Kattintson a Fullscreen ikonra , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

 

1. Bevezetés

A határzárral kapcsolatos bűncselekmények bevezetése elsősorban az elmúlt években tapasztalható bevándorlási hullámmal („migrációs válság”) hozható összefüggésbe. Az ügyek eljárásjogi aspektusaival kapcsolatban ugyanakkor komoly dilemmát okoz az a tény, hogy a fent megjelölt bűncselekményeket nemcsak bevándorlók, hanem egyéb határsértők is elkövethetik. Ennélfogva nem lehet egyöntetűen állást foglalni olyan horderejű kérdésekben, mint pl. az ügyiratok lefordításának kötelezettsége alóli kivételes szabályok előírásának lehetősége, a kötelező védői részvétel követelménye, az alkalmazható kényszerintézkedések típusa és végrehajtási szabályai stb.

A legkomplexebb szabályozási újításokat nyilván azok az esetek jelentik, amikor a „határzáras bűncselekményeket” bevándorlók követik el. Utóbbi jelenség gyakoriságával kapcsolatban megjegyezném, hogy 2012-es adatok alapján, a hazánkat érintő biztonsági fenyegetések, kockázatok taxatív felsorolásakor a migráció a számos potenciális veszélyforrás között még az utolsó előtti helyen szerepelt. 2015-től kezdődően azonban a schengeni térségben felfedett három illegális migránsból kettőt a magyar–szerb határon fogtak el, amely az összlétszám 62,5%-ának felel meg.^[1]

A jelenség kezelése közösségi jogi, nemzeti szinten pedig büntetőjogi és szabálysértési jogi újításokat igényel. A szabályozási igény összetettsége az alábbi területen való hatékony fellépést igényli: vízumrendszer, okmányszakértői állomány létrehozása és képzése, a nemzetbiztonsági szolgálatok közötti hatékony együttműködés, a külső határok védelmére vonatkozó speciális rendészeti szabályok előírása, járványügyi igazgatási szabályok újragondolása, a biztonságos harmadik országok meghatározása, a szállítmányozás és fuvarozás ellenőrzésére vonatkozó rendészeti szabályok kibővítése stb.

A hatékony biztonságpolitikai intézkedések szempontjából fontos, hogy a közösségi és a tagállami jogalkotás összhangban álljon. Ennek első és legfontosabb akadálya azonban az egyes tagállamok politikai, illetőleg alkotmányjogi szemlélete lehet.

Magyarországot sok kritika érte az elmúlt időszakban a határzárak felállításával, illetőleg a határzárakkal kapcsolatban elkövetett cselekmények büntetendővé nyilvánításával kapcsolatban. A magam részéről azon véleményeket osztom, amelyek alapján „egy szuverén állam államhatárának átlépését, különösen a területére történő beutazást bizonyos feltételekhez kötheti. Ebből következik, hogy szabadon dönthet arról, hogy mely személyek számára engedélyezi a határátlépést, milyen eszközökkel védi határait, hogyan lép fel az illegális bevándorlással szemben. Ezért önmagában egy határzár felépítése az illegális migráció megfékezésére egyéb nemzetközi jogi kötelezettségvállalások hiányában nem tekinthető jogellenesnek.”^[2]

A fenti témakör eljárásjogi aspektusait a jelenleg hatályban lévő a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.), illetőleg a büntetőeljárásról szóló T/13972. törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) szempontjából vizsgálom.

2. Anyagi jogi háttér

A témába illeszkedő bűncselekmények tényállásszerűsége szempontjából nélkülözhetetlen egyes alapfogalmak tisztázása: ezek közül kiemelten fontos az államhatár definíciója, amely a nemzetközi szerződésben meghatározott azon képzeletbeli függőleges síkok összefüggő sorozatát jelenti, amelyek az ország területét a légtérben, a föld, a víz felszínén, a föld vagy a víz mélyében szomszédos államok területétől elválasztják. Az államhatárt nemzetközi szerződésben és törvényben meghatározott feltételekkel a forgalom számára megnyitott, a forgalom jellegének megfelelő közúti, vasúti, vízi vagy légi határátkelőhelyen vagy határátlépési ponton, ellenőrzés mellett szabad átlépni.^[3] A migráció szempontjából hatásos jogi eszköznek bizonyul annak lehetősége, hogy a hatáskörrel rendelkező miniszter rendeletével – a közbiztonság érdekében – határzárat rendelhet el, amellyel az államhatár átlépését meghatározott személyekre, járművekre vagy szállítmányokra kiterjedően megtilthatja.

Az újonnan bevezetésre kerülő bűncselekmények elkövetési tárgya a „határzár”, amely lényegében bármilyen, az államhatár védelmét biztosító létesítmény (pl. kordon, kerítés, mobil konténer stb.) lehet, a bűncselekmény megvalósulásához azonban szükséges, hogy az elkövető a létesítmény ebbéli funkcióját felismerje és ennek ellenére tanúsítsa szándékosan a jogellenes magatartást. Ennélfogva nem tényállásszerű az, ha az elkövető olyan helyen lépi át az államhatárt, ahol nincs határzár (pl. folyó, vasúti sín stb.). Utóbbi esetben is megvalósul azonban a tiltott határátlépés szabálysértése, amelyet az követ el, aki Magyarország államhatárait engedély nélkül, vagy meg nem engedett módon lépi át, vagy ezt megkísérli.^[4]

A határzárral kapcsolatos bűncselekmények elkövetési magatartásai a következő módon kerültek szabályozásra:

a) Határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A. §): e törvényi tényállást az valósítja meg, aki Magyarországnak az államhatár rendje védelmét biztosító létesítmény által védett területére a létesítményen keresztül jogosulatlanul belép. A bűncselekmény súlyosabban minősül, ha fegyveresen, felfegyverkezve, tömegzavargás résztvevőjeként, fegyveresen vagy felfegyverkezve tömegzavargás résztvevőjeként követik el, vagy ha a minősített esetek bármelyikének megvalósítása halált okoz. A migráció szempontjából elsősorban a tömegzavargás kérdése lehet releváns: ez – a büntetőjogi gyakorlatban – akkor állapítható meg, ha az emberek olyan viszonylag nagyobb létszámú csoportja jön létre, amelyben a résztvevők létszáma egyszerű ránézésre nem állapítható meg (minimálisan 20 fő). ^[5]

b) Határzár megrongálása (Btk. 352/B. §): e bűncselekményt az követi el, aki az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítményt, illetve eszközt megsemmisíti vagy megrongálja. E törvényi tényállás szubszidiárius, tehát megállapítására csak akkor van lehetőség, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A bűncselekmény minősített esetei megegyeznek a Btk. 352/A. §-ában A tényállás megvalósulása szempontjából fontos megjegyezni, hogy az elkövetési tárgy nemcsak a fentiekben említett létesítmény lehet, hanem az ehhez funkcionálisan hozzátartozó bármely dolog (pl. fényhíd, jelzőtábla) is. Kérdés, hogy ha az elkövető a rongálást követően a tiltott átlépést is megvalósítja, akkor halmazati szempontból hogyan kell értékelni a cselekményt: Sinku szerint ilyen esetekben a tiltott átlépést már büntetlen utócselekménynek kell tekinteni, tehát látszólagos heterogén anyagi halmazatról van szó.^[6] Nézőpontom szerint azonban a cselekmények jogi tárgya nem feltétlenül azonos, ennélfogva indokolt lehet a valóságos halmazat megállapítása és halmazati büntetés kiszabása.

c) Határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása (Btk. 352/C. §): e bűncselekményt az követi el, aki az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmény építésével vagy karbantartásával kapcsolatos munkavégzést akadályozza. Jelen esetben alternatív törvényi tényállásról van szó, tehát megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha más bűncselekmény nem valósul meg. A bűncselekménynek minősített esetei nincsenek.

Ami a fenti törvényi tényállások szankcióit illeti, a Btk. – főszabály szerint – valamennyi esetben szabadságvesztéssel rendeli büntetni az elkövetőket. A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint ugyanakkor „az Európai Unió bíróságának gyakorlata alapján aggályosnak tekinthető a jogellenes belépéssel kapcsolatos súlyos jogkövetkezmények alkalmazása. A büntetőjogi eszközöket, különösen a szabadságvesztést csak akkor lehet bevetni, ha egy személyt már kiutasítottak, azonban az új szabályozás szerint a menekülők már a határzár megsértésével bűncselekményt követnek el.”^[7] A Bizottság véleményével egyetértve magam is úgy vélem, hogy a törvényi tényállások alapeseteiben a kiutasításnak, nem pedig a szabadságvesztésnek kellene szerepelnie. A szabadságvesztés kiszabására csak visszaesők esetében lehetne lehetőséget adni azzal, hogy – az eset összes körülményére figyelemmel – még ekkor is inkább a büntetés próbaidőre történő felfüggesztését kellene preferálni (természetesen amennyiben azt bűncselekmény büntetési tétele egyáltalán lehetővé teszi).

3. A klasszikus eljárási alapelvek érvényesülése a határzárral kapcsolatos bűncselekmények elbírálásakor

A törvényhozás számára komoly dilemmát okozott a szóban forgó jogsértések felelősségre vonásai szabályainak megalkotása, hiszen ennek során négyféle szempontot is tekintetbe kellett venni: 1. a nemzetközi jogi alapelveket 2. az EU alapszerződéséből fakadó általános elveket 3. az Alaptörvény rendelkezéseit, illetőleg 4. a gyors és hatékony eljáráshoz fűződő követelményeket. Az bizonyos volt, hogy az eljárás tárgya, illetőleg az elkövető személyi körülményei okán a határzárra elkövetett bűncselekmények eljárási szabályait a Be. külön eljárásai között kellett elhelyezni. E rendszertani megoldást tehát a jövőre nézve is indokoltnak tartom.

3.1. Az eljárás soron kívüliségével kapcsolatos észrevételek

A jogalkotó számára egyértelművé vált, hogy a „határzáras ügyek” elbírálását soron kívül kell lefolytatni. A Magyar Helsinki Bizottság véleménye szerint ugyanakkor „a várható ügyteher […] hatalmas nyomást helyez a teljes igazságszolgáltatási rendszerre. Hazánk számos büntetőeljárás elhúzódása miatt fizetett jóvátételt már a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságon, de ugyanitt a közelmúltban stratégiai ügyet vesztett a túlzsúfoltság miatt is. Könnyen belátható, hogy az új rendelkezések minden más ügyet megelőző tárgyalása a többi büntetőper tárgyalását tovább lassítja, valamint fokozza a börtönök telítettségét.”^[8]

A törvényhozás a fentiek ellenére mégis a gyorsítás és az egyszerűsítés mellett „tette le a voksát”, amelynek eredményei tetten érhetők a jelenlegi Be.-ben is: tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején, annak területén elkövetett, határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatt minden más ügyet megelőzően kell a büntetőeljárást lefolytatni (542/E. §). Ebben a körben – nézetem szerint – különösen indokolt lehet a bíróság elé állítás^[9], a tárgyalásról lemondás^[10], illetőleg a tárgyalás mellőzése szabályainak minél szélesebb körű alkalmazása, amely lényegesen lerövidíti az eljárási cselekmények várható időtartamát. A migrációval összefüggésben elkövetett bűncselekmények esetében egyébként is észszerűtlennek tűnik a klasszikus értelemben vett tárgyalás megtartása, hiszen a tényállások egyszerűek, a bizonyítékok rendelkezésre állnak, a nyelvi nehézségek pedig egyébként is csak az eljárás elhúzódásához vezetnének. Az egyszerűsítő eljárások létjogosultsága Európa államainak döntő többségében sem vitatott, tehát e konstrukciók alkalmazása nem vethet fel sem közösségi jogi, sem alkotmányjogi jellegű aggályokat. A Magyar Helsinki Bizottság véleménye alapján ugyanakkor „a bíróság elé állítás speciális szabályai szerinti eljárást nem lehet lefolytatni két okból sem: egyfelől a büntetőjogi felelősség kérdésének előfeltétele a nemzetközi védelem tárgyában való döntés, amely miatt a szűk eljárási határidők nem lesznek tarthatók; másfelől az ilyen ügyek aligha egyszerű megítélésűek, amely szintén törvényi feltétele a különleges eljárási rendnek.”^[11]

Az észszerű időn belüli elbíráláshoz fűződő követelmények érvényesülésének ugyanakkor komoly „gátat szabhat” az eljárás felfüggesztése: erre számos oknál fogva sor kerülhet, különösen akkor, ha a terhelt:

• tartós, súlyos betegségben szenved, vagy
• a terhelt menedékjog iránti kérelme alapján menekültügyi eljárás van folyamatban [lásd Javaslat, 831. § (2) bek.]^[12]

A felfüggesztési okok közül különösen a menekült­ügyi eljárás szerepe értékelhető az eljárás gyorsaságát akadályozó tényezőként. A Magyar Helsinki Bizottság is hangsúlyozza annak fontosságát, „a menekültek büntethetőségének előfeltétele a nemzetközi védelmi igényről való döntés. A menekültek helyzetéről szóló 1951-es genfi egyezmény 31. Cikke tiltja a menekülők büntetését, ha közvetlenül olyan országból lépnek be jogellenesen, amelyben életük vagy szabadságuk veszélyeztetve van, ha a hatóságoknál haladéktalanul jelentkeznek és megindokolják jogellenes belépésüket.”^[13] Különösen az ún. refoulement elvének következetes érvényesítése okozhat gyakorlati nehézségeket, hiszen ennek alapján „senki sem toloncolható ki vagy utasítható ki olyan államba, vagy adható ki olyan államnak, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak, vagy büntetésnek vetik alá.”^[14]

Megjegyezném, hogy a menedékjogi kérdések elbírálásával kapcsolatban az időzítésnek van lényegi jelentősége: nem mindegy ugyanis, hogy a migránsként érkező személyek még a beléptetés előtt (ld. tranzitzónában), vagy csak azt követően nyújtják be a menekültkénti elismerésre irányuló kérelmüket. Előbbi esetben ugyanis „sajátos szabályokat – a határon lefolytatott eljárás szabályait – kell alkalmazni a menekültügyi hatóságnak és a bíróságnak.”^[15]

A büntetőeljárás megszüntetéséhez vezető törvényi okok kimerítő jellegű felsorolása ugyanakkor megfelelő jogtechnikai eszköznek bizonyulhat az eljárások lerövidítése céljából. Erre a jelenlegi Be.-ben is találunk utalásokat, amelynek alapján az eljárást meg kell szüntetni, ha a Magyarországon bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező terhelt ismeretlen helyen tartózkodik.^[16] Az indoklás szerint erre azért van szükség, hogy „az ismeretlen helyre távozó, adott esetben ismeretlen személyazonosságú terhelt esetén ne kerüljön sor felesleges eljárási cselekmények foganatosítására.”^[17] E megszüntetési ok létjogosultságát – az elkövetői kör specialitására tekintettel – nem vitatom, az eljárásnak a terhelt távollétében történő lefolytatása legtöbbször valóban felesleges volna, mint ahogy – vélelmezhetően – a bíróságok által meghozott ügydöntő határozatokat sem lehetne végrehajtani. Mindazonáltal, a jelen szabályok alóli kivételeket is meg kellene határozni, elsősorban a bűncselekmény alanya, másodsorban az adott bűncselekmény(ek) tárgyi súlya végett. A Be. ugyanis ebben a körben nem rendelkezik arról az eshetőségről, amikor a terhelt több bűncselekményt is elkövet, és azok közül csak az egyik ütközik a határzárral kapcsolatos bűncselekmények valamelyikének törvényi tényállásába. Azaz: egyetértek azzal a nézőponttal, miszerint a fenti szabály alóli kivételnek kell tekinteni, ha

• az elkövető nem az illegális bevándorlási hullámmal érkezik, vagy
• a bűncselekmény tárgyi súlya az eljárásnak a terhelt távollétében történő lefolytatását mindenképpen megkívánja

A Javaslat is arra az álláspontra helyezkedik, miszerint a terhelt ismeretlen helyen való tartózkodása önmagában nem elégséges feltétele az eljárás megszüntetésének. Ennélfogva nem kerülhet sor ilyen hatósági döntésre

• a nyolcévi szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmények esetén
• akkor, ha a határzárral kapcsolatos bűncselekmény mellett más bűncselekmény miatt is folyik az eljárás
• ha másodfokú, harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban [832. § (3) bek.].

A Be. némileg adekvát szabályként rögzíti, hogy nem kerülhet sor az eljárás megszüntetésére a másodfokú bírósági eljárás során (542/I. §).

3.2. Jog a törvény által felállított bírósághoz

A határzárral kapcsolatos bűncselekmények vonatkozásában a legtöbb szakmai vita az eljáró bíróságok hatásköri és illetékességi szabályainak kijelölésével állt kapcsolatban. A jelenlegi szabályok szerint a bírósági eljárásban az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró egyesbíróként, ülnökök közreműködése nélkül jár el (Be. 542. §). E törvényi megoldáson érezhető a „jogalkotói pánik”, amely vélhetően annak tudható be, hogy az előre nem prognosztizálható jogsértő cselekmények minősége és mennyisége a jogszabály-módosítás időszakában ismeretlen volt a törvényhozás számára. Jelen körülmények nyilvánvalóan nem tették lehetővé a hatásköri és illetékességi szabályok átgondolt koncepciókon alapuló meghatározását. A magam részéről úgy vélem, hogy a migrációval összefüggő bűn­cselekményeket nem lehet hirtelen (eljárás)jogi megoldásokkal kezelni, ami különösen igaz az eljáró bíró személyének meghatározása tekintetében. Az eljáró bírók kijelölése nem lehet esetleges, az nem tehető függővé a bíróságok központi igazgatását végző szervezet vezetőjének „ad hoc jellegű” döntésétől.

Az eljáró bíróságok törvény általi kijelölésével kapcsolatban mindenekelőtt azt kellene átgondolni, hogy ezen ügyek elintézése mely bíróságok hatáskörébe kerüljön. Úgy gondolom, hogy – amennyiben a vád tárgyát kizárólag határzárral kapcsolatos bűncselekmények képezik, akkor – az ügyek elintézését elegendő a járásbírósági szinthez rendelni. Ennek okait már az előzőekben kifejtettem (lásd formális tárgyalások, bizonyítási eljárás mellőzésének lehetősége a tényállás egyszerűsége és a bizonyítékok rendelkezésre állása okán stb.).

A jelenleg hatályos szabályok ugyanakkor „a kiépített fizikai határzárral érintett területekhez igazodnak, mely szerint a határzárral kapcsolatos bűncselekmények elbírálására – attól függően, hogy a határzár mely részén kerül sor az elkövetésre – a Szegedi Járásbíróságnak és Törvényszéknek, a Pécsi Járásbíróságnak, illetve a Pécsi Törvényszéknek, valamint a Zalaegerszegi Járásbíróságnak és Törvényszéknek van kizárólagos illetékessége. Ezen szabályok eredményeképpen a jelzett bíróságokon az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt büntető ügyszakban az ilyen jellegű ügyek száma.”^[18]

A kizárólagos illetékességi szabályok előírását magam is észszerűtlen és aránytalan megoldásnak vélem. A vagylagos illetékességi okok körében ugyanakkor jó megoldás lehet a tartózkodási hely vagy a fogva tartás helye szerint illetékes járásbíróság eljárási lehetősé­gének előírása. A lényeg az, hogy az ügyész több opció közül választhasson a vádemelés helyének vonatkozásában.

A Javaslat alapján a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a törvényszék székhelyén lévő járásbíróság, vagy a Fővárosi Törvényszék területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság járna el a megye, illetve a főváros területére kiterjedő illetékességgel. Az eljárásra az a törvényszék székhelyén lévő járásbíróság vagy a Fővárosi Törvényszék területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság is illetékességgel rendelkezne, amely törvényszék területén a terhelt lakik, tartózkodik, vagy fogva tartják, ha az ügyészség ezen a bíróságon emel vádat (828. §).

A bíróság összetétele kapcsán elegendőnek tartanám az egyesbíró előtti eljárást, az ülnöki részvétel létjogosultságát pedig még fiatalkorú vádlottak ügyeiben is vitatom, elsősorban a kommunikációs nehézségek miatt. A Javaslat álláspontja is hasonlónak mondható, amelynek alapján az egyesbíró az elsőfokú bíróságon csak akkor utalhatná a bíróság tanácsa elé az ügyet, ha

• a terhelt fiatalkorú és az eljárás a határzárral kapcsolatos bűncselekmény mellett más bűncselekmény miatt is folyik vagy
• a terhelt magyar állampolgár, illetve Magyarországon lakcímmel rendelkezik (834. §).

3.3. A védelemhez és a nyelvhasználathoz való jog összefüggései

A jelenlegi Be. alapján – helyesen – kötelező védő részvétele az eljárás teljes menetében (542/M. §). A védő jogállása nyilvánvalóan az adott ügyben eljáró hatóság kirendelésről szóló határozatán alapul.^[19]

A terhelt-védő relációban felmerülő kapcsolattartási jog esetleges szabályozását legfeljebb a Bv.tv. szintjén tartom indokoltnak. Eljárásjogi szempontból szinte jelentéktelennek tűnik a terhelt és védője közti kommunikáció relevanciája, amelynek legfőképpen személyes, másfelől – a már korábban említett – nyelvi akadályai vannak. Elfogadható megoldásnak tartom azt a Be. szabályt is, amelynek alapján az ilyen büntetőügyekben az ismeretlen helyen tartózkodó, Magyarországon bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező terhelt részére a hivatalos iratot a védőnek kell kézbesíteni (542/F. §). Bartkó ugyanakkor javasolná e szakasz kiegészítését a hirdetményi kézbesítés szabályai alkalmazásának előírásával arra az esetre, ha az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt Magyarországon bejelentett lakóhellyel, vagy tartózkodási hellyel rendelkezik.^[20] Utóbbi javaslat megfontolandó, bár megjegyezném, hogy jelen személyi kör gyakorisága az elkövetkezendő időszakra nézve igen csekélynek tűnik.

Látszólag aggályos, de mégis logikus az a szabály, miszerint a magyar nyelvet nem ismerő terhelt részére sem a vádiratot, sem az ítéletet, sem az ügydöntő végzést nem kell lefordítani (542/K. §). E szabály felülírását, módosítását szintén indokolatlannak tartom, hiszen tömeges bevándorlási hullám esetében tarthatatlan helyzetet eredményezne az, ha a több száz menekült által elkövetett jogsértések ügyiratait egymástól különböző nyelven beszélő személyek részére külön-külön le kellene fordítani. Nézetem szerint az általános nyelvhasználati jogra vonatkozó „nemzetközi standard” ilyen esetekben, kényszerűségi okokból felülírható.

Más kérdés, hogy a Javaslat némileg „finomít” a fenti szabályon, amikor akként fogalmaz, hogy „a terhelt a vád­irat, illetve az ítélet lefordításáról lemondhat” (833. §). Azaz: a tervezet főszabállyá tenné az imént említett eljárási dokumentumok lefordítását. Úgy vélem, hogy a lemondás lehetőségének felkínálása diszfunkcionális szabályozási módszer, mivel a terheltek e jogukkal – a saját érdekükben – nyilvánvalóan nem élnek majd. A jogalkotónak tehát két „szélsőséges eset” közül kellene választania: 1. a jelenlegi szabály fenntartása, vagy 2. az ügyiratok lefordítási kötelezettségének kivételt nem tűrő előírása. Az 1. pont az eljárás gyorsaságának, a 2. pont a nemzetközi eljárási gyakorlat által kötelezőnek tekintett elvek érvényesülésének kedvezne.

Utóbbi körben – a teljesség igényével – utalnék néhány olyan alapjogi előírásra, amely ellentmond a jelenlegi Be. rendelkezéseinek:

• „A tagállamok biztosítják, hogy a büntetőeljárás nyelvét nem értő gyanúsítottak vagy vádlottak ésszerű időn belül megkapják mindazon iratok írásbeli fordítását, amelyek lényegesek annak biztosításához, hogy képesek legyenek gyakorolni védelemhez való jogukat, továbbá a tisztességes eljárás garantálásához.”^[21]
• „Minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van – legalább – arra, hogy a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól.”^[22]

4. A kényszerintézkedések jellegének és végrehajtásának specialitásai

A fenti bűncselekmények természeténél és elkövetői körénél fogva szükséges lehet a már meglévő kényszer­intézkedések szabályainak felülvizsgálata, vagy – adott esetben – új (speciális) jogintézmények bevezetése. A szabályanyag kidolgozása során elsősorban az alábbi szempontokra kell fókuszálni:

• a nemzetközi (közösségi) jogi normáknak, az Alaptörvénynek és a Bv.tv.-nek való megfelelés a fogva tartott személyek elhelyezésével kapcsolatban,
• a fenti célra szolgáló, önálló létesítmények rendszeresítése,
• az elkülönítési szabályok meghatározása: lásd fér­fiak-nők; felnőttek-gyermekek, egészségesek-betegek stb. relációjában,
• a fogva tartásra vonatkozó eljárási határidők újra gondolása (ld. sok esetben a határidők meghosszabbítása lehet indokolt).

Jelen állás szerint a Be. is tartalmaz végrehajtási szabályokat a fenti ügyek vonatkozásában, amelyet rendszertani szempontból nem tartok szerencsésnek. A Javaslat a kényszerintézkedések végrehajtásának szabályai között elvi jelentőséggel hangsúlyozza, hogy a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések elrendelése és végrehajtása során kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a terhelttel együtt érkező tizennyolc év alatti személy érdekei ne sérüljenek, és a fiatalkorút a hozzátartozóitól szükségtelenül ne különítsék el (830. §). A menedékjogról szóló törvény alapján a házastársak kivételével a férfiakat a nőktől, valamint a kiskorú gyermekkel rendelkező családokat – a magán­élet megfelelő védelmének biztosításával – a többi őrizetestől el kell különíteni (61. §).

A jelenlegi Be. három különböző kényszerintézkedést nevesít a vizsgált bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek vonatkozásában: a házi őrizetet, a bűnügyi felügyeletet és az előzetes letartóztatást.

a) A „házi őrizet” kifejezés használata a Be. ezen fejezete vonatkozásában – nézetem szerint – téves jogalkotói megoldás. Ennek elsődleges oka, hogy a törvényi szabályok nem feleltethetők meg a házi őrizet általános vonásainak. Mindenekelőtt tehát e jogintézmény átnevezésére lenne szükség, pl. migrációs vagy bevándorlási őrizetre. Az elsődleges probléma abból fakad, hogy a végrehajtás helyéül egy – eleve – fogvatartás célját szolgáló létesítmény van kijelölve (lásd a menedékjogról és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személyek elhelyezésére, ellátására és fogva tartására szolgáló létesítmény). A végrehajtási szabályok tekintetében ugyanakkor nyilván valamivel enyhébb kényszer­intézkedésnek számítana e „felemás” őrizeti forma, ráadásul a Be. alapján elsősorban ezt kell elrendelni, ha tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet esete áll fenn és a fogva tartottak között kiskorúak is vannak.

A fenti álláspontot osztja a Magyar Helsinki Bizottság véleménye is. A testület szintén kétségbe vonja a fenti szabályozás „házi őrizet – jellegét”, amelyet elsősorban a végrehajtás helyével indokol, és a lényegét tekintve tulajdonképpen előzetes letartóztatásnak tekinti. A vélemény aggályosnak tartja azt is, hogy házi őrizet céljából magánszállás nem jelölhető ki.^[23] Utóbbi nézőponttal viszont nem tudok egyetérteni, mivel – a közbiztonsági kockázatokra is tekintettel – a magánszállások biztosítása nem lenne megfelelő garanciája a bűnismétlés megakadályozásának. A megoldást – utalva a korábbiakban kifejtettekre – abban látnám, ha a jogalkotó a házi őrizet fogalma helyett másik elnevezéssel illetné a fenti kényszerintézkedést.

b) A bűnügyi felügyelet fogalma nem tisztázott. Nyilván az előzetes letartóztatás és a házi őrizet közötti „félutas” megoldásról van szó, mivel a kényszerintézkedés végrehajtása végett ún. nyitott rezsimű közösségi szállás vagy befogadó állomás^[24] jelölhető ki lakásként. A nyitott rezsimű közösségi szálláson az idegenrendészeti eljárás alatt álló külföldiek kerülnek elhelyezésre, illetve ott a hatóság a harmadik országbeli állampolgár kijelölt helyen való tartózkodását rendelheti el az alábbi esetekben:

• a harmadik országbeli állampolgár visszairányítását vagy kiutasítását Magyarország nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettsége miatt nem lehet elrendelni, illetve végrehajtani;
• kiskorú, és vele szemben őrizet elrendelésének lenne helye;
• vele szemben őrizet elrendelésének lenne helye, és vele együtt Magyarország területén tartózkodó kiskorú gyermeke az őrizet elrendelése esetén felügyelet nélkül maradna;
• az őrizet határideje letelt, de az őrizet elrendelésére alapul szolgáló ok továbbra is fennáll;
• a harmadik országbeli állampolgár humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezik;
• a harmadik országbeli állampolgár kiutasítás hatálya alatt áll, és a megélhetéséhez szükséges anyagi és lakhatási feltételekkel nem rendelkezik;
• vele szemben idegenrendészeti őrizet elrendelésének lenne helye, és az őrizet rá nézve – különös tekintettel egészségi állapotára, életkorára – aránytalanul súlyos hátránnyal járna;
• a közösségi szálláson az idegenrendészeti eljárás alatt álló elhelyezettek maximálisan két hónapig tartózkodhatnak. Ha a közösségi szálláson történő kötelező tartózkodás elrendelésétől számítva két hónap eltelt, de a kijelölt helyen való tartózkodás elrendelésének feltételei fennállnak, a harmadik országbeli állampolgár számára más tartózkodási helyet kell kijelölni. Fentieken túl a menekültügyi hatóság rendelkezésre állást biztosító intézkedésként menedékkérők esetében is dönthet a közösségi szállás kijelölt tartózkodási helyként történő elrendeléséről.^[25]

A befogadóállomás feladat- és hatáskörében:

• az elismerésüket kérők, a menekültek, oltalmazottak, menedékesek és befogadottak számára a vonatkozó jogszabályban meghatározottak szerint szállást és ellátást nyújt;
• teljesíti a jogszabályokban meghatározott tájékoztatási kötelezettségét, valamint az ellátottakat érintően a jogszabály és a Hivatal (lásd Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal) által előírt adatszolgáltatási kötelezettségeit;
• az állomáson elhelyezett személyek jogosultságainak biztosítása, valamint a jogszabályokban meghatározott ellátásra és támogatásra való jogosultság megállapítása céljából vezeti a jogszabályban előírt nyilvántartást;
• a Hivatal által meghatározottak szerint biztosítja a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges rendezett körülményeket;
• együttműködik a menekültellátásban részt vevő, illetve szerepet vállaló települési önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel és egyházakkal, továbbá – törvényben meghatározott feladatok ellátása érdekében – a rendvédelmi szervekkel és a nemzetbiztonsági szolgálatokkal.
• gondoskodik az elhelyezettek egészségügyi hatóság által előírt egészségügyi szűrésének, valamint egészségügyi alapellátásának megszervezéséről;
• szervezi a szabadidő hatékony eltöltését;
• közös használatú, így különösen a vallásgyakorlás célját szolgáló helyiséget biztosít;
• végrehajtja a menekültek, oltalmazottak integrációját elősegítő programokból és intézkedésekből a befogadó állomásra háruló feladatokat;
• elősegíti az önkéntes hazatérést, illetve a harmadik országba távozást;
• tájékoztatást nyújt az elhelyezettek napi problémái­nak megoldásához, életvezetési tanácsadást végez, valamint a szükséges mértékben elősegíti a kiskorú köznevelésben történő részvételét.^[26]

Egyéb esetekben a bűnügyi felügyelet hatálya alatt álló terheltnek a felsorolt más idegenrendészeti vagy menekültügyi intézmény jelölhető ki lakásként, de csak abban az esetben, ha a fogva tartottaktól való elkülönítés és a nyitott végrehajtási rend megoldott.

c) Előzetes letartóztatás elrendelésére nyilván akkor kerülhet sor, ha a bevándorló más – esetleg több, nem határzárral összefüggő – bűncselekményt is elkövet (pl. súlyos testi sértés, hivatalos személy elleni erőszak, lőfegyverrel visszaélés stb.). A kényszerintézkedés változatlan megnevezését itt nem tartom aggályosnak, és helyénvalónak tartom azt is, hogy a törvény az általános bv. intézeteket nem szerepelteti a végrehajtás lehetséges helyszíneként.^[27] Ennélfogva – a Be. alapján – az előzetes letartóztatás kizárólag rendőrségi fogdában vagy a menedékjogról és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személyek elhelyezésére, ellátására és fogva tartására szolgáló létesítményben is végrehajtható (542/H. §). A rendőrségi fogdán való elhelyezés lehetőségét a Javaslat is kisegítő szabályként őrzi meg [830. § (7) bek.].

5. A fiatalkorú terheltekre vonatkozó szabályok

A Be. alapján az eljárás során nem alkalmazhatók a fiatalkorúakra vonatkozó eljárási szabályok (542/L. §). A magam részéről egyetértek a törvény ezen rendelkezésével: ahogy a korábbiakban már kifejtettem, a „bevándorló-vádlottak” esetében szükségtelen az ülnöki részvétel kötelező előírása, hiszen a bírósággal való kommunikáció nehézsége eleve „okafogyottá” teszi pedagógusok, illetőleg egyéb, a fiatalkorúak ügyeire specializálódott laikus személyek jelenlétét.^[28]

A Javaslat is a fenti álláspontra helyezkedik akkor, amikor csak bizonyos törvényi esetekre szűkíti az ügy bírósági tanács elé utalásának lehetőségét (834. §). Az ülnöki részvétel ennek alapján csak akkor indokolt, ha a terhelt

• más típusú bűncselekményt is elkövetett, vagy
• magyar állampolgár, illetve
• Magyarországon lakcímmel rendelkezik.

A fiatalkorúakkal szemben lefolytatott büntetőeljárások egyik általános alapelvének tekinthető az is, hogy a bírósági döntéseket a perben korábban beszerzett környezettanulmányokra kell alapozni. E dokumentumok általában alkalmasak arra, hogy a bíróságok objektíven meg tudják ítélni a terhelt személyi körülményeivel, illetőleg általános tulajdonságaival kapcsolatos ismérveket.

A határzárral kapcsolatban elkövetett bűncselekmények fiatalkorú elkövetői esetében ugyanakkor a környezettanulmány elkészítése gyakorlatilag lehetetlen olyan esetekben, amikor a terhelt állampolgársága ismeretlen (lásd semmilyen oktatási vagy egyéb intézményt nem lehet megkeresni a tanulmány alapjául szolgáló adatok rendelkezésre bocsátása végett). Erre való tekintettel a Javaslat felmentést ad a környezettanulmány készítése alól, feltéve hogy a terhelt nem magyar állampolgár, Magyarországon lakcímmel nem rendelkezik és az eljárás kizárólag határzárral kapcsolatos bűncselekmény miatt van folyamatban [834. § (2) bek.]. Megjegyezném ugyanakkor, hogy ilyen esetekben is indokolt lehet ún. egyszerűsített környezettanulmány elkészítése, amely általános megállapításokat tartalmaz a terhelt pszichés, illetőleg egészség állapota tekintetében. Ennek feltételeit, illetőleg tartalmi elemeit külön jogszabályban lenne szükséges rögzíteni.

A fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályoknak elsősorban a kényszerintézkedések végrehajtási szabályai tekintetében kell érvényesülniük. A jelenlegi szabályok alapján:

• a házi őrizet elrendelése esetén a kiskorúak érdekeit fokozottan figyelembe kell venni,
• a kiskorú gyermekekkel rendelkező családokat a többi őrizetestől el kell különíteni,
• a Javaslat alapján pedig – ha a bíróság kísérő nélküli fiatalkorú terhelt bűnügyi felügyeletét rendeli el – a terhelt számára lakásként gyermekvédelmi intézményt is kijelölhet.

Az előzetes letartóztatás elrendelése és végrehajtási szabályainak alkalmazása ugyanakkor a határzárral kapcsolatos bűncselekmények fiatalkorú elkövetői esetében is „kényes kérdés”. Annak ellenére, hogy a Be. az ilyen terheltek esetében nem engedi alkalmazni a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályokat, még nincs kizárva annak lehetősége, hogy a jogalkalmazó az előzetes letartóztatás elrendelését csak a kivételesen nagy tárgyi súlyú bűncselekmények esetére korlátozza. Az előzetes letartóztatás elrendelésének feltételeit azonban törvényi szinten szabályozni kellene az említett elkövetői csoportok tekintetében.

Ami a végrehajtási szabályokat illeti, természetesen a fiatalkorú terheltek vonatkozásában is ki kell zárni a körből valamennyi bv. intézményt, ugyanakkor – álláspontom szerint – a rendőrségi fogdákat is. Az ilyen cselekmények esetében azt kell elsődleges szempontnak tekinteni, hogy a terheltet ne szakítsák ki a „primer-környezetéből.” Az előzetes letartóztatás végrehajtásának egyedüli megoldásaként tehát a menedékjogról és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személyek elhelyezésére, ellátására és fogvatartására szolgáló létesítmény jöhet szóba. A rendőrségi fogdák alkalmazása ellen szól az is, hogy az ilyen létesítmények „a Magyar Helsinki Bizottság és az Európa Tanács kínzás elleni bizottsága kritikája alapján huzamosabb fogvatartásra alkalmatlanok, a körülmények embertelenek, a létesítmények átalakítása jelentős összegbe kerül, szem előtt tartva azt is, hogy a menekülők traumatizált emberek, speciális igényekkel.”^[29]

6. Záró gondolatok

A határzárral kapcsolatos bűncselekmények eljárási szabályai vonatkozásában – némileg – egyet kell értenem a Magyar Helsinki Bizottság azon álláspontjával, miszerint egyes Be. rendelkezések teljességgel ellentétesek a nemzetközi egyezményekben foglaltakkal.^[30] Határozott véleményem az is, hogy e bűncselekményekkel kapcsolatban szükség lenne egy teljességgel új Be. fejezet megalkotására, mivel az eljárási szabályok nincsenek tekintettel a bevándorlási hullámmal érkező személyek, illetőleg az „egyéb határsértők” közötti alapvető eltérésekre. Az eljárási szabályokat természetesen továbbra is a külön eljárások között kellene szerepeltetni. Fontos olyan jogintézmények szabályainak újra gondolása, mint:

• az eljáró bíróságok hatásköri és illetékességi szabályai,
• a nyelvhasználati jogra vonatkozó előírások (ld. a jelenlegi Javaslat opcionális megoldását^[31] nem tartom célra vezetőnek),
• a bűnügyi felügyelet tartalma,
• a fiatalkorú terheltek esetében az ún. „egyszerűsített környezettanulmány” fogalmának, illetőleg tartalmának meghatározása,
• az egyes kényszerintézkedésekkel kapcsolatban bizonyos – az általánostól eltérő – eljárási határidők meghatározása,
• az eljárás felfüggesztéséhez, illetőleg megszűnéséhez vezető okok konkrétabb taxációja.

Összességében úgy vélem, hogy az illegális bevándorlók által elkövetett határzárral kapcsolatos bűncselekmények megakadályozása szoros tagállami együttműködést igényel, amelyhez kiváló alapokat szolgáltat a FRONTEX rendszere: ennek feladatai közé tartozik többek között a tengeri, szárazföldi, illetőleg légi (külső) határokon lebonyolítandó közös védelmi műveletek koordinálása.^[32] E struktúrát kiegészítik az egyes tagállamok nemzetbiztonsági szolgálatai, illetőleg nyomozó hatósági között felállított munkacsoportok is, tehát a szervezeti feltételek adottak a megfelelő szintű védelemhez.

A hazai rendészeti szervek közül a rendőrség feladatai tekinthetők elsődlegesnek. A rendőri fellépések arányosságával szemben jelen esetben is az általános szabályoknak kell érvényesülniük. Állampolgár és menekült (bevándorló stb.) között ilyen tekintetben nem lehet különbséget tenni, mint ahogy a határzárral kapcsolatban elkövetett bűncselekmények specialitása sem indokolja a kényszerítő eszközök használatára vonatkozó jogszabályi rendelkezések szigorítását. „Egy demokratikus államban nem tekinthető eredményes intézkedésnek, ha annak nyomán aránytalanul sok állampolgár személyi sérülést szenved, csupán azért, mert a tömegben észlelt bármilyen jogsértésre a rendőrség azonnal reagál, tekintet nélkül arra, hogy az elkövetővel szembeni intézkedés során milyen akadályokon […] kell átgázolnia.”^[33] Úgy vélem, hogy ezen általános „zsinórmértéknek” tömeges bevándorlások esetében is érvényesülnie kell a közeljövőben.

Bérces Viktor
adjunktus (PPKE-JÁK)

---

^[1] Ld. Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiája. In: ritecz György – Sallai János: A migráció trendjei, okai és kezelésének lehetőségei. Budapest, Hanns Seidel Alapítvány, 2015. 9.

^[2]  Harsányi Kinga: „Jogi határzár” – büntetőjogi védelem az illegális bevándorlás ellen. http://arsboni.hu/jogi-hatarzar%E2%94%80-buntetojogi-vedelem-az-illegalis-bevandorlas-ellen/

^[3] Az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény.

^[4] Szabs. tv. 204. § (1) bek.

^[5] Belovics Ervin – Molnár Gábor – Sinku Pál: Büntetőjog II., Különös Rész. Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2015. 615.

^[6] Belovics–Molnár–Sinku i. m. 616.

^[7] A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja a Kormány fizikai határzárral kapcsolatos büntetőjogi törvénymódosításairól. http://helsinki.hu/wp-content/uploads/fizikai-hatarzar-btk-modositasrol.pdf

^[8] A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja a Kormány fizikai határzárral kapcsolatos büntetőjogi törvénymódosításairól i. m.

^[9] Az ügyész a terheltet a gyanúsítottként történő kihallgatásától számított tizenöt napon belül bíróság elé állíthatja, ha az ügy megítélése egyszerű, a bizonyítékok rendelkezésre állnak és a terhelt a bűncselekmény elkövetését beismerte. Tettenérés esetén még beismerő vallomás sem szükséges, a bíróság elé állítás ilyenkor a gyanúsítotti kihallgatástól számított nyolc napon belül lehetséges (542/N. §).

^[10] A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárást a védő is kezdeményezheti (542/P. §). Ilyen esetekben a terhelt gyanúsítottkénti kihallgatását az ügyész végzi (542/Q. §).

^[11] A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja a Kormány fizikai határzárral kapcsolatos büntetőjogi törvénymódosításairól. http://helsinki.hu/wp-content/uploads/fizikai-hatarzar-btk-modositasrol.pdf

^[12] E szabály a korábbi gyakorlatban is érvényesül, hiszen amennyiben a határzár megsértésével összefüggésben a menekülő ellen indult büntetőeljárás során a terhelt nemzetközi védelmet kér, akkor a büntetőeljárást fel kell függeszteni (Legfőbb Ügyészség állásfoglalása, 2007).

^[13] A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja a Kormány fizikai határzárral kapcsolatos büntetőjogi törvénymódosításairól. http://helsinki.hu/wp-content/uploads/fizikai-hatarzar-btk-modositasrol.pdf

^[14] Ld. 1951. évi genfi egyezmény, illetőleg az Európai Alapjogi Charta 19. cikk 2. bekezdése In: Szép Árpád: Előzetes döntéshozatali eljárás a menedékkérelem megvizsgálásáért való felelősség tárgyában. Belügyi Szemle, 2016/9. 18.

^[15] „A menekültügyi hatóság eljárását a határon folytatja le, a tranzitzónában a kérelmezőt regisztrálja és a kérelem elfogadhatóságáról soron kívül, de legkésőbb a kérelem benyújtásától számított 8 napon belül dönt, és döntését haladéktalanul kézbesíti a kérelmezőnek. Ha a kérelem nem elfogadhatatlan, a Magyarországra belépést az idegenrendészeti hatóság engedélyezi. A kérelem akkor elfogadhatatlan, ha a kérelmező vonatkozásában van olyan harmadik ország, amely ránézve biztonságos harmadik országnak minősül.” http://birosag.hu/media/aktualis/tajekoztato-egyes-torvenyeknek-tomeges-bevandorlas-kezelesevel-osszefuggo

^[16] Ez alól kivételt képez az az eset, amikor a bűncselekmény halált okoz.

^[17] Bartkó Róbert: Határzárral kapcsolatos bűncselekmények az új Büntetőeljárási törvény koncepciója tükrében. http://www.epa.hu/03000/03010/00003/pdf/EPA03010_jap_2016-03_039-052.pdf

^[18] Bartkó i. m.

^[19] Az ügyvédi meghatalmazások „migráns-bűnözés” esetén nyilván csekély kivételnek tekinthetők majd.

^[20] Bartkó i. m.

^[21] Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról, 2010. okt. 20.

^[22] Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (1950 Róma).

^[23] A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja a Kormány fizikai határzárral kapcsolatos büntetőjogi törvénymódosításairól. http://helsinki.hu/wp-content/uploads/fizikai-hatarzar-btk-modositasrol.pdf

^[24]  A befogadóállomás a főigazgató irányítása alatt álló, a költségvetési előirányzatok feletti jogosultság szerint teljes jogkörrel rendelkező, önállóan gazdálkodó szervezeti egység. Az igazgató főosztályvezető beosztású kormánytisztviselő, akit akadályoztatása esetén osztályvezető besorolású igazgatóhelyettes, gazdasági és pénzügyi feladatok tekintetében a gazdasági osztály vezetője helyettesít. A befogadóállomás telephelyeinek vezetését ügyintéző besorolású közalkalmazott látja el. A befogadóállomás szakmai feladatait a Menekültügyi Igazgatóság szakmai felügyelete mellett látja el.

^[25] http://www.bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=471&Itemid=1229&lang=hu

^[26] http://www.bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=478&Itemid=1226&lang=hu

^[27] Ld. ezzel is csökkentve a túlzsúfolt hazai intézmények leterheltségét.

^[28] Az IM indokolása szerint: „A fiatalkorúakra továbbra is enyhébb büntetőtörvények vonatkoznak. Az eljárási szabályok mellőzésének két oka van. A fiatalkorú elkövető a legtöbbször családjával együtt érkezik. Amennyiben a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket ezekben az ügyekben is alkalmazni kellene, akkor az a helyzet állhatna elő, hogy a családtagok az eljárás során egymástól elszakadnának. A másik érv, hogy ezek az eljárások nem hasonlíthatók a Magyarországon lakó fiatalkorúak ügyeihez. Az ő esetükben van értelme és garanciális tartalma például a környezettanulmány elkészítésének, azonban a migráns fiatalkorú esetében nincs. A tényleges eljárási garancia, vagyis a védő kötelező részvétele azonban megmaradt.” http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/hirek/reakcio-a-magyar-helsinki-bizottsag-allitasaira

^[29] Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman and Degrading Treatment or Punishment (CPT), CPT/Inf (2014) 13, 2014. ápr. 30, 9–10.

^[30] A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja a Kormány fizikai határzárral kapcsolatos büntetőjogi törvénymódosításairól i. m. http://helsinki.hu/wp-content/uploads/fizikai-hatarzar-btk-modositasrol.pdf

^[31] Ld. a terhelt lemondhat az ügyiratok lefordításáról.

^[32] Deák József – Gáspár Szabolcs – Háncs Tivadar – Révai Róbert:
A migráció rendészeti és egészségügyi aspektusai napjainkban. Belügyi Szemle, 2016/9. 7.

^[33] Holota Gábor: Tömegkezelés és deeszkaláció. Belügyi Szemle, 2016/10. 54.