Kattintson a Fullscreen ikonra
, ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!
1. Bevezetés
Franciaországban 2016. január 1-jén[1] lépett hatályba a Közigazgatási Eljárási Kódex, a Code des relations entre le Public et l’Administration (a továbbiakban: CRPA), amely a közigazgatási eljárások általános szabályait tartalmazza. Jelen munka célja, hogy röviden ismertesse a Törvénykönyv történeti előzményeit, megalkotásának jelentősebb mérföldköveit.
Előre kell bocsátani, hogy ebben a témakörben a magyar nyelvű források még meglehetősen hiányosak, így a tanulmány alapvetően a francia szakirodalomra támaszkodik. Közismert, hogy az Európai Unió tagállamainak saját és egyben sajátos közigazgatási joga, így közigazgatási eljárásjoga van. Következésképp egyes tagállamok a magyartól eltérően értelmeznek közigazgatási jogi alapfogalmakat, így például magát a közigazgatási eljárást is. Ha a magyar közigazgatási hatósági eljárás francia fogalmi megfelelőjét keressük[2], akkor az leginkább a „la procédure administrative non contentieuse”, azaz a nem bírósági, nem jogvitás közigazgatási eljárásnak feleltethető meg.[3], [4], [5] Ezen utóbbi kifejezést közigazgatási eljárásnak rövidítjük a tanulmányban.
Elöljáróban megállapíthatjuk azt is, hogy több mint harminc év hezitálás jellemzi Franciaországot a közigazgatási eljárásokra vonatkozó általános szabályok kodifikációja tekintetében.[6] Már az 1970-es években is megjelentek olyan összegző és összehasonlító munkák, amelyek a francia közigazgatási eljárások átfogó szabályozását szorgalmazták, így például Céline Weiner: Vers une codification de la procédure administrative című 1975-ben született munkája. Raymond Odent, az Államtanács Közigazgatási Peres Ügyek Osztályának akkori elnöke az előbb említett mű előszavában a következő megjegyezést tette: „Különösen vonzó lenne egy olyan Törvénykönyvvel rendelkezni, amely teljesen precízen szabályozza a közigazgatási eljárásokat.”[7]
Az elméleti munkákkal párhuzamosan az 1970-es években jó néhány olyan jogszabály is elfogadásra került, amely a közigazgatás és az ügyfelek közötti kapcsolatokat is érintette, így például: az 1973. január 3-i 73-6. számú, az ombudsman felállításáról szóló törvény[8], az 1978. január 6-i 78-17. számú, az informatikáról, a fájlokról és ezzel kapcsolatos jogokról szóló törvény[9], az 1978. július 17-i 78-753. számú, a közigazgatási dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló törvény[10], az 1979. július 11-i 79-587. számú, a közigazgatási aktusok indokolására és a közigazgatás és az ügyfél kapcsolatainak javítására vonatkozó törvény.[11]
Többször kiújult az a (hazánkban sem ismeretlen) elméleti vita is Franciaországban, hogy egyáltalán szükséges-e, sőt lehetséges-e kodifikálni a közigazgatási jogra, így a közigazgatási eljárásokra vonatkozó szabályokat.[12] Az 1980-as évektől különböző elnevezések alatt többször próbálta a jogalkotó a közigazgatási eljárásokra vonatkozó törvénykönyv kodifikációját véghezvinni, ám mint ahogy a tanulmányban is láthatjuk, egészen 2016-ig egyetlen próbálkozás sem járt teljes sikerrel
2. Az 1980-as évek: a közigazgatási eljárásokra vonatkozó lex generalis megalkotásának korai kísérlete
1982–1983 között a Minisztertanács többször tárgyalta a Közigazgatás és a közigazgatást igénybevevők közti kapcsolatokról szóló Charta (Charte des relations entre l’administration et les usagers, a továbbiakban: Charta) tervezetét. A Charta nevében rejlő szemantikai problémák mellett,[13] nagyobb gondot jelentett az, hogy sokáig a Charta pontos tartalmának a meghatározása is hiányzott. A Minisztertanács 1983. február 16-i ülésén, François Mitterrand köztársasági elnök élesen felszólalt a Charta akkori koncepciója ellen: kijelentette, hogy ha a közigazgatási eljárások szabályozásában jogalkotás szükséges, akkor azt legfeljebb minisztertanácsi rendeleti formában tartja kivitelezhetőnek.[14] Ez vezetett az 1983. november 28-i 83-1025 számú minisztertanácsi rendelet (a továbbiakban: 1983-as rendelet) megalkotásához.[15] Az 1983-as rendelet messze került a Charta eredeti, a közigazgatási eljárásokra vonatkozó, átfogó kodifikációt megvalósító tervezetétől.
Az 1983-as rendelet szabályait vizsgálva megállapítható, hogy rendelkezései igen vegyes képet alkottak. Az 1983-as rendelet három rövid fejezetből állt: az I. fejezet [1–3. §] a törvény előtti egyenlőség követelményének teljesítésére vonatkozó szabályokat tartalmazta. A II. fejezet [4–9. §.] a közigazgatási eljárásokra vonatkozó rendelkezések (Dispositions relatives á la procédure administrative non contentieuse) címet viselte. A III. fejezetben [10–16. §] az állami szervek, illetve közintézmények tanácsadó szerveinek működésére vonatkozó szabályokat rögzítette.
Témánk, az általános közigazgatási eljárási szabályok kodifikációja szempontjából az 1983-as rendelet II. fejezetének van kiemelt jelentősége. Ebben a fejezetben, amely annak ellenére, hogy csak hat cikkből állt, többek között a közigazgatás és az ügyfél kapcsolatára vonatkozó, olyan alapvető szabályok kerültek megfogalmazásra, mint például a közigazgatási szerv azon kötelezettsége, hogy a beérkezett kérelmet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz áttegye (Art. 7.). A II. fejezet szervi és tárgyi hatálya ugyanakkor szűkebb volt, mint e rendelet I. és III. fejezetének hatálya. A II. fejezetben található rendelkezéseket csak az állam és a közintézmények igazgatási szolgáltatásainak eljárásaiban kellett alkalmazni[16], és a II. fejezet hatálya nem terjedt ki a közigazgatás és a közigazgatásban dolgozók közötti belső eljárásokra sem (4. §). A fejezet nagy részét (4–8. §) már a 2001. június 6-i 200-492. számú minisztertanácsi rendelet hatályon kívül helyezte,[17] míg az 1983-as rendelet I. és III. fejezete egészen 2007. június 30-ig hatályban volt.[18]
3. Az 1990-es évek: A Közigazgatási Törvénykönyv (Code de l’administration) tervezete
Franciaországban az 1990-es évek elejére kialakult a közigazgatási eljárások rendje,[19] ám a tényleges politikai akarat hiánya és a különböző érdekellentétek szerepet játszottak abban, hogy az 1989-s kodifikációs tervek között már nem jelent meg kiemelt fontosságú szabályozási területként a közigazgatási eljárásokra vonatkozó általános szabályok megalkotása.[20] Ezen kodifikációs igény csak 1995-ben került ismét elő a Közigazgatási Törvénykönyv tervezeteként.[21]
A Közigazgatási Törvénykönyvnek (nevétől eltérően) nem a közigazgatási anyagi jogi szabályok kodifikálása volt a célja, hanem olyan általános eljárási szabályokat és jogokat kívánt rögzíteni, amely az ügyfeleknek gyakorlati útmutatóként szolgált volna.[22] A Közigazgatási Törvénykönyv I. könyve a törvényi szintű általános szabályokat tartalmazta volna. Az I. könyv 1. részében a közigazgatás és az ügyfelek közötti kapcsolatok; míg az I. könyv. 2. részében a közigazgatás szervezetrendszere került volna részben szabályozásra. Ehhez kapcsolódtak volna a rendeleti szintű szabályok a Törvénykönyv II. könyvében.[23] Megállapíthatjuk, hogy a Közigazgatási Törvénykönyv egyedülálló ötlet volt, amely átfogóan kívánta szabályozni a közigazgatási eljárási és szervezeti jogi általános normákat.
1996-ot követően, a Közigazgatási Törvénykönyv megalkotására vonatkozó előkészítési munkálatok elkezdődtek. A közszolgálati tisztviselőkért és a közigazgatási reformokért felelős miniszter irányítása alatt, az Államreformért felelős Minisztériumok közötti Bizottság (Délégation interministérielle á la réforme de l’État) 1998 tavaszán jött létre. Az 1999. december 16-i 99-1071 számú törvény[24] felhatalmazta a kormányt arra, hogy kilenc törvénykönyv törvényi szintű részéről törvényerejű kormányrendeletet alkosson meg. E kilenc törvénykönyv között nem volt nevesítve a Közigazgatási Törvénykönyv[25], amely annak ellenére, hogy részint elkészült, eredeti koncepciójában sosem került elfogadásra.
4. A 2000-es évek: a 2000. április 12-én elfogadott, az állampolgárokat a közigazgatással szemben megillető jogokról szóló törvény
A 2000-es évekből mindenképpen kiemelést érdemel a 2000. április 12-én elfogadott, az állampolgárokat a közigazgatással szemben megillető jogokról szóló törvényt (Loi n° 2000-321 du 12 avril 2000 relative aux droits des citoyens dans leurs relations avec les administrations, a továbbiakban: Loi DCRA).[26] A magyar szakirodalom a közigazgatási eljárásokra vonatkozó, általános szabályokat tartalmazó francia jogszabályként a Loi DCRA-t szokta nevesíteni.[27] Ezzel annyiban lehet csak egyetérteni, hogy maga a törvény valóban rendelkezett a közigazgatási eljárásokra vonatkozó általános szabályokkal is, de ez csak a Loi DCRA-nak egy részét, a II. címet alkotta. Igaz, 1983 óta ekkor először került elfogadásra egy, az ügyfelek és a közigazgatás közötti kapcsolatok javítására törekedő jogszabály. A Loi DCRA azonban már címében is eltért az 1983-as rendelettől: nem az usagers azaz a közigazgatást-közszolgáltatást igénybe vevők kifejezést, hanem a citoyens, állampolgárok szót használta. Ez azonban igen megtévesztő volt, mert azt a hamis érzetet keltette, hogy a Loi DCRA hatálya alá nem tartoztak a nem francia állampolgárok.[28] A Loi DCRA címében szereplő „droits” azaz jogok kifejezés sem volt igazán helytálló, hiszen a törvényben olyan rendelkezéseket is megtalálhattunk, amelyek nem az állampolgárok jogait határozták meg, hanem egyszerűen az ügyfelek és a közigazgatás kapcsolatainak egyes lehetséges mozzanatait szabályozták.[29] A Loi DCRA szervi hatálya azonban tágabb, mint az 1983-as rendeleté.[30] A Loi DCRA 1. cikke a következőképp határozta meg a törvény szervi hatályát: „Közigazgatási hatóságnak kell tekinteni az államigazgatási szerveket, a területi közösségeket, az igazgatási jellegű közintézményeket, a szociális biztonság intézményeit és azon más szerveket, amelyek közszolgáltatást nyújtanak (Art.1.).”[31]
A viszonylag összetett szerkezet mellett az is megállapítható, hogy a Loi DCRA elfogadása is igen nehézkes volt, hiszen a törvényjavaslatot a Nemzetgyűléshez 1998. május 13-án nyújtották be, majd a Szenátushoz első olvasatra 1999. március 10-én került. A törvényt – tekintettel arra, hogy a Szenátus és a Nemzetgyűlés egyes rendelkezések tekintetében nem értett egyet – a Nemzetgyűlés csak a negyedik olvasat után fogadta el 2000. március 30-án.[32]
Végül egy olyan törvény született, amely semmiképp sem tekinthető egy egységes, átfogó, csak a közigazgatási eljárásokra vonatkozó törvénykönyvnek. A törvény nagy része 2000. április 13-án lépett hatályba, néhány rendelkezése mind a mai napig hatályos; felépítését tekintve hat részből állt:
- az I. cím alatt találhattuk a közigazgatás átláthatóságára és a jogszabályokhoz való hozzáférésre vonatkozó (Dispositions relatives á l’accés aux régles de droit et la transparance) szabályokat.
- A II. címben szereplő rendelkezések vonatkoztak az állampolgárok és a közigazgatás kapcsolatainak javítására (Disposition relatives aux relations des citoyens avec les administrations). A II. cím két fejezetre tagolódott: az I. fejezet (Art. 16–17.) a közigazgatási eljárások javítására vonatkozó szabályokat (Dispositions relatives à l’amélioration des procédures administratives) rögzítette. Ezen rész tartalmazta a Loi DCRA-nak az egyik jelentős újítását is, nevezetesen azt, hogy az ügyféli határidőt nem akkor kell megtartottnak tekinti, ha az adott kérelem a közigazgatási hatósághoz határidőn belül megérkezett, hanem a kérelem megküldésének időpontja számított. (Art. 16.). A II. cím II. fejezete (Art. 18–25.) a közigazgatási hatóságok által hozott döntésekre (Dispositions relatives au régime des décisions prises par les autorités administratives) vonatkozott. A Loi DCRA ezen fejezetének egyik legnagyobb jelentősége az volt, hogy meghatározta, hogy mit ért kérelem alatt. A törvény értelmében kérelem minden a közigazgatási szervekhez beérkezett kérelem, ideértve a közigazgatási szervezetrendszeren belüli jogorvoslati kérelmeket (les recours gracieux ou hiérarchiques) is. A II. fejezetben található rendelkezések nagy részét nem lehetett alkalmazni a közigazgatás és dolgozói közötti kapcsolatokban (Art. 18.). A Loi DCRA egyik legfontosabb vívmánya továbbá az volt, hogy részletesen rendelkezett a hallgatással hozott döntésről is (Art. 21–23.). Főszabályként kimondta azt, hogy ha a közigazgatás két hónapon keresztül „hallgatott”, akkor az elutasító döntésnek minősült (Art. 21–24.). A Loi DCRA tehát nem a hallgatás-beleegyezés elvét érvényesítette. A II. cím szabályait 2016. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a 2015. október 23-i 2015-1341 számú törvényerejű kormányrendelet.
- A III. cím az 1973. január 3-i 73-6. számú, az ombudsman felállításáról szóló törvény módosításait tartalmazta (Dispositions relatives au Médiateur de la République [Art. 26.]).
- A IV. cím alatt a Maisons des services publicsre vonatkozó szabályokat ismerhettük meg (Dispositions relatives aux maisons des services publics [Art. 27–30.])[33]
- Az V. és a VI. címben található rendelkezések a Kormány javaslatára kerültek bele a törvénybe. Az V. cím, a közszolgálathoz kapcsolódó rendelkezéseket tartalmazta (Dispositions relatives á la fonction publique [Art. 31–37.]) és e cím alatt található minden egyes cikk egy-egy jogszabályt módosított. A VI. címben, a vegyes rendelkezésekben (Dispositions diverses [Art. 38–43.]) a Loi DCRA területi és időbeli hatályának (Art. 38. és Art. 43.) meghatározásán túl, az V. címhez hasonlóan, különböző jogszabályokat módosító rendelkezések kerültek szabályozásra. Az utolsó két fejezete a Loi DCRA-nak nagyjából egynegyedét adta, ezáltal a sok módosító rendelkezést tartalmazó paragrafusok miatt igencsak „salátatörvény” jellegűvé vált a Loi DRCA.
5. A Legfőbb Kodifikációs Bizottság szerepe az általános közigazgatási eljárási szabályok megalkotásában
Az elmúlt harminc évben a francia általános közigazgatási eljárási szabályok megalkotásában kiemelt szerepet töltött be egy intézmény, a Legfőbb Kodifikációs Bizottság (Commission supérieure de codification). Ez a Bizottság a Törvények és Rendeletek Egyszerűsítéséért és Kodifikációjáért felelős Legfőbb Bizottság jogutódjaként[34], az 1989. szeptember 12-i 89-647 számú miniszterelnöki rendelettel (a továbbiakban: 1989-es rendelet) jött létre.[35], [36] A Legfőbb Kodifikációs Bizottság feladatait a 1989-es rendelet 1. § részletezi, míg a Bizottság elnökére, elnökhelyettesére és tagjaira vonatkozó részletszabályokat a 1989-es rendelet 2–11. §-a határozza meg.
A Legfőbb Kodifikációs Bizottság elnöke a miniszterelnök. A Legfőbb Kodifikációs Bizottság elnökhelyettesét a miniszterelnök miniszterelnöki rendeletben nevezi ki négy évre.[37] A Legfőbb Kodifikációs Bizottság állandó és ideiglenes tagokkal rendelkezik.
A mind a mai napig aktív tevékenységet folytató Bizottság feladatai többek között: tervezi a kodifikációs munkafolyamatokat; rögzíti az általános irányelveket az egyes törvénykönyvek kidolgozásának módszerével kapcsolatosan; elfogadja és továbbítja a Kormány felé a Törvénykönyvek tervezetét, etc. A Legfőbb Kodifikációs Bizottság munkájáról évente jelentést ad ki.
A Legfőbb Kodifikációs Bizottság a 2000-es években kelt jelentéseiben a közigazgatási eljárások kodifikációja tekintetében leginkább csak azokat az okokat próbálta nevesíteni, amelyek a Közigazgatási Törvénykönyv meg nem alkotásához vezettek.[38] 2006-ban a Legfőbb Kodifikációs Bizottság már megjegyezte, hogy a Kormány lemondott a Közigazgatási Törvénykönyv megalkotásáról.[39] Megemlítette továbbá, hogy egyes jogintézmények (így például az ombudsman, a Loi DCRA-ban meghatározottak) külön-külön szabályozásra kerültek.[40], [41]
2011-ben ismételten előtérbe került a Közigazgatási Törvénykönyv megalkotásának kérdése, de a Bizottság hangsúlyozta, hogy teljesen új alapokra kellene helyezni a kodifikációt. Ekkor javasolta egy szerényebb Kódex megalkotását csak a közigazgatási eljárások tekintetében, amelyben lehetőség nyílna a meglévő joggyakorlat és az eddig elfogadott jogszabályok egységesítésére. 2011-től a szakirodalomból eltűnt a Közigazgatási Törvénykönyv elnevezés használata és elkezdett megjelenni a Közigazgatás és a közigazgatást igénybevevők közti kapcsolatok Törvénykönyve (Code des relations entre l’administration et ses usagers) kifejezés.[42] A Legfőbb Kodifikációs Bizottság 2012-es jelentésben már a közigazgatást igénybevevők (usager) szófordulat helyett a köz, azaz (public) kifejezést találjuk.[43], [44]
6. A CRPA megalkotásának közvetlen előzményei
2002. december 18-án a Állami Szerepvállalás Modernizációjáért felelős Tárcaközi Bizottság tárgyalt a közigazgatás és az ügyfelek közötti kapcsolatok kodifikációjának lehetőségéről.[45] Jean-Marc Ayrault miniszterelnök 2013. március 27-i körlevelében[46] a CRPA-t a teljesen új alapokon megalkotandó törvénykönyvek csoportjába sorolta. E törvénykönyvet az ügyfelek részére egyfajta vademecumnak szánta[47] és a Kódex megalkotásáért felelős szervnek a Kormány Főtitkárságát nevezte meg.
A 2013. november 12-i 2013-1005 számú törvény (a továbbiakban 2013-as törvény) 3. cikke felhatalmazta a kormányt, hogy egyszerűsítse a közigazgatás és az állampolgárok közötti kapcsolatokat: törvényerejű kormányrendeletben fogadja el a CRPA törvényi részét, amelyre egy – a 2013-as törvény kihirdetésétől számított – huszonnégy hónapos határidőt tűzött.[48] A 2013-as törvény 3. cikkében található felhatalmazás a korábbiakhoz képest[49] igen pontosan meghatározta az új Kódex tartalmát is. Kimondta, hogy az új Törvénykönyv az ügyfél és a közigazgatás (ideértve az államigazgatás szerveit, a területi igazgatási szerveket, közintézményeket és a közszolgáltatást biztosító intézményeket), a közigazgatás egyes szervei, továbbá a közigazgatás és a közigazgatásban dolgozók közötti általános szabályokat fogja tartalmazni.
A Legfőbb Kodifikációs Bizottság 2013. évi jelentésben is megtalálhatjuk azt, hogy a CRPA kodifikációjára vonatkozó munkafolyamatok nagy erőkkel elkezdődtek. A Legfőbb Kodifikációs Bizottság 2014. évi jelentése részletesen foglalkozott a munkafolyamatok során felmerült egyes jogtechnikai és elvi kérdésekkel.[50] A Legfőbb Kodifikációs Bizottság 2015. évi jelentése[51] pedig már visszatekintett a CRPA hatálybalépésére.[52]
A CRPA törvényi részét a 2015. október 23-i 2015-1341 számú törvényerejű kormányrendelet[53], míg a rendeleti részét 2015. október 23-i 2015-1342 számú minisztertanácsi rendelet[54] kodifikálta.
7. Konklúzió
A tanulmány egyfajta idővonalként a francia közigazgatási eljárások általános szabályai megalkotásának legjelentősebb mérföldköveit vette sorra az 1970-es évektől. Elemzésre kerültek az egyes korszakokban megtalálható, a közigazgatási eljárások vonatkozásában meghatározó jogszabálytervezetek és jogszabályok, így az 1983-as rendelet, a Közigazgatási Törvénykönyv, a Loi DCRA-t. Ismerteti a tanulmány továbbá a Legfőbb Kodifikációs Bizottság munkáját, amely nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy 2016-ra elfogadásra kerüljön a CRPA. A tanulmány végén, a CRPA megalkotásának közvetlen előzményeit mutattuk be.
Látható, hogy igen hosszú út vezetett a CRPA elfogadásáig[55], amelyen számos nehézséggel kellett szembenéznie a francia kodifikátornak; így különösen a közigazgatási anyagi jogszabályok és a tevékenységfajták bővülésével, a közigazgatás szervezetrendszerének bonyolultabbá válásával, a közigazgatás által érintettek alapvető és alanyi jogainak jelentős gyarapodásával, az ellentétes kodifikációs érdekekkel, a közigazgatási eljárási törvénykönyv tartalmával kapcsolatos dilemmákkal, etc. Ezekhez igen hasonló kihívásokkal találkozott a magyar jogalkotó is az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) megalkotásakor.[56] Habár mindkét állam közigazgatási eljárási törvényének kodifikálása az utóbbi időben hasonló feszített tempóban zajlott[57], a francia szabályozás mélysége és terjedelme sokkal inkább hasonlít az Európai Unió Közigazgatási Jogi Kutatóhálózata által, 2014-re kidolgozott Európai Unió Közigazgatási Eljárási Modell-szabályokra[58], [59], mint a magyar Ákr.-re. Franciaország példáját alapul véve megállapítható, hogy minél később kezd bele egy ország – főleg egy fejlett alkotmányos állam – az általános közigazgatási eljárási jog tényleges szabályozásába, annál összetettebb és egyedibb lesz a megalkotásra kerülő jogszabály.[60]
Összegzésképp kijelenthető, hogy a közigazgatási eljárási törvénykönyvek hasonlatosak a „rosette-i kőhöz”: általuk jobban megismerhető egy adott történeti korszakban az állam és a társadalom közti kapcsolat.[61] Épp ezért is elengedhetetlen a modern államokban egy, a közigazgatási eljárások általános szabályairól szóló kódex létezése; megfelelő szabályozása pedig talán az egyik legmeghatározóbb az állam működése szempontjából.[62]
Pollák Kitti
egyetemi tanársegéd (NKE ÁKK)
[1] Itt jegyeznénk meg, hogy a CRPA II. könyv IV. címe, amely a közigazgatási aktusok hatályon kívül helyezésének szabályait tartalmazza, csak 2016. június 1-jén lépett hatályba. A tanulmányban felhasznált francia jogszabályok elérhetőek a www. legifrance.fr oldalon.
[2] A közigazgatási hatósági eljárás fogalmát lásd: Patyi András: Az eljárás és az eljárásjog fogalma, a hatósági eljárás szabályozásának története. In: Patyi András (szerk.): A hatósági eljárásjog a közigazgatásban. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 2012. 21–34.
[3] A francia szakirodalom a nem bírósági, nem jogvitás közigazgatási eljárásnak az egyoldalú vagy többoldalú közigazgatási aktusok létrejöttének szabályozását tekinti. Lásd: Genevieve Gondouin – Veronique Inserguet-Brisset – Agathe Van Lang: Dictionnaire de droit administratif (6e édition). Sirey – Dictionnaires, Édition Dalloz, 2011. 341–342., Pascal Gonod: La codification de la procédure administrative. Actualité Juridique Droit Administratif (továbbiakban: AJDA) 2006. 489., Jean Waline: Droit Administratif (24e édition). Édition Dalloz, 2012. 422–424.
[4] A tanulmányban szereplő francia szakkifejezések fordításának alapját: Bárdosi Vilmos – Trócsányi László: Magyar–francia–magyar jogi szótár. Budapest, KJK-Kerszöv, 2001. és Kovács Zsuzsanna − Pusztai Zsuzsanna: Francia–magyar jogi szótár. Budapest, 2011., c. munkái adják. Felhasználtuk továbbá a Francia Alkotmány magyar fordításait: Trócsányi László – Badó Attila: Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban. Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, 2005. 375–403., Ádám Péter: Franciaország alkotmányos rendje és politikai intézményei. Budapest, Corvina Kiadó, 2007. 205–230.
[5] Franciaországban „la procédure administrative”, azaz közigazgatási eljárás alatt általában a közigazgatási bírósági eljárást értik. „A francia közigazgatási eljárási jog döntően a közigazgatás bírósági, peres eljárással foglalkozik.” Lásd: Patyi András: A közigazgatási eljárásjog Franciaországban. In: Patyi András (szerk.): Közigazgatási jog II. Közigazgatási hatósági eljárásjog. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 2007. 701.
[6] Pascale Gonod: Codification de la procédure administrative, La fin de
«l’exception française» ? AJDA, 2014. 395.
[7] Saját fordítás, Raymond Odent: Préface. In: Céline WEINER: Vers une codification de la procédure administrative: étude de science administrative comparée. Paris, Presses Universitaires de France, 1975. 7.
[8] Loi n° 73-6 du 3 janvier 1973 instituant un Médiateur de la République. A francia ombudsmani intézmény 2011-es változásait a magyar szakirodalomban összegzi: Soós Eszter Petronella: Ombudsman á la Française – Adalék egy reformhoz. In: Hajas Barnabás – Szabó Máté (szerk.): Az ombudsmani intézmények újraszabályozása a 21. században Magyarországon és Európában. Budapest, Országgyűlés Hiv.: Alapvető Jogok Biztosának Hiv., 2012. 106–120.
[9] Loi n° 78-17 du 6 janvier 1978 relative à l’informatique, aux fichiers et aux libertés. E törvény mind a mai napig hatályban van.
[10] Loi du 17 juillet 1978 relative à l’accès aux documents administratifs.
E törvény tartalmilag beépült a CRPA-ba.
[11] Loi n° 79-587 du 11 juillet 1979 relative à la motivation des actes administratifs et à l’amélioration des relations entre l’administration et le public. E törvény tartalmilag beépült a CRPA-ba.
[12] Edourd Laferrière a francia közigazgatási jog kodifikálását már a XIX. század végén is kétségesnek tartotta. Lásd: Edourd Laferrière: Traité de la juridiction administrative et des recours contentieux. Paris, Berger-Levrault et Cie, 1887–1888, tome 1. VII.; és Schwartz i. m.1860.
[13] A szemantikai problémák (a Charta és az usagers fogalom) vonatkozásában lásd: Bénédicte Delaunay: La loi du 12 avril 2000 relative aux droits des citoyens dans leurs relations avec les administrations. Revue du Droit Public et de la Science Politique en France et a l’Etranger. 2000. 1196.; Anicet Le Pors: Chronique d’une mort annoncée : le décret du 28 novembre 1983. La Semaine Juridique Administrations et Collectivités territoriales, n°6, 5 Février 2007.
[14] A tanulmányban az ordonnance-t törvényerejű kormányrendeletnek fordítjuk, míg a décret-t rendeletnek nevezzük, ez utóbbi esetében megjelöljük annak alkotóját is. Ha a rendeletet megvitatták a kormányértekezleten, a Minisztertanácson (décret en conseil des ministres), akkor minisztertanácsi rendeletnek nevezzük, ez esetben a rendeletet mindig a köztársasági elnök állapítja meg (décrété). Lásd: Ádám i. m. 247.
[15] Décret n°83-1025 du 28 novembre 1983 concernant les relations entre l’administration et les usagers
[16] Kivételt képezett ez alól, ha az adott eljárás/szolgáltatás az igazságügyi miniszter irányítása alá tartozott.
[17] Décret n° 2001-492 du 6 juin 2001 pris pour l’application du chapitre II du titre II de la loi n° 2000-321 du 12 avril 2000 et relatif à l’accusé de réception des demandes présentées aux autorités administratives.
[18] A 2007. június 8-i 2006-672. számú minisztertanácsi rendelet helyezte hatályon kívül 2007. július 1-jétől. Décret n° 2006-672 du 8 juin 2006 relatif à la création, à la composition et au fonctionnement de commissions administratives à caractère consultative
[19] Rémy SCHWARTZ: Le code de l’administration. AJDA, 2004. 1860.
[20] Le Pors i. m., Gonod (2014) i. m. 395.
[21] Lásd: Legfőbb Kodifikációs Bizottság 1995. december 4-én elfogadott 1996–2000 cselekvési programját, La Commission supérieur de codification, 6e rapport 1995. 30. és az 1996. május 30-i miniszterelnöki körlevelet. Circulaire du 30 mai 1996 relative à la codification des textes législatifs et réglementaires.
[22] Schwartz i. m. 1860.
[23] Gonod (2014) i. m. 395.
[24] Loi n° 99-1071 du 16 décembre 1999 portant habilitation du Gouvernement à procéder, par ordonnances, à l’adoption de la partie Législative de certains codes.
[25] Itt jegyeznénk meg, hogy a kilenc törvénykönyv között szerepelt a Közigazgatási Bíráskodás Kódexe (Code de justice administrative), amely 2001. január 1-jén lépett hatályba és azóta is, mind a mai napig hatályos.
[26] E törvény hatálybalépésekor számos átfogó tanulmány született, amelyet ezen fejezet megírásához is felhasználtunk, így különösen: Delaunay (2000) i. m. 1201–1221., Jean-Claude RICCI: La loi du 12 avril 2000 relative aux droits des citoyens dans leurs relations avec les administrations, Revue générale des collectivités territoriales, 2000. 220–238.
[27] Lásd például: Lőrincz Lajos: Franciaország közigazgatása. In: Szamel Katalin – Balázs István – Gajduschek György – Koi Gyula (szerk.): Az Európia Unió tagállamainak közigazgatása. Budapest, Wolters Kluwer csoport Complex Kiadó, 2011. 261.
[28] Geneviève Koubi: Retour á la programmation des codes. La Semaine Juridique Administrations et Collectivités territoriales, 2013. 2115.
[29] Lásd például: Loi DCRA III. címe alatti rendelkezéseket.
[30] Itt jegyeznénk meg, hogy a törvény szervi hatálya alá azonban még mindig nem tartoztak a független igazgatási szervek (autorités administratives indépendantes), illetve azon magánjog hatálya alá tartozó szervek, amelyek ipari és kereskedelmi jellegű közszolgáltatást végeztek. Lásd: Delaunay (2000) i. m. 1197.
[31] Saját fordítás, Loi DCRA Art. 1.
[32] Delaunay (2000) i. m. 1196.
[33] A Maisons des services publics elnevezés alatt az 1999. június 25-i 99-533. számú törvénnyel intézményesült, egy helyen található, több közszolgáltatást biztosító, gyakorlatilag egyablakos ügyintézésként funkcionáló intézményeket értjük. Lásd: Loi n° 99-533 du 25 juin 1999 d’orientation pour l’aménagement et le développement durable du territoire et portant modification de la loi no 95-115 du 4 février 1995 d’orientation pour l’aménagement et le développement du territoire.
[34] A Törvények és Rendeletek Egyszerűsítéséért és Kodifikációjáért felelős Legfőbb Bizottságot (La Commission supérieure chargée d’étudier la codification et la simplification des textes législatifs et règlementaires) az 1948. május 10-i 48-800 számú rendelet hívta életre. Lásd: Décret n° 48-800 du 10 mai 1948 instituant la Commission supérieure chargée d’étudier la codification et la simplification des textes législatifs et règlementaires.
[35] Décret n° 89-647 du 12 septembre 1989 relatif à la composition et au fonctionnement de la Commission supérieure de codification.
[36] Az 1989-es rendelet 12. §-a alapján, az 1989-es rendelet 2019. február 28-ig hatályos.
[37] A legutóbbi elnökhelyettesi kinevezésre 2014-ben került sor, amelyben ismételten M. Daniel Labatoulle került elnökhelyettesként kinevezésre. Lásd: Arrêté du 7 mars 2014 portant nomination (La Commission supérieure de codification).
[38] A Legfőbb Kodifikációs Bizottság munkájáról szóló jelentések elérhetőek: http://www.ladocumentationfrancaise.fr/ honlapon.
[39] Hasonlóképp vélekedik Koubi is. Lásd: Koubi i. m. 2115
[40] La Commission supérieure de codification, Dix-septième Rapport Annuel, 2006. 17.
[41] Lásd: Marie-Anne Levêque − Célia Verot: Comment réussir à simplifier ? Un témoignage à propos du code. Revue Française de Droit Administratif (a továbbiakban:RFDA) 2016. 12.
[42] La Commission supérieure de codification, Vingt et deuxième Rapport Annuel, 2011. 23.
[43] La Commission supérieure de codification, Vingt et troisième Rapport Annuel, 2012. 8.
[44] A CRPA nevének a szó szerinti magyar fordítása: „a Köz és a Közigazgatás közötti kapcsolatokról szóló Törvénykönyv”, amelyet a könnyebb érthetőség végett Közigazgatási Eljárási Kódexnek nevezünk a tanulmányban.
[45] Comité interministériel pour la modernisation de l’action publique. Említés szintjén megjelenik a Legfőbb Kodifikációs Bizottság 2012. éves jelentésben is: La Commission supérieure de codification, Vingt et troisième Rapport Annuel, 2012. 8.
[46] Circulaire de Premier Ministre du 27 mars 2013.
[47] Mattias Guyomar: Les perspectives de la codification contemporaine. AJDA, 2014. 400.
[48] Loi n° 2013–1005 du 12 novembre 2013 habilitant le Gouvernement à simplifier les relations entre l’administration et les citoyens
[49] Lásd például: Loi n° 2004–1343 du 9 décembre 2004 de simplification du droit Article 84., Loi n° 2007–1787 du 20 décembre 2007 relative à la simplification du droit (1) Article 28.
[50] La Commission supérieure de codification, Vingt et cinquième Rapport Annuel. 2014. 8., 21–22.; 29–30.
[51] 2016 júniusában került fel a www.legifrance.fr oldalára, ezért tudta retrospektív módon leírni a CRPA hatálybalépését.
[52] La Commission supérieure de codification, Vingt et sixième Rapport Annuel, 2015. 67–69.; 70–72.
[53] Ordonnance n° 2015–1341 du 23 octobre 2015 relative aux dispositions législatives du code des relations entre le public et l’administration
[54] Décret n° 2015–1342 du 23 octobre 2015 relatif aux dispositions réglementaires du code des relations entre le public et l’administration (Décrets en Conseil d’Etat et en conseil des ministres, décrets en Conseil d’Etat et décrets).
[55] A CRPA-t röviden magyar nyelven ismerteti: Pollák Kitti: Ket. „francia módra” – Az új francia közigazgatási eljárási kódex. Eljárásjogi Szemle, I. évfolyam, 2016. szeptember, 26–31.
[56] Így például, a közigazgatási eljárások általános szabályairól szóló törvénykönyvek megalkotásánál, visszatérő kérdésként szokott felmerülni az, hogy tartalmazzon-e alapelveket etc. Lásd részletesen:
Balogh-Békesi Nóra: Alapelvek a közigazgatási hatósági eljárásban. Új Magyar Közigazgatás, 2016. 8. évfolyam, 4. szám, 12–17.; Boros Anita: Javaslatok a közigazgatási hatósági eljárás (újra)szabályozásához. Új Magyar Közigazgatás, 2016. 8. évfolyam, 4. szám, 1–11.; Az Ákr. újításait lásd: Hajas Barnabás: Általános közigazgatási rendtartás, Ket. kontra Ákr. Új Magyar Közigazgatás, 2016. 8. évfolyam, 4. szám, 18–25.
[57] Franciaországban, a CRPA 2013. január és 2015 októbere közti jogalkotási időszakának részletes leírását lásd: Maud Vialettes – Cécile Barrois De Sarigny: La fabrique d’un code. RFDA 2016.4.; Magyarországon a Kormány 2015 tavaszán fogadta el általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény koncepcióját és az Országgyűlés 2016. december 6-án fogadta el az Ákr.-t. Lásd: a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény és az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény előkészítésével összefüggő egyes feladatokról szóló 1352/2015. (VI. 2.) Korm. határozat.
[58] Lásd: The Research Network on EU Administrative Law: http://www.reneual.eu
[59] Az Európai Unió Közigazgatási Eljárási Modell-szabályaira nagymértékben hatott az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Közigazgatási Törvénye (Administrative Procedure Act, 1946). Lásd például: az Európai Unió Közigazgatási Eljárási Modell-szabályok II könyvének az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Közigazgatási Törvényével való összehasonlítását: Anna Forgacs: Administrative Rule-Making Based on the Reneual Model Rules. In: Gerencsér Balázs – Berkes Lilla – Varga Zs. András (szerk.): A hazai és uniós közigazgatási eljárásjog aktuális kérdései – Current Issues of the National and EU Administrative Procedures (the ReNEUAL Model Rules.) Budapest, Pázmány Press, 2015. 437–449.
[60] A CRPA több szempontból is egyedi, valódi lex generalis, Lásd például: a CRPA egyedi jogalkotási technikáját: Philippe Terneyre – Jean Gourdou: L’originalité du processus d’élaboration du code: le point de vue d’universitaires membres du « cercle des experts » et de la La Commission supérieure de la codification. RFDA, 2016. 9.; Daniel Labetoulle: Le code des relations entre le public et l’administration. RFDA, 2016. 1.
[61] Javier Barnes: Towards a third generation of administrative procedure. In: S. R. Ackerman – P. L. Lindseth: Comparative Administrative Law. Cheltenham, Edward Elgar, 2013. 339.
[62] Boros i. m. 1.