Kattintson a Fullscreen ikonra , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

 

I. Bevezetés^[1]

A törvényalkotó a 2018. január 1-jén hatályba lépett választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvénnyel (a továbbiakban: Vbtv.) új helyzetet teremtett a választottbíráskodás hazai szabályozásának, és ezzel a polgári per eme elsőszámú alternatívájának számító eljárás elfogadottságának és fejlődési esélyeinek terén. Az új törvény tartalma nem adhat okot megnyugvásra a választottbíráskodás hazai sorsát szívükön viselőknek, mert a Vbtv. számos tekintetben – mind koncepcionális, mind részletszabályi, mind pedig nyelvi-terminológiai szinten – felülvizsgálatra szorul. Az érintett szabályok a választottbíráskodás társadalmi, valamint szűkebb értelemben – hazai és nemzetközi befektetői – felhasználói elfogadottságának javulását, megszilárdulását akadályozhatják éppen egy olyan időszakban, amelyben esély lenne az elmúlt években kapott legitimációs és bizalmi sebek gyors begyógyítására. 

Jelenleg nincs már értelme azon elmélkedni, hogy a végül hatályba lépett szabályozási tartalom kialakulásában milyen szerepet játszott a választottbírósági eljárásjogot behatóan ismerő és – mind elméletben, mind napi gyakorlatban – művelő személyi kör szembetűnő mellőzése a törvényelőkészítés folyamatában. Elég ebben az összefüggésben annyit rögzíteni, hogy a 2013-ban megindult polgári perjogi kodifikáció-előkészítés magától értetődő feladatának tekintette az új Pp. megalkotásával egyidejűleg – jogforrásilag is a Pp.-be integráltan – a választottbírósági eljárás szabályozásának modernizáló újrakodifikálását, és erre az új Pp. Koncepciójának a szakma által konszenzusosan előkészített tervezete egyértelmű tartalmi javaslatot is tett, amelyet azonban az igazságügyi kormányzat ismeretlen okokból elvetett. Ezzel – utólagosan rátekintve – meghiúsult annak az esélye, hogy a szakma érintett köreinek bevonásával megvalósuló, mélyreható és szempontokban gazdag szakmai vita során érlelődjön ki egy a magánjogi jogvitákban érdekelt felek, valamint a nemzetközi versenyképességét ezen a területen is biztosítani akaró állam érdekeit egyaránt szolgáló szabályozás. A szakma felelőssége így most az, hogy az immár elfogadott és hatályba lépett Vbtv. mielőbbi tartalmi javítását kezdeményezze a törvényalkotónál.

E kezdeményezés első lépése közvetlenül a Vbtv. hatályba lépését követően már meg is történt: A törvény által új szervezeti keretekben definiált, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elfogadta és közzétette új Eljárási Szabályzatát (a továbbiakban: Szabályzat). A Szabályzat ugyanis már abban a reményben és annak elővételezésével készült, hogy a Vbtv. hibái és hiányosságai a közeljövőben szükségszerűen korrigálásra kerülnek, és ezért a Szabályzat saját magát már egy jövőben tökéletesített törvényi szabályozással látja összhangban. A jelen írás mellékleteként itt is közölt Szabályzat az adott jogalkotási helyzetben ilyenformán egyfajta javaslat-összességnek és vonalvezetőnek is tekinti magát – természetesen azzal, hogy csak azon keretek között tudott a megalkotója szakmai meggyőződése szerint előremutató helyesbítéseket és alternatívákat felmutatni, amelyek Szabályzatba foglalásának a Vbtv. kógens rendelkezései nem képezték akadályát.

Az MKIK Állandó Választottbíróságának 2018. január 1-jén hivatalba lépett új elnökétől 2018. január 5-én kaptam felkérést arra, hogy írjam meg a Választottbíróság új Eljárási Szabályzatát. Mivel a Vbtv. 67. § (9) bekezdése értelmében az elnökség „[…] 2018. január 31. napjáig elfogadja az ügyrendjét és az eljárási szabályzatot, valamint a honlapján közzéteszi a listát”, a minden más kötelezettség félre tételét megkövetelő munkára nem sok idő állt rendelkezésre. Az elnökség által – több olvasat után – január végén elfogadott Szabályzat a törvény által – csak implicit módon – megkövetelt „határ­időben”, január 31-én közzétételre került. Az elnök eljárási szabályzat-írásra vonatkozó megtisztelő felkérését – egyebek mellett – azért fogadtam el, mert az volt az azóta sem változott meggyőződésem, hogy a Szabályzat a fentebb említett módon a maga eszközeivel hozzájárulhat a magyar választottbírósági eljárásjog gyakorlatának minőségi fejlesztése mellett a törvényalkotó abbéli felismerésének kialakulásához is, hogy a törvényi szabályozás egyes nem megfelelően kiérlelt, vagy hibás, illetőleg a választottbíráskodás szempontjából kifejezetten kontraproduktív megoldásai által hordozott rizikókat a közeli jövőben törvénymódosítással semlegesíteni kell. Ezek a rizikók nem jelentéktelenek. A törvényi szabályozás egyes bizonytalanságai, nemzetközi sztenderdektől való tartalmi eltérései, vagy csak az eljárás elhibázott törvényi megfogalmazások által generált előreláthatatlansága Magyarország, mint választottbíráskodási fórum eljelentéktelenedését eredményezheti. Ez pedig szöges ellentétben állna a törvényalkotó által éppen a Vbtv. megalkotásával összefüggésben is egyértelműen kommunikált céljával, Magyarország versenyképességének javításával.

A jelen írás és a friss Szabályzat e folyóirat hasábjain történő közlésének célja a fentiek fényében kettős: Egyrészt egy rövid bevezető összefoglalással motiválni akar a mellékletként közölt új Eljárási Szabályzat olvasására és kritikai tanulmányozására. Másrészt a Szabályzat megszületésének és tartalmának apropóján egyidejűleg – egyelőre az említés szintjét csak kevéssel meghaladó terjedelemben és ezzel is továbbgondolásra motiváló céllal – végigveszi a Vbtv. tökéletesítésének főbb leendő színtereit.

II. Tartalom

II.1. Fogalmak és a választottbíráskodás helye

A Szabályzat nyitó, „Fogalommeghatározások” címet viselő rendelkezése az egész Szabályzatot végigkísérő fogalmi tisztaságot és egységességet hivatott megalapozni. Emellett célja a definíciós rendelkezésnek az is, hogy a Vbtv.-ben helytelenül, vagy egyáltalán nem, vagy éppen szükségtelenül megfogalmazott tételeket a törvény adta korlátokon belül a helyére tegye.

Ennek megfelelően a Szabályzat fogalmi rendszere tartalmaz egy olyan választottbírósági szerződés definíciót, amely – ellentétben a Vbtv. 3. és 8. §-aival – nem a definiálandóval definiál és nem is keveri össze a definíciót a formai követelményekkel, hanem fogalmi szinten konzekvensen végigveszi a választottbírósági szerződés három lehetséges esetét: a kizárólag eljárásjogi tárgyú önálló választottbírósági szerződést (compromis), a felek anyagi jogviszonyait szabályozó szerződés által hordozott választottbírósági kikötést (clause compromissoire), végül pedig a konkludens módon megkötött választottbírósági szerződést (választottbírósági keresetindítás és azzal eljárásjogi értelemben korrespondáló, mert hatásköri kifogást nem tartalmazó alperesi védekezés).

A „jogvita” fogalmi meghatározásánál a Szabályzat a törvénnyel ellentétben nem ragaszkodik feleslegesen olyan korlátokhoz, amelyeket tartalmilag sem az UNCITRAL Model Law, sem pedig a magyar jogforrások nem követelnek meg. Így különösen elhagyja a törvényben feleslegesen használt „kereskedelmi” korlátozást, hiszen azt maga a Model Law is már a polgári magánjogi jogviták lényegében teljes spektrumára kinyitja és maga a törvény is némileg erőszakoltan még a deliktuális igényeket is – helyesen – bele akarja érteni. Ugyanígy nem tartalmaz a Szabályzat felesleges szubjektív és objektív arbitrabilitás alóli kivételeket sem. Előremutatónak tekinthető a Vbtv. megoldása, amellyel elhagyja a korábbi törvény ebbéli korlátozó rendelkezéseit és már nem szabja feltételként a választottbírói útra tartozhatósághoz a gazdálkodói minőséget (korábbi szubjektív arbitrabilitási korlát) és nem zárja el az egyes, korábban a nemzeti vagyon szabályozásából fakadóan kizárt pertárgyakat sem a választottbírósági úttól (korábbi objektív arbitrabilitási korlát). A Vbtv. objektív arbitrabilitást korlátozó rendelkezései között így mostanra egyrészt megmaradtak a magától értetődő pertárgyak, azaz azok, amelyek esetében nem, vagy nem korlátlanul érvényesül a féli magánautonómia és ezzel az eljárásjogi rendelkezési jog: a Pp. különleges perei és a közigazgatási per. Másrészt viszont bekerült ugyanebbe a szabályba egy új kizáró rendelkezés: fogyasztói szerződésből fakadó jogvitára a Vbtv. szükségtelenül kizárja a választottbírósági utat. Ezt a szabályt a Szabályzat a fogalommeghatározásokban a „jogvita” definíciójánál tudatosan nem veszi át. Természetesen amíg a törvény tartalmazza a kizárást, addig ezen a Szabályzat sem képes változtatni, a Szabályzat azonban nem kívánt olyan explicit szabályt átvenni a törvényből, amely nem indokolt és ezzel ébren akarja tartani azt a belátást, miszerint nem indokolt a fogyasztót akarata ellenére elzárni a választottbírósági eljárástól. Védelmét megfelelő figyelemfelhívó szabályokkal kell ehelyett biztosítani, például úgy, ahogyan más európai jogrendszerek is: a fogyasztó csak teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt önálló szerződésben, vagy csak közjegyzői okiratban köthessen választottbírósági szerződést stb. A fogyasztói szerződések teljes körű, minden differenciáció nélküli kizárását ugyanis sem a Ptk. 6:104. § (1) bekezdés i) pontja, sem pedig a Kúria vonatkozó joggyakorlata (3/2013. PJE határozat) nem követeli meg és ezért felesleges ezen szigorítani. Azzal együtt, hogy önmagában is nagyon szerencsétlenül és nemzetközi összehasonlításban is kivételesen alakult a magyar jogban az, hogy a fogyasztói szerződéssel kapcsolatban a választottbírósági szerződés a tisztességtelenség fogalmával kerül kapcsolatba, az mindig az adott ügy részleteinek ismeretében dönthető csak el, hogy a fogyasztó részére nem éppen a választottbírósági út-e a kedvezőbb. A kivételesen a modern fogyasztói társadalomban is még előforduló, belátó- és cselekvőképes fogyasztót nem szükséges az akarata ellenére védeni.

Szintén nem tartalmaz a Szabályzat – sem fogalom-meghatározási szinten, sem a későbbi részletszabályokban – olyan különbségtételt, ami a választottbíráskodás domesztikus vagy nemzetközi jellegét venné alapul.  A Szabályzat – ugyanúgy ahogyan a törvény – egyaránt alkalmazandó nemzetközi elemet nem tartalmazó és nemzetközi elemmel rendelkező eljárásokra is. A „nemzetközi választottbíráskodás” mint fogalommeghatározás elhagyásának indokoltsága többek között abban is megmutatkozik, hogy a terjedelmes törvényi definíció [Vbtv. 3. § (1) bek. 2–4. pont] már a Vbtv.-ben is – a törvényalkotó által láthatólag nem felismert módon – teljességgel felesleges, hiszen a törvény – egy marginális és nyilvánvalóan mihamarabb kiiktatandó részletszabálytól [12. § (5) bek.] eltekintve – maga sem tartalmaz különös szabályokat a nemzetközi választottbíráskodásra. A vonatkozó törvényi definíció így az UNCITRAL Model Law szolgai és egyben értelmetlen követése. A Modelltörvény (a domesztikus eljárásokat nem kizárva) a nemzetközi eljárásokra akar potenciálisan a harmonizáció alapjául szolgáló szabályokat teremteni, ezért szükségszerű, hogy definíciós szinten meghatározza a nemzetközi jelleg ismérveit. Ezt a különbségtételt a Vbtv. nem teszi a magáévá, ezért a Szabályzatban is indokolatlan lett volna külön „nemzetközi” szabályokat alkotni és azokhoz kapcsolódóan a nemzetközi jelleget definiálni. Feleslegessége okán a Vbtv. 3. §-ából is el kell tűnnie a hosszadalmas és bonyolult definíciónak, hacsak a törvényalkotó – egy újabb felesleges és ezért nemkívánatos módosítással – nem kettőzi meg a törvényi szabályozást egy „nemzetközi eljárási” fejezet beiktatásával. Az UNCITRAL Modelltörvény és annak magyarázatai, valamint a nemzetközi gyakorlat is egybehangzóak abban, hogy a választottbíráskodás helyében a felek szabadon állapodnak meg. Nincs látható indoka annak, hogy a feleket bármilyen körülmények alapján miért kellene elzárni a magyar jog alkalmazásától, ha ügyleti akaratuk ez és az általuk választott ad hoc vagy institucionális választottbíróság ezt elfogadja, illetőleg az esetleg alkalmazandó külföldi szabályozó ezt megengedi. A törvény fogalmi tisztasága is indokolja a módosítást, mert a választottbíráskodás helyének értelmezése sok jogalkalmazói probléma okozója volt a múltban.

Már a fogalommeghatározások szintjén egyértelműsíti a Szabályzat, hogy az egész szabályrendszert végigkíséri az intézmény és a jogvita eldöntésére hivatott fórum megkülönböztetése: A konzekvensen nagybetűvel írt „Választottbíróság” mindig az intézményt, azaz az MKIK Állandó Választottbíróságát (a Kereskedelmi Választottbíróságot) jelenti, míg a jogvita tényleges eldöntésére rendelt döntéshozó fórum a „választottbírósági tanács”. A Szabályzat nem differenciál tovább az intézmény által ellátandó feladatok belső leosztása irányában: azt, hogy a Szabályzatban a Választottbíróságra telepített feladatokat, eljárási cselekményeket ténylegesen az Elnök, az Elnökség vagy a Titkárság végzi-e el, az intézmény belső munkamegosztásának a függvénye. Kifelé ezek mindenesetre a Választottbíróság cselekményeiként jelennek meg.

Végül a fogalommeghatározások a „Regisztrációs Díj”, a „Választottbírósági Díj”, a „Választottbírósági Költségek” és a „Felek Költségei” pontos meghatározásával egységesítik a korábbi szabályzatokban szórtan, mert részben a szabályzatokban, részben az azokhoz mellékelt díjtáblázatokban található, és ezért nehezen áttekinthető költségjogi fogalmakat. Ehhez kapcsolódó és szintén az egységességet és az áttekinthetőséget szolgáló újítás, hogy magát a teljes költségjogot is a Szabályzat magába integrálja (Szabályzat 8–13. §) és kizárólag a százalékos és számszaki költségszabályokat hagyja az 53. §-ban 2. Mellékletként szereplő Díjtáblázatra. A Szabályzat viszonylag terjedelmes költségjogi része azért is indokolt, mert – nemzetközi összehasonlításban párját ritkító módon – a Vbtv. ennek a kifejezetten központi jelentőségű szabályozási tárgynak egyetlen tényleges rendelkezést sem szentel. [A Vbtv. 44. § (3) bek. a felek ebben az eljárásban hatványozottan érvényesülő rendelkezési jogának természetes következménye.]

Végül a Szabályzat nem követi a Vbtv. 1. § (1) bekezdésének nyilvánvalóan elhibázott, szűkítő területi és intézményi hatály-rendelkezését sem, hanem saját hatályát kinyitja és a nemzetközileg elfogadott territorialitás elvével kapcsolja össze, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy a törvényalkotó kövesse törvényi szinten is ezt a megoldást. A törvényi szintű szűkítés ugyanis nem indokolt: A Vbtv. 1. §-ában az „állandó választottbírósági székhely” és az „eseti választottbíráskodás helye” helyett a helyes hivatkozás általános érvénnyel a választottbíráskodás helye kell, hogy legyen: A Vbtv. helyes hatály-rendelkezése úgy kell, hogy hangozzon, hogy a törvény akkor alkalmazandó, ha a választottbíráskodás helye Magyarországon van. A törvény módosítása ebben a tekintetben sürgető, mert a jelenlegi hatály-rendelkezés egy intézményi szemléletű, paternalista szemléletet tükröz, ami idegen a felhasználói körtől. Nemzetközi kitekintés alapján megállapítható, hogy az alkalmazandó választottbírósági eljárási jogot állandó választottbíráskodás esetén nem az intézmény székhelye, hanem ebben az esetben is a választottbíráskodás helye határozza meg, amelyről a felek szabadon megállapodhatnak. Ha egy választottbírósági intézmény nem tudja, illetve nem kívánja lehetővé tenni az eljárásnak egy másik állam területén történő lefolytatását, azt az eljárási szabályzatában minden további nélkül kizárhatja. Nem indokolt és a választottbíráskodás szellemiségével ellentétes azonban a feleket a választottbíráskodás helyének (államának) a megválasztásában megillető szabadság törvényi szinten történő kizárása. A módosítandó, hibás törvényi hatály-rendelkezéssel sem kerül azonban ellentétbe a Szabályzat saját hatály-rendelkezése, hiszen 1. § (1) bekezdésében annyit tesz csupán, hogy felszabadultan többet ad, mint amennyire a törvényalkotó gondolt: Első fordulatával alkalmazni rendeli önmagát természetesen akkor, ha a felek az intézményt kötik ki (hiszen ekkor a Szabályzat a felek választottbírósági szerződésének részévé, tartalmává válik), ugyanakkor második fordulatával tovább megy és általánosságban kínálja magát akár belföldi ad hoc eljárásoknak, akár külföldi eljárásoknak, ha utóbbiak lex arbitrationis-szabályai nem tartalmaznak tiltást. A 2. § (1) bekezdése Magyarország – első látásra talán szükségtelen – említésével kifejezetten már azt a megközelítést akarja sulykolni, hogy a felek választása határozza meg a választottbíráskodás helyét, és ez az intézmény, tehát a Kereskedelmi Választottbíróság választása esetén Magyarország, aminek az elsődleges és legfontosabb következménye a Szabályzat alkalmazandósága mellett a magyar jog, azon belül a Vbtv. lex arbitrationis-kénti megjelenése. Ha tehát a felek úgy rendelik a Szabályzatot alkalmazni, hogy az MKIK Választottbíróságának vetik alá magukat, azzal egyben kényszerítően a magyar jogot, a Vbtv.-t teszik meg alkalmazandó választottbírósági eljárásjognak (lex arbitrationis vagy lex fori arbitrationis).

A területi hatály apropóján végül megemlítendő, hogy részben hiányos, részben pedig hibás a territorialitás elvének áttörésére vonatkozó Vbtv. 1. § (2) bekezdése. Annak helyesen így kell hangzania: „(2) Ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, a 9–10. §-t, a 26–28. §-t, a 40. §-t, az 53. § (2) bekezdését és az 54. §-t alkalmazni kell abban az esetben is, ha a választottbíráskodás helye Magyarországon kívül van.” Az UNCITRAL Modelltörvény pontos és értelemszerű átültetésével ugyanis nemcsak a 28. §, hanem a Vbtv. 26–27. §-a is logikusan ebbe az áttört körbe tartozik, hiszen a Vbtv. mindenhol az állami bírósági közrehatás területein ekvivalensen kezeli a külföldi választottbíráskodást a hazaival. A Vbtv. 53. §-án belül szükséges differenciáció indoka pedig az, hogy a külföldi választottbírósági ítélet belföldi hatályát a New York-i Egyezmény ill. más nemzetközi instrumentumok határozzák meg. A jelenlegi szabályozás minden további nélkül a világ bármely országából származó választottbírósági ítéletet magyar res iudicata-ként ismer el mindenfajta nemzetközi kötelezettségvállalás nélkül is, ezt a törvényalkotó nem akarhatta. A Szabályzat értelemszerűen ezeket a hibákat nem tudja tompítani, itt gyors törvényalkotói cselekvésre van szükség.

II.2. Általános eljárási szabályok, különösen: eljárási cselekmények, képviselet, nyelv, költségjog

A Szabályzat a fogalmak, a hatály és a territorialitás elvének 1–2. §-okban való tisztázása után a 3–13. §-okban további általános szabályokat fektet le. A beadványozás, a határidők és a kézbesítés szabályozásánál a lehető legnagyobb fokú eljárási jogbiztonság és előreláthatóság biztosításának célja vezérli a 3. §-t. Az eljárás minden érintettjének való egyidejű megküldési és kézbesítési kötelezettség ugyanúgy ezt a célt szolgálja, mint a párhuzamos elektronikus és hagyományos kommunikáció. A Szabályzat megalkotása során felmerült, hogy az online kommunikációnak általában nagyobb vagy akár kizárólagos szerep lenne adható. Ez elméletileg igaz, az infrastrukturális feltételei azonban a Szabályzat megalkotásának hónapjában nem voltak láthatók – és ez azóta sem változott. Elsődleges – vagy akár kizárólagos – online kommunikációval a Szabályzatnak csak akkor kell majd számolnia, ha annak az infrastrukturális feltételei (hasonlóan az OBH és az állami bíróságok által működtetett platformhoz) a Választottbíróság fenntartóinál és így magánál a Választottbíróságnál is felállnak. A Vbtv. nagy gonddal és részletességgel szabályoz egy sor szervezeti és fenntartói kérdést a záró, XII. és XIII. Fejezetben, de ennek, a jogkeresők körében egyre természetesebb (kötelező cégkapus e-per az új törvényszéki perrendben) felhasználási módnak egyetlen szót sem szentel. Márpedig a kor követelményeinek megfelelő, online kommunikáción alapuló beadványozási és nyilvántartási rendszer éppen az újraindulás állapotába helyezett intézménynél csak komoly, hosszú távú és költségintenzív informatikai fejlesztéssel képzelhető el. A Vbtv. egy lehetséges jövőbeli jobbító módosításánál ez az aspektus sem lesz elhanyagolható.

A Szabályzat 3. §-a ezenkívül több további részletkérdést is az előreláthatóság érdekében úgy tisztáz, hogy a hatálya alá tartozó ügyekben ne legyen az állami bírósági perrend hatálya alatt nem kizárható határidő-számítási bizonytalanság: így például az Mt. szabályaival összhangban szabályozza a munkanap–ünnepnap–munkaszüneti nap viszonyrendszert.

A múltban problémát jelentett a választottbírósági gyakorlatban az a szituáció, amikor a kereset beérkezése és a választottbírósági tanács megalakulása közötti időintervallumban még nem volt meghatározva az eljárás nyelve. A Szabályzat 4. §-a ezt a szituációt kezeli úgy, hogy különbséget tesz a Választottbíróság (azon belül elsősorban a Titkárság) kapcsolattartási nyelve és a később a tanács által véglegesen meghatározott eljárás nyelve között arra az esetre, ha a felek nem rendelkeztek az eljárás nyelvéről. A szervezet ilyenkor felhatalmazást kap arra, hogy átmenetileg a leggyakrabban használt nyelvek egyikén (magyarul, angolul vagy németül) kommunikáljon a felekkel, ennek azonban nincs semmilyen prejudiciális hatása a később meghatározandó eljárási nyelvre, hanem csak az ügymenet megakadásának elkerülését szolgálja.

Nemzetközi sztenderdekhez akarja közelíteni az ügyelintézési időket az 5. §, amikor az eljárás érdemi részére hat hónapos időtartamot határoz meg elérendő célként.

Már a megalkotás során az első tervezet megvitatásakor komoly vitát váltott ki a képviselet 6. §-ának szigorú szabálya, amely a listás választottbírónak nem engedi a Választottbíróság előtti jogi képviselet ellátását akkor sem, ha nincs vagy nem is volt jelölése. A Szabályzat és a jelen írás szerzőjének szakmai véleménye ellenére ez a szabály bekerült a 6. § (4) bekezdésébe. Meggyőződésem azonban, hogy az absztrakt kizárás nem a megfelelő módja a potenciális összeférhetetlenségi helyzetek kezelésének és ennek a szabálynak a Szabályzat első felülvizsgálatakor el kell tűnnie. Maga a törvény sem követel meg ilyen szigorú, egyfajta félreértelmezett minőség-túlbiztosítást, és erre egyébként is elégséges garancia az újonnan összeállított lista személyi összetétele. Maga a Vbtv. 61. § (8) bekezdése is csak az elnökség tagjait zárja el a választottbírói, szakértői és jogi képviselői tevékenységtől, ez utóbbi a törvény szerint a listás választottbíráknak megengedett lenne (és az is kell, hogy legyen a jövőben). Ennek kapcsán végül említést érdemel, hogy elhibázott, ezért módosítandó a Vbtv. említett szabályának első fordulata is: az elnökség tagjainak kizárása a választottbírói tevékenységből nemzetközi unikum, ami szükségtelenül elszakítja az elnökség tagjait a választottbíró mindennapi gyakorlatától és – nem utolsósorban – felelősségétől. Ezzel szemben a választottbírósági minőségbiztosítás célját az szolgálná a legjobban, ha az elnökség tagjai folyamatos választottbírói foglalkoztatottságukkal együtt járó szakmai kitettségben érzékelnék a folyamatosan felmerülő és az elnökség által kezelendő problémákat.

A Szabályzat 8–13. §-ai egységes és egy helyen, átlátható módon szabályozott költségjogot teremtenek, szakítva a korábbi eljárási szabályzat szórt, részben a mellékletekben, díjtáblázatban található szabályaival. Az új Díjtáblázat már csak a számszaki adatokat és százalékos arányokat tartalmazza, míg a fogalmi rendszert, az előlegezés és a viselés szabályait a Szabályzat említett szakaszai adják. A költségjogon végigvonuló egyik fő megfontolás, hogy előlegezés nélkül az eljárás ne tudjon előrehaladni, ezzel párhuzamosan azonban flexibilisebbé válik az előlegezés szabályrendszere és kifejezetten szabályozva van a nem előlegező fél helyett az eljárás előremenetelét kikényszerítő helyettes előlegezés intézménye.

II.3. Különös eljárási szabályok, különösen: az eljárás megindítása és a választottbírósági tanács

A Szabályzat törzsét képező II., „Eljárási szabályok” címet viselő fejezet négy alfejezetre bomlik, lekövetve a választottbírósági eljárás időbeli előrehaladását: Elsőként „Az eljárás megindítása” alfejezet részletesen szabályozza az első iratváltás (kereset és válaszirat) követelményeit, ezt követően „A választottbírósági tanács megalakítása” alfejezet kidolgozza a döntéshozó fórum konstituálásának szabályait, ideértve az eljárás későbbi szakában is felmerülő kapcsolódó kérdéseket, mint a választottbíró-kizárási eljárást, és a választottbíróság döntési kompetenciáját a saját hatásköréről. Az eljárást megindító első iratváltásról szóló 14–18. §-ok célja, hogy a felek jogvitájának észszerű tartalmi keretek közötti identifikálása és az individuális döntéshozó fórum felállítása minél effektívebben megtörténjen, valamint, hogy mihamarabb megvalósuljon az adott választottbírósági eljárás felek általi előfinanszírozása. Ebben a szellemben a Szabályzat – ellenpontozva az új Pp. kényszeresen felesleges és kontraproduktív keresetlevéli- és írásbeli ellenkérelmi formaszigorát, amely időközben az első gyakorlati tapasztalatok szerint a bírósághoz való fordulásnak és a joghoz jutásnak nem elhanyagolható akadályává növi ki magát – arra törekszik, hogy az eljárás a hagyományos perjogi szemlélet által megkövetelt, de nem túlbonyolított keresetlevéli tartalommal egyszerűen megindítható legyen. Az egyszer meghosszabbítható 30 napos határidőn belül előterjesztendő alperesi válasziratnak pedig – a választottbírósági eljárás lényegéből fakadóan – az egyetlen tényleges kötelező tartalmi eleme az alperesi választottbíró-jelölés. Az eljárás tárgyának 16. §-ban definiált értéke szintén a hagyományos polgári perjogi felfogáson és fogalomrendszeren alapul, ami az érvényesíthető igények fedése. Miután a magánjogi igények között a választottbírósági útra tartozhatók és az állami polgári perben érvényesítetők a kis- és a nagy halmaz viszonyában állnak egymással, a szabályozási párhuzamosság adja magát. A eljárás megindulását szabályozó normákat végigkíséri a költségelőlegezés minden lehetséges helyzetben történő biztosítása azzal, hogy a tipikusan az eljárás gyors tényleges lefolytatásában érdekelt felperes minden alperesi előlegezés-mulasztást saját helyettes-előlegezéssel orvosolhat, valamint – az ebben a körben változatlanul alkalmazandó 10. § (1) bekezdés alapján – akár az alperesi mulasztást anticipálhatja is és már a keresetindítással egyidejűleg előlegezheti a saját része mellett a Választottbírósági Díj alperesre eső felét is.

A Szabályzat e fejezetével kapcsolatban kérdésként merült föl, hogy a Vbtv. 32. §-ának kifejezett és a miniszteri indokolásban is ebben az értelemben külön hangsúlyozott egységes eljárás-indulási szabályával nem kerül-e ellentétbe a Szabályzat 14. § (2) bekezdése, midőn a törvénnyel ellentétben nem „a vita választottbíróság elé utalására irányuló nyilatkozat” alperes általi átvételének időpontjára telepíti a választottbírósági eljárás megindulásának az időpontját, hanem arra a napra, „amelyen a keresetlevél a Választottbírósághoz beérkezett.” A kérdés tágabb összefüggésbe helyezve válaszolható meg dogmatikai tisztasággal, ez a következő alfejezet (ld. II.4.) magyarázatánál végezhető el. A választ és a tágabb összefüggést most csak erre a részkérdésre előrevetítve az mondható el, hogy a Vbtv. maga enged eltérő szabályozást azzal, hogy saját eljárás-indulási időpontját a felek diszpozíciójától teszi függővé („Ha a felek eltérően nem állapodtak meg […]” a 32. § elején). A választottbírósági intézményi szabályzatok pedig, így a Szabályzat is, nem vitásan a felek megállapodásának részévé válnak, ezért az „ellentétes” szabályozás a törvényi szabályozással minden további nélkül összeegyeztethető. Az „ellentétes” szabályozást az ad hoc- és az institucionális választottbíráskodás immanens különbségei (és az azokat természetesen reflektáló nemzetközileg is egységes szabályozási gyakorlat) indokolják: Míg eseti választottbíráskodás esetén a felek választottbírósági tanácsot konstituáló cselekményei előtt nincsen hová beérkeznie egy keresetlevélnek, és ezzel a felperesi érdekvédelem megköveteli az időpont alperesi közlésre való telepítését, addig ugyanez az érdek és a józan ész is a keresetlevél-fogadásra előre berendezkedett intézményi választottbíróság esetén az intézményhez való beérkezés időpontját követeli meg eljárás-indulási időpontként. Itt, a rendszerimmanensen különböző ad hoc- és intézményi választottbíráskodás viszonylatában – a törvény indokolásával szemben – nincs mit „egységesíteni”. Tágabb összefüggésben a törvénytől való Szabályzati eltérések az alább (ld. II.4. pontban) kifejtendő dogmatikai alapokon nyugszanak, amelyeket a Szabályzat 31. és következő §-ai jelenítenek meg. Mielőtt ezekre rátérünk, a szabályozási sorrend lekövetése érdekében szólni kell azonban még röviden az eljáró választottbírósági tanács megalakításának fázisáról.

A Szabályzat 19–30. §-aiban az eljárási szakasz jelentőségének megfelelő részletességgel foglalkozik a döntéshozó fórum megalakításának módjával, valamint az abban bekövetkező későbbi lehetséges személyi változások, így a kizárás, valamint általában a választottbírói megbízatás megszűnésének kérdéseivel. A törvénnyel ellentétben a Szabályzat egységes fogalomhasználatot teremt ebben a szabályozási tárgyban is: jelölésen mindig a felek privátautonóm cselekvését érti, míg kijelölésen konzekvensen csak a Választottbíróság szubsztitúciós tevékenységét. Ez utóbbi, a Szabályzat 21. §-ában foglalt „helyettes jelölési”, tehát kijelölési jogkörét a Választottbíróság a Vbtv. 12. §-ában meghatározottaknál tágabb körben gyakorolhatja: A Szabályzat ezen az úton tudatosan visszahozza az olyan személyek (így például a 70. életévüket betöltött, komoly szakmai elismertséggel rendelkező és a felek bizalmát nyilvánvalóan továbbra is változatlanul élvező szakemberek) kijelölés útján való választottbíráskodásának lehetőségét, akik a törvény értelmében (már) nem szerepelhetnek a listán. Miután a törvény – feltehetőleg az eredeti, tényleges törvényhozói szándékkal ellentétesen – a saját 12. §-ának (3) bekezdését a felek által derogálhatóvá tette, a Szabályzat értelemszerűen élt ezzel a lehetőséggel – ami egyébként tartalmilag a világ összes vezető választottbíróságán magától értetődő. A felhasználói piaci érdek itt egyértelműen az, hogy a felek bizalmát szakmailag kiérdemlő személyek ne legyenek elzárva a választottbíráskodástól, főleg ne a szakmailag nem indokolható életkori érv alapján. A jelölés, kijelölés és kizárás intézményeit a Szabályzat egyébként a Modelltörvény és a Vbtv. által kijelölt, tradicionális úton szabályozza azzal, hogy még három tekintetben komolyabb újítást hoz: Az egyes külföldi választottbírósági intézményi szabályzatok példájára konkrét szabályozást alkot a több felperes, ill. több alperes általi választottbíró-jelölésre, hiszen ezekben az esetekben a gyakorlat alapján jelölési nehézségek illetőleg jelölési szabotázs-akciók is felmerülnek. Az irányadó 21. § (5) bekezdés először egyértelművé teszi, hogy mindkét oldal egységesen egy választottbírót jelöl. A gyakorlatban felmerülő azt a problémát, amikor több alperes nem tud (vagy csak úgy tesz, mintha nem tudna, de valójában nem akar) választottbírót jelölni, kétféle eljárási lehetőség rendelkezésre bocsátásával orvosolja a Szabályzat: A Választottbíróság dönthet úgy, hogy ekkor mind a közösen jelölni képtelen alperesek választottbíráját kijelöli, mind pedig ezzel egyidejűleg a már a jelölésen túl lévő felpereseknek új választottbírót jelöl ki, ez utóbbival hatálytalanná téve a korábbi felperesi közös jelölést. E megoldás vezérelve a felek minden tekintetben való egyenlő elbánásban való részesítése, az eljárási fegyveregyenlőség, tehát jelen esetben az, hogy ne induljon olyan eljárás, amelyben az egyik fél saját maga által jelölt választottbíróval „rendelkezik”, míg a másik oldal „csak” kijelölt választottbíróval. Dönthet azonban az eset körülményeit mérlegelve a Választottbíróság úgy is, hogy csak a jelölni képtelen (vagy nem akaró) alpereseknek jelöl ki választottbírót, az eredeti felperesi jelölés érintetlenül hagyásával. Végül megoldási irányt jelöl ki a Szabályzat a gyakorlatban szintén ismételten problémát jelentő csonka választottbírósági tanács (truncated arbitral tribunal) esetére: A 26. § – amellett, hogy egyéb előírásaiban szabályozza a kiesett választottbíró helyének betöltésére irányuló eljárást – az (1) bekezdés második mondatában kifejezetten felhatalmazza a berekesztés után megcsonkult tanácsot az eljárás folytatására és befejezésére a megüresedett választottbírói hely betöltése nélkül. Ez a szabály annak a – ritkán előforduló, de nem kizárható – veszélynek veszi elejét, hogy a határozathozatal előtt az egyik választottbíró lemondással szabotálhatja vagy legalábbis lényegesen elhúzhatja az egyébként érdemi döntésre érett eljárást.

A konstitúciós szabályokat a Kompetenz-Kompetenz határozat („hatáskör-hatáskör”) és az azzal logikai egységben megfogalmazott doctrine of separability (a klauzula érvényességi szempontból való külön kezelése) zárja a 30. §-ban. Ellentétben egyes kivételes külföldi megoldásokkal, a választottbíróság saját hatásköréről való döntési jogosultságának deklarálása sohasem jelent a választottbíróság oldalán megvalósuló véglegességet: A választottbírósági tanács saját hatásköréről akár külön előzetes végzésben, akár majd az ítéletben határoz, e döntése tartalmilag minden esetben állami bírósági kontrollnak van alávetve és az utolsó szó értelemszerűen mindig az állami bíróságoké, hiszen az előzetes hatásköri végzést nemperes eljárásban lehet felülvizsgáltatni, míg az ítéleti tartalommá vált hatásköri döntés tartalmilag az érvénytelenítési keresettel támadható [Vbtv. 7. § (3), 17. § (3) és 47. § (2) aa) és ac)]. 

II.4. A folyamatba tett eljárásban alkalmazandó eljárási és anyagi szabályok

A fentebb már felszínesen említetteknek megfelelően a Szabályzat a felek rendelkezési jogának legteljesebb érvényre juttatását és a jogbiztonságot jelentő előreláthatóságot akarja egyensúlyba hozni az alkalmazandó jog szabályozásának új kialakításával. Míg a 31. § az alkalmazandó eljárásjogot határozza meg, addig a 32. § a jogvita érdemi elbírálására irányadó anyagi jog meghatározására ad szabályt. Az eljárásjogi szabályrendszert meghatározó és tágabb dogmatikai összefüggésbe helyező 31. § a Szabályzatot a felek megállapodásának részeként értelmezi. A felek ugyanis a választottbírósági szerződésükkel (és egyidejűleg a Választottbírósággal is létrehozott, a jogvita elintézésének adminisztrálására irányuló, megbízási jellegű szerződéses jogviszonyukkal), amelyben a Szabályzatot rendelkezésre tartó intézmény keretei közötti jogvitamegoldást kötik ki, egyben értelemszerűen arra irányuló akaratnyilatkozatot is tesznek, hogy az eljárásuk a Szabályzat szerint valósuljon meg. A Szabályzat tehát csak a mindenkori felek rá hivatkozó szerződéses kikötése pillanatában „kel életre”, addig az intézmény szempontjából atipikus általános szerződési feltétel-összességnek tekinthető. Atipikus, hiszen a felek – ha közöttük ebben konszenzus van – a 31. § korlátai között megváltoztathatják. A Szabályzat tartalma tehát kikötés esetén a felek választottbírósági szerződési megállapodásának részévé válik, ezért legitim a 31. § azon rendelkezése, amely mind a feleknek, mind az eljáró tanácsnak (a felek megállapodása hiányában) – a törvényi kógencia korlátai között – engedi az eltérést, ill. a tartalmi kiegészítést. Egyébként az UNCITRAL Modelltörvénnyel összhangban maga a Vbtv. is alátámasztja a Szabályzat féli szerződés tartalomkénti kvalifikálását: A Vbtv. 3. § (2) bekezdésének b) pontja szerint ahol a törvény „arra a tényre utal, hogy a felek megállapodtak vagy megállapodhatnak, vagy e törvény bármilyen módon a felek megállapodására utal, az ilyen megállapodás magában foglalja az e megállapodásban hivatkozott választottbíráskodási szabályzatot is”. Ez a szabály legitimálja végső soron a Szabályzat összes olyan rendelkezését, amely ellentétes a törvény – nem kógens – rendelkezéseivel. Természetszerűleg ugyanebből következik az is, hogy a felek a Szabályzatnak való alávetés útján nemcsak a törvénnyel a fentiek szerint ellentétes eljárási szabályokat határozhatnak meg, hanem szabadságukban áll egyes törvényi eljárási szabályok elhagyása, vagy egyes létező szabályok átalakítása vagy kiegészítése is – mindig a kógencia által korlátozva. Ugyanez magától értetődő magára a Szabályzatra is: A 31. § (2) bekezdése utolsó mondatában kifejezetten is felhatalmazza az eljáró választottbírósági tanácsot arra, hogy az eljárási rendet kiegészítse, „gazdagítsa” belföldi és nemzetközi választottbírósági gyakorlatban kialakult elvekkel, gyakorlattal és ajánlásokkal. Ez utóbbira tipikus példa lehet az International Bar Association (IBA) által az utóbbi másfél évtizedben kifejezetten a választottbíráskodás céljára megfogalmazott eljárásrendi ajánlások adaptálása, mint például a bizonyítási eljárásra vonatkozó IBA Rules on the Taking of Evidence in Inter­national Commercial Arbitration alkalmazása a felek egyedi eljárásában. Minden ilyen speciális, kiegészítő szabályozó alkalmazásának egyetlen feltétele az, hogy az a felek konszenzusán alapuljon. Ezt hivatott ismételten biztosítani a Szabályzat 36. § (2) bekezdése, amely az eljárási rend véglegesítését a felek és a tanács előkészítő egyeztetésének kötelező tárgyává teszi. Megjegyzendő, hogy erre további garancia maga az IBA szabályozó is, amely saját magát csak arra az esetre nyilvánítja alkalmazhatónak, ha az alkalmazásban a felek megállapodtak. Ilyen esetben az IBA (vagy bármely más) szabályozót, gyakorlatot stb. a Szabályzat részének kell tekinteni.

Az alkalmazandó eljárási szabályokat követően, második lépésben a Szabályzat 32. §-a rendezi az alkalmazandó anyagi jog kérdését. Miután ebben a körben a Vbtv. csak részben enged eltérést, de csak ott, ahol viszont az szakmailag nem indokolt (közvetlen, kollíziós normák nélküli utalás), a Szabályzat tartja magát a törvényi tartalomhoz. Így – több nemzetközi példától eltérően – a felek általi jogválasztás hiányában az alkalmazandó anyagi jogot a választottbírósági tanács az általa alkalmazandónak tartott nemzetközi magánjogi szabályok alapján határozza meg. Egyéb, a tanácsnak nagyobb diszkréciót adó szabály (pl. „az általa alkalmazandónak tartott anyagi jog”) nagyobb jogbizonytalansági rizikót hordozna magában. A probléma ritkán jelentkezik, mert a választottbíróságok elé kerülő, tipikusan szerződési jogviszonyokból eredő jogviták esetére a felek többnyire a szerződésükben, azon belül is tipikusan a választottbírósági kikötéssel szoros szabályozási egységben, jogválasztással élnek.

II.5. Központi jelentőségű újdonságok: előkészítő egyeztetés és bizonyítás

Említést nyert már a korábbiakban, hogy a Szabályzat tudatosan törekszik az igényérvényesítés megkönnyítésére azzal, hogy az eljárás megindítását nem nehezíti el az új Pp.-ben sajnálatos módon hangsúlyossá vált formakényszerekkel. Ugyanez igaz a már megindított eljárás további lefolyásának szabályozására is, ahol – itt is ellenpontozva a Pp.-t – a Szabályzat célja a felek jogvitájának minél teljesebb „beengedése” az eljárásba, nem pedig a minden áron gyors, „koncentrált” ügyelintézés akár egyes tény- és jogállítások eljárásból való kizárása árán. Ebben a szellemben a Szabályzat nem állít felesleges és az effektív és végleges jogvitarendezés igényével ellentétes akadályokat a kereset- és a védekezés módosítása, valamint a viszontkereset és a beszámítási kifogás előterjeszthetősége útjába, hanem mindezeket a tradicionális perjogi felfogással összhangban alapvetően a berekesztésig megengedi. A választottbírósági gyakorlat tapasztalatai szerint ezek eddig sem képezték a gyors választottbírósági ítélethozatalt. Ezzel szemben pedig nem vállalható a preklúziós és eventualitás-gyökerű szabályok által hordozott azon veszély, hogy tény- és jogállítások kizárásával az ítélet nem vezet végleges jogvita-megoldáshoz, hanem a „kívül rekedt” állítások és igények tekintetében ismételt, új eljárások válnak szükségessé. Ebben a szellemben íródtak a Szabályzat 34–35. §-ai. A beszámítási kifogás egyetlen értelemszerű korlátja a választottbírósági szerződés hatályának kiterjedése a beszámítandó követelésre, amely azonban természetesen megvalósulhat még az eljárás során is, akár konkludens módon (felperesi érdemi védekezéssel).

A további eljárási részletszabályok, így különösen a határozathozatal és a határozati joghatások nagyobb horderejű, és ezért külön kiemelésre is érdemes újítást nem tartalmaznak, már az utóbbi körben teljesen érvényesülő törvényi kógencia okán sem. Ebben a körben a Szabályzat ennek megfelelően egyes fogalmi tisztázásokra szorítkozva tükrözi a törvényi szabályozást, illetve tesz ahhoz egyes gyakorlati szempontból lényeges kiegészítést, így például fogalmilag és jogforrásilag helyre teszi az ítéleti joghatásokat (nem csak a végrehajtás kontextusában hagyva azokat), és bevezeti az eljárások egyesítésének lehetőségét, valamint az egyre több – többnyire nemzetközi – ügyben jelentkező szó szerinti jegyzőkönyvezés igényének megfelelő részletszabályt.

A leglátványosabb tartalmi újdonságokat az eljárási szabályok között a Szabályzat az előkészítő egyeztetés intézményét bevezető 36. §-ában, valamint a bizonyítást szabályozó 40. §-ában hordozza. Az előkészítő egyeztetés elnevezésű új eljárási jogintézmény bevezetése az eljárás személyi, tárgyi és jogi kereteinek mihamarabbi tisztázását szolgálja és lényegében az ICC terms of reference intézményének egyszerűsített és az intézménytől (ott: ICC Court of Arbitration) függetlenített tartalmi megvalósítása. Az előkészítő egyeztetést a tanács megalakulásától számított 30 napon belül kell megtartani és ott tisztázni kell a jogvita fentebb említett kereteit, de különösen is az eljárási szabályokat, azok esetleges 31. § szerinti specifikumait rögzíteni kell az előreláthatóság érdekében. Már itt rögzíteni kell, hogy mely kérdésekben milyen bizonyítás lefolytatása válhat majd szükségszerűvé és a két személyes bizonyítási mód: a tanú- és a szakértői bizonyítás előrelátható szükségességéről és azok módjáról, részleteiről (vö. a 40. § ide vonatkozó részletszabályait is) meg kell állapodnia a tanácsnak a felekkel. Az előkészítő egyeztetés ideális célja, hogy azon világossá váljon a felek és a tanács részére, hogy mely kérdésekben milyen bizonyításra, ill. egyéb eljárási cselekményekre lesz szükség és hogy ezek milyen időkeretben és időrendben teljesíthetőek. Ez azt jelenti, hogy az előkészítő egyeztetés – és az annak eredményét rögzítő eljárásvezető végzés – a választottbírósági eljárás tartalmi és időrendbeli „útitervét” dolgozza ki. A Szabályzat mindazonáltal eme új intézmény esetén külön is hangsúlyozza, hogy annak alkalmazása nem kötelező, illetőleg alkalmazása esetére is több eljárási alvariánst tesz lehetővé. Egyrészt a tanács egyszerűbb megítélésű ügyben teljesen eltekinthet az alkalmazásától, másrészt alkalmazása esetén sem kényszerül az előkészítő egyeztetés és az érdemi tárgyalás szétszakítására, hiszen az azonnal átfolyatható az érdemi tárgyalásba. A – nem utolsósorban nemzetközi – választottbírósági tapasztalat azt mutatja, hogy a felek és az eljáró tanácsok az effektív eljárás céljára profitálnak egy kézzelfogható, előre rögzített tartalmi és időrendbeli eljárási sorvezető eljárás kezdetén történt rögzítéséből. Ennek megfelelően teszi követelménnyé a Szabályzat az előkészítő egyeztetésen megállapodottak legkésőbb 3 napon belüli rögzítését egy eljárásvezető végzésben, amely aztán ideális esetben végigkíséri az eljárás személyeit az eljárás teljes tartama alatt. Tudatos ellenpontja ez nem utolsósorban a perjogi kodifikációban végül tartalmatlanná tett perfelvételt lezáró végzésnek, amelyet az új Pp. végső soron csak a szerteágazó eljárási cselekmény-korlátozások, ill. kizárások kiváltójává, nem pedig a további eljárás kézzel fogható és bizonyosságot teremtő tartalmi iránymutatójává tett.

A másik komoly újítás-csomagot a 40. § tartalmazza a választottbírósági eljárásbeli bizonyítás modern alapelveinek és egyes központi jelentőségű bizonyítási részletszabályoknak a rögzítésével. Alapelvi szinten az egyébként a választottbírósági eljárást is átható rendelkezési- és peranyagszolgáltatási elvet részben relativálva egy úgynevezett legyengített inkvizíciós elvet („eingeschränkter Untersuchungsgrundsatz”) emel a Szabályzat bizonyítási alapelvvé: a választottbírósági tanácsnak lehetősége van féli indítvány hiányában is bármilyen bizonyítást elrendelni, indítvány esetén pedig ahhoz nincs kötve. Az első fordulat, tehát a hivatalból elrendelhető bizonyítás megengedése a választottbíró fokozott döntés-felelősségét juttatja kifejezésre és ebből meríti legitimációját. Az állami bírósági szervezetrendszerben ténybíróságként működő elsőfokú bírósággal ellentétben a választottbíróság azonnal jogerős ítéletet hoz, az eljárás tipikusan egyfokú, ezért nincs rendszer-immanens jogorvoslati szintű korrekciós lehetőség. Ez a tény a választottbírótól fokozott felelősségtudatot követel meg az ítélet ténybeli megalapozása terén. Ez a fokozott felelősség(tudat) – amely nem utolsósorban a felekkel fennálló szerződéses kötelemből fakad – akkor reális elvárás a választottbíróval szemben, ha az ítéleti tényállás felderítésében nincs korlátozva az ugyanezen felelősséget rajta számon kérő felek indítványai, illetőleg azok esetleges hiánya által. Végül a szabály külön is rendelkezik egyes központi jelentőségű bizonyítási eszközök, azaz a tanú és a szakértő útján történő bizonyításról. Ennek megfelelően rendezi a gyakorlatban visszatérően problémaként jelentkező írásbeli- és szóbeli tanúvallomás viszonyát azzal, hogy nem engedi meg a bizonytalanságot: amennyiben írásbeli tanúvallomást kívánnak alkalmazni az eljárásban, akkor ennek részletes eljárási feltételeit rögzíteni kell, akár szóbeli meghallgatást előkészíteni, akár azt esetleg helyettesíteni hivatott írásbeli vallomásról van szó. Hasonlóan részletes megállapodást és ennek az eljárásvezető végzésben való rögzítését kívánja meg a Szabályzat a szakértői bizonyítás modalitásaival kapcsolatban, az díj-előlegezéstől a meghallgatás módjáig. Külön hangsúlyozza a Szabályzat a választottbíróság által kirendelt és a felek által megbízott magánszakértők egyidejű igénybevételének és ütköztetésének lehetőségét, ellenpontozva ezzel nem utolsó sorban az új Pp. szakértői bizonyítást komolyan elnehezítő, illetőleg azt az aggályossági tényállásokon keresztül lényegében haszontalanná tevő új rendszerét. A Szabályzat elvi kiindulópontja ezzel az, hogy a valós tényállás felderítésének nem lehet akadálya az egymással versengő szakértői vélemények dialektikája, épp ellenkezőleg. Ezért a Szabályzat deklaráltan a bizonyítási eszközök nagyvonalú beengedését célozza, nem pedig azok eljárásból való kizárását, mert – és ez a végső indoka a szabályozásnak – nem a szakértői bíráskodásból indul ki, hanem nagyfokú bizalommal van a választottbíró fentebb említett fokozott felelősségtudata és annak megfelelő prudens bizonyíték-mérlegelési képessége iránt.

II.6. Jogorvoslatok

A Szabályzat tudatosan nem foglalkozik részletesen a törvény által bevezetett összes jogorvoslattal. Ehelyett lényegében a hagyományosan a választottbíróság hatáskörében intézhető jogorvoslati eszközök (kijavítás, kiegészítés és értelmezés) szabályozására szorítkozik, valamint a választottbírósági tanács mandátumának jogorvoslatok esetén megvalósuló kivételes feléledését, végül az érvénytelenítési keresetet indító fél azon kötelezettségét rendezi csupán, hogy a keresetindításról a Választottbíróságot értesítenie kell a keresetlevél megküldésével. Sem az érvénytelenítési perrel, sem pedig a jogalkotó által a választottbírósági szakma megrökönyödését kiváltó módon bevezetett eljárásújítással kapcsolatban nem tartalmaz részletekbe menő szabályokat a Szabályzat. Ennek oka az érvénytelenítési per esetében nem szorul hosszas magyarázatra: az érvénytelenítési per egy különleges polgári per, amely hagyományosan az egyetlen közvetlen jogorvoslat a választottbírósági ítélettel szemben. Az állami bíróságokra telepített eme jogorvoslat biztosítja az állami kontrollt és ideális esetben az államilag is szankcionált minőségbiztosítást a választottbíráskodás irányában. Az ennek megfelelően fogalmilag kizárólag állami bírósági hatáskörbe tartozható érvénytelenítési per nem szabályozási tárgya egy eljárási szabályzatnak, hanem mindig a pert szabályozó speciális polgári perrendi fejezetnek, vagy – mint a magyar Vbtv. esetében – az elkülönült választottbírósági eljárási törvénynek. A Vbtv. jelenlegi szabályozási tartalma csupán egy szempontból teremthetett volna szabályozási szükségszerűséget a Szabályzat oldalán, mégpedig az érvénytelenítési perben a Vbtv. 47. § (4) bekezdésével újonnan bevezetett tárgyalás felfüggesztési ok összefüggésében. Ha az érvénytelenítési per bírósága felfüggeszti a tárgyalást az említett szakasz alapján és ezzel „az érvénytelenítési ok kiküszöbölésére” lehetőséget biztosít a választottbíróságnak, akkor sincs azonban külön Szabályzati szabályozási szükségszerűség, mert ezt a korrekciós lehetőséget maga a Vbtv. korlátozza „a 46. § korlátain belül”-re, azaz a kijavítás, kiegészítés és értelmezés, a Szabályzat által is már szabályozott esetköreire. Nem tekinthette a Szabályzat a saját szabályozási feladatának a Vbtv. 47. § (4) bekezdésének tényleges tartalommal való megtöltését sem, hiszen az a Vbtv. kógens rendelkezéseinek sorába tartozik. Hasonlóan az újraalkotott Vbtv. egy sor másik rendelkezéséhez, ez a szabály ugyanis tartalom nélküli: Nincs olyan érvénytelenítési ok, amelyet kijavítással, kiegészítéssel vagy értelmezéssel orvosolni lehetne. [Ilyen korlátozó szabályozást értelemszerűen a modellt álló UNCITRAL Modelltörvény 34. cikk (4) bekezdése sem tartalmaz.]

A választottbírósági eljárásjog dogmatikájától és végső értelmétől egyértelmű eltávolodást reprezentáló eljárásújítás (Vbtv. IX. Fejezet, 48–52. §-ok), mint újonnan bevezetett jogorvoslat intézményével kapcsolatban a Szabályzat hallgatása szintén szimbolikus jelentőségű, bár nem annyira magától értetődő, mint a fentebb bemutatott érvénytelenítési kereset összefüggésében. A jogalkotó az eljárásújítással egy új, magára a választottbíróságra telepített jogorvoslati lehetőséget vezetett be, amely azonban idegen testként jelentkezik a választottbíráskodás gyors véglegességre és ezáltal jogbiztonságra építő kiegyensúlyozott hagyományos szabályozási rendszerében: Az eljárásújítás olyan negatív értelemben vett unikális helyzetbe hozza a magyar választottbírósági eljárásjogot nemzetközi összehasonlításban, ami már rövid távon is oda vezethet, hogy a felhasználói kör alarmírozódik és a jelenleginél is jobban marginalizálódik majd Magyarország, mint választottbírósági fórum. A választottbírósági eljárás nem bírja el az érdemi döntés véglegességének egy éves bizonytalanságban tartását, éppen ennek ellenkezője miatt választják azt a felek. Maga az UNCITRAL Modelltörvény is teljesen egyértelmű abban, hogy az egyetlen jogorvoslási eszköz az érvénytelenítés. A hozzá fűzött kommentár külön ki is emeli, hogy a felek ezenkívül másodfokban megállapodhatnak (ami csak árutőzsdei ügyleteknél van itt-ott), de az egyetlen „recourse” (jogorvoslat) a „setting aside” (érvénytelenítés). Ha ettől eltérően egy nemzeti szabályozó, mint a Vbtv. további jogorvoslatot iktat be, akkor az kegyelemdöfést jelenthet a választottbíráskodás jogintézményének, hiszen a felhasználói körben gyorsan rögzül az a felismerés, hogy elrelativálódik a választottbírósági eljárás mellett szóló érvek egyik legjelentősebbike: a gyors, egyetlen fokú eljárásban elérhető véglegesség.

A Szabályzat természetesen nem képes változtatni a helytelennek és kontraproduktívnak tartott törvényi szabályozáson, sőt arra, amíg az hatályban van, tekintettel kell lennie. Ez a felismerés azonban nem vezethetett oda, hogy a Szabályzat feladja a választottbírósági szakma képviselőinek túlnyomó többsége által is osztott azon reményt, hogy az eljárásújítás a magyar választottbírósági eljárásjognak csupán egy átmeneti, és azon belül is rövid életű jogintézményeként kerül majd a jogtörténetírók tollára. 

A fenti megfontolások okán a Szabályzat abból indul ki, hogy a felek tipikusan nem kívánják majd azt, hogy az eljárásújítás lehetősége részét képezze az eljárásuknak. E kiindulópontot hivatott kiemelt helyen kommunikálni a Szabályzattal együtt publikált új Mintaklauzula, amely az eljárásújítás vonatkozásában semmi mást nem tesz, mint egyszerűen él a törvény 49. §-ában megjelenő diszpozitivitás adta lehetőséggel és azt javasolja a feleknek, hogy zárják ki az eljárásújítás lehetőségét a saját választottbírósági eljárásukból. Mindazonáltal a Szabályzat a fent említetteknek is megfelelően számol azzal a lehetőséggel, hogy esetleg lehetnek olyan felek, akik nem iktatják ki az eljárásújítás lehetőségét, erre az esetre adott a Szabályzatban a tanács mandátumának újraéledése, valamint a rend kedvéért a Díjtáblázat is külön rendelkezik az eljárásújítás díjáról. Mindent egybevéve azonban a Szabályzat ténylegesen szándékolt üzenete ebben a körben egyértelmű: az eljárásújítás jogintézményének fenntartása egyértelműen ellentétes a magyarországi választottbíráskodás fejlesztéséhez és ezzel a versenyképesség növeléséhez fűződő érdekkel, egyben az ezekkel deklaráltan korrespondáló jogalkotói szándékkal, mert szükségtelenül hosszú időre elbizonytalanítja az érdemi döntés véglegességébe vetett hitet és ezzel a választottbíráskodást éltető egyik fő féli motivációt.

III. Forma

A Szabályzat egy sor fogalmi egységesítést hajt végre, e körben elég utalni a fentebb a fogalommeghatározások kapcsán elmondottakra. Két aspektust érdemes a Szabályzatot záró, már nem szorosan az eljárási normatartalmat érintő szabályok kapcsán kiemelni: a következő hónapokban még továbbható időbeli hatály, valamint a szervezet egyes aktuális kérdéseit.

III.1. Hatály

A Vbtv. közismerten kivételesen rövid felkészülési időt engedett a saját hatálybalépése és az arra tekintettel megalkotandó Szabályzat között. A nem mindennapi időprésnek állít emléket a Szabályzat 51. §-a: Miután kimondja, hogy a publikálását (2018. január 31.) követő napon, azaz 2018. február 1-jén lép hatályba és a hatálybalépés napján vagy azt követően indult ügyekben kell alkalmazni (indulás alatt a 14. § (2) szerint a keresetlevél Választottbírósághoz való beérkezésének napját kell érteni), a (3) bekezdésnek arra a szituációra kellett megfelelő és a választottbíráskodás szerződési jellegével összhangban álló megoldást találnia, hogy volt egy olyan hónap (2018. január), amikor már új Vbtv. volt, de még nem került elfogadásra az annak tartalmilag megfelelni képes szabályzat. 2018 januárjában csak a régi Vbtv.-vel konform régi szabályzatok voltak forgalomban, ráadásul részben a december 31-ével megszüntetett választottbírósági intézményekhez kapcsolódóan. Ebben az egy hónapos időszakban jogtörténeti mércével mérve is delikát helyzet állt elő: Vagy nem létezett már az az intézmény, amelynek a friss törvénnyel nem konform szabályzata alapján folyamatban voltak egyes ügyek, vagy indulhatott olyan ügy januárban, amelyben az induláskor nem volt ismert a már hatályba lépett törvénynek megfelelő új Szabályzat. A Szabályzat 51. § (3) bekezdése január 31-én erre a szituációra azt a megoldási módot adta, ami lehetőséget teremtett a törvény által nem rendezett helyzet felek jó belátásával történő rendezésére: a felek noválhatták a korábbi alávetésüket és ezzel helyreállíthatták a szabályzatuk és a törvény közötti összhangot. Aki ezt nem tette meg, annak az eljárása kivételesen az időközben megszűnt intézmény(ek) szabályzatainak fennmaradó alkalmazásával folyik le.

III.2. Szervezet: A Kamara, a Választottbíróság, az Elnökség

Az említett intézményi változásokra a Szabályzatnak a hatály-rendelkezés szintjén kellett reflektálnia. Szervezeti jellegű és a Szabályzat megalkotásakor még nem végleges, belső munkamegosztási kérdéseket a Szabályzat azzal hidal át, hogy mindenhol egységesen „Választottbíróság” megnevezéssel utal az intézményre. E megjelölés mögött tényleges eljárási cselekményt végző entitásként mindig vagy a Titkárság, vagy az Elnökség, vagy az Elnök áll. A belső munkamegosztást azonban nem a Szabályzatnak kell elvégeznie, az a Kamara illetőleg a Választottbíróság belső, ügyrendi-ügyviteli szabályozási tárgyköre.

Az intézmény, a felek és a választottbíró közötti kommunikáció első lényeges pontján újraalkotásra került a választottbírói jelölést, illetőleg kijelölést elfogadó nyilatkozat is. A nyilatkozat a Szabályzat mellékletét képezi és több vonatkozásban követi az ICC vonatkozó formanyomtatványát, ami tartalmilag annyi lényeges újítást jelent, hogy a választottbíró felelős vállalását már itt megköveteli a Szabályzat azzal, hogy már itt feltáró nyilatkozatot kell tenni, de nyilatkozni kell az ügy elbírálására való tényleges képesség egyes aspektusairól is.

Az eljárási szabályokhoz hasonlóan az új törvény Állandó Választottbíróságról szóló szervezeti része (Vbtv. XII. és részben XIII. Fejezete) is egy sor problémát vet föl. Ezek a szabályok nem vitásan teljességgel kívül esnek a felek szerződésével befolyásolható eljárási normákon, ezért a Szabályzat a velük kapcsolatban felmerülő problémák megoldására nem vállalkozhatott, és ennek megfelelően a vonatkozó jobbító javaslatok megtétele is egy másik, következő előadás, illetőleg tanulmány feladata lesz.

IV. Az új Szabályzat

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő

Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzata 2018

 

Hatályos: 2018. február 1-jétől

Mintaklauzula

A Választottbíróság által a jogvitájukat állami bíróság helyett választottbíróság elé utaló felek számára alkalmazni javasolt mintaklauzula szövege:

„Bármely vita elbírálására, amely a jelen szerződésből vagy azzal összefüggésben, így különösen annak megszegésével, megszűnésével, érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatban keletkezik, a felek az állami bírósági utat kizárják és alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság (Kereskedelmi Választottbíróság Budapest) kizárólagos és végleges döntésének azzal, hogy a Választottbíróság a saját (Gyorsított Eljárásra vonatkozó Alszabályzat rendelkezéseivel kiegészített) Eljárási Szabályzata szerint jár el, az eljáró választottbíró(k) száma…(három/egy) és az eljárás során a … (pl. magyar/német/angol) nyelvet kell alkalmazni. A felek kizárják a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény IX. Fejezetében szabályozott eljárásújítás lehetőségét. A jogvita eldöntésére alkalmazandó anyagi jog a … jog, ide nem értve annak nemzetközi magánjogi szabályait.”

 

I. Általános szabályok

[Fogalommeghatározások]

A Szabályzat és Mellékletei alkalmazásában

„választottbírósági szerződés”: a felek külön szerződésbe foglalt vagy egy szerződés részeként (választottbírósági kikötésként) megfogalmazott vagy választottbíróság előtti keresetindításban és arra hatásköri kifogást nem tartalmazó védekezés előterjesztésében megnyilvánuló egybehangzó akaratnyilatkozata, amellyel valamely felmerült vagy a jövőben felmerülő jogvitájuk végleges elbírálása céljából az állami bíróság eljárását kizárják, és egyidejűleg alávetik magukat az általuk választott bíró vagy bírák eljárásának és döntésének;

„jogvita”: a gazdálkodó vagy magánszemély felek szerződéses vagy szerződésen kívüli vitás ügye, amelyre a felek választottbírósági szerződésükben a Szabályzat alkalmazását kötötték ki;

„Választottbíróság”: A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság (Kereskedelmi Választottbíróság), amely a szervein (Elnökség, Titkárság) keresztül adminisztratív segítséget nyújt a feleknek és az eljáró választottbírósági tanácsnak a választottbírósági eljárás gyors és hatékony lefolytatásához;

„választottbírósági tanács”: a felek jogvitájának eldöntése céljából eljáró egyesbíró vagy több, páratlan számú választottbíróból álló ítélkező testület; 

„bíróság”: a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami bíróság;

„Szabályzat”: A Választottbíróság jelen eljárási szabályzata;

„Díjtáblázat”: A választottbírósági eljárási költségek meghatározásánál irányadó és a Szabályzat mellékletét képező táblázat;

„Regisztrációs Díj”: az eljárás megindításának feltételeként a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg befizetendő és vissza nem téríthető pénzösszeg;

„Választottbírósági Díj”: A választottbírósági eljárás lefolytatásával összefüggő költségeknek, így különösen a Választottbíróság és szervei által végzett munka és teljesített szolgáltatások díjának, illetve költségének (adminisztrációs díj), és a választottbírák tiszteletdíjának a fedezésére szolgáló, a választottbírósági eljárással járó közterheket is magában foglaló térítés, amelynek előlegként történő befizetése az eljárás lefolytatásának feltétele;

„Választottbírósági Költségek”: Az eljárás során a Választottbíróságnál, illetve a választottbírósági tanácsnál felmerülő egyéb költségek, különösen az Eljárási Szabályzat 4. §-ában szabályozott esetben a nem magyar, német vagy angol nyelven folytatott eljárással összefüggésben felmerülő többletköltségek, az egyéb fordításokkal kapcsolatos költségek, a tolmácsok, a szakértők és tanúk díjazása, a szakértő eljárásával kapcsolatban felmerülő egyéb költségek, a választottbírák határon átnyúló kiküldetési, utazási és tartózkodási költségei;

„Felek Költségei”: Azok a költségek, amelyek a feleknél a választottbírósági eljárás során megjelenésük, jogaik és érdekeik védelme és ügyük előadása kapcsán merülnek fel, különösen a felek választottbírósági eljárásbeli képviseletét ellátó ügyvédek vagy egyéb személyek díjai és költségei;

1. § [A Szabályzat hatálya]

(1) Ezt a Szabályzatot akkor kell alkalmazni, ha a felek a jogvitájuk elintézésére a Választottbíróság eljárását vagy a Szabályzat alkalmazását kötötték ki.
(2) Ha a felek másként nem rendelkeztek, az eljárásban a Szabályzat választottbírósági eljárás megindításának napján hatályos szövegét kell alkalmazni.

2. § [A választottbíráskodás helye, a Választottbíróság székhelye és az egyes eljárási cselekmények helye]
(1) A Választottbíróság eljárásának kikötése esetén a választottbíráskodás helye Magyarország.
(2) A Választottbíróság székhelye Budapest.
(3) Az (1)–(2) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem képezik akadályát annak, hogy a választottbírósági tanács tárgyalás tartása, bizonyítás felvétele vagy más eljárási cselekmény foganatosítása céljából esetenként – akár belföldön, akár külföldön – a választottbíráskodás helyén kívül, illetve a Választottbíróság székhelyén kívül járjon el.

3. § [Beadványok, kézbesítés, határidők]

(1) A választottbírósági tanács megalakulásáig a feleknek a beadványaikat a Választottbírósághoz kell benyújtaniuk annyi példányban, hogy a többi félnek, minden választottbírónak és a Választottbíróságnak is jusson egy-egy példány. Ha a Választottbírósághoz az előírt példányszámú beadvány beérkezik, akkor a beadvány korábbi, elektronikus úton (e-mailben) történt beérkezésének időpontját kell a beadás időpontjának tekinteni.
(2) A választottbírósági tanács megalakulásáig a beadványokat a Választottbíróság kézbesíti a feleknek.
(3) A választottbírósági tanács megalakulása után a felek kötelesek a beadványaik egy-egy példányát a Választottbíróságnak, valamennyi választottbírónak, valamint egyidejűleg a többi félnek is közvetlenül megküldeni.
(4) A választottbírósági tanács megalakulása után a választottbírósági tanács határozatait és egyéb közleményeit – az ítélet és az eljárást megszüntető végzés kivételével – a választottbírósági tanács döntése szerint a választottbírósági tanács vagy a Választottbíróság kézbesíti a címzettek részére. Ha a kézbesítést a választottbírósági tanács végzi, az irat egy példányát köteles megküldeni a Választottbíróság részére. Ha a kézbesítést a Választottbíróság végzi, az irat egy-egy példányát köteles megküldeni a választottbírósági tanács tagjai részére.
(5) Ha a Szabályzat valamely irat kézbesítését, megküldését vagy benyújtását írja elő, a kézbesítésnek, megküldésnek, illetve benyújtásnak – a joghatással nem rendelkező, adminisztratív jellegű közlemények (pl. adat- és időpont egyeztetések, egyszerű tájékoztatások) kivételével – tértivevényes ajánlott levélben, futárszolgálat útján vagy más, az irat átvételét bizonyító módon kell történnie, és az iratot egyidejűleg elektronikus úton (e-mailben) is meg kell küldeni valamennyi címzett részére, amennyiben a címzett elektronikus elérhetősége ismert. A választottbírósági tanács a felek egyetértésével a kézbesítésnek, a megküldésnek, illetve a benyújtásnak más módját is meghatározhatja.
(6) Az iratot átvettnek kell tekinteni, ha azt a címzettnek személyesen átadták, vagy ha azt a címzett üzletvitelének helyén, lakóhelyén, szokásos tartózkodási helyén vagy postai címén kézbesítették. Ha az írásbeli közlés átvétele észszerű utánjárás ellenére sem állapítható meg, azt a felek eltérő megállapodásának hiányában akkor is átvettnek kell tekinteni, ha ajánlott levélben vagy bármilyen, a kézbesítés megkísérlését bizonyító módon a címzett utolsó ismert üzletviteli helyére, lakóhelyére, szokásos tartózkodási helyére vagy postai címére elküldték. Az írásbeli közlést belföldi címzett esetében az elküldéstől számított nyolcadik napon, külföldi címzett esetében a tizenötödik napon kell átvettnek tekinteni.
(7) Ha a fél képviselő útján jár el, a beadványokat és egyéb iratokat a fél helyett a képviselőnek kell kézbesíteni, illetve megküldeni.
(8) A Szabályzatban vagy az alapján tűzött határidő első napja a kezdőnapot követő nap. Kezdőnap az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó körülmény bekövetkezik. A munkaszüneti napok, a szombat és a vasárnap a határidőkbe beleszámítanak, ha azonban a kezdőnapot követő nap munkaszüneti napra, vagy jogszabály által nem munkanapnak nyilvánított szombatra vagy vasárnapra esik, a határidő első napja a kezdőnapot követő első munkanap.
(9) A hónapokban meghatározott határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva a határidő első napjának megfelel, ha pedig ilyen nap a lejárat hónapjában nincs, a következő hónap első napján.
(10) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra, vagy jogszabály által nem munkanapnak nyilvánított szombatra vagy vasárnapra esik, a határidő az azt követő első munkanapon jár le. A beadvány benyújtására tűzött határidőt akkor is megtartottnak kell tekinteni, ha a beadványt a határidő utolsó napján tértivevényes ajánlott levélben postára adták vagy a választottbírósági tanács által az (5) bekezdés szerint meghatározott más módon, bizonyíthatóan elküldték.
(11) Ha a határidőt egy irat kézbesítésétől vagy kézhezvételétől kell számítani, munkaszüneti napnak csak az a nap tekintendő, amely a kézbesítés vagy kézhezvétel helyén munkaszüneti napnak minősül és a (8), valamint a (10) bekezdés rendelkezéseit is a kézbesítés vagy kézhezvétel helyén irányadó szabályok alapján kell megfelelően alkalmazni. Egyéb esetben a határidő számítása szempontjából kizárólag azokat a napokat lehet munkaszüneti napnak vagy a (8) és a (10) bekezdés szerint a határidő kezdetét vagy végét befolyásoló napoknak tekinteni, amelyek azon személy címe szerinti helyen, akire a határidő vonatkozik – a Választottbíróság és a választottbírósági tanács esetén Magyarországon – ilyen napnak minősülnek.

4. § [Az eljárás nyelve]

(1) A választottbírósági eljárás során használandó nyelvben vagy nyelvekben a felek szabadon állapodhatnak meg. Megállapodás hiányában az eljárás nyelvét – az ügy összes körülményére tekintettel – a választottbírósági tanács határozza meg. Ha a felek az eljárás nyelvében nem állapodtak meg, a Választottbíróság a felekkel a választottbírósági tanács megalakulásáig az ügy összes körülményére tekintettel magyarul, angolul vagy németül tartja a kapcsolatot. A Választottbíróságnak a kapcsolattartás nyelvére vonatkozó döntése nem köti a választottbírósági tanácsot az eljárás nyelvének a meghatározása során.
(2) Az (1) bekezdés szerint meghatározott nyelvet kell alkalmazni az eljárás teljes tartama alatt, a felek és a választottbírósági tanács összes eljárási cselekménye során, ideértve különösen a beadványokat, a tárgyalást, a jegyzőkönyvet és a választottbírósági tanács határozatait.
(3) Az eljárás nyelvét nem ismerő fél kérésére és költségére a választottbírósági tanács tolmács alkalmazását rendelheti el. Ennek feltételeit a Választottbíróság közli az érintett felekkel.
(4) A választottbírósági tanács elrendelheti fordító alkalmazását is, különösen, ha valamely okirati bizonyítéknak a felek megállapodása szerinti, illetve a választottbírósági tanács által meghatározott nyelvre történő fordítása válik szükségessé.
(5) Ha az eljárás nyelve nem magyar, angol vagy német, az idegen nyelv használata miatt felmerülő többletköltséget a felek egyenlő arányban előlegezik. Ha az alperes a Választottbíróság vagy – megalakulását követően – a választottbírósági tanács e költségek előlegezésére vonatkozó felhívásának a kitűzött határidőn belül nem tesz eleget, a költséget a Választottbíróság, illetve a választottbírósági tanács felhívására a felperesnek kell előlegeznie. Ha a felperes ezt elmulasztja, a Választottbíróság, illetve a választottbírósági tanács határidő tűzésével felhívja a feleket, hogy az eljárás nyelveként a magyar, az angol vagy a német nyelvek valamelyikében állapodjanak meg. Ha a felek a felhívásnak nem tesznek eleget, a választottbírósági tanács megalakulása előtt a Választottbíróság a kapcsolattartás nyelvét, azt követően pedig a választottbírósági tanács az eljárás nyelvét az ügy összes körülményére tekintettel a magyar, az angol vagy a német nyelv valamelyikében maga állapítja meg. A Választottbíróság kapcsolattartás nyelvére vonatkozó döntése nem köti a választottbírósági tanácsot az eljárás nyelvének a meghatározása során.

5. § [Az eljárás időtartama]

A választottbírósági tanács az eljárást lehetőség szerint a tanács megalakulásától számított hat hónapon belül berekeszti.

6. § [Képviselet]

(1) A felek a választottbírósági eljárásban személyesen vagy képviselőik útján vehetnek részt és végezhetnek eljárási cselekményeket. Képviselőként a fél személyes joga szerinti törvényes vagy szervezeti képviselője, továbbá a fél meghatalmazottja járhat el.
(2) A választottbírósági eljárásban a jogi képviselet nem kötelező. A fél képviselőjeként bármely cselekvőképes személy felléphet.
(3) A Választottbíróság és a választottbírósági tanács az eljárás során bármikor felhívhatja a feleket arra, hogy a képviselőik képviseleti jogát igazolják.
(4) Aki a választottbíró-ajánlási listán szerepel, nem láthat el képviseletet a Választottbíróság előtt folyamatban lévő választottbírósági eljárásban. Aki a Választottbíróság előtt folyamatban lévő választottbírósági eljárásban választottbíróként jár el, a jelölése, illetőleg kijelölése elfogadásától a választottbírói megbízatásának megszűnéséig nem láthat el képviseletet a Választottbíróság előtt folyamatban lévő választottbírósági eljárásban.

7. § [Lemondás a kifogás jogáról]

Azt a felet, akinek tudomása van arról, hogy a választottbírósági szerződés vagy a Szabályzat bármely elő­írásának vagy a választottbíráskodásról szóló törvény bármely, a felek eltérő megállapodását megengedő rendelkezésének nem tettek eleget, és az eljárásban továbbra is részt vesz anélkül, hogy e mulasztás miatti kifogását haladéktalanul, vagy ha arra határidőt szabtak, e határidőn belül bejelentené, úgy kell tekinteni, mint aki a kifogás jogáról lemondott.

8 § [Eljárási költségek]

(1) Az eljárási költségek magukban foglalják

a) a Regisztrációs Díjat,
b) a Választottbírósági Díjat,
c) a Választottbírósági Költségeket és
d) a Felek Költségeit.

9. § [A Regisztrációs Díj és a Választottbírósági Díj mértéke]

(1) A Regisztrációs Díj és a Választottbírósági Díj mértékét a Választottbíróság a Szabályzat mellékletét képező Díjtáblázat szerint határozza meg.
(2) A Regisztrációs Díjat és a Választottbírósági Díjat forintban kell előlegezni és viselni. Idegen pénznemben meghatározott kereseti követelés, illetve ellenkövetelés esetén a Választottbírósági Díj számításának alapját a Választottbíróság a kereset, illetőleg a viszontkereset vagy a beszámítási kifogás benyújtásának napján irányadó, Magyar Nemzeti Bank által meghatározott árfolyamon forintra történt átszámítás alapján határozza meg.
(3) A Regisztrációs Díj és a Választottbírósági Díj befizetése abban az időpontban tekintendő teljesítettnek, amikor a fél feltétlen és visszavonhatatlan megbízást adott saját bankjának az összeg átutalására, feltéve, hogy az összeg a Választottbíróság által megjelölt számlára a fenti időponttól számított harminc napon belül jóváírásra kerül.

10. § [A költségek előlegezése]

(1) A Regisztrációs Díjat a felperes köteles előlegezni. A Választottbírósági Díjat a felek egyenlő arányban előlegezik. Ha az alperes e kötelezettségének nem tesz eleget, a Választottbírósági Díj általa előlegezendő részét a felperesnek kell előlegeznie. A felperes – választása szerint – az alperesi előlegezés bevárása nélkül előlegezheti a teljes Választottbírósági Díjat.
(2) A Választottbírósági Költségek közül a bizonyítással összefüggő költségeket az a fél előlegezi, aki a bizonyítást indítványozta.
(3) A Választottbírósági Költségek közül a választottbírónak a határon átnyúló utazási és tartózkodási költségeit annak a félnek kell előlegeznie, aki a választottbírót jelölte, illetve akinek a választottbírót jelölnie kellett volna. Egyesbíró, valamint a tanács elnöke esetén a bizonyítással össze nem függő, határon átnyúló utazási és tartózkodási költségeket a felek egyenlő arányban előlegezik. Ha a fél a jelen bekezdés szerinti költségekre vonatkozó előlegezési kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget, az eljárás mindaddig nem folytatható, amíg a fél vagy helyette a másik fél a költségeket nem előlegezi.

11. § [A költségek viselése]

(1) Az eljárási költségeket a vesztes fél viseli vesztessége arányában.
(2) A választottbírósági tanács az eljárási költségek viseléséről indokolt esetben az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően is rendelkezhet, figyelemmel különösen a felek eljárás során tanúsított – az eljárás előre vitelét, illetőleg a jogvita rendezését elősegítő vagy akadályozó – magatartására, valamint a Felek Költségei esetében a felek és képviselőik által végzett eljárási cselekmények indokoltságára, célszerűségére és szükségességére.
(3) Az eljárási költségek viseléséről a választottbírósági tanács az eljárást befejező határozatában dönt, kivéve, ha valamelyik felet nyertességére tekintet nélkül kötelezi az eljárási költségek vagy azok egy részének viselésére.
(4) Egyezségkötés, valamint az eljárásnak a felek közös megegyezése alapján történő megszüntetése esetén az eljárási költségek viselésére a felek megállapodása az irányadó. Megállapodás hiányában a felek a Regisztrációs Díjat, a Választottbírósági Díjat és a Választottbírósági Költségeket egyenlő arányban, a saját Költségeiket pedig maguk viselik. Az eljárás megszüntetésének egyéb eseteiben az eljárási költségeket a felperes viseli, kivéve, ha a keresetétől azért állt el, mert az eljárásra okot adó alperes az eljárás megindítása után teljesítette a keresetben foglaltakat.

12. § [Eljárási költségek viszontkereset és beszámítási kifogás esetén]

(1) Az eljárási költségek előlegezése és viselése vonatkozásában a viszontkereset a keresettel esik egy tekintet alá.
(2) Az eljárási költségek előlegezése és viselése vonatkozásában a beszámítási kifogás a Regisztrációs Díj-fizetési kötelezettség kivételével a keresettel esik egy tekintet alá.

13. § [A Választottbírósági Díj mérséklése]

(1) Ha a választottbírósági tanács megalakulása előtt a felperes nem teljesíti hiánypótlási kötelezettségét vagy eláll a keresetétől, a Választottbírósági Díj mértéke megegyezik az illeték teljes összegének és az adminisztrációs díj 50%-ának összegével. A Választottbírósági Díj mérsékelt összegét a felperes viseli.
(2) Ha legkésőbb az előkészítő egyeztetést, a 36. § (4) bekezdésében foglalt esetben az első tárgyalást, illetőleg a tárgyalás tartása nélküli elbírálásról szóló tájékoztatás kézhezvételét követő nyolc napon belül a felperes eláll a keresetétől vagy a felek közösen kérik az eljárás megszüntetését, a Választottbíróság az előlegező feleknek visszatéríti az előlegezett Választottbírósági Díj – közterhek nélkül számított – összegének az 50%-át.
(3) Ha választottbírósági tanács az eljárást hatáskörének hiánya miatt legkésőbb az első tárgyaláson megszünteti, a Választottbíróság az előlegező feleknek visszatéríti az előlegezett Választottbírósági Díj – közterhek nélkül számított – összegének az 50%-át.

 

II. Eljárási szabályok

II.1. Az eljárás megindítása

14. § [A választottbírósági eljárás megindítása]

(1) A választottbírósági eljárást keresetlevéllel kell megindítani. A Választottbíróságnak címzett keresetlevelet – a Választottbírósághoz történt benyújtásával egyidejűleg – a felperes köteles az alperesnek is tájékoztatásul megküldeni.
(2) A választottbírósági eljárás azon a napon indul meg, amelyen a keresetlevél a Választottbírósághoz beérkezett.

15. § [A keresetlevél kellékei]

(1) A keresetlevélnek tartalmaznia kell
a) a felek és képviselőik nevét és címét, valamint elektronikus elérhetőségét, ha az ismert;
b) a Választottbíróság hatáskörét megalapozó tények előadását és azok bizonyítékainak a megjelölését;
c) a keresettel érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tények előadásával és azok bizonyítékainak a megjelölésével;
d) a felperes határozott kereseti kérelmét;
e) az eljárás tárgyának az értékét, ha az meghatározható;
f) a felperes által jelölt választottbíró nevét, vagy arra irányuló kérelmet, hogy a felperes helyett a Választottbíróság jelölje ki a választottbírót, egyesbíró esetén pedig javaslatot a választottbíró személyére;
g) az eljárás nyelvére és az alkalmazandó anyagi jogra vonatkozó nyilatkozatot;
h) a felperes vagy képviselője aláírását.
(2) A felperesnek a keresetleveléhez csatolnia kell a választottbírósági szerződést magában foglaló okiratot vagy okiratokat.
(3) A felperes legkésőbb a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg köteles megfizetni a Díjtáblázatban meghatározott Regisztrációs Díjat. A Regisztrációs Díj megfizetéséről szóló igazolást a keresetlevélhez csatolni kell.

16. § [Az eljárás tárgyának az értéke]

(1) Az eljárás tárgyának az értéke a keresettel érvényesített követelés vagy jog értéke.
(2) Az eljárás tárgyának az értékét – a (3)–(6) bekezdésben foglalt szabályokat is figyelembe véve – a felperes határozza meg. Ha a felperes által megjelölt érték ellentétes a Szabályzattal, valószínűtlen, vagy azt az alperes vitássá teszi, továbbá ha a felperes az eljárás tárgyának az értékét hiánypótlási felhívás ellenére sem jelöli meg, akkor az értéket a választottbírósági tanács megalakulásáig a Választottbíróság, azt követően pedig a választottbírósági tanács határozza meg. A Választottbíróság által megállapított érték nem köti a választottbírósági tanácsot.
(3) A keresettel érvényesített követelés vagy jog értéke
a) pénzkövetelés esetén a követelt összeg;
b) dologi jogi igény esetén a vitás dolog, dologrész, hányad, vagy dologi jog értéke;
c) megállapításra irányuló kereset esetén az az összeg, amelyre a felperes – ha a marasztalás kérhető lenne – igényt tarthatna;
d) meghatározott cselekmény megtételére vagy az attól való tartózkodásra kötelezés iránti marasztalási kereset esetén az az összeg, amelyet a felperes elfogad az alperessel szemben támasztott követelése pénzbeli kiegyenlítéseként;
e) előre meg nem határozható ideig, időközönként visszatérően teljesítendő, le nem járt szolgáltatásra irányuló marasztalási vagy előre meg nem határozható ideig, időközönként visszatérően teljesítendő szolgáltatásra vonatkozó szerződéssel kapcsolatos megállapítási kereset esetén az egyévi szolgáltatás értéke;
f) bérlemény vagy haszonbérlemény kiürítése iránti kereset esetén az egyévi bérleti díj összege;
g) társasági határozatok megtámadására irányuló kereset esetén a megtámadott határozattal érintett vagyoni érték, ennek hiányában a társaság jegyzett tőkéjéből a felperesre jutó hányad értéke, amennyiben a felperes a társaság tagja;
(4) Az eljárás tárgya értékének a megállapításánál az eljárás megindításának az időpontjában fennálló érték az irányadó.
(5) A nem önállóan érvényesített kamat- és egyéb járulékkövetelést az eljárás tárgya értékének a meghatározása során figyelmen kívül kell hagyni.
(6) Több kereseti kérelem esetén valamennyi követelés együttes összege határozza meg az eljárás tárgyának az értékét, kivéve az egymással vagylagos vagy eshetőleges viszonyban álló kereseti kérelmeket. Ez utóbbi esetekben az eljárás tárgyának az értéke a legmagasabb értékű követelés értékével egyezik meg.

17. § [A keresetlevél hiányainak a pótlása és a Választottbírósági Díj előlegezése a felperes részéről]

(1) Ha a felperes a keresetlevélhez nem csatolta a Regisztrációs Díj megfizetéséről szóló igazolást, vagy a keresetlevél nem tartalmazza a 15. § (1) bekezdés a)–f) és h) pontjaiban foglaltakat, a Választottbíróság – legfeljebb harminc napos határidő tűzése mellett – felhívja a felperest a hiányok pótlására. Ha a felperes a határ­időn belül nem pótolja a hiányokat, a Választottbíróság az eljárást megszünteti.
(2) Ha a keresetlevéllel kapcsolatban hiánypótlásra nincs szükség vagy az megtörtént, a Választottbíróság értesíti a felperest a Választottbírósági Díj általa előlegezendő összegéről, és felhívja arra, hogy azt az értesítésben megjelölt határidőben és módon fizesse be. A befizetés elmaradása esetén a Választottbíróság az eljárást megszünteti.

18. § [A válaszirat és a Választottbírósági Díj előlegezése az alperes részéről]

(1) Ha a keresetlevéllel kapcsolatban hiánypótlásra nincs szükség vagy az megtörtént, a Választottbíróság az alperest a keresetlevél és a választottbíró-ajánlási lista számára történő kézbesítésével értesíti az eljárás megindulásáról és egyidejűleg felhívja őt választottbíró jelölésére, valamint válasziratának előterjesztésére.
(2) A válasziratot a keresetlevél kézbesítésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni. Az alperes kérelmére ez a határidő legfeljebb harminc nappal meghosszabbítható. Az alperesnek a válasziratát a Választottbírósághoz kell benyújtania, és azzal egyidejűleg tájékoztatásul a felperesnek is meg kell küldenie.
(3) A válasziratnak tartalmaznia kell
a) az alperes és képviselője nevét és címét, valamint elektronikus elérhetőségét;
b) az alperes által jelölt választottbíró nevét vagy arra irányuló kérelmet, hogy az alperes helyett a Választottbíróság jelölje ki a választottbírót, egyesbíró esetén pedig az alperes nyilatkozatát arról, hogy a felperes javaslatát elfogadja-e vagy eltérő javaslatot tesz;
c) az alperes vagy képviselője aláírását.
(4) A válaszirat tartalmazhat különösen a Választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogást, a kereset érdemére vonatkozó – azt vitató vagy elismerő – nyilatkozatot, beszámítási kifogást és viszontkeresetet.
(5) A válaszirat előterjesztésére nyitva álló határidő (2) bekezdés szerinti meghosszabbításának feltétele, hogy az alperes az eredeti határidőn belül választottbírót jelöljön vagy kérelmet terjesszen elő aziránt, hogy helyette a Választottbíróság jelöljön választottbírót, illetve egyesbíró esetén nyilatkozzon a felperes javaslatára. Ennek elmaradása esetén a határidő-hosszabbítási kérelmet a Választottbíróság elutasítja, a már engedélyezett határidő-hosszabbítást pedig visszavonja, és egyúttal a kijelölés 21. §-ban foglalt szabályait alkalmazza.
(6) A Választottbíróság az (1) bekezdés szerinti értesítésben tájékoztatja az alperest a Választottbírósági Díj általa előlegezendő mértékéről, és felhívja arra, hogy azt az értesítésben megjelölt határidőben és módon fizesse be. A befizetés elmaradása esetén a Választottbíróság a felperest felhívja arra, hogy a Választottbírósági Díj alperes által előlegezni elmulasztott részét az értesítésben meghatározott határidőben és módon fizesse be. A befizetés elmaradása esetén a Választottbíróság az eljárást megszünteti.

II.2. A választottbírósági tanács megalakítása

19. § [A választottbírák száma]

(1) Az egyes ügyekben – a felek megállapodása szerint – páratlan számú választottbíróból álló tanács vagy egyesbíró jár el. A Szabályzat alkalmazásában a választottbírósági tanács alatt az egyesbírót is érteni kell. Az eljáró egyesbíró eljárási jogosítványai megegyeznek a három tagú tanács eljárási jogosítványaival.
(2) Ha a felek a választottbírák számában nem állapodtak meg, a választottbírák száma három.
(3) A tanács megalakulása, az egyesbíró jelölése, valamint a választottbírák kijelölése a Szabályzat rendelkezései szerint történik.

20. § [A választottbírák jelölése]

(1) Választottbírónak a választottbíró-ajánlási listában szereplő, valamint minden, akár magyar, akár külföldi állampolgár jelölhető.
(2) Kötelezettségeik teljesítése során a választottbírák függetlenek és pártatlanok, nem képviselői a feleknek. Eljárásuk során utasítást nem fogadhatnak el, teljes titoktartásra kötelezettek a teendőik ellátása során tudomásukra jutott körülmények tekintetében az eljárás befejezése után is. Sem folyamatban lévő, sem befejezett ügyekről semmilyen felvilágosítást nem adhatnak, nyilatkozatot nem tehetnek.

21. § [A jelölés és a kijelölés során követendő eljárás]

(1) A felperes a keresetlevélben jelöl választottbírót vagy terjeszt elő kérelmet a választottbíró Választottbíróság általi kijelölése iránt, míg az alperes a válasz­iratban jelöl választottbírót akkor is, ha egyébként a választottbíróság eljárásával szemben hatásköri kifogást tesz.
(2) Három választottbíróból álló választottbírósági tanács esetében mindegyik fél egy-egy választottbírót jelöl, és az így jelölt két választottbíró jelöli az elnöklő bírót. Ha a fél az erre irányuló felhívás átvételétől számított harminc napon belül elmulasztja a választottbíró jelölését, vagy ha a két választottbíró a jelölésüktől számított harminc napon belül nem egyezik meg az elnöklő bíró személyében, a hiányzó választottbírót – bármelyik fél kérelmére – a Választottbíróság jelöli ki.
(3) Egyesbíró esetében, ha a felek a választottbíró személyében nem tudnak megállapodni, bármelyikük kérésére az egyesbírót az Választottbíróság jelöli ki.
(4) Háromnál több választottbíróból álló választottbírósági tanács esetében az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a felek egyenlő arányban jelölnek választottbírákat, és a hiányzó választottbíró jelöléséről a megválasztott bírák szótöbbséggel döntenek.
(5) Több felperes közösen egy választottbírót jelöl. Több alperes közösen egy választottbírót jelöl. Az alperesekre irányadó jelölési határidő számítására a választottbíró-jelölésre vonatkozó felszólítást utolsóként átvevő alperes általi átvétel időpontja az irányadó. Ha az alperesek nem tudnak megállapodni a közösen jelölendő választottbíró személyében, akkor a Választottbíróság jelöli ki mind az alperesi, mind pedig a felperesi választottbírót. Ezzel a felperesi oldal korábbi választottbíró-jelölése hatályát veszti. A Választottbíróság az eljárás körülményeinek mérlegelése alapján dönthet úgy is, hogy csak az alperesi választottbírót jelöli ki. Ebben az esetben a felperesi oldal korábbi választottbíró-jelölésének hatálya fennmarad. Az elnök jelölésére minden esetben az általános szabályok irányadóak.

22. § [Elfogadás]

(1) A választottbíró a jelölést a Szabályzat mellékletét képező, választottbírói jelölést, illetőleg kijelölést elfogadó nyilatkozat aláírásával és a Választottbírósághoz történő benyújtásával fogadja el. Az elfogadó nyilatkozatban foglaltak valóságát a választottbíró az eljárás teljes tartama alatt szavatolja és az azokban bekövetkező és az eljárásra kihatással járó változásokat a választottbírósági tanács, a felek és a Választottbíróság előtt feltárja.
(2) A választottbíró megbízatása a jelölés, illetve kijelölés elfogadásával jön létre.

23. § [Kezdeti és folyamatos feltárási kötelezettség]

(1) Akit a felek választottbírónak jelölnek vagy a Választottbíróság választottbírónak jelöl ki, köteles feltárni azokat a körülményeket, amelyek jogos kétségeket ébreszthetnek pártatlansága vagy függetlensége tekintetében. A választottbíró a jelölésétől, illetőleg a kijelölésétől kezdődően az eljárás teljes tartama alatt köteles haladéktalanul feltárni minden ilyen körülményt.
(2) A választottbíró a jelölésétől, illetőleg a kijelölésétől kezdődően az eljárás teljes tartama alatt köteles a Választottbíróságnak, a választottbírósági tanács többi tagjának és a feleknek, az egyesbíró pedig a Választottbíróságnak és a feleknek haladéktalanul bejelenteni, ha olyan körülmény jut tudomására, amely függetlenségével és pártatlanságával, illetve a felek megállapodása szerinti feltételekkel nem áll összhangban.

24. § [A választottbírói megbízatás megszűnése]

(1) Az eljárás befejezésével a választottbírói megbízatás megszűnik.
(2) Megszűnik a választottbírói (elnöki) megbízatás akkor is, ha
a) a választottbíró lemond tisztsége ellátásáról;
b) a felek a választottbíró megbízatásának a megszüntetésében megállapodtak;
c) a Választottbíróság vagy a bíróság megállapítja a választottbíró megbízatásának megszűnését, vagy
d) a választottbíró elleni kizárási indítványnak helyt adtak.
(3) Ha az eljárás során a választottbírák személyében változás következik be, a választottbírói díj megosztásáról az érintett választottbírák állapodnak meg, ennek hiányában arról a Választottbíróság határoz. Ha a választottbírósági ítélet érvénytelenítése után folytatódik az eljárás és a választottbírák személyében változás következik be, a díj megosztásáról az érintett választottbírák állapodnak meg, ennek hiányában arról a Választottbíróság határoz.

25. § [A választottbírói megbízatás megszüntetése]

Ha a választottbíró bármely okból alkalmatlan vagy képtelenné válik a feladatának ellátására vagy más okból indokolatlanul késlelteti az eljárást, és tisztségéről nem mond le, a felek megállapodhatnak a megbízatása megszüntetésében. Ennek hiányában a megszüntetési okra hivatkozással bármely fél kérheti a Választottbíróságtól, hogy állapítsa meg a választottbíró megbízatásának megszűnését.

26. § [Új választottbíró jelölése]

(1) Ha a választottbíró megbízatása bármely okból megszűnik, helyette új választottbírót kell jelölni. Ha a választottbíró megbízatása az eljárás berekesztését követően szűnik meg, a választottbírósági tanács – a Választottbíróság hozzájárulásával – a tanács kiegészülését megelőzően dönthet úgy, hogy az eljárást folytatja új választottbíró jelölése nélkül.
(2) A fél által jelölt választottbíró kiesése a választottbírósági tanács elnökének megbízatását nem érinti.
(3) A választottbírósági tanács a fél kérelmére vagy hivatalból dönt abban a kérdésben, hogy a tárgyalás korábbi részét részben vagy egészben meg kell-e ismételni.

27. § [A választottbírák kizárása]

A fél kizárási indítványt terjeszthet elő a választottbíróval szemben, ha olyan körülmények állnak fenn, amelyek jogos kétséget ébresztenek pártatlansága vagy függetlensége tekintetében, vagy ha nem rendelkezik a felek megállapodása szerint szükséges szakképzettséggel vagy más jellemzővel. A fél az általa jelölt választottbíróval szemben csak olyan okból élhet kizárási indítvánnyal, amely a jelölést követően vált előtte ismertté.

28. § [A kizárási eljárás]

(1) Annak a félnek, aki a választottbíróval szemben kizárási indítvánnyal kíván élni, az indítvány indokolását is tartalmazó írásbeli nyilatkozatát attól a naptól számított tizenöt napon belül kell a választottbírósági tanácsnak benyújtania, amikor a választottbírósági tanács összetételéről tudomást szerzett, vagy amikor az indítványt megalapozó körülmény előtte ismertté vált. Az eljárás berekesztését követően nem lehet kizárási indítványt előterjeszteni.
(2) Ha az érintett választottbíró nem mond le megbízatásáról, vagy a másik fél nem ért egyet a kizárási indítvánnyal, a kérelemről a választottbírósági tanács dönt.
(3) A kizárási indítvány vagy a választottbíró által tett 23. § szerinti bejelentés ügyében a választottbírósági tanács többi tagja határoz a felek nyilatkoztatását követően.
(4) Amennyiben a kizárási indítvány nem vezetett eredményre, az indítványozó fél az elutasító határozat átvételétől számított harminc napon belül kérheti, hogy a kizárási indítvány tárgyában a Választottbíróság döntsön. A Választottbíróság dönt továbbá a kizárási indítványról akkor is, ha két választottbíró, illetőleg az egyesbíró ellen éltek kizárási indítvánnyal, valamint ha a kizárási indítványt a választottbírósági tanács megalakulása előtt nyújtották be.
(5) A kizárási eljárás folyamatban léte alatt a választottbírósági tanács – a kizárási indítvánnyal érintett választottbírót is beleértve – folytathatja az eljárást és határozatot hozhat.
(6) A jelen szakaszban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a választottbírósági tanács által alkalmazott szakértő és tolmács kizárására is.

29. § [A választottbírósági tanács megalakulása]

(1) A választottbírósági tanács akkor alakul meg, amikor mind a felek által jelölt választottbírák, mind pedig az elnök elfogadó nyilatkozata beérkezett a Választottbíróságra.
(2) A választottbírósági tanács megalakulásától kezdve a választottbírósági eljárás lefolytatásához szükséges intézkedéseket a választottbírósági tanács teszi meg, ehhez a Választottbíróság szerveinek segítségét veheti igénybe.
(3) A választottbírósági tanács megalakulásáról és összetételéről a Választottbíróság haladéktalanul értesíti a feleket.

30. § [A választottbírósági tanács döntése saját hatásköréről]

(1) A választottbírósági tanács saját hatáskörének fennállását hivatalból vizsgálja. A választottbírósági tanács hatásköre kiterjed a saját hatáskörének fennállásáról vagy hiányáról szóló döntésre, valamint a választottbírósági szerződés létezését vagy érvényességét illető kifogás elbírálására. Ebből a célból a választottbírósági kikötést úgy kell tekinteni, mint a szerződés egyéb kikötéseitől független megállapodást. A választottbírósági tanácsnak az a döntése, amely szerint egy szerződés nem jött létre vagy érvénytelen, nem vonja maga után a választottbírósági kikötés érvénytelenségét.
(2) A választottbírósági tanács hatáskörével kapcsolatos kifogást legkésőbb a válaszirat benyújtásával egyidejűleg kell megtenni. Az a tény, hogy a fél választottbírót jelölt, vagy annak jelölésében részt vett, nem zárja el őt attól, hogy hatásköri kifogást terjesszen elő. A választottbírósági tanács hatáskörének túllépésére alapított kifogást a hatáskör feltételezett túllépésekor haladéktalanul elő kell terjeszteni. A választottbírósági tanács befogadhat kifogást később is, ha a kifogás késedelmét igazoltnak tekinti.
(3) A választottbírósági tanács a hatásköri kifogásról belátása szerint külön végzésben vagy az ügy érdemében hozott határozatában dönthet.

II.3. A választottbírósági tanács előtti eljárás

31. § [Az alkalmazandó eljárási szabályok]

(1) A felek közös megegyezéssel minden, a választottbírósági tanács előtti eljárás módjára vonatkozó szabály tekintetében eltérhetnek a Szabályzattól annyiban, amennyiben az eltérés nem eredményezi a választottbíráskodás helyén alkalmazandó jogszabály valamely eltérést nem engedő rendelkezésének sérelmét.
(2) A Szabályzatban nem szabályozott eljárási kérdések tekintetében – a felek megállapodása hiányában – a választottbírósági tanács a választottbíráskodás helyén alkalmazandó jogszabály eltérést nem engedő rendelkezéseinek korlátain belül saját belátása szerint jár el. Ennek során a választottbírósági tanács figyelembe veheti a belföldi és nemzetközi választottbíráskodásban kialakult eljárási elveket, gyakorlatot és ajánlásokat.
(3) A feleket egyenlő elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ügyét előadja.

32. § [Az alkalmazandó anyagi jog]

(1) A jogvitát a felek által választott anyagi jog alkalmazásával kell eldönteni. Valamely állam jogának a kikötésével a felek közvetlenül az adott állam anyagi jogának az alkalmazását rendelik, ide nem értve annak nemzetközi magánjogi szabályait.
(2) A felek általi jogválasztás hiányában az alkalmazandó anyagi jogot a választottbírósági tanács az általa alkalmazandónak tartott nemzetközi magánjogi szabályok alapján határozza meg.
(3) A választottbírósági tanács méltányosság alapján (ex aequo et bono, amiable composition) csak akkor dönthet, ha a felek erre kifejezetten felhatalmazták.
(4) A választottbírósági tanács a felek szerződésének kikötéseivel összhangban, az ügyletre alkalmazandó kereskedelmi szokásokra is figyelemmel hozza meg a határozatát.

33. § [Ideiglenes jogvédelem]

(1) A választottbírósági tanács bármelyik fél kérelmére végzésben ideiglenes intézkedést rendelhet el. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet kézbesíteni kell a másik félnek, és lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a kérelemre nyilatkozzon.
(2) A fél az ideiglenes intézkedés iránti kérelmében kérheti, hogy a választottbírósági tanács anélkül kötelezze az ellenfelet az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítésére, hogy részére a kérelmet kézbesítené és a nyilatkozattételre lehetőséget adna (előzetes intézkedés). A választottbírósági tanács akkor rendelhet el előzetes intézkedést, ha az ideiglenes intézkedés iránti kérelem kézbesítése esetén fennállna a kockázata annak, hogy az ellenfél az ideiglenes intézkedés céljának megvalósulását ellehetetleníti. A választottbírósági tanács az ellenfél előzetes intézkedéssel kapcsolatos kifogásait figyelembe véve dönt arról, hogy az előzetes intézkedést ideiglenes intézkedésként – változatlan vagy módosított tartalommal – hatályában fenntartja, vagy hatályon kívül helyezi. Ha a döntésre az előzetes intézkedés elrendelésétől számított húsz napon belül nem kerül sor, az előzetes intézkedés hatályát veszti.
(3) A választottbírósági tanács az ideiglenes intézkedés elrendelését biztosíték adásához kötheti, az előzetes intézkedés elrendelését pedig biztosíték adásához köti, kivéve, ha azt szükségtelennek ítéli.
(4) A választottbírósági tanács az ideiglenes intézkedését és az előzetes intézkedését bármelyik fél kérelmére vagy kivételesen – a felek előzetes meghallgatását követően – hivatalból is megváltoztathatja, felfüggesztheti vagy hatályon kívül helyezheti.
(5) A fél akár a választottbírósági eljárást megelőzően, akár annak folyamán a bíróságtól is kérheti ideiglenes intézkedés elrendelését.
(6) A választottbírósági eljárással nem összeegyeztethetetlen az, hogy ha a fél bíróságtól, közjegyzőtől vagy ezekkel egy tekintet alá eső más szervtől előzetes bizonyítást kér. Az előzetes bizonyítás eredményét a választottbírósági eljárásban bármelyik fél felhasználhatja.

34. § [A kereset és a védekezés módosítása]

(1) A fél a keresetét, illetve a védekezését az eljárás berekesztéséig módosíthatja vagy kiegészítheti.
(2) Ha a fél a kereset, illetve a védekezés módosítását vagy kiegészítését indokolatlanul késedelmesen terjeszti elő, és ez az eljárás elhúzódását eredményezi, a választottbírósági tanács dönthet úgy, hogy a módosítás vagy a kiegészítés nem megengedhető, ezért azt figyelmen kívül hagyja. Ha a választottbírósági tanács a kereset, illetve a védekezés indokolatlanul késedelmesen előterjesztett módosítását vagy kiegészítését figyelembe veszi, a felet – nyertességére tekintet nélkül – kötelezheti az eljárás elhúzódása folytán felmerült többletköltségek viselésére.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásáról való döntés során a választottbírósági tanácsnak az összes releváns körülményt mérlegelnie kell, ideértve különösen a módosítás vagy kiegészítés tartalmát, az eljárás aktuális állását, a módosítás vagy kiegészítés által okozott késedelem mértékét és a felek méltányolandó érdekeit.

35. § [Viszontkereset és beszámítási kifogás]

(1) Az alperes az eljárás berekesztéséig viszontkeresetet terjeszthet elő. A viszontkeresetre – eltérő rendelkezés hiányában – a keresetre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2) Ha az alperes a viszontkeresetét indokolatlanul késedelmesen terjeszti elő, és ez az eljárás elhúzódását eredményezi, a választottbírósági tanács dönthet úgy, hogy a viszontkeresetet külön eljárás keretében, új keresetként bírálja el. Ha a választottbírósági tanács a viszontkeresetet a folyamatban lévő eljárás keretében, viszontkeresetként bírálja el, az alperest – nyertességére tekintet nélkül – kötelezheti az eljárás elhúzódása folytán felmerült többletköltségek viselésére.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásáról való döntés során a választottbírósági tanácsnak az összes releváns körülményt mérlegelnie kell, ideértve különösen a viszontkereset tárgyát és tartalmát, az eljárás aktuális állását, a viszontkereset előterjesztésével okozott késedelem mértékét és a felek méltányolandó érdekeit.
(4) Az alperes az eljárás berekesztéséig beszámítási kifogást terjeszthet elő, feltéve, hogy a Választottbíróság hatásköre a beszámítani kívánt követelésre is kiterjed. Az indokolatlanul késedelmesen előterjesztett beszámítási kifogásra a védekezés indokolatlanul késedelmesen előterjesztett módosítására vagy kiegészítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

36. § [Előkészítő egyeztetés]

(1) A választottbírósági tanács a megalakulását követő harminc napon belül személyesen vagy telekommunikációs eszköz útján az eljárás előre menetelét megtervező előkészítő egyeztetést tart a felekkel.
(2) Az előkészítő egyeztetésen a választottbírósági tanács egyezteti a felekkel a Szabályzat 31. § (1) és (2) bekezdése értelmében meghatározandó eljárási szabályokat, az előreláthatólag igénybe veendő bizonyítási eszközöket, így különösen a szakértői bizonyítás szükségességét, valamint nyilatkoztatja a feleket arról, hogy kérik-e tárgyalás tartását, és ennek eredményeként rögzíti az egyes eljárási cselekmények időrendjét és határidejét.
(3) Az előkészítő egyeztetésen vagy legkésőbb azt követően három napon belül a választottbírósági tanács eljárásvezető végzést hoz az eljárás előkészítő egyeztetésen megtervezett, felekkel egyeztetett rendjéről.
(4) Az ügy körülményeitől és összetettségétől függően a választottbírósági tanács dönthet úgy, hogy
a) előkészítő egyeztetés nélkül jár el, és közvetlenül tárgyalást tűz ki, vagy
b) az előkészítő egyeztetést – a felek egyetértése esetén – tárgyalásként folytatja, vagy
c) a jogvitát előzetes egyeztetés és tárgyalás tartása nélkül bírálja el. Erről a feleket a választottbírósági tanács előzetesen tájékoztatja, és lehetőséget biztosít számukra tárgyalás tartása iránti kérelem előterjesztésére.

37. § [Tárgyalás]

(1) A választottbírósági tanács tárgyalást tart, ha azt az ügy körülményei alapján szükségesnek tartja, vagy ha bármelyik fél legkésőbb az eljárás berekesztéséig tárgyalás tartását kéri. Ha a választottbírósági tanács tárgyalást tart, a tárgyalásra szóló idézést úgy kell kézbesíteni, hogy mindegyik félnek legalább tizenöt nap álljon rendelkezésére a tárgyalásra történő felkészülésre.
(2) A tárgyalás nem nyilvános. A tárgyaláson a választottbírósági tanács tagjai, a felek és képviselőik, a jegyzőkönyvvezető, a tolmács, a tanú és a szakértő lehetnek jelen, valamint olyan további személyek, akiknek a jelenlétéhez az összes fél hozzájárult.
(3) A tárgyaláson jegyzőkönyvet kell vezetni. A jegyzőkönyvezés módját a választottbírósági tanács határozza meg. A felek bármelyike – a költségek előlegezése mellett – kérheti a jegyzőkönyvezés meghatározott módjának, így különösen a szó szerinti jegyzőkönyvezésnek az alkalmazását.

38. § [Eljárások egyesítése]

A Választottbíróság több, előtte megindult választottbírósági eljárást egyesíthet, ha azt az egyesítendő eljárásokban érintett összes fél egybehangzóan kérelmezi, vagy ahhoz hozzájárul. Az eljárásokat az elsőként megindult eljáráshoz kell egyesíteni, kivéve, ha a felek egybehangzóan azok valamely másik eljáráshoz történő egyesítését kérték, vagy ahhoz hozzájárultak.

39. § [Mulasztás]

(1) Amennyiben az alperes a válasziratát a Választottbíróság által meghosszabbított határidőben sem terjeszti elő, a választottbírósági tanács az eljárást folytatja anélkül, hogy e mulasztást önmagában a felperes állításai beismerésének vagy a felperes követelése elismerésének tekintené.
(2) Ha a választottbírósági tárgyaláson bármelyik fél nem jelenik meg, vagy határidőben nem végez el bármely eljárási cselekményt, a választottbírósági tanács folytathatja az eljárást, és a rendelkezésére álló adatok és bizonyítékok alapján határozatot hozhat.

40. § [Bizonyítás]

(1) A választottbírósági tanács a jogvita eldöntése szempontjából lényeges tények felderítése céljából a felek erre irányuló indítványának hiányában is bizonyítást rendelhet el.
(2) A választottbírósági tanács a felek bizonyítási indítványaihoz nincs kötve.
(3) A választottbírósági tanács elrendelheti különösen okiratok benyújtását, papír alapon vagy elektronikus úton történő hozzáférhetővé tételét, tanúbizonyítás lefolytatását, valamely tárgy vagy helyszín szemléjét és szakértő alkalmazását.
(4) A tanúbizonyítás módjának részleteit, így különösen az esetlegesen előzetesen benyújtható írásbeli tanúvallomásokra és a tanúk tárgyaláson történő meghallgatásának módjára vonatkozó eljárási szabályokat az előkészítő egyeztetésen és az annak eredményét rögzítő eljárásvezető végzésben meg kell határozni.
(5) A szakértői bizonyítás módjának részleteit, így különösen a szakértői díj előlegezésének módját, a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményének beszerzését követő eljárást, a szakértő tárgyaláson történő meghallgatásának módját, valamint több szakértő egymáshoz való viszonyát az előkészítő egyeztetésen és az annak eredményét rögzítő eljárásvezető végzésben meg kell határozni.
(6) A választottbírósági tanács bármelyik fél indítványára vagy hivatalból szakértő alkalmazását rendelheti el. A felek bármelyik esetben magánszakértői véleményt vagy véleményeket nyújthatnak be. A választottbírósági tanács elrendelheti különösen az általa alkalmazott szakértőnek és a felek magánszakértőinek az együttes meghallgatását.

41. § [Az eljárás berekesztése]

(1) A választottbírósági tanács az utolsó tárgyalást vagy az azt követően beadott utolsó beadvány beérkezését követően végzéssel berekeszti az eljárást. Ezt követően további beadványok és bizonyítási eszközök csak a választottbírósági tanács előzetes engedélyével nyújthatók be. A választottbírósági tanács a berekesztést követően és az eljárást lezáró határozatának meghozatala előtt – kivételesen indokolt esetben – újabb tárgyalást tűzhet ki vagy a feleket további eljárási cselekmény megtételére hívhatja fel.
(2) Ha a választottbírósági tanács tárgyalás tartása nélkül bírálja el a jogvitát, az eljárás berekesztésére vonatkozó szándékáról köteles előzetesen tájékoztatni a feleket.

II.4. Határozathozatal és az eljárás lezárása

42. § [Határozathozatal]

(1) A választottbírósági tanács az ügy érdemében ítélettel, minden más kérdésben végzéssel határoz.
(2) A felek eltérő megállapodásának hiányában a választottbírósági tanács szótöbbséggel hozza meg a határozatát. Eljárási kérdésekben az elnök egyedül is dönthet, ha a felek vagy a választottbírósági tanács tagjai erre felhatalmazták.

43. § [A választottbírósági ítélet meghozatala és közlése]

(1) Ítéletet hoz a választottbírósági tanács abban az esetben, ha érdemben dönti el a jogvitát, vagy ha a felek a közöttük létrejött egyezség tartalmának ítéletbe foglalását kérik. A felek egyezségét a választottbírósági tanács akkor foglalhatja ítéletbe, ha annak tartalma megfelel a jogszabályoknak. A választottbírósági tanács közbenső ítéletet vagy részítéletet is hozhat.
(2) Az ítéletet írásba kell foglalni, és azt a választottbírósági tanács tagjai aláírják. Több választottbíró eljárása esetén elegendő a tagok többségének aláírása, feltéve, hogy az elmaradt aláírás hiányának okát feltüntetik az ítéleten.
(3) Az ítéletet a választottbírósági tanács legkésőbb az eljárás berekesztésétől számított negyvenöt napon belül átadja a Választottbíróságnak. E határidőt a Választottbíróság – kivételesen indokolt esetben – meghosszabbíthatja. Az ítélet átadását követően azt a Választottbíróság kézbesíti a feleknek akkor, ha az eljárás során előlegezni rendelt összes díj és költség előlegezése megtörtént.

44. § [A választottbírósági ítélet tartalma]

(1) A választottbírósági ítéletnek tartalmaznia kell:
a) a Választottbíróság megnevezését és az ügy számát;
b) a felek és képviselőik nevét és címét;
c) a kereseti kérelmek tárgyában hozott döntést és annak indokait, kivéve, ha az ítélet kizárólag a felek egyezségét foglalja magában;
d) az eljárási költségek összegéről és viseléséről szóló rendelkezést;
e) a választottbíráskodás helyét és az ítélet keltét.
(2) A választottbírósági ítéletet úgy kell tekinteni, mint amelyet az abban feltüntetett helyen hoztak.
(3) Az ítélethez a választottbíró írásba foglalt különvéleményt adhat.

45. § [A választottbírósági ítélet joghatásai]

A választottbírósági ítéletnek ugyanaz a joghatása, mint a bíróság jogerős ítéletének.

46. § [A választottbírósági eljárás befejezése ítélet hozatala nélkül]

(1) A választottbírósági tanács végzéssel megszünteti az eljárást, ha
a) a felperes a keresetlevél hiányait a 17. §-ban foglaltak szerint nem pótolja,
b) a felperes a Választottbíróság hiánypótlási felhívása ellenére az értesítésben meghatározott határidőben nem fizeti be a Választottbírósági Díj általa előlegezendő vagy az alperes által előlegezni elmulasztott részét,
c) hatáskörének a hiányát állapítja meg,
d) a felperes a keresetétől eláll, kivéve, ha az alperes ez ellen kifogással él és a választottbírósági tanács a vita végleges lezárásához fűződő jogos érdekét elismeri,
e) a felek az eljárás megszüntetésében megállapodnak,
f) a felek egyezséget kötnek és annak választottbírósági ítéletbe foglalását nem kérik, vagy
g) a választottbírósági tanács úgy ítéli meg, hogy az eljárás folytatására bármely más okból nincs szükség vagy az lehetetlen.
(2) A 43. § (2)–(3) bekezdésében, valamint a 44. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat az eljárást megszüntető végzésre is megfelelően alkalmazni kell.
(3) Az eljárás végzéssel történő megszüntetése nem érinti a felek ahhoz való jogát, hogy igényeiket új eljárásban ismét érvényesítsék.

 

III. Jogorvoslatok

47. § [A választottbírósági ítélet kijavítása, értelmezése és kiegészítése]

(1) A fél az ítélet kézhezvételétől számított harminc napon belül kérheti a választottbírósági tanácstól az ítéletben előforduló elírás vagy számítási hiba kijavítását.
(2) A fél az ítélet kézhezvételétől számított harminc napon belül kérheti a választottbírósági tanácsot, hogy az ítélet meghatározott része tekintetében adjon értelmezést.
(3) Ha a választottbírósági tanács az (1)–(2) bekezdésben írt kérelmet indokoltnak tartja, akkor harminc napon belül a kijavítást elvégzi, illetve az értelmezést megadja. Az értelmezés a választottbírósági ítélet indokolásának a részévé válik.
(4) A választottbírósági tanács az (1) bekezdésben meghatározott hibát az ítélet meghozatalától számított harminc napon belül kérelem hiányában maga is kijavíthatja.
(5) A fél az ítélet kézhezvételétől számított harminc napon belül kérheti a választottbírósági tanácstól annak kiegészítését olyan kérelem vonatkozásában, amelyet az eljárás során előterjesztettek, de amelyről az ítélet nem rendelkezett. Ha a választottbírósági tanács a kérelmet indokoltnak tartja, hatvan napon belül – szükség esetén tárgyalás alapján – kiegészítő választottbírósági ítéletet hoz.
(6) A választottbírósági tanács szükség esetén legfeljebb további harminc nappal meghosszabbíthatja a kijavításra, értelmezésre és a kiegészítő választottbírósági ítélet meghozatalára az e §-ban meghatározott határidőt.
(7) A 43–45. §-ok rendelkezéseit az ítélet kijavítására, értelmezésére és kiegészítésére is megfelelően alkalmazni kell.

48. § [Eljárás jogorvoslat esetén]

(1) Aki a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt keresetet indított, köteles a keresetlevelet másolatban a keresetindítástól számított nyolc napon belül a Választottbíróságnak megküldeni.
(2) A választottbírósági tanács megbízatása a választottbírósági ítélet meghozatalával, illetve az eljárás megszüntetésével megszűnik, a választottbírósági tanács azonban továbbra is eljár a választottbírósági ítélet kijavításával, értelmezésével és kiegészítésével kapcsolatos, valamint a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított per felfüggesztése esetén az érvénytelenítési ok kiküszöbölésére irányuló eljárás során, továbbá – ha a felek azt a választottbírósági szerződésükben nem zárták ki – eljárásújítás esetén.
(3) Az ítélet meghozatalában részt vett választottbíró köteles az ítélet kiegészítésével, kijavításával és értelmezésével kapcsolatos eljárásban külön díjazás nélkül részt venni.

 

IV. Záró rendelkezések

49. § [A választottbírósági eljárás bizalmas jellege]

A választottbírósági eljárás létéről tudomással bíró összes személy titoktartásra köteles mind a választottbírósági eljárás folyamatban létével, mind annak bármely részletével kapcsolatban. Nem áll fenn titoktartási kötelezettség a Választottbírósággal szemben.

50. § [Felelősségkorlátozás]

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Választottbíróság, annak szervei és az alkalmazásában álló személyek, a választottbírósági tanács, valamint annak tagjai kártérítési és bármilyen egyéb jogkövetkezménnyel járó felelőssége, továbbá bármilyen jogcímen történő megtérítési, helytállási kötelezettsége kizárt minden, a választottbírósági eljárással kapcsolatban felmerült cselekményért vagy mulasztásért, kivéve a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért való felelősséget.

51. § [Átmeneti rendelkezések]

(1) A Szabályzat 2018. február 1. napján lép hatályba.
(2) A Szabályzat rendelkezéseit a hatálybalépésének napján és az azt követően indult választottbírósági eljárásokban kell alkalmazni.
(3) A 2018. január 1. és 2018. január 31. között indult választottbírósági eljárások feleit a Választottbíróság a Szabályzat hatályba lépését követően nyomban nyilatkoztatja arról, hogy eljárásukat alávetik-e a Szabályzat hatályának. Alávetés esetén az érintett eljárásban az összes eljárási határidő a nyilatkozat benyújtásával újra kezdődik. Alávetés hiányában az érintett eljárást a Választottbíróság jogelődjének a felek által korábban kikötött eljárási szabályzata alkalmazásával kell folytatni.  

 

V. Mellékletek

1. Melléklet – Alszabályzat a Gyorsított Eljárásról

52. § [Gyorsított eljárás]

(1) A gyorsított eljárásról szóló jelen Alszabályzat rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a felek a választottbírósági szerződésben kifejezetten így állapodtak meg.
(2) Az Alszabályzat alkalmazása esetén a Szabályzat rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) A felperes részére a hiánypótlásra biztosított határidő nem haladhatja meg a felszólítás kézhezvételétől számított tizenöt napot. Az alperesnek a válaszirat előterjesztésére tizenöt nap áll rendelkezésére, attól számítva, hogy a Választottbíróság által megküldött keresetlevelet átvette, e határidőt az alperes kérelmére legfeljebb nyolc nappal lehet meghosszabbítani.   
(4) A gyorsított eljárásban egyesbíró jár el, kivéve, ha a felek másként állapodtak meg. Ha a felek egyesbíró helyett választottbírósági tanács eljárásában állapodtak meg, a választottbírósági tanács megalakítása a 21. §-ban foglaltak szerint történik. A jelen Alszabályzat egyesbíróra vonatkozó rendelkezéseit a választottbírósági tanács eljárására is alkalmazni kell.
(5) Ha a felek az egyesbíró személyének kijelölésére nem tesznek egybehangzó nyilatkozatot a válaszirat benyújtására rendelkezésre álló határidő lejártáig, akkor további nyolc napon belül a Választottbíróság jelöli ki az eljáró egyesbírót. 
(6) A gyorsított eljárásban a felperesnek a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg a Díjtáblázatban meghatározott összegű Regisztrációs Díjat kell befizetnie. A Választottbírósági Díjat szintén a Díjtáblázat szerint kell meghatározni.
(7) Az egyesbíró szóbeli tárgyalás tartása nélkül, a felek beadványai alapján dönt. A kereset és a válaszirat benyújtását követően a feleknek csak egy-egy további beadvány benyújtása engedélyezhető legfeljebb tizenöt napos határidővel.
(8) Az eljárásban tárgyalást akkor kell tartani, ha a válaszirat benyújtási határidejének lejártáig bármelyik fél írásban tárgyalás tartását kéri, vagy ha ezt az egyesbíró indokoltnak tartja.
(9) Ha tárgyalás tartására kerül sor, a tárgyalásra szóló idézést úgy kell kézbesíteni, hogy mindegyik félnek legalább nyolc nap álljon rendelkezésére a tárgyalásra történő felkészülésre. 
(12) Az egyesbíró a gyorsított eljárást lehetőség szerint a jelölésének, illetőleg kijelölésének kézhezvételétől számított három hónapon belül berekeszti.
(13) Az ítéletet az egyesbíró legkésőbb az eljárás berekesztésétől számított tizenöt napon belül átadja a Választottbíróságnak.
(14) Ha az ügyben szakértő alkalmazása válik szükségessé, akkor a szakértő alkalmazását elrendelő végzés meghozatalától az eljárás a jelen Alszabályzat rendelkezései mellőzésével folyik tovább azzal, hogy az ügyben az egyesbíró jár el a továbbiakban is és a korábbi eljárási cselekmények hatályban maradnak.

2. Melléklet – Díjtáblázat

53. § [Az Eljárás Díjtáblázata]

(1) A Regisztrációs Díj: 25 000 HUF
(2) Választottbírósági Díj összetevői:

a) Adminisztrációs díj:

Az eljárás tárgyának értéke (HUF)		Az adminisztrációs díjmértéke (HUF)
0–	5 000 000 Ft:	1,5%, de minimum  25 000
5 000 001–	10 000 000 Ft:	75 000 +5 000 000 feletti rész 1,3%-a
10 000 001–	25 000 000 Ft:	140 000 +10 000 000 feletti rész 1,2%-a
25 000 001–	50 000 000 Ft:	320 000 +25 000 000 feletti rész 1%-a
50 000 001–	125 000 000 Ft:	570 000 +50 000 000 feletti rész  0,8%-a
125 000 001–	250 000 000 Ft:	1 170 000 +125 000 000 feletti rész 0,7%-a
250 000 001-	1.250 000 000 Ft:	2 045 000 +250 000 000 feletti rész 0,4%-a
1 250 000 001–	5 000 000 000 Ft:	6 045 000 +1 250 000 000 feletti rész 0,18%-a
5 000 000 001–		12 795 000 +5 000 000 000 feletti rész 0,01%-a

b) Választottbírói tiszteletdíj:

Az eljárás tárgyának értéke (HUF)		A tiszteletdíj mértéke (HUF)
0–	5 000 000 Ft:	2,4%, de minimum  40 000
5 000 001–	10 000 000 Ft:	120 000 + 5 000 000 feletti rész 2%-a
10 000 001–	25 000 000 Ft:	220 000 + 10 000 000 feletti rész 1,6%-a
25 000 001–	50 000 000 Ft:	460 000 + 25 000 000 feletti rész 1,2%-a
50 000 001–	125 000 000 Ft:	760 000 + 50 000 000 feletti rész 0,8%-a
125 000 001–	250 000 000 Ft:	1 360 000 + 125 000 000 feletti rész 0,4%-a
250 000 001–	1 250 000 000 Ft:	1 860 000 + 250 000 000 feletti rész 0,2%-a
1 250 000 001–	5 000 000 000 Ft:	3 860 000 +1 250 000 000 feletti rész 0,12%-a
5 000 000 001–	felett:	8 360 000 +5 000 000 000 feletti rész 0,007%-a

c) Közterhek:

Illeték:	Az eljárás értékének 1%-a, de legalább 5000 és legfeljebb 250 000 forint.
Egészségügyi hozzájárulás:	A választottbírói honorárium  19,5%-a.

(3) A Választottbírósági Díj az adminisztrációs díj, a választottbírói tiszteletdíjak és a közterhek összegéből tevődik össze. A választottbírói tiszteletdíjként a Díjtáblázatban feltüntetett összegek és arányok az egy választottbíróra eső tiszteletdíjrészt jelentik. Választottbírósági tanács esetén ezt az összeget a tanácsban eljáró bírók számával kell szorozni. A választottbírósági tanács elnökének, valamint az egyesbírónak a tiszteletdíja a választottbírói tiszteletdíj 30%-kal növelt összege. Az adminisztrációs díj és a választottbírói tiszteletdíj eljárásújítás esetén a Díjtáblázatban feltüntetett összeg 50%-a. A közterhek a mindenkori hatályos jogszabályoknak megfelelően kerülnek az állam számára megfizetésre. Amennyiben jogszabályváltozás következtében a közterhek az eljárás időtartama alatt változnak, ez a Választottbírósági Díj módosítását vonja maga után. A közterhek növekedése esetén a különbözetet a Választottbíróság felhívására előlegezni kell. A közterhek csökkenése esetén az előlegező félnek a különbözet visszatérítendő.

3. Melléklet – Választottbírói jelölést, illetőleg kijelölést elfogadó nyilatkozat

 

Alulírott ……………………………………. (lakcím: …..………………………….…..….)

kijelentem, hogy a ……………………………. sz. ügyben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzata 2018 szerinti választottbírói (ki)jelölést

 elfogadom.
 nem fogadom el.
 Kijelentem, hogy pártatlan és a felektől független vagyok, és az is kívánok maradni. Nincs tudomásom semmilyen olyan korábbi vagy jelenlegi körülményről, amely az ügyben való pártatlanságomat és/vagy függetlenségemet érintené. Amennyiben az eljárás során a későbbiekben ilyen körülmény jut tudomásomra, azt haladéktalanul bejelentem a feleknek és a választottbírósági tanács többi tagjának, illetőleg egyesbíróként eljárva a Választottbíróságnak.
 Kijelentem, hogy pártatlan és a felektől független vagyok, és az is kívánok maradni. Mindemellett feltárási kötelezettségemet szem előtt tartva az alábbi (i) a felekhez fűződő korábbi vagy jelenlegi szakmai, üzleti vagy egyéb kapcsolat(ok)ra, ill. (ii) egyéb körülmény(ek)re hívom fel a figyelmet:

Kijelentem, hogy e körülmények pártatlanságomat és/vagy függetlenségemet nem érintik. Amennyiben az eljárás során a későbbiekben további feltárási kötelezettség alá eső körülmény jut tudomásomra, azt haladéktalanul bejelentem a feleknek és a választottbírósági tanács többi tagjának, illetőleg egyesbíróként eljárva a Választottbíróságnak.

Megerősítem továbbá, hogy a választottbírósági eljárás nyelvét magas szinten beszélem és a választottbírói megbízatás ellátásához esetlegesen szükséges egyéb nyelvtudással rendelkezem. A Szabályzatban foglalt határidők ismeretében megerősítem továbbá, hogy a választottbírói megbízatással együtt járó kötelezettségeim teljesítésében nem vagyok akadályoztatva.

 

 

Kelt: ……………………………..

………….………………………………..

            választottbíró

 

4. Melléklet –A Választottbíróság Közvetítői Eljárási Szabályzata

1. § [Választottbírósági közvetítői eljárás]

(1) Ha választottbírósági eljárás még nem indult, a Választottbíróság közvetítői eljárást folytathat le a vitában érdekelt felek között olyan ügyekben, amelyekre hatásköre az alkalmazandó jogszabály alapján kiterjed, függetlenül attól, hogy a felek kötöttek-e választottbírósági szerződést.
(2) A közvetítői eljárás célja a jogvita békés, a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján történő rendezése a vitában nem érintett, független és pártatlan harmadik személy (a továbbiakban: közvetítő) bevonása mellett. A közvetítő semmilyen megoldást nem kényszeríthet a felekre.
(3) A Választottbíróság szervein (Elnökség, Titkárság) keresztül adminisztratív segítséget nyújt a feleknek és az eljáró közvetítőnek az eljárás gyors és hatékony lefolytatásához.

2. § [A Közvetítői Eljárási Szabályzat hatálya]

(1) A jelen Közvetítői Eljárási Szabályzatot a Választottbíróság közvetítői eljárásában kell alkalmazni.
(2) A felek közös megegyezéssel a jelen Közvetítői Eljárási Szabályzat bármely rendelkezését kizárhatják, vagy attól eltérhetnek, amennyiben az nem eredményezi valamely alkalmazandó jogszabály eltérést nem engedő rendelkezésének, valamint a függetlenség és pártatlanság, illetve a felekkel szembeni tisztességes és egyenlő elbánás elvének sérelmét.

3. § [A közvetítői eljárás megindítása]

(1) A közvetítői eljárás lefolytatását bármelyik fél vagy a felek közösen is kérhetik a jogvita tárgyának rövid meghatározásával.
(2) Ha az eljárást az egyik fél kéri, a kérelmet a Választottbíróság a másik félhez továbbítja azzal a felhívással, hogy a másik fél harminc napon belül nyilatkozzon a Választottbíróságnak, hajlandó-e az eljárásban részt venni. Amennyiben a másik fél közli, hogy az eljárásban nem vesz részt, vagy harminc napon belül nem válaszol, vagy harminc napon belül a Közvetítői Eljárási Díj megfelelő részét nem fizeti be a Választottbíróságnak, és azt a másik fél sem fizeti be helyette, a közvetítői eljárást meghiúsultnak kell tekinteni.
(3) A közvetítői eljárás tetszőleges számú fél részvételével lefolytatható.

4. § [A közvetítő]

(1) Az eljárás egy közvetítő részvételével zajlik, kivéve, ha a felek több közvetítő részvételében állapodnak meg.
(2) A felek szabadon állapodhatnak meg a közvetítő személyében.
(3) Ha a felek a közvetítő személyében megállapodtak és a közvetítő nem esik a választottbíráskodásról szóló törvényben a választottbírákkal kapcsolatban meghatározott kizáró okok alá, a Választottbíróság kirendeli a felek megállapodása szerinti közvetítőt. Amennyiben a felek a közvetítői eljárással egyetértenek, a közvetítő személyében azonban nem állapodtak meg, a Választottbíróság a választottbíró-ajánlási listáról jelöl ki közvetítőt.
(4) A Választottbíróság Eljárási Szabályzata alapján a választottbírót terhelő kezdeti és folyamatos feltárási kötelezettség a közvetítőt is terheli.
(5) A közvetítő az eljárás megszűnését követően, azonos tárgyban indított bírósági, választottbírósági vagy egyéb eljárásban bíróként, választottbíróként, a fél képviselőjeként vagy tanácsadójaként, illetve szakértőként nem vehet részt.
(6) A közvetítésre alkalmazandó jog eltérést nem engedő rendelkezése vagy a felek eltérő írásbeli megállapodása hiányában a közvetítőt a közreműködésével korábban lefolytatott közvetítői eljárás tekintetében titoktartási kötelezettség terheli.

5. § [A közvetítői eljárás lefolytatása]

(1) A közvetítő mindenkor köteles törekedni a felekkel szembeni tisztességes és egyenlő elbánásra, a közvetítő pártatlanságának és függetlenségének elvét, az ügy körülményeit, a felek kívánságait, valamint a jogvita gyors megoldását szem előtt tartva.
(2) A közvetítő az eljárást a jelen Közvetítői Eljárási Szabályzatban nem szabályozott eljárási kérdések tekintetében – a felek megállapodása hiányában – az alkalmazandó jogszabályok eltérést nem engedő rendelkezéseinek korlátain belül saját belátása szerint folytatja le.
(3) A közvetítő a felektől a vita lényegének és álláspontjuknak rövid írásbeli ismertetését kérheti. A közvetítő a felek bevonásával megbeszélést tart, azon a feleket meghallgatja, a felek által bemutatott iratokat megtekinti. A felek kérésére a közvetítő más személyeket is meghallgathat, ha azt a tényállás tisztázása érdekében szükségesnek tartja.
(4) A közvetítő az eljárás bármely szakaszában kiegészítő tájékoztatást vagy javaslatot kérhet a felektől.
(5) Ha a felek másként nem állapodnak meg, a közvetítő a felekkel külön-külön is egyeztethet. A közvetítő az eljárás során valamely féltől kapott információ lényegét bármely másik féllel ismertetheti, kivéve, ha az információt közlő fél annak bizalmas kezelését kéri.
(6) A felek hozzájárulásával a közvetítő – a felek költségére – szakértőt alkalmazhat.
(7) A közvetítő a felek közötti egyezség létrehozása céljából az eljárás bármely szakaszában javaslatot dolgozhat ki és azt a felek elé terjesztheti.

6. § [Jegyzőkönyv]

A közvetítő a felek eltérő megállapodása hiányában az eljárás során minden megbeszélésről a történtek lényegét tartalmazó jegyzőkönyvet készít, amelyet aláír. Amennyiben a felek között megegyezés jön létre, annak tartalmát a közvetítő jegyzőkönyvbe foglalja.

7. § [Képviselet]

Az eljárásban a felek személyesen vagy képviselőik útján vehetnek részt és végezhetnek eljárási cselekményeket. A Választottbíróság Eljárási Szabályzatának képviseletre vonatkozó rendelkezései a közvetítői eljárásban is megfelelően alkalmazandók.

8. § [A közvetítői eljárás bizalmas jellege]

A felek eltérő megállapodása hiányában a közvetítői eljárással kapcsolatos valamennyi információt – az egyezséget is ideértve – bizalmasan kell kezelni és arról harmadik személynek tájékoztatás nem adható, kivéve, ha az információ feltárását az egyeztetésre irányadó jog eltérést nem engedő rendelkezése megköveteli, illetve azt az egyezség érvényre juttatása vagy végrehajtása szükségessé teszi.

9. § [Információk és bizonyítékok felhasználhatósága más eljárásokban]

(1) A közvetítői eljárásban illetve azzal kapcsolatban megfogalmazott nyilatkozatok, nézetek és javaslatok, valamint a közvetítői eljárás céljára készített dokumentumok (a továbbiakban együtt: információk) egy esetleges későbbi bírósági, választottbírósági vagy egyéb hasonló eljárásban a feleket nem kötik, azokra az ellenérdekű fél nem hivatkozhat, függetlenül attól, hogy az adott eljárás kapcsolódik-e a közvetítői eljárás tárgyához. Ugyanez vonatkozik a fél által a közvetítői eljárás során előterjesztett bizonyítékokra, kivéve, ha azok a fél által a közvetítői eljárástól függetlenül beszerezhetőek és felhasználhatóak voltak.
(2) Az (1) bekezdésben említett információk illetve bizonyítékok a jogszabály által az egyezség érvényre juttatásához és végrehajtásához megkövetelt mértékben feltárhatók és bizonyítékként felhasználhatók.

10. § [A közvetítői eljárás megszűnése]

A közvetítői eljárás megszűnik,

a) ha a közvetítő a felek között létrejött és az általuk aláírt egyezséget tartalmazó jegyzőkönyvet a Választottbíróságnak átadja;
b) ha a közvetítő írásban értesíti a Választottbíróságot, hogy az eljárás megszüntetését bármelyik fél a közvetítőhöz és egyidejűleg a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozatban vagy az eljárásról készült jegyzőkönyvben kérte;
c) ha a közvetítő írásban értesíti a Választottbíróságot, hogy a felek tájékoztatták megállapodásukról az eljárás megszüntetésében;
d) ha a közvetítő – a felek előzetes tájékoztatása után – írásban értesíti a Választottbíróságot, hogy a közvetítés meghiúsult.

11. § [Az egyezség választottbírósági ítéletbe foglalása]

A felek külön választottbírósági eljárásban kérhetik a közöttük létrejött egyezség tartalmának választottbírósági ítéletbe foglalását. A választottbírósági eljárásban a közvetítő nem lehet választottbíró.

12. § [Regisztrációs Díj és Közvetítői Eljárási Díj]
(1) A felek az eljárás megindításának feltételeként vissza nem térítendő Regisztrációs Díjat fizetnek. A Regisztrációs Díj mértéke megegyezik a Választottbírósági Eljárás Díjtáblázata szerinti Regisztrációs Díj mértékével.
(2) A közvetítő eljárásért a felek Közvetítői Eljárási Díjat fizetnek, mely a közvetítő eljárás lefolytatásával összefüggő költségek, így különösen a közvetítő tiszteletdíjának és költségeinek, valamint a Választottbíróság és szervei által végzett munka és teljesített szolgáltatások fedezésére szolgáló térítés. A Közvetítői Eljárási Díjat az eljárás tárgyának értéke és az ügy bonyolultsága alapján a Választottbíróság állapítja meg. A Közvetítői Eljárási Díj mértéke nem lehet magasabb az azonos eljárási értékű, egyesbírói eljárásban folyó választottbírósági eljárás díjának 50%-ánál.
(3) A Regisztrációs Díjat és a Közvetítői Eljárási Díjat a felek egyenlő arányban viselik.
(4) Az eljárást kezdeményező fél a közvetítés kezdeményezésével egyidejűleg köteles a Regisztrációs Díjat és a Közvetítői Eljárási Díj ráeső részét előlegezni. Amennyiben a másik fél nem vesz részt a közvetítői eljárásban, a Választottbíróság a befizetett eljárási díjelőleget – a regisztrációs díj levonása után – visszatéríti az azt előlegező félnek vagy feleknek.
(5) Ha a másik, illetve a többi fél a Közvetítői Eljárási Díj rá eső részét nem előlegezi, azt az eljárást kezdeményező fél befizetheti.
(6) A közvetítő eljárásra is irányadóak a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának a nyelvhasználatra vonatkozó szabályai. 
(7) A felek az egyeztető-közvetítő eljárással kapcsolatos egyéb költségeiket maguk fedezik.

13. § [Átmeneti rendelkezések]

(1) A Közvetítői Eljárási Szabályzat 2018. február 1. napján lép hatályba.
(2) A Közvetítői Eljárási Szabályzat rendelkezéseit a hatálybalépésének napján és az azt követően indult közvetítői eljárásokban kell alkalmazni.

 

Varga István
tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE Polgári Eljárásjogi Tanszék; ügyvéd

 

---

^[1]  A jelen tanulmány a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság 2018. március 28-án tartott Összbírói Értekezletén elhangzott előadás írásos változata, amely megfogalmazásában nagyrészt követi a szóbeli előadás szabadabb stílusát.