse az adott napilapot. Ha például a bíróság internetes felületen való közzétételt rendel el, azt is meg kell határoznia, hogy a közleménynek pontosan melyik felületen és mennyi ideig kell elérhetőnek lennie.[61]

A Pp. 217. §-a általános érvénnyel teszi kötelezővé a határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére határidő kiszabását. Erre a szabályra figyelemmel a közlemény közzétételére való kötelezés esetén is határidőt kell szabnia a bíróságnak annak teljesítésére. Amennyiben a bíróság az internet útján történő nyilvánosságra hozatalt rendeli el, ennek a megjelenési formának a sajátosságaira tekintettel meg kell határoznia annak időtartamát is. Enélkül ellenőrizhetetlenné, és így vitássá válhat annak teljesítése. E körben lehetőség van arra is, hogy a bíróság konkrét jövőbeli eseményhez kösse az időtartam végét (pl. mindaddig ott legyen, amíg a fél a tisztességtelen feltétel nélküli általános szerződési feltételeit közzé nem teszi).[62] A közzététel ideje alapvetően a jogsértés súlyától függ. A bírói gyakorlat általában 60 napra írja elő a közlemény közzétételét.[63] Egy ügyben a másodfokú bíróság a közzétételi idő lerövidítését rendelte el, tekintettel arra, hogy a megfelelő tájékoztatást a rövidebb közzététel is kellőképpen szolgálja.[64]

Végül megjegyzendő, hogy a közlemény közzétételére irányuló kérelem a gyakorlatban elutasításra kerül, amennyiben a bíróság a közzétételt aránytalanul súlyos szankciónak ítéli.[65]

3.9.4. A gyakorlatban milyen anyagi jogi döntést hoznak a bíróságok?

Amint arra már korábban rámutattunk, a különböző anyagi jogi jogszabályok eltérő kereseti kérelmek előterjesztését teszik lehetővé. Ennek folyományaként a különböző perekben különböző ítéletek születhetnek.

A Ptk. 6:105. §-a egyfelől lehetővé teszi, hogy a fél a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelensége iránt indítson pert, másfelől közérdekű keresetben kérhető a tisztességtelen általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása is, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. Ez utóbbi esetben a bíróság eltilthatja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.

Az idézett rendelkezések bár egyértelműnek tűnnek, a gyakorlatban alkalmazásuk nem problémamentes:

Elöljáróban fontos rámutatni arra a dogmatikai összefüggésre, hogy a szerződést a szerződésszerű teljesítés minden esetben megszünteti. Ebből pedig az következik, hogy megszűnt szerződés érvénytelenségét nem lehet megállapítani. Bár a régi Ptk. ezt e körben „expressis verbis” ki is mondta, hatályos rendelkezés hiányában – a fentiek miatt – álláspontunk szerint jelenleg is irányadó. Ennek ellenére néhány ítéletben a bíróság eltérően érvel.[66]

Az is előfordul, hogy a bíróság a már alkalmazott tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazásától tiltja el az alperest. Ez a rendelkezés a Ptk. idézett szövege fényében szintén kifogásolható. Eltiltásra ugyanis csak a még nem alkalmazott szerződések esetén kerülhet sor. Ha a bíróság egy már alkalmazott szerződés tisztességtelenségét állapítja meg, ennek alkalmazásától a felet nem kell külön eltiltani, tekintettel arra, hogy az érvénytelen szerződési feltétel értelemszerűen nem alkalmazható.

Egy ügyben a bíróság a felperes érvelését el nem fogadva érvényessé nyilvánította a perben vitás szerződést. Rámutatott, hogy nem ért egyet a felperes képviselőjével abban, hogy a bíróság nem jogosult a rendelkezés más tartalommal való érvényessé nyilvánítására. Döntését azzal indokolta, hogy az érvényessé nyilvánítás mindegyik peres fél érdeke, mert ennek hiányában az alperes a kifogásolt kikötés helyébe bármilyen más kikötést beültethetne, így viszont köti a bíróság által megállapított tartalom.[67] A bíróság érvelésével nem értünk egyet. Ahogy arra már korábban is rámutattunk, ezek a keresetek a Ptk. rendelkezései alapján tisztán megállapítási keresetek. Az érvényessé nyilvánítás pedig egyfajta marasztalás, ami e körben semmiképpen sem alkalmazható. A Ptk. kizárólag az érvénytelenség megállapítására ad lehetőséget, marasztalási keresetet közérdekű perben a Ptk. alapján nem lehet előterjeszteni. Megjegyzendő továbbá, hogy a bíróság a felperes keresetéhez a Pp. szabályai alapján kötve van, azt nem minősítheti át, illetve jogkövetkezmény levonására csak erre irányuló kérelem esetén kerülhet sor.[68] Mindezek alapján a bíróság – álláspontunk szerint – nem jogosult a szerződés érvényessé nyilvánítására.

Az előterjesztett érvénytelenségi keresetek meghatározó részében egyébként az érvénytelenség megállapítása történik.

Amint azt fentebb szintén elemeztük, a fogyasztóvédelmi törvény lehetővé teszi megállapítási és marasztalási kereset előterjesztését is. A megállapítási kereset a gyakorlatban jellemzően sikeres, marasztalásra (követelés teljesítésére kötelezés) az általunk elemzett esetek körében mindössze két alkalommal került sor.[69]

Végezetül a jogszabályok tényleges érvényesülése körében utalunk arra, hogy az általunk vizsgált környezetvédelmi vonatkozású ügyek közül egy esetben került sor kártérítés megítélésére,[70] a többi ügyben kizárólag a tevékenységtől való eltiltást rendelte el a bíróság a környezetvédelmi-, vagy a természetvédelmi törvény alapján.[71] A személyiségi jogi ügyek kapcsán megjegyzendő, hogy a polgári perek nagy részében a jogsértés megállapítást nyert. Ezzel ellentétben az általunk vizsgált munkaügyi perekben a keresetet a bíróság kivétel nélkül elutasította.[72]

3.9.5. Hogyan érvényesül a közérdekű perekben megszülető ítélet?

Az „ítélet érvényesülése” mint fogalom az eljárásjogi jogirodalomban nem igazán használatos. Ennek ellenére használatára most a közérdekű eljárások speciális természete miatt van szükség. Érvényesülés alatt elsősorban a jogsértő és az anyagi jogi jogosult jogviszonyának alakulását értjük a jogerős ítélet megszületése után. Az ítéletek eltérően érvényesülnek aszerint, hogy milyen jogszabályi rendelkezésen alapulnak:

A Ptk. alapján megszülető megállapítási ítéleteket értelemszerűen nem lehet végrehajtani. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az anyagi jogi jogosult a teljesítést az ítélet alapján megtagadhatja, ugyanakkor az esetlegesen érvénytelen szerződési feltétel alapján teljesített kifizetéseinek visszatérítése alapvetően a jogsértő fél hozzáállásán múlik. A gyakorlatban a nagyobb szolgáltató cégek ilyen ítélet esetén általában visszafizetik a jogtalanul beszedett díjakat. Ha mégsem, akkor a jogosult pert indíthat az érvénytelen kikötés alapján kifizetett díj vagy más összeg megfizetése iránt. Amint arra már fentebb utaltunk, az ilyen per megindítását a közérdekű ügyben hozott ítélet jogere nem gátolja.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha a bíróság a fogyasztóvédelmi törvény alapján állapítja meg a fogyasztóvédelmi jogsértés tényét. Fontos ugyanakkor, hogy a fogyasztóvédelmi törvény alapján elmarasztaló ítélet is hozható, illetve bizonyos – fentebb részletezett – feltételek megvalósulása esetén a vállalkozás kötelezhető követelés teljesítésére is. Ha a vállalkozás nem teljesít, a fogyasztóvédelmi törvény alapján a jogosult fogyasztó kérheti az ítélet bírósági végrehajtását. A fogyasztó jogosultságát a bíróság az ítéletben meghatározott feltételek alapján a végrehajtási lap kiállítására irányuló eljárásban vizsgálja. Ugyanez irányadó az MBN törvény, illetve a Tpvt. alapján hozott ítéletekre is. Megjegyzendő, hogy nincs információnk ilyen jellegű végrehajtás elrendeléséről.

A környezetvédelmi ügyekben megítélt kártérítés elvileg végrehajtás útján is gond nélkül érvényesíthető. A személyiségi jogi ügyekben hozott ítéletek végrehajtása – így például a jogellenes elkülönítés megszüntetése – nehezen foganatosítható. Az ítélet hatékony érvényesülése érdekében a jogsértő fél magatartásának itt is nagy jelentősége van.

3.10. Közérdekű per vs. egyedi ügy

A feleknek vagyoni vagy személyi jogsérelmük esetén többféle jogvédelmi eszköz is a rendelkezésükre áll. Ezek közé tartozik az általunk elemzett közérdekű kereset intézménye is. Emellett azonban annak sincs jogszabályi akadálya, hogy a fél személyesen indítson pert jogai érvényesítése érdekében. Mindezekből következően azonban előfordulhat olyan eset, hogy mind közérdekű, mind pedig egyedi per is folyamatban van. Megállapítható, hogy a két „pertípus” egymáshoz való viszonyát a jogalkotó nem rendezte kielégítően.

A fogyasztóvédelmi törvény, az MNB törvény és a Tpvt. egyaránt rendelkeznek arról, hogy a közérdekű igényérvényesítés nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővel szemben a polgári jog szabályai szerint igényét önállóan érvényesítse.[73] Valószínűleg ugyanez a helyzet a Ptk. alapján indítható érvénytelenségi perekkel kapcsolatban is, habár a Ptk. erről a kérdésről hallgat. Az EBtv., valamint a környezet-, természet- és állatvédelmi törvény szintén nem rendelkezik erről a kérdésről, ugyanakkor a személyiségi jogi, valamint az élővilágban okozott jogsértéseknél a közérdekű keresetindítás önmagában képes lehet a hatékony jogorvoslat elérésére, nem beszélve arról, hogy az utóbbi esetben önálló keresetindítási jogról nem is beszélhetünk.

A párhuzamos igényérvényesítési lehetőségek esetén felmerül a kérdés, hogy miként kell kezelni azt a helyzetet, ha mindkét jogvédelmi eszközt igénybe veszik a felek. Bár ez a probléma kissé elméletinek tűnhet, a gyakorlatban többször is felmerül a helyzet mikénti kezelésének kérdése.

Meglátásunk szerint, ha ugyanazon pertárgy iránt közérdekű és egyedi per is folyamatban van, az egyedi ügyben eljáró bíróság jogosult a Pp. 152. § (2) bekezdése szerint a per felfüggesztésére. Ez a felfüggesztés mindaddig eltarthat, amíg a közérdekű perben nem születik jogerős ítélet. Fentebb hosszan elemeztük, hogy a közérdekű perekben milyen kereseti kérelmeket lehet előterjeszteni. Erre – többek között – azért volt szükség, mert ha a közérdekű perben ítélet születik, az egyedi ügy sorsa – meglátásunk szerint – a kereseti kérelmek típusától függ:

Amennyiben ugyanis az egyedi ügyben a peres fél csak megállapítás iránt terjeszt elő keresetet, és a közérdekű perben ezzel egybevágó megállapító ítélet születik, a bíróság nem hozhat ezzel azonos, megállapító döntést. Arról van szó tehát, hogy ha a közérdekű per bírósága megállapítja, hogy a támadott szerződési feltétel érvénytelen, avagy fogyasztói jogsértés történt, az egyedi ügy bírósága ugyanezt már nem teheti meg, tekintettel az „erga omnes” hatályú döntés meglétére, amelynek lényegét fentebb már szintén részleteztük. Ebben az esetben felmerül a kérdés azonban, hogy az egyedi ügy bírósága milyen határozatot hozhat. Ezzel kapcsolatban két álláspont alakult ki:

Az egyik álláspont szerint a pert ilyenkor meg kell szüntetni, a másik szerint a felperes keresetét érdemben kell elutasítani. Az első megoldás a gyakorlatban azért kivitelezhetetlen, mert a 157. § (1) bekezdése nem tartalmaz olyan permegszüntető okot, amely alapján ez véghezvihető lenne. Legfeljebb a felperes keresettől való elállására, avagy közös kérelemre történő megszüntetésre lehetne felhívni a feleket a pergazdaságossági szempontokra is figyelemmel. Amint arra fentebb szintén utaltunk, az „erga omnes” hatályú döntés nem váltja ki az anyagi jogerő negatív hatását, így permegszüntetésre res iudicata-ra hivatkozással sem kerülhet sor. A magunk részéről ezért úgy véljük, hogy a bíróságnak ilyenkor érdemben kell elutasítania a fél keresetét, tekintettel arra, hogy az „erga omnes” hatályú döntésre figyelemmel a felperesnek ez irányba nincs kereshetőségi joga az alperessel szemben. Természetesen ilyen döntés csak akkor hozható, ha a közérdekű perben hozott döntés jogerős.

Egyszerűbb a helyzet, ha az egyedi ügyben a felperes marasztalás iránt érvényesít igényt (tehát például az érvénytelen kikötés alapján kifizetett jegyár visszafizetése iránt perel, avagy a jogellenesen kirótt bírság visszafizetése miatt nyújt be keresetet a bírósághoz). Ebben az esetben – meglátásunk szerint – a közérdekű perben hozott megállapító ítélet egyfajta előkérdésként jelenik meg az egyedi perben, a továbbiakban a bíróság csak a marasztalásra vonatkozóan köteles az eljárást tovább folytatni. Ezt támasztja alá a fogyasztóvédelmi törvény 38. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amely szerint, ha a bíróság a jogsértés tényét a keresetben meghatározott valamennyi fogyasztóra kiterjedő hatállyal állapította meg, a jogsértéssel érintett fogyasztó az általa a jogsértő ellen indított perben kizárólag a kárának összegét, valamint a jogsértés és a kára közötti okozati összefüggést köteles bizonyítani.[74]

Meglátásunk szerint az imént írtakkal azonos helyzet áll elő akkor is, ha a fogyasztóvédelmi törvény, az MNB törvény vagy a Tpvt. alapján a bíróság ítéletében a megállapításon túlmenően meghatározott követelés teljesítésére is kötelezte a vállalkozást. Ha a fogyasztó ugyanezt kéri egyedi ügyekben keresetét szintén érdemben kell elutasítani, tekintettel arra, hogy a fogyasztók azonosíthatósága nem esik egybe a félazonossággal, ekként permegszüntetésnek res iudicata alapján ebben az esetben sem lehet helye. Erre enged következtetni a fogyasztóvédelmi törvény 38. § (5) bekezdésében foglalt szabály is, amely szerint a kötelezett önkéntes teljesítése hiányában a jogosult fogyasztó kérheti az ítélet bírósági végrehajtását. A fogyasztó jogosultságát a bíróság az ítéletben meghatározott feltételek alapján a végrehajtási lap kiállítására irányuló eljárásban vizsgálja.[75]

Végezetül megjegyzendő, hogy az egyedi ügyben hozott jogerős ítélet a közérdekű per bíróságát nem köti, így az attól eltérő ítéletet is hozhat. Ennek indoka, hogy bár a vizsgált szerződési feltétel lehet azonos, a felek különbözőek, az egyedi ügy bírósága nem „erga omnes” hatállyal hozza meg határozatát.

4. Összegzés

Eme tanulmány megírásakor nagy feladatra vállalkoztunk. A közérdekű kereset intézménye bár hosszú évek óta létezik hazánkban, egyelőre nem található olyan átfogó munka, ami ennek a jogvédelmi eszköznek a működését megfelelően bemutatná. Bízunk benne, hogy a kézirat lezárásával ezt a hiányt pótolni tudjuk. A kutatás elején tisztában voltunk azzal, hogy az ügyek áttekintése során igen sok problémával szembesülünk majd. Meglepő volt viszont, hogy a legtöbb jogalkalmazói probléma jogelméleti, illetve dogmatikai zavarokra vezethető vissza. Talán nem teszünk sokat kockára akkor, ha megjegyezzük azt is: a közérdekű keresetekre vonatkozó szabályozás nem feltétlenül átgondolt minden részletében. Ennek ellenére a kutatás végeztével úgy véljük, hogy a legtöbb probléma az eljárásjogi és sokszor anyagi jogi dogmatika végiggondolásával és a megfelelő jogalkalmazással feloldható lehet.

Az elemzés alapjául – mint mondtuk – összesen 90 jogeset szolgált. Elemzésünk nem tökéletes. A kutatás megkezdése óta számos új ítélet született közérdekű perekben. Az áttekintett jogesetek nagy számára figyelemmel ugyanakkor bízunk abban, hogy következtetéseink általánosságban is megállják a helyüket. Ezeket a következtetéseket egy rövid összegzésben összefoglalni lehetetlen feladat, különösen az amúgy is szűkös tartalmi keretekre figyelemmel. Ennek ellenére annyit megjegyezhetünk, hogy empirikus tanulmányunkban az alábbi problémákkal foglalkoztunk:

A közérdekű keresetek szabályozása sokrétű, az egyes szabályok különböző jellegű közérdekű keresetek előterjesztését teszik lehetővé mind személyiségi jogi, mind vagyonjogi ügyekben. A keresethalmazatokkal kapcsolatban több jogesetben is komoly problémákat azonosítottunk. Álláspontunk szerint egy fél egy perben többféle közérdekű keresetet is indíthat, ettől eltérő értelmezés nehezen vezethető le. Nem lehet ugyanakkor közérdekű keresetet indítani, ha egy másik, a jogszabályban feljogosított keresetindító már pert indított. A tanulmányban kimerítően elemeztük, hogy melyik szerv milyen feltételek mellett jogosult keresetindításra, bemutattuk, hogy ez hozzávetőlegesen milyen gyakorisággal történik. Azt is szemléltettük például, hogy érdekvédelmi szervezetek esetén a szervezetnek milyen további kritériumoknak kell megfelelnie a sikeres perindításhoz. Elemeztük a beavatkozás és a pertársaság kérdését, észleltük, hogy szerződéses ügyben kényszerű pertársaság esete is fennállhat. Szembesültünk azzal, hogy a perköltségviselés és a költségkedvezmények tekintetében a gyakorlat rendkívül következetlen, a pervesztes alpereseket általában helytelenül marasztalják a bíróságok. Megvizsgáltuk, hogy melyik jogszabály milyen kereset előterjesztését teszi lehetővé. Az előbbi alapján megvizsgáltuk, hogy a gyakorlatban milyen határozatok születnek. Foglalkoztunk a bizonyítás és a bírósági meghagyás kérdésével. Kimerítően foglalkoztunk a határozatok jogerejével. Ennek kapcsán egyértelműen arra a következtetésre jutottunk, hogy az anyagi jogerő személyi hatálya a közérdekű perekben különbözik aszerint, hogy az anyagi jogerő pozitív vagy negatív oldaláról van szó. Az utóbbi esetén a személyi hatály nem érvényesül, „in limine litis” elutasítás nem alkalmazható, a per nem szüntethető meg. A pozitív hatás megléte miatt azonban az egyedi ügyben benyújtott keresetet érdemben kell elutasítani, azonos kereseti kérelmek esetén ettől eltérő döntés nem hozható. Kielemeztük, hogy az egyes ítéletek miként érvényesülnek. Végül megállapítottuk azt is, hogy az egyedi per és a közérdekű per milyen viszonyban van egymással.

Gelencsér Dániel
doktorandusz (PPKE-JÁK)

[1] Az értekezés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog és Államtudományi karának Polgári Eljárásjogi Tanszékén működő OTKA-K105559 azonosító számú „A csoportos keresetindítás összehasonlító értékelése” c. projekt keretében készült.

[2] Az említett ügyek közül a legkorábbi 2002-ben, a legutóbbi pedig 2015-ben zárult le.

[3] Bár értekezésünk általában is a közérdekű keresetekről szól, e cím vonatkozásában a szó szoros értelmében az előterjesztett kereset perjogi, dogmatikai hovatartozásáról értekezünk.

[4] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Budapest, Osiris 2014. 223.

[5] Kengyel: i. m. 225.

[6] Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog, Budapest, Grill 1939. 355.

[7] Novák István: A kereset a polgári perben, Budapest, 1966. 48.

[8] Kiss Daisy: A polgári per titkai, Budapest, HVG-Orac, 2015. 465.

[9] Kiss Daisy és Németh János (szerk.): Nagykommentár a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. Kommentár a Pp. 122. §-ához.

[10] 6:108. § (3) A bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a fél kérelmétől eltérő módon is rendelkezhet; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.

[11] Parlagi Mátyás: Megállapítás és marasztalás a régi és az új jogszabályokban, Magyar Jog, 2014. március. 150.

[12] Kengyel: i. m. 225.

[13] Ezek a feltételek: – a kért megállapítás szükséges a felperes jogainak a megállapításához, ez a jogmegóvás az alperessel szemben szükséges és – a felperes valamilyen okból marasztalást nem követelhet.

[14] Ezek a feltételek:
– a kért megállapítás szükséges a felperes jogainak a megállapításához,
– ez a jogmegóvás az alperessel szemben szükséges és a felperes valamilyen okból marasztalást nem követelhet.

[15] Lásd például: Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.832/2011/4.

[16] A 6:105. §-án túlmenően ilyen például a Ptk. 6:108. § (2) bekezdése. Ennek értékeléséről lásd: Parlagi: i. m. 150–153. o.

[17] Ehhez lásd például: BH 1978.245., BH 1996.152., BDT 2002.663., BH 2010.11. stb.

[18] Kiss Daisy: A polgári per titkai, Budapest, HVG-Orac 2014. 465.

[19] Magyary: i.m. 355.

[20] Kiss Daisy és Németh János (szerk.): Nagykommentár a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. Kommentár a Pp. 24. §-ához.

[21] Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.059/2007/5.

[22] Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.442/2009/8.

[23] Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.442/2009/8.

[24] Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.832/2011/4.

[25] Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.056/2012/3.

[26] A jövőbeni jogsértésektől való eltiltás 2013-ban került be a lehetséges jogkövetkezmények közé. Korábban ezt a fogyasztóvédelmi törvény nem tette lehetővé. Lásd: Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.587/2011/6.

[27] Pesti Központi Kerületi Bíróság 26.P.91.860/2010/3.

[28] Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.587/2011/6., Legfelsőbb Bíróság Pfv. VII.20.192/2011/4., Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.832/2011/4., Pest Megyei Bíróság 5.Pf.22519/2010/4. és Vas Megyei Bíróság 12.Pf.20.029/2008/2.

[29] Legfelsőbb Bíróság Pfv. VII.20.192/2011/4., Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.832/2011/4.

[30] Fővárosi Törvényszék 15.G.40.741/2012/10. és Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.605/2013/7.

[31] Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.832/2011/4.

[32] Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.832/2011/4.

[33] Fővárosi Törvényszék 15.G.40.741/2012/10.

[34] Fővárosi Törvényszék 15.G.40.741/2012/10.

[35] A másodfok helybenhagyó határozatát lásd: Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.605/2013/7.

[36] BH 2001.235.

[37] Lásd például: Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.361/2007/8.

[38] Kúria Pfv.IV.20.068/2012/3. vagy Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.936/2008/4.

[39] Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.361/2007/8. vagy Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.305./2013/20.

[40] Kúria Pfv.IV.20.068/2012/3.

[41] Kúria Pfv.IV.20.068/2012/3.

[42] Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.055/2011/3., Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 2.M.722/2009/7. vagy Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.21.085/2010/.

[43] Fővárosi Bíróság 15.G.40.823/2010/16.

[44] Fővárosi Bíróság 15.G.40.823/2010/16.

[45] Fővárosi Bíróság 15.G.40.823/2010/16.

[46] Pesti Központi Kerületi Bíróság 26.P.91.860/2010/3.

[47] Pesti Központi Kerületi Bíróság 26.P.91.860/2010/3.

[48] Pesti Központi Kerületi Bíróság 26.P.91.860/2010/3.

[49] Lásd például: Fővárosi Bíróság 29.P.22.021/2007/11.

[50] Bár a többi jogszabályban erre ’expressis verbis’ nem található utalás, a szabályokat vizsgálva ugyanez a következtetés vonható le.

[51] Varga Zs. András: A jogerő jogelméleti és jogdogmatikai fogalma, In: Patyi András szerk. Hatósági eljárásjog a közigazgatásban, Dialóg Campus, 2012. 539.

[52] Lásd például: Kengyel: i. m. 368.

[53] Kecskés – Wallacher: A csoportos jogérvényesítés lehetséges formái választottbíráskodás keretében a magyar jogban. In: Kecskés László – Lukács Józsefné (szerk.): Választottbírók Könyve, Budapest, HVG-Orac, 2012. 284.

[54] EBH 2012. P.14.

[55] Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.213/2010/6. vagy Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf.20.086/2010/4.

[56] 3/2011. (XII. 12.) PK vélemény a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről, 7. pont.

[57] 3/2011. (XII. 12.) PK vélemény a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről, 7. pont.

[58] Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.556/2014/7/II.

[59] Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.587/2011/6., Pest Megyei Bíróság 5.Pf.22519/2010/4. vagy Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.20.192/2011/4.

[60] 3/2011. (XII. 12.) PK vélemény a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről, 7. pont.

[61] Győri Ítélőtábla Pf.V.20.211/2014/5/I.

[62] 3/2011. (XII. 12.) PK vélemény a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről, 7. pont.

[63] Győri Ítélőtábla Pf.V.20.211/2014/5/I.

[64] Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.213/2010/6.

[65] Zala Megyei Bíróság 4.G.40.40.147/2008/15.

[66] Lásd például: Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.442/2009/8. A fenti levezetésnek megfelelő döntés született például a Fővárosi Törvényszéken a 19.G.44.264/2013/12. számú ügyben.

[67] Zala Megyei Bíróság 4.G.40.147/2008/15.

[68] 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény az érvénytelenség jogkövetkezményeiről, 2. pont

[69] Lásd például: Fővárosi Törvényszék 15.G.40.741/2012/10.

[70] Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.066/2012/6.

[71] BH 2002.11. vagy BH 2001.235.

[72] Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.055/2011/3., Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 2.M.722/2009/7. vagy Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.21.085/2010/.

[73] Fogyasztóvédelmi törvény 38. § (7) bekezdés, MNB törvény 164. § (7) bekezdés és Tpvt. 92. § (8) bekezdés.

[74] Hasonlóan rendelkezik az MNB törvény 164. § (3) bekezdése és a Tpvt. 92. § (4) bekezdése is.

[75] Hasonlóan rendelkezik az MNB törvény 164. § (6) bekezdése és a Tpvt. 92. § (7) bekezdése is.