2018. évfolyam / 2018/1.

A bírósági végrehajtás elrendelésére vonatkozó általános szabályok figyelemmel a szubszidiárius jelleggel alkalmazandó új polgári perrendtartás rendelkezéseire

Kattintson a Fullscreen ikonrafullscressn , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

 

1. A bírósági végrehajtás fogalma

A bírósági végrehajtás olyan önálló, törvényileg szabályozott eljárás, amelyben állami vagy meghatározott szempontból azzal azonosnak minősülő szerv, elsősorban vagyoni kényszer alkalmazása révén juttatja érvényre az állam által a konkrét egyedi ügyben fennállónak elismert és kikényszeríthető alanyi jogot vagy előzetesen biztosítja a konkrét egyedi ügyben történő elismerés vagy kikényszeríthetőség előtt védelemben részesített alanyi jog későbbi érvényre juttatását.[1] A meglehetősen precíz fogalommeghatározást azzal a nem mellékes elemmel egészíthetjük ki, hogy a definiált eljárás nemperes eljárás.[2]

A nemperes eljárási jelleg hangsúlyozása amiatt sem elhanyagolható, mivel vannak olyan államok, ahol a bírósági végrehajtást a peres eljárás részének tekintik, és annak szabályait a Polgári Perrendtartás kódexe tartalmazza.[3] Ennek ellenkezője is elmondható, hiszen léteznek olyan országok is, ahol a bírósági végrehajtás önállóságát külön eljárási törvény fémjelzi.[4]

A fenti definíció egyik lényeges eleme a vagyoni kényszer, vagyis hogy a bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre (illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett) teljesítse a kötelezettségét.[5] A törvényi rendelkezéshez azonban hozzátartozik, hogy az állami kényszer alkalmazása csupán „opció”, ugyanis önkéntes teljesítés esetén erre nem kerül sor.

2. A bírósági végrehajtás fő szakaszai

Hangsúlyozandó, hogy a bírósági végrehajtást általában valamilyen más eljárás (például polgári peres eljárás, büntetőeljárás) előzi meg. Ezen előzetes eljárás eredményeként születik meg a követelés fennállását igazoló, végrehajtási alapjául szolgáló okirat, azaz végrehajtási jogcím,[6] ami nem összekeverendő a végrehajtható okirattal. A bírósági végrehajtásnak két jól elkülönülő szakasza van. Az első lépcső a végrehajtás elrendelése, a második a végrehajtás foganatosítása. Előbbi a bíróságok és közjegyzők hatáskörébe „telepített” azon jogosultság (és egyben kötelezettség), amelynek során annak tárgyában kell döntést hozni, hogy a végrehajtást kérő – erre irányuló – írásbeli kérelme alapján kiállítható-e a végrehajtható okirat. A végrehajtás foganatosítása végrehajtható okirat alapján történő végrehajtó (bíróság) általi konkrét végrehajtási cselekmények elvégzését jelenti. Míg a végrehajtás elrendelésének előfeltétele tehát a végrehajtási jogcím, addig a foganatosítás alapja a végrehajtható okirat, amelynek megléte biztosítja a legális állami kényszert a követelés realizálása érdekében.

Ezen felosztás alapján definiálhatóak a bíróságok (közjegyző) is, hiszen a végrehajtást elrendelő bíróságnak azt a bíróságot kell tekinteni, amely a végrehajtható okirat kiállítására jogosult. Ha a bírósági végrehajtás elrendelése közjegyző hatáskörébe tartozik, a törvényben meghatározott esetekben, végrehajtást elrendelő bíróság alatt a közjegyzőt is érteni kell. A közjegyző eljárása, mint nemperes eljárás a bíróság eljárásával azonos hatályú, határozata a járásbíróság határozatával esik egy tekintet alá.[7]

A végrehajtást foganatosító bíróságnak – ha e törvény másként nem rendelkezik – azt a bíróságot kell tekinteni, amely mellé az eljáró önálló bírósági végrehajtót kinevezték, illetve azon törvényszék székhelye szerinti járásbíróságot, amely törvényszékre a törvényszéki végrehajtót kinevezték, fővárosi törvényszéki végrehajtó esetében pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróságot.[8]

Jelen tanulmány a végrehajtás elrendelésének szakaszára fókuszál és a teljesség igénye nélkül igyekszik bemutatni a témához kapcsolódó jogintézményeket, nevezetesen a végrehajtható okiratokat, végrehajtási kérelmet, a kérelem alapján történő bírósági (közjegyzői) intézkedési alternatívákat, a végrehajtás elrendelésének általános feltételeit, a végrehajtási lapot és záradékot, végezetül az elrendeléssel kapcsolatban rendelkezésre álló jogorvoslatokat.

3. A végrehajtható okiratok

A végrehajtható okiratokat a Vht. 10. §-a taxatíve determinálja, következtetésképpen a felsorolásban nem szereplő okirattal nincs lehetőség bírósági végrehajtás elrendelésére.

Végrehajtható okirat végrehajtási lap, végrehajtási záradék, végzés, határozat, értesítés és megkeresés lehet. Azt, hogy egy konkrét bírósági végrehajtási ügyben melyik végrehajtó (önálló bírósági/törvényszéki) jogosult eljárni, a végrehajtható okiratok alapján a Vht. 255. §-ára figyelemmel határozható meg,[9] ahogyan azt is pontosan rögzíti a törvény, hogy konkrét végrehajtási jogcím birtokában melyik szerv milyen végrehajtható okirat kiállítására jogosult (és egyben köteles a törvényi feltételek fennállása esetén). Megjegyzendő azonban, hogy közigazgatási ügyben nincs helye a közigazgatási eljárást kikényszerítő végrehajtási okirat kiállításának.[10]

A törvényben tételesen felsorolt végrehajtható okiratok közül kizárólag a közjegyző hatáskörébe is tartozó végrehajtási lap és végrehajtási záradék kerül – egy későbbi fejezetben – bemutatásra, figyelemmel azok leg­gyakrabban előforduló jellegére.

4. A végrehajtási kérelem

A bíróság a végrehajtható okiratot a végrehajtást kérő kérelmére állítja ki.[11] A Vht. szubszidiárius jogforrásaként alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban Pp.) 1. § (2) bekezdéséből vezethető le, hogy ahogyan a polgári peres eljárás, úgy a jogvitát eldöntő érdemi határozat önkéntes teljesítés hiányban történő kikényszerítése, azaz a végrehajtási eljárás megindítása is kérelemre történik.[12] Tartalmi szempontból a végrehajtást kérő köteles megadni az adós azonosításához és a végrehajtás foganatosításához szükséges adatokat, továbbá – ha van és a végrehajtást kérő kéri – az ingatlan-nyilvántartás adatait. A végrehajtási kérelmet – a Vht. 18. § (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – a kellő példányban, megfelelően kitöltött végrehajtható okirat nyomtatványon kell előterjeszteni, amelyből következően jelen esetben nem alkalmazható a Pp. azon rendelkezése, miszerint a beadványokat a per bíróságánál eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelt.[13] Ezen nyomtatványok a http://birosag.hu/allampolgaroknak/nyomtatvanyok-urlapok internetes honlapról tölthetőek le, míg a közjegyző hatáskörébe tartozó végrehajtási ügyekben alkalmazandó papíralapú, illetve elektronikus űrlapok adattartalmának szabályozását a 22/2010. (V. 7.) IRM rendelet mellékleteiben találhatjuk meg azzal, hogy a formanyomtatvány hiánya önmagában nem vezethet a végrehajtási kérelem elutasításához.[14] Kiemelendő, hogy 2018. január 1. napjától a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet kizárólag elektronikus úton lehet előterjeszteni kivéve, ha az ügyfél jogi képviselővel nem rendelkező természetes személy, ugyanis számára ezen mód csupán lehetőség. Amennyiben a kérelmet elektronikus kapcsolattartásra kötelezett személy papír alapon terjeszti elő, a mögöttesen alkalmazandó Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján a kérelem visszautasításnak van helye. A végrehajtás elrendelése iránti kérelem illetékköteles beadvány, amelynek mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 42. § (1) bekezdés d) pontja határozza meg, míg közjegyző esetében a díjfizetésre vonatkozó részletszabályokat a Vht. 31/E. § (3)–(4) bekezdései és a Fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 55. § (1) bekezdése tartalmazza. A végrehajtást kérő akár mentesülhet is az illeték/díj megelőlegezése alól, amennyiben azt külön jogszabály lehetővé teszi.[15]

A bíróság a szóban előterjesztett kérelmet a végrehajtható okirat nyomtatvány kitöltésével foglalja írásba, vagyis a végrehajtási kérelem előterjesztésében szükség esetén segítséget nyújt a bíróság – tipikusan ügyfélfogadási napon – továbbá a közjegyző és az önálló bírósági végrehajtó, utóbbi azonban csak akkor, ha az adott ügy a hatáskörébe tartozik. A közreműködés vonatkozásában irányadó a Pp. 257. § (2) bekezdése, vagyis a végrehajtást kérő azon esetben számíthat fenti szervek „segítségére”, amennyiben nem rendelkezik jogi képviselővel.

5. Intézkedés a végrehajtási kérelem alapján

A bíróság a végrehajtási kérelmet nyomban, de legkésőbb a beérkezését követő 15 napon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nincs-e helye az áttételének vagy visszautasításnak, illetve azt – a jogi képviselővel rendelkező fél kivételével – nem kell-e hiánypótlásra visszaadni, és a szükséges intézkedéseket megteszi.[16] A bíróságnak a kérelem beérkezésétől, illetőleg hiánypótlás esetén a hiányok pótlásától számított legfeljebb 15 nap áll rendelkezésre, hogy a végrehajtási kérelem tárgyában szükséges intézkedéseket megtegye, melyek a következők lehetnek:

  • Áttétel
  • Hiánypótlás
  • Visszautasítás
  • Megtagadás
  • Megszüntetés
  • Végrehajtás elrendelése (kérelemmel egyezően; kérelemtől eltérően)

Az áttételre vonatkozó részletszabályokat a Pp. 175. és 176. §-a tartalmazza, következtetésképpen jelen jog­intézmény alkalmazhatóságát a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 9. §-ra teszi lehetővé.[17] A Vht. 9. §-a egy utaló rendelkezést tartalmaz azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a törvény külön nem szabályoz. Ezen esetekben ugyanis a Pp. szabályai lesznek irányadóak, vagyis a Pp. mögöttes jelleggel, szubszidiárius jogforrásként jelenik meg a bírósági végrehajtás során. Releváns kérdésként merül fel ugyanakkor, hogy egy adott végrehajtási ügyben milyen objektív szempont alapján dönthető el, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.), vagy a 2018. január 1. napjától hatályos Pp. alkalmazásának van-e helye. Kiemelt jelentősége az időtényezőnek lesz, ugyanis a 2018. január 1-je előtt megindított végrehajtási eljárásokban a január 1-je után előterjesztett kérelmek (pl. kifogás, bekapcsolódás, felfüggesztés stb.) esetén a régi Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az eljárás alapja ugyanis az egységes végrehajtási eljárás, amelynek háttérjogszabálya a polgári perrendtartás. Ebből következően a végrehajtási eljárás elrendelésének időpontja irányadó az eljárási szabály meghatározására. A 2018. január 1-je után megindított végrehajtási perekben a Pp.-t kell alkalmazni.[18] Az időbeli hatály előbb ismertetett interpretációjából arra lehet következtetni, hogy a bírósági végrehajtásban még sokáig alkalmazható lesz a régi Pp. is.

Visszatérve az áttételre, ha a végrehajtási kérelem elbírálása valamely más bíróság hatáskörébe vagy illetékességébe tartozik, a bíróság soron kívül hozott, fellebbezhető végzéssel elrendeli a kérelemnek a megfelelő bírósághoz történő áttételét. A jogerőre emelkedett áttett kérelmet pedig úgy kell tekinteni, mintha azt már eredetileg is annál a bíróságnál terjesztették volna elő, amelyhez azt áttették.

A Pp. 115. §-a szerinti hiánypótlásra vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóságát szintén a Vht. 9. §-ra teszi lehetővé azzal, hogy ha a jogi képviselővel nem rendelkező végrehajtást kérő a kérelmét nem a nyomtatványon terjesztette elő, a nyomtatványt nem a kellő példányban nyújtotta be, vagy nem megfelelően töltötte ki, a bíróság a hiányokat saját hatáskörben, a bírósági iratokban rendelkezésre álló adatok alapján is pótolhatja. Utóbbi rendelkezéssel a jogalkotó diszkrecionális jogkört kíván biztosítani a jogalkalmazónak, hogy eldöntse, az elintézésre váró konkrét ügyben hiányt pótoltat, vagy a hiányokat maga pótolja, mely mérlegelésre nincs viszont lehetőség akkor, ha jogi képviselővel eljáró fél terjeszt elő hiányos kérelmet, ugyanis ez esetben a bíróságnak azt vissza kell utasítania. Amennyiben a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan, a bíróság megtagadja a végrehajtható okirat kiállítását. A végrehajtás megtagadásának eklatáns példája, ha a végrehajtás elrendelésének általános feltétele közül valamelyik hiányzik, vagyis nincs marasztaló határozat, vagy a marasztalást tartalmazó határozat nem jogerős, illetve végrehajtható, vagy pedig a marasztaló határozatban foglalt teljesítési határidő még nem járt le. Utóbbi alól kivétel a tartásdíj megfizetése iránti kérelem. Amennyiben a végrehajtást kérő úgy nyilatkozik a végrehajtási kérelem előterjesztését követően (és az érdemi intézkedést megelőzően), hogy a kérelmétől eláll, kérelmét visszavonja, a bíróság a végrehajtható okirat kiállítása vagy kibocsátása tárgyában indult eljárást a Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszünteti. Végezetül azon a végrehajtást kérő számára optimális esetben, ha a kérelme a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel, a bíróság a végrehajtás elrendeléséről rendelkezik, amely lehet a kérelemmel megegyező, vagy attól eltérő.

6. A végrehajtás elrendelésének általános feltételei

A végrehajtás elrendelésének – főszabály szerint – három konjunktív feltétele van:

a) a végrehajtandó határozat kötelezést (marasztalást) tartalmaz,
b) jogerős vagy előzetesen végrehajtható, és
c) a teljesítési határidő letelt.

A kereseti kérelemnek megfelelően megkülönböztetjük a marasztalást tartalmazó, a megállapító és a jog­alakító ítéleteket. A teljesítés módjáról kizárólag a marasztaló ítélet rendelkezik, amely lehet dare, facere, praestare jellegű szolgáltatás, de akár vagylagos szolgáltatás (obligatio alternativa) is. A teljesítés módjának a meghatározása a végrehajtás szempontjából alapvető jelentőségű, ezért a bíróság rendelkezésének olyan világosan érthetőnek és minden kétséget kizárónak kell lennie, hogy annak szövege a végrehajtás során ne okozzon nehézséget.[19] Kiemelendő, hogy a marasztalásnak a határozat rendelkező részében kell lennie, hiszen végrehajtás elrendelésének alapjául az ítélet indokolásában kifejtettek nem szolgálhatnak.[20] Hangsúlyozandó továbbá, hogy marasztalásra irányuló kereseti kérelemnek csak lejárt követelés érvényesítése végett van helye, kivéve a tartásdíj, járadék vagy más időszakos szolgáltatás megfizetése iránti kérelmet, mert ez esetben a le nem járt szolgáltatásra is előterjeszthető a marasztalási kereset.[21] Ennek megfelelően fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perköltség-követelés, mint pénzkövetelés esetén kielégítési végrehajtásnak van helye.[22]

A határozat jogereje azt jelenti, hogy a határozat fellebbezéssel egyáltalán nem vagy többé nem támadható meg.[23] A határozat jogerőre emelkedésének időpontját a Pp. 358. § (2)–(4) bekezdése határozza meg, ahogyan az előzetes végrehajthatóság eseteit is taxatíve felsorolja a jogalkotó.[24] A PK 199. számú állásfoglalás szerint, ha a gyermektartásban marasztalt munkavállaló illetményét a bíróság letiltotta és a munkáltató a letiltásnak nem tett eleget, a munkáltatót a Vht. 79. § (1) bekezdése alapján készfizető kezesi felelőssége marasztaló határozat előzetesen végrehajthatónak nyilvánítható.

A bíróság a határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint tizenöt napos határidőt szab, amely határidő a határozat közlését követő napon kezdődik. Ha az a felek méltányos érdekeinek mérlegelése alapján, illetve a kötelezettség természete miatt indokoltnak mutatkozik, a bíróság a határozatában tizenöt napnál rövidebb vagy hosszabb teljesítési határidőt is megszabhat, vagy elrendelheti a kötelezettségnek részletekben történő teljesítését is. A Pp. lehetővé teszi, hogy kivételes esetben az első fokon eljárt bíróság a fél indokolt kérelmére a határozat jogerőre emelkedése után is engedélyezze a részletekben történő teljesítést, illetve a részletekben történő teljesítés módosítását, kivéve, ha a kötelezettség teljesítése iránt a Vht. szerint bírósági végrehajtási eljárás van folyamatban. Ebből következik, hogy a Pp. megszünteti a korábbi jog alapján fennálló párhuzamos döntési jogkört, ugyanis a bíróság csak addig dönthet az utólagos részletfizetés engedélyezése iránti kérelemről, ameddig a kötelezettség teljesítése iránt nem indult meg a bírósági végrehajtás, utóbbi folyamatban léte alatt a végrehajtó határozhat a részletfizetés engedélyezése tárgyában. Ezáltal a régi Pp. 217. § (3) bekezdéséhez kapcsolódó Pk. 188. számú állásfoglalásban foglaltak meghaladottá váltak, amint azt a Kúria is kimondta az 1/2017 PJE határozatában.

A Pp. fenntartja az 1952-es Pp. részletfizetési kedvezmény elvesztésére vonatkozó szabályát azzal a lényeges különbséggel, hogy e körben megszünteti a bíróság mérlegelési lehetőségét fokozottan védve ezzel a jogosult érdekét.[25] Amennyiben tehát a bíróság úgy dönt, hogy részletfizetést engedélyez, úgy köteles a határozatában kimondani azt is, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén az egész hátralékos tartozás esedékessé válik. Előfordul, hogy a marasztalás valamely feltétel bekövetkezésétől függ. Például az egyszeri kezest, a betéti társaság beltagját marasztaló határozat alapján végrehajtásnak akkor van helye, ha a követelés a főadóstól, avagy a társaság vagyonából nem hajtható be. Ilyenkor tehát a marasztaló határozat nem konkrét időpontot vagy időtartamot tartalmaz, hanem azt a feltételt szabja, hogy a követelés a határozatban megjelölt más személytől ne legyen behajtható.[26]

A végrehajtás elrendelésekor a bíróságnak csak azt kell vizsgálnia, hogy a teljesítési határidő letelt-e, azt azonban nem, hogy az adós önként teljesített-e vagy sem, tehát a végrehajtás elrendeléséről intézkedő bíróságnak nem feladata a teljesítések és azok elszámolása helyességének vizsgálata.[27] Ha a felek között a teljesítés kapcsán vita van, a végrehajtást kérő kérelmére a végrehajtást el kell rendelni, az adós azonban pert indíthat a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránt.

Önmagában elegendő a marasztalás ténye a végrehajtás elrendeléséhez a bíróság által jóváhagyott egyezség alapján akkor is, ha a jóváhagyó végzést megfellebbezték, mely rendelkezés a közjegyző által jóváhagyott – a bírósági egyezséggel azonos hatályú – egyezségre is irányadó, továbbá a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti eljárásban hozott ítélet alapján végrehajtható okirat kiállítható az ítélet esetleges megfellebbezése esetén is.

Nem lehet viszont végrehajtható okiratot kiállítani a jogerős fizetési meghagyás alapján, ha a jogerősítési záradék akként került kiállításra, hogy a követelés tárgyában nincs helye végrehajtásnak.[28] Előbbi azon esetet szabályozza, amikor a fizetési meghagyás elleni ellentmondásban a kötelezett arra hivatkozik, hogy az érvényesített követelést a fizetési meghagyás kézhezvételét követően teljesítette. Ilyenkor a kötelezettnek – ha a teljesítésről bizonylatot kapott, vagy a teljesítést egyedi azonosítóval rendelkező pénzügyi művelettel hajtotta végre – a nyilatkozatban meg kell jelölnie a bizonylat sorszámát és keltét, illetve a pénzügyi művelet azonosítóját (például tranzakcióazonosító, befizetőazonosító) és időpontját. A közjegyző a kötelezett nyilatkozatának beérkezését követően e nyilatkozatról szóló értesítés kézbesítésével egyidejűleg felhívja a jogosultat, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzék a követelés fennállásáról. Ha a jogosult a kötelezett állítását elismeri, vagy a felhívásra nem nyilatkozik, a közjegyző a jogerősítési záradékban feltünteti, hogy a követelés – vagy annak a nyilatkozattal, illetve az elismeréssel érintett része – tárgyában végrehajtásnak nincs helye.[29]

A jogalkotó a végrehajtás elrendelésének általános feltételeit alkalmazni rendeli az okiraton alapuló követelésekre is, azaz fent részletezett rendelkezések a végrehajtási záradék vonatkozásában is megfelelően alkalmazandók.

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy az általános feltételeken túlmenően vannak egyéb olyan tartalmi kritériumok, amelyeket célszerű figyelembe venni a végrehajtás elrendelése során. Ilyenek például, hogy a végrehajtás elrendelése bírósági (közjegyzői) útra tartozik, a végrehajtandó határozatban előírt egyéb feltétel bekövetkezett, a követelés elévülésének hiánya, amennyiben az hivatalból vizsgálandó.[30] Utóbbi esetre jó példa a Vht. 14. §-a, miszerint tartásdíj, szüléssel járó költség és tartásra irányuló járadékszerű szolgáltatás (a továbbiakban: tartásdíj) behajtására elrendelt végrehajtás esetén a végrehajtható okiratot a lejárt, 6 hónapnál régebbi tartásdíjrészletekre nézve akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtást kérő valószínűsítette, hogy a tartásdíjhátralék az adós rosszhiszemű magatartására vezethető vissza, vagy annak érvényesítését alapos okból mulasztotta el. Az ilyen követelések tehát főszabály szerint hat hónapon túl „naturalis obligatio”-vá válnak, melynek „feloldása” csak bizonyos, e törvényben meghatározott esetek valamelyikének fennállása és megfelelő valószínűsítése mellett lehetséges.

7. Végrehajtási lap

Végrehajtási lap csak a Vht. 15–16. §-aiban megjelölt határozatok alapján állítható ki, vagyis a felsorolás taxatív jellegű. Ezen jogszabályhelyek egyaránt tartalmaznak hatásköri és illetékességi szabályokat, továbbá arra vonatkozó rendelkezéseket, hogy milyen határozat alapján állítható ki végrehajtási lap. Megjegyzendő, hogy 2010. június 1. napjától – azzal, hogy a fizetési meghagyásos eljárások közjegyzői hatáskörbe kerültek át – nagymértékben csökkent a bíróságon végrehajtási lappal elrendelt végrehajtások száma. A Vht. 17. § (1) bekezdésében determinált azon szabály, miszerint tartásdíj behajtása érdekében a végrehajtási lapot a jövőben lejáró tartásdíjrészletekre nézve is ki lehet állítani a Pp. 172. § (2) bekezdésben meghatározottakkal koherens rendelkezés és nyilvánvalóan a jogviszony jellegéből fakad. Ehhez képest, ha az adós egy összegben előre vállalta a tartásdíj megfizetését (hátralékos, lejárt követelés) annak behajtása esetén a végrehajtási lapon – naptári nap szerinti megjelöléssel – meg kell határozni azt, hogy mely időszakra történt kötelezettségvállalás alapján fizetendő tartásdíj végrehajtására kerül sor.

Főszabály szerint minden ügyben egy végrehajtási lapot kell kiállítani, amely rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy ne lehessen az adós ellen egyidejűleg különböző végrehajtók útján a legkülönbözőbb vagyontárgyaira ugyanazon követelés behajtása érdekében végrehajtást vezetni.[31] Több végrehajtási lapot kell kiállítani, ha a követelés több végrehajtást kérőt illet meg (osztható a szolgáltatás), vagy a követelés több adóssal szemben áll fenn. Az adósi egyetemlegességnek egyébként relevanciája van az eljárási illeték, a jogi képviselő díjazása és a végrehajtói díjszabás szempontjából.[32] Fentieken túl célszerű több végrehajtási lap kiállítása, ha más-más jellegű követelést kell végrehajtani, így például pénzkövetelésre és meghatározott cselekmény elvégzésére is kötelezték az adóst (kötelezettet).

A végrehajtási lap eredeti példánya a bíróságnál marad. A végrehajtási lapról annyi kiadmányt kell készíteni, hogy a végrehajtó, valamint minden végrehajtást kérő és adós egy-egy példányt kapjanak. A gyakorlatban ez általában 6 példányt jelent, és a bíróságnál két példány marad, amelyek közül az egyik a végrehajtási iratban a másik a végrehajtás alapjául szolgáló iratban (például polgári, büntetőügy) kerül lefűzésre. A végrehajtási lap az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó ügyben a MOKK rendszerén keresztül elektronikus közokiratként kerül kiállításra, és egy példányban, elektronikus úton, a MOKK és a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elektronikus rendszerén keresztül kerül megküldésre a végrehajtónak. A végrehajtó az elektronikus közokiratról papíralapú közokirati másolatot készít.[33]

A bíróság a végrehajtási lap kiállítását akkor tagadja meg, ha a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan. Tipikusan alaptalan a kérelem, ha azt nem a jogosult terjeszti elő – kivéve, ha a jogosult oldalán jogutódlás következett be – továbbá, ha a végrehajtás általános feltételei közül bármelyik hiányzik. Alaptalan a végrehajtási kérelem akkor is, ha a nagykorúságát elérő személy az édesanyja javára megítélt gyermektartásdíj tekintetében kezdeményezi a végrehajtást.[34] Ehhez képest a bíróság a végrehajtási lap kiállítása iránti kérelmet el­utasítja, ha a végrehajtást kérőt felhívta a végrehajtás elrendeléséhez feltétlenül szükséges adatok hiányának pótlására, a végrehajtást kérő azonban a hiányokat a kitűzött határidőben nem pótolta.[35] A megtagadásról a bíróság végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek kézbesítteti, következésképpen a fellebbezés joga is a végrehajtást kérőt illeti meg.  Amennyiben a bíróság a végrehajtás megtagadása helyett, jogszerűtlenül elrendeli a végrehajtást, végrehajtási lap visszavonása iránti kérelem előterjesztésének van helye.

Ha a végrehajtási kérelem részben alaptalan, a bíróság a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően állítja ki.

Korábban szó esett arról, hogy a bíróság a kérelem hiányossága esetén vagy hiánypótlást rendel el vagy a hiányokat maga pótolja. Utóbbi esetben a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően is kiállíthatja. A kérelemtől eltérő kiállítást alapoz meg tipikusan, ha a végrehajtást kérő nagyobb összeget kér, mint amennyit a marasztaló határozat tartalmaz, a végrehajtandó határozatban az adós korlátozott mértékű felelőssége van megjelölve és a végrehajtást kérő ennél nagyobb terjedelemben kéri a végrehajtást az adós vagyonára, de a kérelemtől eltérően kell kiállítani a végrehajtási lapot akkor is, ha a végrehajtást kérő magasabb összegű végrehajtási költséget kér, mint amely igazolhatóan jár a részére. A kérelemtől eltérő kiállításról a bíróság végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek közvetlenül, az adósnak a végrehajtó útján kézbesítteti, akik a végzéssel szemben fellebbezéssel élhetnek.

A végrehajtási kérelemtől eltérő kiállítás helyett történő jogellenes végrehajtás elrendelése esetén végrehajtási lap kijavításának, kiegészítésének lehet helye.[36]    

8. Végrehajtási záradék

Amennyiben a végrehajtási eljárást nem előzte meg bírósági eljárás, de a jogosult követelése fennállását okirattal valószínűvé teszi vagy az igényének érvényesítésére azonnali végrehajtási joggal rendelkezik – az adós lakóhelye, székhelye, ezek hiányában a lefoglalható vagyon helye – szerinti bíróság, vagy az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a Vht. 22–23/C. §-aiban felsorolt okiratokat. Ezen felsorolás – hasonlóan a végrehajtási laphoz – taxatív, azaz kizárólag a törvényben meghatározott okiratok záradékolhatóak, más okiratok nem. A Vht. 20. § (2) bekezdése szerint a végrehajtási záradékra megfelelően alkalmazni kell a végrehajtási lapra vonatkozó rendelkezéseket, azonban a végrehajtási laphoz képest három lényeges dologban különbözik a végrehajtási záradék, mégpedig az annak alapjául szolgáló okirat vonatkozásában nincs előzetes bírósági eljárás, ebből következően nincs határozat és jogerő sem. Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajtáshoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.[37] Az elmúlt években elterjedt gyakorlattá vált – főleg deviza alapú kölcsönszerződések esetén – hogy magát a szerződést a felek közjegyzői okiratba foglalták, és annak nem teljesítése, vagy nem szerződésszerű teljesítése miatti jogosulti felmondás esetén – amennyiben az szintén közokiratba volt foglalva – a közjegyző a kölcsönszerződést, mint közjegyzői okiratot végrehajtási záradékkal látta el. A végrehajtás elrendelésének ezen módozata nyilvánvalóan a jogosulti pozícióban lévő személy helyzetét könnyíti meg azzal, hogy igényének érvényesítéséhez nem kell külön peres eljárást kezdeményeznie a kötelezettel szemben, nagy mértékben megrövidítve ezzel a követeléshez való hozzájutás esélyét. Utóbbi azonban nem jelenti azt, hogy ha az adós az igényt alaptalannak tartja, ne fordulhatna bírósághoz végrehajtás megszüntetése, illetőleg korlátozása iránt, amely kontradiktórius eljárásban már sor kerül a jogvita érdemi elbírálására. Megjegyzendő, hogy a 2018. január 1-jén hatályba lépett Pp. törvényi szintre emelte azon bírósági gyakorlatot, miszerint az adós által előterjesztett végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti kérelemnél minden esetben végrehajtási nempereseljárás keretében felhívást kell intézni a végrehajtást kérő felé esetleges hozzájáruló nyilatkozatának beszerzése végett. Ennek eredménytelensége esetén kerülhet sor végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per kezdeményezésére, melynél nóvum, hogy korlátozásra csak akkor van lehetőség, ha a kereseti kérelem azt kifejezetten tartalmazza.

Adódhat olyan helyzet is, hogy a személyi kötelezett (adós) és dologi kötelezett (zálogkötelezett) személye elválik egymástól például ingatlan esetében, mivel az ingatlanfoglalás ténye – ellentétben az ingófoglalással – nem eredményez elidegenítési és terhelési tilalmat, vagyis a végrehajtási jog bejegyzését követően is lehetséges az elidegenítés. Ilyenkor a jogosult választása szerint a kölcsönadóssal vagy a jelzálog-kötelezettel szemben kérhet végrehajtást.[38]

9. A végrehajtás elrendelésével kapcsolatban rendelkezésre álló jogorvoslatok

A végrehajtás elrendelésének szakaszában az alábbi jogorvoslatok állnak a felek rendelkezésre:

  1. Végrehajtási lap visszavonása és a végrehajtási záradék törlése
  2. Fellebbezés a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban, továbbá a bíróság egyéb intézkedései során hozott végzésekkel szemben
  3. Felülvizsgálati kérelem a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban
  4. Egyéb jogorvoslatok

9.1. Végrehajtási lap visszavonása és a végrehajtási záradék törlése

Ha a bíróság a végrehajtási lapot a törvény megsértésével állította ki, a végrehajtási lapot vissza kell vonni, ha pedig az okiratot a törvény megsértésével látta el végrehajtási záradékkal, a végrehajtási záradékot törölni kell.[39] A végrehajtás (lappal/záradékkal történő) elrendelése akkor törvénysértő, ha az a Vht. 10–18. §-aiban és a Vht. 20–23/C. §-aiban foglaltakba ütközik. Kiemelendő viszont, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló határozat nem revizionálható. A törvénysértés alatt nem csupán a Vht.-t kell érteni, hanem ide tartozik például a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény is, ha a végrehajtás elrendelése a hivatkozott törvény 38. §-ban foglalt rendelkezések megsértésével történt. A már elrendelt végrehajtási eljárásban, ha az adós (mint mögöttes felelős) arra hivatkozik, hogy a végrehajtást kérő a felszámolási eljárásban a nem természetes személy adóssal (mint elsődleges kötelezettel) szemben a jogvesztő határidőn belül nem jelentette be a hitelezői igényét, és ennek tényét igazolni tudja, a végrehajtási lap visszavonásának van helye.  Nincsen helye viszont a végrehajtási lap visszavonásának annak folytán, hogy az adós végelszámolás alatt áll, azonban van helye abban az esetben, ha a végrehajtás elrendelésének időpontjában az adós felszámolás alatt állt, és a végrehajtás a felszámolás körébe tartozó vagyont érintene.[40] A készfizető kezesség vállalásának ténye – marasztaló határozati rendelkezés nélkül – önmagában nem elegendő a végrehajtás elrendeléséhez, következtetésképpen az ennek alapján kiállított végrehajtási lap visszavonásának van helye.[41]

A visszavonás, törlés kezdeményezésére bármelyik eljárásban érintett fél és a végrehajtó (jelentés alapján) jogosult, de az történhet a bíróság által hivatalból is, viszont az adós hitelezője például már nem jogosult az adós és harmadik személy végrehajtást kérő közötti végrehajtási ügyben a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelem előterjesztésére.[42] Amennyiben a bíróság a végrehajtási lap visszavonása tárgyában rendelkezett, fellebbezhető végzésében az összegszerűség megjelölése nélkül határoznia kell a mögöttes Pp. alapján arra vonatkozóan, hogy melyik fél köteles viselni a végrehajtási költségeket.[43] Végezetül kiemelendő, hogy ha a végrehajtási lap kiállítását követően derül ki, hogy a végrehajtást kérő elhunyt, nem a végrehajtási lap visszavonásának, hanem jogutódlás megállapításának lehet helye.

9.2. Fellebbezés a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban, továbbá a bíróság egyéb intézkedései során hozott végzésekkel szemben

A fellebbezés a végrehajtás ezen szakaszában az alábbiak szerint csoportosítható:

  • A bíróság a végrehajtást végzéssel rendelte el (pl. biztosítási intézkedés);
  • A bíróság a végrehajtási kérelemtől eltérően rendelte el a végrehajtást;
  • A bíróság a végrehajtás elrendelése helyett egyéb intézkedést hozott (áttétel, visszautasítás, megtagadás, megszüntetés).

Az első két csoportba tartozó esetek közös jellemvonása, hogy a végzés elleni fellebbezésnek – főszabály szerint – a végrehajtásra nézve nincs szuszpenzív hatálya, míg a harmadik csoportba tartozó jogintézmények közös sajátossága, hogy – a megtagadás kivételével – a fellebbezésre vonatkozó általános szabályokat a Pp. tartalmazza. Ezen túlmenően a Vht. 224. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a végrehajtható okiratok és a végrehajtás során hozott bírósági határozatok kijavítására és kiegészítésére, a fellebbezés és más jogorvoslatok előterjesztésének határidejére, a határidők elmulasztása miatt benyújtható igazolásra, valamint általában a jogorvoslatokkal összefüggő egyéb eljárási kérdésekre a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, vagyis a jogalkotó által nevesített kérdésekben a Pp. szubszidiárius jelleggel alkalmazandó.

9.3. Felülvizsgálati kérelem a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban

Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntött.[44]

Fenti jogszabályi rendelkezésből következik, hogy a jogalkotó a felülvizsgálati eljárást kizárólag külföldi határozatok végrehajtásának elrendelésénél teszi lehetővé exequator és exequator nélküli eljárásban egy­aránt. A felülvizsgálati eljárásra szintén a Pp. szabályai megfelelően alkalmazandók.

9.4. Egyéb jogorvoslatok

Ha a bíróság a végrehajtást a büntetőügyben kiállított értesítéssel [10. § d) pont] rendelte el, az adós a jogsérelem orvoslása céljából az értesítés alapjául szolgáló bírósági, ügyészi, illetőleg nyomozó hatósági határozat ellen a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) szabályai szerint élhet jogorvoslattal.[45] A bűnügyi zárlatot elrendelő határozat ellen szintén a Be. szabályai szerint van helye jogorvoslatnak. Utóbbi attól függően alakul, hogy milyen szerv rendelte el a bűnügyi zárlatot.[46]

A Vht. 224/A. §-a – hasonlóan a végrehajtás elrendelésénél hivatkozottakkal – kiterjesztő rendelkezést tartalmaz, vagyis ha a bírósági végrehajtás elrendelése a közjegyző hatáskörébe tartozik, a végrehajtást elrendelő bíróságon a közjegyzőt, a végrehajtást elrendelő bíróság által hozott határozat alatt a közjegyző által hozott határozatot kell érteni, míg a közjegyző határozata elleni fellebbezést a közjegyző székhelye szerint illetékes törvényszék bírálja el.

10. Összegzés

Jelen tanulmány a bírósági végrehajtás elrendelésének szakaszára fókuszál és – a teljességre való törekvés szándéka nélkül – igyekszik prezentálni a végrehajtható okiratokra, végrehajtási kérelemre, a kérelem alapján történő bírósági (közjegyzői) intézkedési alternatívákra, a végrehajtás elrendelésének általános feltételeire, a végrehajtási lapra, záradékra és az elrendeléssel kapcsolatban rendelkezésre álló jogorvoslatokra vonatkozó részletszabályokat. A publikációban – gyakorló jogászról lévén szó – hangsúlyos szerepet kap a pragmatizmus és a jogalkalmazás során kialakult bírósági gyakorlat bemutatása. A tanulmány sajátossága továbbá, hogy a Vht. háttérnormájaként alkalmazandó polgári perjogi szabályokat már a 2018. január 1. napján hatályba lépett új Polgári Perrendtartási Kódexből meríti, hangsúlyozva ezzel a másodlagos jogforrás ismeretének fontosságát.

 

Gyüre Péter
bírósági titkár, Kisvárdai Járásbíróság (munkáltató Nyíregyházi Törvényszék)

 

[1]  KAPA Mátyás: A közjegyző szerepe a bírósági végrehajtásban. Közjegyzők közlönye, 2010/4. szám, 21–38. o., 21. o.

[2]  UDVARY Sándor: A bírósági végrehajtási eljárás; In: WOPERA Zsuzsa (szerk.): Polgári eljárásjog II. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 218. o.

[3]  Például Románia.

[4]  KAPA Mátyás: Határozatok végrehajtása határokon átívelő polgári és kereskedelmi ügyekben az Európai Unióban / Executarea silită transfrontalieră a hotărărilor judecătoreşti pronunţate în marerie civilăş i comercială în Uniunea Europeană/ Enforcement of Judgments in civil and commerial matters in the European Union, Budapest, 2009, 15. o. Idézi: KIRÁLY Lilla: A bírósági végrehajtás Magyarországon és az Európai Unióban. (PTE-ÁJK Végrehajtási jogi szakjogász jegyzet, 2015.), 10. o.

[5]  A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 5. § (1) bekezdése.

[6]  KAPA Mátyás: A közjegyző szerepe a bírósági végrehajtásban. Közjegyzők közlönye, 2010/4. szám, 21– 38. o., 21. o.

[7]  Vht. 31/E. § (2) bekezdés.

[8]  Vht. 225. § (6) bekezdés.

[9]  Esetleges hatásköri összeütközés esetén a Vht. 225. § (3) bekezdése alapján a megelőzés elve az irányadóadó.

[10]  KGD 1995.253.

[11]  Vht. 11. § (1) bekezdés.

[12]  Kivéve a Vht. 10. § d), e) és f) pontja szerinti eseteket.

[13]  Pp. 114. § (2) bekezdés.

[14]  BH 1995.470.

[15]  Pp., 2017. évi CXXVIII. törvény a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról, Itv.

[16]  Vht. 12. § (1) bekezdés.

[17]  Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény eltérően nem szabályoz, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló törvénynek a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni.

[18]  Civilisztikai Kollégiumvezetők 2017. november 20. és 21. napján tartott országos tanácskozásán elhangzottak.

[19]  KISS Nikolett – OSZTOVITS András – POMEISL András – VILLÁM Krisztián: A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény nagykommentárja. Opten Kiadó, Budapest, 2015, 53. o.

[20]  BH 2003.162.

[21]  Pp. 172. § (2) bekezdés.

[22]  BH 2001. 127.

[23]  BAJORY Pál: Határozatok; In: SZILBEREKY Jenő és NÉVAY László (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata, KJK, Budapest, 1976., 1082. o.

[24]  Pp. 362. § (1) bekezdés.

[25]  WOPERA Zsuzsa: A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Budapest, Wolters Kluwer Kiadó, 2017. 449. o.

[26]  PESTOVICS Ilona: Bírósági végrehajtás. Novissima Kiadó, Budapest, 2010, 65. o.

[27]  BH 1997.347.

[28]  Vht. 13. § (4) bekezdés.

[29]  Fmhtv. 31. § (1)–(2) bekezdés.

[30]  KIRÁLY Lilla: A bírósági végrehajtás Magyarországon és az Európai Unióban. (PTE–ÁJK Végrehajtási jogi szakjogász jegyzet, 2015.), 25. o.

[31]  BH 2001.191.

[32]  Itv. 42. § (5) bekezdés; Vht. 31/E. § (4a) bekezdés; Fmhtv. 55. § (1) bekezdés; a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. IM rendelet 3/A. §, 8. § (2) bekezdés; a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 35/2015. IM rendelet 8. § (8) bekezdés b) pont, 13. §, 15. § (4) bekezdés.

[33]  Fmhtv. 53. § (1) bekezdés.

[34]  BH 2000.210.

[35]  BH 1985.353.

[36]  Pp. 352. §; 355. §.

[37]  BDT 2001.548.

[38]  BDT 2000.195.

[39]  Vht. 211. § (1)–(2) bekezdés.

[40]  Fővárosi Ítélőtábla Pkf.3.25.475/2006/2.

[41]  BH 2001.25.

[42]  BDT 2013.3040.

[43]  BDT 2012.2832.

[44]  Vht. 214. § (1) bekezdés.

[45]  2018. július 1. napjától a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény szabályai szerint

[46]  KISS-KONDÁS Eszter: Jogorvoslatok; In: WOPERA Zsuzsa – GYOVAI Márk (szerk.): Kézikönyv a bírósági végrehajtás foganatosításához. Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2016. 332. o.