Kattintson a Fullscreen ikonra
, ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!
1. Bevezetés
A polgári igazságszolgáltatás működésének értékelésekor a hatékonyság talán a legfontosabb vizsgálati szempont. A hatékonyság a kívánt eredmény elérését jelenti.[1] A hatékonyság fogalmának három síkját különbözteti meg a jogirodalom. „A társadalmi értelemben vett hatékonyság lényegében a jogsértések, káresemények számában ölt testet, ugyanis egy per társadalmi hatékonyága akkor, illetve abban érhető tetten, ha megváltozik a jogalanyok magatartása, és ezáltal csökken a káresemények, jogsértések száma.”[2] A hatékonyság második síkja a felek oldalán jelenik meg, azaz az érdekeiken, hasznaikon alapuló hatékonyságot jelent.[3] A hatékonyság harmadsorban jelenti a perhatékonyságot, mely polgári eljárásjogi alapelvként a perek észszerű időn belül való, lehető legkevesebb perköltség melletti befejezését irányozza elő.[4] A perhatékonyság elvéhez a feleken keresztül a jóhiszeműség elvén keresztül jutunk el, hiszen a jóhiszeműség „lényegében a perhatékonyság elvének a felek oldalán való megjelenése, ami a felesleges többletköltségek okozásától és az eljárás elhúzásától való tartózkodás kötelezettségét támasztja a felekkel szemben”.[5]
A perhatékonyság fogalmából következik, hogy annak egyik összetevője a perek észszerű időn belül való befejezésének követelménye. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének értelmezésére, mely az észszerű időhatáron belül elbírálható perek emberi jogként való deklarálást mondta ki, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága egy 1984-ben elfogadott ajánlásában kimondta, hogy „rendes körülmények között a pert legfeljebb két tárgyaláson kell befejezni: az első esetlegesen az előkészítő tárgyalás és a második folyamán történik a bizonyítás felvétele, a felek előadásai, és ha lehetséges, az ítélet meghozatala. A bírónak ügyelnie kell arra, hogy minden, a második tárgyalásra szükséges cselekményt elvégezzenek a megfelelő időben, elviekben minden halasztás tilos, kivéve akkor, ha új tények vagy más rendkívüli és fontos körülmények merülnek fel.”[6]
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el.
A perek észszerű időn belüli befejezésének elvét a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. § (1) bekezdése teszi a polgári ügyekben eljáró bíróságok kötelezettségévé, ennek fogalmát azonban nem határozza meg, csupán deklarálja azt, hogy az időszerűséget a jogvita tárgya és természete valamint az eljárás egyedi körülményei alapján lehet az egyedi ügyekben meghatározni. Horváth szerint a jogalkotó az észszerű idő kategóriáját önmagával magyarázza, aminek következtében a jogelv tényleges érvényesülését ellehetetleníti.[7]
Az észszerű idő fogalmának tartalmát az Emberi Jogok Európai Bírósága munkálta ki ítélkezési tevékenysége során. A Bíróság gyakorlata szerint az észszerű idő követelményének az eljárás, mint egész vonatkozásában, illetve a per egyes szakaszaiban is érvényesülnie kell. Ennek következtében az időszerűség vizsgálatkor figyelemmel kell lenni az ügy tárgyának bonyolultságára, komplexitására, a peres feleknek az eljárás elhúzódását eredményező felróható magatartására, illetve a bíróságok azon magatartására, mely hozzájárul(hat) az eljárás időtartamának észszerűtlen megnövekedéséhez.[8] Az észszerű idő elve – álláspontom szerint – érinti az optimális pertartam fogalmát, részben fedik egymást, azonban teljesen nem feleltethetőek meg egymásnak. Optimális a pertartam, „ha a bíróság a jogszabály adta keretek között – ide értve a per céljának való megfelelést is –, a fennálló személyi és tárgyi erőforrások megfelelő allokációja mellett, a lehető leggyorsabban fejezi be az eljárást.”[9]
A tanulmány szempontjából indokoltnak tartottam a perhatékonyság elvének részletes ismertetés, mert véleményem szerint szorosan összefügg a kisértékű perek életre hívásával, hiszen a jogalkotói szándék az volt, hogy meghatározott összegű követelések esetében az általános eljárási szabályoktól eltérő speciális eljárási szabályok kerüljenek megalkotásra a gyors, egyszerű és olcsó per megvalósítása érdekében. A jogalkotó az egyszerű megítélésű ügyek, főként a közszolgáltatásból eredő számlatartozások peresítése esetére alkotta meg a kisértékű perekre vonatkozó speciális eljárási szabályokat. A tanulmány a kisértékű perek gyakorlatát és esetleges jogalkalmazási problémáit teszi vizsgálat tárgyává a perhatékonyság szűrőjén keresztül, illetve felvázolja az új Pp. vonatkozó szabályait, majd következtését von le a tanulmány során tett megállapításaiból.
2. Jogtörténeti előzmények, nemzetközi hatások
A kisértékű perekre vonatkozó speciális eljárási szabályok nem ismeretlenek a magyar polgári eljárásjogban, gyökerei egészen a XIX. századig nyúlnak vissza.
A szóbeli perek bíróságáról szóló 1836. évi XX. törvénycikk alapján a bíróság a legfeljebb 60 forint pertárgyértékű ügyekben egy egyszerűsített, gyors eljárásban döntött.[10]
A polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. törvénycikk bevezette a sommás eljárást, melynek legfőbb jellemzője a szóbeliségen alapuló gyorsaság volt[11]. Ugyanez a törvénycikk szabályozta a községi bíráskodást, aminek a hatáskörébe a községi lakosok 30 forint értéket meg nem haladó kereseteinek az elbírálása tartozott.[12]
1877. évi XXII. törvénycikk részben újra szabályozta a kisebb polgári peres eljárásokat, a jellemzően szóbeli eljárások során a közvetlenség és a nyilvánosság elve központi szerepet kapott, ahol elsőfokon vagy a községi bíráskodás keretében bírálták el az ügyeket, vagy békebíró, szolgabíró, illetve járásbíró járt el a perekben.[13]
A sommás eljárásokról szóló 1893. évi XVIII. törvénycikk sokféle pertípust magába olvasztott, a pertárgyérték szerint a 200 forintot, illetve bizonyos esetekben 500 forintot meg nem haladó követelésekre rendelte alkalmazni az általánostól eltérő eljárási szabályokat. A sommás „eljárás tehát a Hazánkban érvényesülő korábbi pertípusokhoz képest jelentős újításokat hordozott magában, így a közvetlenség, a szóbeliség és a nyilvánosság elvének, valamint a bizonyítékok szabad mérlegelésének biztosítása, illetve a végrehajtás szabályainak alapos rögzítése révén egy gyors és hatékony eljárást sikerült teremteni, mely egyúttal eleget is tett a kor elvárásainak.”[14] A fizetési meghagyásról szóló 1893. évi XIX. törvénycikk bevezette a fizetési meghagyásos eljárás jogintézményét.[15]
A Polgári Perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk a sommás eljárások alkalmazhatóságát jelentősen szűkítette (a birtokháborítással összefüggő ún. sommás visszahelyezési és határperek), a fizetési meghagyásokkal szembeni ellentmondás folytán perré alakult eljárásokra az általános szabályokat rendelte alkalmazni.[16] Az általános eljárási szabályok értelmében a járásbíróságok előtti eljárásokban a per két fő szakaszra oszlott, az első a kereseti kérelmet, az ellenkérelmet és a tárgyalás előkészítését magában foglaló perfelvételi szakasz volt, míg a másik az érdemi tárgyalás szak.[17]
Az 1953. január 1. napján hatályba lépett 1952. évi III. törvénnyel „a német-osztrák típusú korábbi eljárásjogi szabályokat felváltották azon szabályok, melyek a szovjet-orosz polgári eljárásjog által ismert és alkalmazott, de Hazánk jogi kultúrájába kevésbé illeszkedő jogintézményeket ötvözték a korábbi szabályokkal”.[18] A Pp. több mint negyven éven át perértéktől függetlenül az általános szabályokat rendelte alkalmazni a fizetési meghagyással indult eljárásokra. Ennek oka – véleményem szerint – a szocialista jogalkotás sajátosságában keresendő, vagyis abban, hogy a szocialista perjogban a legfőbb cél az anyagi igazság kiderítése volt, mely eleve gyors eljárás és így a perhatékonyság ellen hatott. Az 1997. évben a VII. Pp. Novella vezette be a kis pertárgyértékű ügy fogalmát, ami a helyi bíróság hatáskörébe tartozó, kettőszázezer forint pertárgyértéket meg nem haladó vagyonjogi ügyeket jelentette, mely ügyek vonatkozásában a fellebbezési jogot értékhatárhoz kötötten korlátozta.
A hazai jogalkotást befolyásoló nemzetközi hatások és perhatékonyság elvének nemzetközi szinten is megvalósuló előtérbe helyeződésének a figyelembevétele során megállapítást nyert, hogy a kis perértékű ügyek elbírálására „az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Svájcban is külön, a rendes, általános polgári peres eljárásoktól különböző, azokhoz képest valamelyest egyszerűbb megoldásokat vezettek be.”[19]
Az Európai Parlament és Tanács a 861/2007/EK rendelet (Bagatell Rendelet) megalkotásával létrehozta a kis értékű követelések európai eljárását 2009. január 1. napi hatálybalépéssel. A rendelet tulajdonképpen az „első egységes európai per”[20] szabályait tartalmazza keret jelleggel felhíva a nemzeti jogszabályokat ott, ahol a rendelet nem tartalmaz szabályozást (pl. bizonyításfelvétel, eljárási költségek). A rendelet tárgyi hatálya a határon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekre terjed ki. A Rendelet egy alternatív megoldást kínál a felperesnek a határon átnyúló követelése érvényesítésére, ugyanis a felperes választhat, hogy az adott tagállam nemzeti joga szerinti eljárásban érvényesíti a követelését, avagy a Rendelet alapján. Az Európai Parlament és Tanács a 2015/2421 rendelete módosította a Bagatell Rendeletet akként, hogy 2017. július 14. napi hatálybalépéssel a Bagatell Rendelet 2. cikkében szereplő 2000 euró értékhatárt felemeli 5000 euróra. Az eljárás alapvetően írásbeli marad, ami a Rendelet mellékletében szereplő formanyomtatványok használatát jelenti. Tárgyalás csak akkor tartható, ha az írásbeli bizonyítékok alapján ítélet nem hozható, vagy ha a felek kérik, és a bíróság engedélyezi.[21] A módosítás érinti még a kézbesítésre, az eljárási költségekre és videokonferenciára vonatkozó szabályokat.
A nemzetközi jogalkotási mechanizmusok, valamint hazai jogélet által életre hívott, a perhatékonyságot biztosítani kívánó elvárásoknak az eredményeképpen az Országgyűlés megalkotta a 2008. évi XXX. törvényt (X. Pp. Novella), mely 2009. január 1-jei hatálybalépéssel bevezette a kisértékű perekre vonatkozó speciális szabályokat. A törvényhez fűzött miniszteri indokolás az egyszerű megítélésű ügyekben az olcsó és gyors bírósági eljárás iránti igényt hangsúlyozta[22], aminek megvalósítása érdekében a jogalkotó feszes eljárási határidőket és szigorú preklúziós szabályokat határozott meg. A kisértékű perekkel szoros kapcsolatban álló fizetési meghagyásos eljárásokat a 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: FMHtv.) kodifikálta újra, mely 2009. június 30. napján lépett hatályba, és aminek következtében a fizetési meghagyásos eljárások több mint egy évszázad után a bírósági hatáskörből közjegyzői hatáskörbe kerültek át a bíróságok tehermentesítése céljából.
3. A fizetési meghagyás
A későbbiekben ismertetésre kerülő kisértékű perek fogalmából következik, hogy ez a pertípus szoros összefüggésben áll a fizetési meghagyásos eljárással, másként szólva a fizetési meghagyásos eljárás {érdemi – a fizetési meghagyás kibocsátása [FMHtv. 26. § (19) bek.], nem érdemi – a fizetési meghagyás hivatalbóli elutasítása (FMHtv. 24. §), vagy az eljárás megszüntetése [FMHtv. 34. § (1)–(4) bek.]} kötelező előfeltétele a kisértékű pereknek. Ez magyar szabályozási sajátosság, vagyis a kisértékű követelések érvényesítése a kötelező előzetes eljárás szempontjából eltér a nemzetközi megoldásoktól.
A fizetési meghagyásos eljárás a közjegyző hatáskörébe tartozó, pénz fizetésére irányuló, lejárt követelések érvényesítésére szóló polgári nemperes eljárás, melyre a Pp. szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni [FMHtv. 1. §, 3. § (1) bekezdés]. A fizetési meghagyásos eljárás gyorsaságát az űrlap formátum, az elektronikus ügyintézés, a gépi adatfeldolgozás [FMHtv 1. § (2)–(3) bekezdés], a követelés érdemi vizsgálatának kizárása [FHMtv. 27. § (1) bekezdés f) pont], a közjegyzőknek az egész országra kiterjedő illetékessége szolgálja (FMHtv. 8. §). Mindezek azt eredményezik azt, hogy a fizetési meghagyásos eljárások körülbelül 6 hét alatt jogerősen befejeződnek.[23]
2011–2013. években a közjegyzők által kibocsátott fizetési meghagyások 6–7%-a alakult ált perré, ami 55 000–57 000 pert jelentett évente[24]. Pallos hívta fel a figyelmet arra, hogy az egymillió forint pertárgyértéket meg nem haladó követelések érvényesítése során, amikor a jogosult előre tudja, hogy a kötelezett ellent fog mondani, így a jogvitában a végső fórum a bíróság lesz, indokolt-e kötelezni a jogosultat a fizetési meghagyásos eljárás igénybevételére? Ennek a kötelezően lefolytatandó nemperes eljárásnak ilyen esetben eljárási időtartam növelő hatása van, mely pontosan ellentétes a kisértékű perek bevezetésénél hangsúlyozott jogalkotói célkitűzéssel[25]. Álláspontom szerint ennek a kérdésnek azért nincs relevanciája, mert ha a jogosult nem fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíti a követelését, akkor a jogosultnak például fizetési felszólítással ajánlott először a teljesítésre rábírni a kötelezettet a per elkerülése érdekében. Ennek a fizetési felszólításnak ugyanúgy van költsége, mint a fizetési meghagyásos eljárásnak, és ugyanúgy időt vesz igénybe. Ezek alapján nem gondolom, hogy a fizetési meghagyásos eljárás kötelezővé tétele az eljárás időtartamát olyan jelentős mértékben növelni meg, ami indokolja a szabályozás módosítását.
4. A kisértékű perek eljárási szabályai
A kisértékű perekre vonatkozó eljárási szabályokat teljes részletességgel nem fogom ismertetni, hiszen e témakörben jeles szakértők tollából születtek tanulmányok. A kisértékű perek szabályait csak a perhatékonyság szempontjából a szükséges vizsgálat erejéig fogom felhívni.
Mielőtt rátérnék a hatályos szabályozás elemzésére fontosnak tartom kiemelni Czoboly megállapítását, miszerint a perhatékonyság megvalósításának egyik eszköze a „jogvita szükségleteire szabott eljárás megalkotása”.[26] A modern eljárásjogokban a nemzetközi trendek a funkcionalitás felé mutatnak, ami azt jelenti, hogy „a jogalkotók előre kialakított eljárási lehetőségeket kínálnak a bíró számára, aki azok közül – általában a felekkel történő egyeztetést követően – az általa legalkalmasabbnak ítéltet választja. Ez a tendencia elsődlegesen a tárgyalás-előkészítés különböző formái közötti választás tekintetében illeti meg a bírót.”[27] Hazánkban a jogvita szükségleteire szabott eljárás csak annyiban valósul meg, hogy az egymillió forint pertárgyértéket meg nem haladó ügy esetében a jogszabály előírja a kisértékű perek szabályainak alkalmazását, más alternatív eljárási módozatokat nem tesz lehetővé a bíró számára.
4.1. A kisértékű perek fogalma
A kisértékű perekre vonatkozó szabályokat jelenleg a Pp. Hatodik Részének tizenhetedik fejezete tartalmazza.
Az eljárási szabályok bevezetése óta eltelt 7 évben kritika érte magát a „kisértékű perek” megnevezést. A jogirodalom szerint az elnevezés dogmatikai szempontból pontatlan[28], helyette a kis perértékű perek megfogalmazást kellett volna alkalmazni. Egyesek szerint a „kisérték” pejoratív tartalmat hordoz, mintha az ilyen típusú ügyek – ezen keresztül a jogkeresők – nem lennének olyan jelentősek és fontosak, mint a többi per. További kritikai vélemény az, hogy egymillió forintos értékhatár a magyarországi átlagjövedelmeket[29] tekintve egyáltalán nem tekinthető kis értéknek. A kritikákat cáfolni látszik, hogy országosan 2010. évben a járásbíróságra érkezett peres ügyek majdnem fele, 2011–2013 között pedig a polgári ügyek harmada egymillió forint pertárgyérték alatti, vagyis kisértékű per volt.[30] Ezek a statisztikai adatok azt támasztják alá, hogy a jogalkotó a pertárgyérték viszonyában helyesen határozta meg a kisértékű perek esetében az egymillió forintot meg nem haladó pertárgyértéket a gyors, olcsó és hatékony igazságszolgáltatás kialakítása érdekében.
Az, hogy mi minősül kisértékű pernek, a Pp 387. § (1) bekezdésében írt pozitív fogalmi elemek és a Pp. 387. § (4) bekezdésében meghatározott kizáró okok egybevetésével kell meghatározni.
A Pp. 387. § (1) bekezdése értelmében a kisértékű perekre vonatkozó – az általános szabályoktól eltérő – előírásokat akkor lehet alkalmazni, ha a) a per tárgya a járásbíróság hatáskörébe tartozik; b) a pertárgy értéke a Pp. 24–25. §-a szerint számítva az egymillió forintot nem haladja meg; c) kizárólag pénz fizetésére irányuló követelést tartalmaz; d) az eljárás a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás folytán alakult perré, vagy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a közjegyző hivatalból elutasítja, vagy a közjegyző a fizetési meghagyásos eljárást végzéssel megszünteti (pozitív fogalmi elemek). A Pp. 387. § (1) bekezdés szerint az a), b), és c) pont szerinti fogalmi elemek megvalósulása esetén egy kivételt engedélyez a d) pontban írt feltétel alól, az pedig a Pp. 127. § rendelkezése. Ettől az egy esettől eltekintve, mind a négy fogalmi elemnek meg kell valósulnia ahhoz, hogy a kisértékű perekre vonatkozó elírások alkalmazhatóak legyenek.
A Pp. 387. § (4) bekezdése pedig taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amikor nem lehet a kisértékű perek szabályait alkalmazni (negatív fogalmi elemek). Ezek a következők: hirdetményi kézbesítés esetén, ügygondnok kirendelése esetén, valamint ha a felek közösen előterjesztett kérelmükben kérik a per általános szabályok szerint elbírálást. A felek közös kérelme alapján az általános szabályokra való áttérés engedélyezése – megítélésem szerint – funkcionálhat perelhúzó eszközként. Álláspontom szerint, amennyiben a jogalkotó célja olyan speciális eljárási szabályok megalkotása volt, ahol a felek rendelkezési jogát a perhatékonyság érdekében bizonyos fokig korlátozza, akkor nem indokolt ilyen „kiskapu” engedélyezése még közös kérelem esetén sem.
4.2. A tárgyalás
4.2.1. A tárgyalás előkészítése, kitűzése
A per érdemi tárgyalásának előfeltétele a tárgyalás alapos előkészítése, ami az általános szabályok értelmében az eljáró bíró feladata. A kisértékű perekben ez kicsit másképp alakul.
A kisértékű perek esetében az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban [FMHtv. 37. § (1) bek.] a közjegyző végzi el a tárgyalás előkészítésének első mozzanatát, jelesül a felhívja a jogosultat az FMHtv. 37. § (3) bekezdésében foglaltakra, és figyelmezteti az FMHtv. 37. § (4) bekezdésében írt jogkövetkezményekre. Ezt követően amennyiben a közjegyzői aktanyomat[31] és a felperes beadványa is megérkezett a bírósághoz, és nincs helye áttételnek, vagy nem kell a pert megszüntetni [Pp. 318. § (1)–(2) bekezdései], akkor a bíróság tizenöt napon belül tűz határnapot az ügy tárgyalására [Pp. 319. § (1) bekezdése].
A bíróságnak a tárgyalást úgy kell kitűznie, hogy az első tárgyalási nap az iratoknak a bírósághoz való érkezését követően 45, illetve a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem hivatalbóli elutasítása, vagy a fizetési meghagyásos eljárás megszüntetése esetén 60 napon belül megtartható legyen [Pp. 388. § (2) bekezdés]. Ez a 45, illetve 60 napos időtartam a Pp. 125. § (3) bekezdésében írt 4 hónapos határidőhöz képest ténylegesen rövidebb időtartamot jelent. Azonban lényeges gyakorlati kérdés, hogy a bírósági ügyteher mellett ez a rövid határidő hogyan valósítható meg? Ha a legideálisabb esetet nézzük, amikor az iratok beérkezése után az eljáró bíró az új ügyben 1–5. napon intézkedni tud (megtörténik a tárgyalás kitűzése), akkor is az első tárgyalási napot az iratoknak a bíróságra való érkezését követő 40–44. napra kell kitűzni, ami tulajdonképpen 6 hat héttel későbbi időpontot jelent. Általában egy közepes ügyforgalmú bíróság bírái másfél-két hónapra előre már megtöltött tárgyalási napokkal rendelkeznek, ahol utólag nehéz olyan tárgyalási időpontot találni, ami alkalmas arra, hogy az ügy egy érdemi tárgyaláson be tudjon fejeződni. Mindezek alapján indokolt-e olyan eljárási határidők előírása, mely a gyakorlatban nehezen valósíthatók meg? A véleményem szerint nem.
A merev eljárási keret és a szigorú, rövid eljárási határidők első ránézésre az időszerűség biztosítására alkalmas eszközök azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk, pont az ellenkező megállapításra jutunk. A merev eljárási szabályok nem adnak a bírónak megfelelő mozgásteret ahhoz, hogy az ügy egyediségéhez igazodó eljárási szabályok alkalmazásával jusson el az érdemi döntésig. A „rugalmasságot” tartalmazó eljárásrendre jó példa az angol eljárásjog, ahol a bíró az elé került ügy bonyolultsága alapján három eljárási típus közül tudja azt kiválasztani, ami a leginkább segíti az ügy időszerű elbírálását. [32] A rövid és merev eljárási határidők pedig csak a döntés gyorsaságára hatnak, és köztudott, hogy a gyors döntés pedig nem mindig eredményez perhatékonyságot.
A Pp. 387. § (1) bekezdés első fordulatának megfelelően az általános eljárási szabályokat kell alkalmazni a kisértékű perekre vonatkozó eljárásban akkor, ha a Pp. XXVII. fejezete eltérő szabályt nem állapít meg. A Pp. 125. § (2) bekezdése tizenöt napos tárgyalási időközt határoz meg, ami a sürgős esetben lerövidíthető. Figyelemmel a XXVII. fejezetben írt feszes határidőkre és a postai szolgáltató útján történő kézbesítés esetén az időtényezőre[33] (pl. az alperes csak a második értesítést követően veszi át a tárgyalásra szóló idézést) indokolt a tárgyalási időköz lerövidítése azért, hogy a tárgyalást a kézbesítés szabályszerűtlensége miatt ne kelljen elhalasztani (Pp. 135. §).
A bíróság a tárgyalásra szóló idézéshez mellékelni köteles a Pp. 388. § (1) bekezdésében[34] írt tájékoztatást, ami tulajdonképpen a 389. §-ban megfogalmazott preklúziós[35] szabályról való felvilágosításnak minősül.
Összegzésként elmondható, hogy a tárgyalás előkészítésekor a bíróság részére a közjegyzői aktanyomat és a felperesi előkészítő irat áll rendelkezésre, amiből – érdemi alperesi ellentmondás hiányában – nem lehet a bizonyításra szoruló tényeket megállapítani, vagyis pusztán a felperesi tényállítás és az általa hivatkozott bizonyítási indítványok alapján kell a bíróságnak olyan alkalmas tárgyalási időpontot kitűzni, ahol az ügy érdemben elbírálható.
Álláspontom szerint egy hosszabb tárgyalási előkészítési szakasz biztosítása esetén a bíróságnak lehetősége nyílna az alperes érdemi nyilatkozatának beszerzésére, mely alapján a jogvita körvonalazódni tudna már a tárgyalás kitűzése előtt.
4.2.2. Tárgyalás
A polgári peres eljárás leghosszabb szakaszát általában a bizonyítás jelenti, ezért a perelhúzódás megakadályozása, illetve a kisértékű perek esetén az eljárás gyorsítása érdekében a jogalkotó alkalmazni rendeli a preklúziós szabályt a Pp. 389. § (2) bekezdésében írtak szerint.[36] „A preklúziós szabályok alkalmazása akkor hatékony, ha a bíróság korai szakaszban megismerkedik a peranyaggal és határidőt tűz a felek számára a támadó és védekező eszközeik előterjesztésére.”[37]
A bizonyítási indítványok első tárgyaláson való előterjesztésének követelménye alól kivételeket tartalmaznak a Pp. 389. § (3)–(4) bekezdései keresetváltoztatás, viszontkeresetindítás és beszámítási kifogás előterjesztése esetén, hiszen ezek előterjesztése után újra feléled a bíróság Pp. 3. § (3) bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettsége, aminek következtében a bizonyítási eljárás e vonatkozásban is újraindul.
További kivételszabály az (5) bekezdés, melynek értelmében az ellenfél beleegyezésével a per folyamán bármikor elő lehet terjeszteni bizonyítási indítványt, kivéve, ha azt a fél neki felróható módon elkésetten, vagy a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő. A felróhatóság és a rosszhiszemű pervitel bírói mérlegelési körbe tartozik. A Pp. 389. § (6) bekezdése az esetleges perújítások elkerülése végett engedélyezi nóvum esetén a bizonyítási indítvány előterjesztését.
A (7) bekezdés tartalmazza a jogkövetkezményt a bizonyítási indítvány előterjesztésére rendelkezésre álló határidő után benyújtott bizonyítási indítványok vonatkozásában, melyet a bíróság „köteles figyelmen kívül hagyni”. Ez a kifejezés a felek jogait biztosító garanciális szabályok követelményének nem felel meg, mivel a figyelmem kívül hagyás ellen az érintett fél nem tud tiltakozni, éppen ezért egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az ítéletben ezt a „figyelmen kívül hagyást” röviden indokolni kell.[38]
A kisértékű perek esetében érdekes kérdés lehet, hogy mikor kell a bíróságnak a feleket a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltakról tájékoztatni. Az 1/2009. PK vélemény szerint a tájékoztatást a bíróságnak a fél részére az eljárás olyan szakaszában kell megadnia, amikor a bizonyítandó tények már ismertek, a tájékoztatásnak egyedinek és teljeskörűnek kell lennie.[39] Az egyik lehetséges megoldás, hogy ha a felperesi előkészítő irat és az érdemi védekezést tartalmazó alperesi ellenkérelem is rendelkezésre áll a tárgyalás kitűzésekor, és a bizonyítandó tények egyértelműek, akkor a bíróság a bizonyításra vonatkozó tájékoztatást, a Pp. 389. § (2) bekezdése szerinti felhívást és a Pp. 389. § (7) bekezdése szerinti figyelmeztetést a tárgyalásra szóló idézésben teszi meg. Ennek előnye az, hogy a felek a tárgyalásra már a bizonyítási eszközzel együtt jelennek meg, és így az ügy érdemben tárgyalható. Időszerűség szempontjából ez nagyon jó megoldás, azonban ehhez nélkülözhetetlen a tényállításokat tartalmazó felperesi előkészítő irat és az érdemi védekezést tárgyaló fizetési meghagyással szembeni alperes ellentmondás, ugyanis a Pp. 388. § (2) bekezdésében írt rövid határidő nem alkalmas a peres felek közötti iratváltás lebonyolítása után a tárgyalás kitűzésére még a lerövidített tárgyalási időköz mellet sem.
Gyakoribb azonban az, hogy az alperes érdemi ellenkérelmét az első tárgyalási napon adja elő. Ezt követően tud a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében írt kötelezettségének eleget tenni. Amennyiben a bizonyítási eljárás a rendelkezésre álló bizonyítási eszközökkel lefolytatható, a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítása után a bíróság érdemben dönt a kereseti kérelemről. Ez a valóságban azonban kevesebbszer fordul elő. Sokkal gyakoribb az az eset, amikor halasztani kell a tárgyalást bizonyítás kiegészítése céljából, ezért szükséges a folytatólagos tárgyalás kitűzése, melyet a 391. § értelmében – a 142. § (2) bekezdése szerinti 4 hónapos időtartam helyett – 30 napon belül meg kell tartani. (Erre a 30 napon belüli folytatólagos tárgyalásra is vonatkozik a bíróságok leterheltségéről korábbi írt megállapításom).
Összegzésként megállapítható, hogy preklúzós szabály alkalmazása képes megakadályozni a perek elhúzódását, azonban egyedüli eszközként nem képes a perhatékonyságot biztosítani. Álláspontom szerint a preklúzió akkor képes hatásosan működni, ha az ügy alapos előkészítése megtörtént a tárgyalást megelőzően.
4.2.3. A tárgyalás elmulasztása
A Pp. 390. § (1) bekezdése a bírósági meghagyás kibocsátásról szól, e körben csak utalok a 2/2009. PJE határozatra, mely a bírósági meghagyás kibocsátásának feltételeit tartalmazza[40]. Az időszerűség megvalósulására a bírósági meghagyás kibocsátásának lehetősége pozitívan hat, hiszen az ügy befejezését jelenti.
A 390. § (2) bekezdése értelmében a kisértékű pereket főszabály szerint legfeljebb két tárgyaláson be kell fejezni. Ez a jogszabályi előírás megfelel a nemzetközi elvárásoknak.[41]
A 390. § (3) bekezdése a 137. § (1) bekezdés b) pontjában írt esetre a permegszüntetés következményét írja elő.
Következtetésként megállapítható, hogy a jogalkotó a tárgyalás elmulasztása miatt olyan jogkövetkezmények alkalmazását írja elő, melyek egyrészt a feleket a tárgyaláson való aktív jelenlétére ösztönözik, másrészt a felek érdektelensége esetén az eljárás befejezését eredményezik. Ezek mindenképpen eredményesen befolyásolják a perhatékonyság megvalósulását.
4.2.4. Keresetváltoztatás, viszontkereset, beszámítási kifogás
A kisértékű perekben is van helye keresetváltoztatásnak, illetve jogosult az alperes viszontkereset valamint beszámítási kifogás előterjesztésére azonban az általános szabályokhoz képest időben korlátozottan.
A Pp. 391/A. § (1) bekezdése főszabályként kimondja, hogy a felperes a keresetét egy ízben az első tárgyaláson változtathatja meg, ezt követően pedig csak az alperes hozzájárulásával.
A főszabály alóli kivételeket fogalmaznak meg a 391/A. § (2)–(4) bekezdései, az (5) bekezdés pedig a jogkövetkezményt tartalmazza. A „figyelmem kívül hagyja” megfogalmazás sérti a felek rendelkezési elvét, és ellentmond a bíróságnak az ebből az elvből levezethető, teljes kereseti kérelemről való döntési kötelezettségének.[42] A helyes megfogalmazás a 391/B. § (4) bekezdésében írt „érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasítja” lenne.[43]
Főszabály szerint az alperes a felperes ellen viszontkeresetet az első tárgyaláson indíthat, ezt követően csak a felperes hozzájárulásával (Pp. 391/B. §).
Amennyiben a viszontkereset nem felel meg a kisértékű perek fogalmának, vagy a per elhúzására irányul, azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani [Pp. 391/B. § (4)–(5) bekezdései]. A kisértékű per fogalmi elemei közül csak egynek nem kell megvalósulnia, mégpedig a pert megelőző fizetési meghagyásos eljárás létének.
Beszámítási kifogást a Pp. 391/C. § (1) bekezdése értelmében főszabály szerint az első tárgyaláson lehet előterjeszteni, a főszabály alóli kivételeket a (1) és (2) bekezdés tartalmazza.
Összegzésként elmondható, hogy a jogalkotó főszabály szerint az első tárgyalásra korlátozta a keresetváltoztatás, a viszontkereset, és a beszámítási kifogás előterjesztésének időpontját az általános szabályok szerinti elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztés időpontja helyett. A jogalkotó célja a rendelkezési jog ilyen szempontú korlátozásával az volt, hogy az első tárgyaláson rögzüljön a jogvita tárgya, vagyis ne lehessen a pert elhúzni az esetleges keresetváltoztatással, viszontkeresettel avagy beszámítási kifogással. Perhatékonyság szempontjából ez is kiemelendő szabályozási megoldás.
4.2.5. Határozatok
A Pp. a 391/D. §-ban előírja, hogy az elsőfokú ítéletnek az általános szabályokon túlmenően a fellebbezési tájékoztatóban milyen további tájékoztatást kell adnia. A bíróság tájékoztatása a fellebbezési jog korlátozására irányul, a fellebbezés kötelező tartalmi elemeiről tájékoztatja a feleket.
4.2.6. A fellebbezés, a fellebbezési eljárás
A fellebbezések számának csökkentését, ekként a perek elhúzódását a jogalkotó a fellebbezés jog korlátozásával [392. § (1), és (4), (5) bekezdései], és főszabály szerint a fellebbezésnek a tárgyaláson kívüli elbírálásával [393. § (2) bekezdése] kívánta elérni. A bírói gyakorlat szerint a fellebbezésnek az előterjesztésekor kell rendelkeznie a kötelező, speciális tartalmi elemekkel, a bíróságnak emiatt nincs lehetősége arra, hogy a fellebbezés e hiányainak pótlására a fél kérelme alapján további határidőt biztosítson (BDT 2016.3488.). A fellebbezési jog korlátozása a kisértékű perek esetében a más európai államokban is alkalmazott technika, ekként alkalmas eszköz a perhatékonyság megvalósítására.
4.3. A hatályos szabályozás értékelése
A jogalkotó a nemzetközi hatások és a XIX századi perjogi intézmények alapján alkotta meg a kisértékű perekre vonatkozó speciális eljárási szabályokat. A cél az egyszerű megítélésű ügyek gyors és olcsó elintézése volt. Az elemzésem alapján arra a végső következtetésre jutottam, hogy némely eljárási szabály nem a legmegfelelőbb volt.
A feszes eljárási határidők előírása – álláspontom szerint – nem a legmegfelelőbb eszköz, ugyanakkor a felek rendelkezési jogának korlátozása a preklúziós szabályok alkalmazásán keresztül perhatékonyságot fokozó technika.
A perhatékonyság szemszögéből vizsgálva kritikával illettem a tizenöt napos tárgyalás kitűzésére rendelkezésre álló időt. Ez a határidő megítélésem szerint túl rövid ahhoz, hogy az alperest érdemi álláspontját tartalmazó írásbeli irat benyújtására fel lehessen hívni. Indokolt lenne a tárgyalás előkészítése szempontjából rövid határidő tűzése mellett az alperesi irat beszerzése, hiszen az tisztázza az esetlegesen még bizonyításra szoruló tényeket. Az alperestől – aki kötelezett volt a megelőző fizetési meghagyásos eljárásban – már tudomással bír az eljárásról, a fizetési meghagyás és a felperesi tényelőadás birtokában tudomása van az érvényesítendő követelés jogcíméről, összegéről, és a bizonyítási indítványokról is, éppen ezért elvárható tőle egy érdemi írásbeli irat. Az alperesi irat alapján a bíróság lényegesen több információval rendelkezne az ügyről, és a tárgyalás előkészítését is alaposabbá lehetne tenni. Ez alapján a tárgyalás kitűzése is könnyebb lenne, hiszen a bíró már előzetesen tudná, hogy milyen eljárási eseményekre számítson a tárgyaláson. Az alperesi irat másik pozitív előnye az lenne, hogy a bíróság a tárgyalásra szóló idézésben már tájékoztatni tudná a feleket a Pp. 3. § (3) bekezdésében írtakról, és fel tudná hívni a bizonyítási indítványok előterjesztésére és azok nemteljesítése esetén a jogkövetkezményekre. A felek a tárgyaláson a bizonyítási eszközökkel tudnának megjelenni, vagyis a per egy tárgyaláson befejezhető lenne.
Kritikával illettem a 45 napon belül megtartandó első tárgyalási napot a bírósági ügyteherből kifolyólag. Véleményem szerint nem indokolt olyan eljárási határidő előírása, amit köztudottan nagyon nehéz megvalósítani. A 30 napon belül megtartandó folytatólagos tárgyalást is az előbbiek miatt tartom nem megfelelő megoldásnak. Ez a harminc nap gyakorlatban például egy szakértői bizonyítás lefolytatása esetén kivitelezhetetlen.
A túl feszes határidők kapcsán arra mutatnék rá ismét, hogy a rövid határidők miatti gyors eljárás nem feltétlenül pozitív hatással van a perhatékonyságra.
A hatályos szabályok elemzése során nagyon jó megoldásnak találtam a perhatékonyság előmozdítása érdekében a preklúziós szabályok alkalmazását. Általánosan elfogadott eljárási technika az, hogy a jogalkotó olyan szabályt alkot, mely a per egy bizonyos pontján rögzíti a jogvita tárgyát, és csak kivételes esetben engedi meg a feleknek, hogy ezen módosítsanak. Ez a megoldási módozat tud a perek időszerűségén javítani. A tárgyalás elmulasztása esetén alkalmazott jogkövetkezmények és a fellebbezési jog korlátozása is alkalmas eszközök az időszerűség javítására, vagyis a perelhúzás megakadályozására.
Az összegzést egy nyitott kérdéssel szeretném zárni. A Pp. 138–141. §-ait megvizsgálva azt láthatjuk, hogy ezek az eljárási szabályok is elsősorban az első tárgyaláson való érdemi döntés meghozatalát igyekeznek biztosítani. A Pp. 141. § (1) bekezdése előírja, hogy az első tárgyaláson érdemben határozni kell, ha a tényállás kideríthető. Amennyiben az első tárgyaláson való befejezés az általános eljárási szabályok szerint is lehetséges, akkor indokolt-e speciális eljárási szabály alkalmazása?
5. A fizetési meghagyással indult követelések érvényesítése az új Polgári Perrendtartásban
Az alcímben szándékosan nem a kisértékű perek kifejezést használtam, hiszen a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) a kisértékű per fogalmát nem használja, nem állapít meg rá külön eljárási szabályokat, a keresetet az általános szabályok szerint rendeli elbírálni a XVI. fejezetben foglalt eltérésékkel [új Pp. 255. § (3) bek.].
Ahhoz, hogy ezt a jogalkotói döntést megértsük először meg kell ismerni azokat az elvárásokat, aminek az új eljárási törvénynek meg kellett felelnie, illetve a jogalkotói célkitűzéseket, aminek megvalósítását ezen jogszabállyal kívánták elérni.
A Kormány 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozatában döntött egy új polgári perrendtartási törvény megalkotásának szükségességéről, melynek célja az volt, hogy a XXI. századi differenciált jogvitákhoz megfelelő szabályozási keretet tudjon nyújtani.[44] Az új polgári perrendtartásról szóló törvény koncepcióját a Kormány 2015. január 14. napján fogadta el. Az Országgyűlés 2016. november 22. napján fogadta el a 2016. évi CXXX. törvényt, ami 2018. január 1. napján fog hatályba lépni, szabályait a hatálybalépés után indult ügyekben kell alkalmazni.
A hatályos szabályozástól lényegen eltérő, számos újítást, illetve a magyar perjogban hagyományokkal rendelkező jogintézmények újjáélesztését tartalmazza az új Polgári Perrendtartás, melynek legfőbb célkitűzése a perhatékonyság rendszerszintű biztosítása[45] és a professzionális per megvalósítása.
Néhány gondolat erejéig azokat az újításokat ismertetem, amelyeknek a perhatékonyság biztosítása szempontjából kiemelkedő jelentőségük van. A perhatékonyságot többek között perkoncentrációval lehetséges megvalósítani, ami azt jelenti, hogy a bíróság a jogvitát egyetlen, jól előkészített „főtárgyaláson” bírálja el. A perkoncentráció a bírótól anyagi pervezetést kíván meg, vagyis azt, hogy a bíróság tevőlegesen mozdítsa elő a felek peranyag-szolgáltatási kötelezettségének a megvalósulását. A felek eljárástámogatási kötelezettsége az új Pp. értelmében igazmondási és kellő időben történő peranyag-szolgáltatási kötelezettséget jelent. A perkoncentráció az osztott perszerkezet modell alkalmazásával érhető el.[46]
A törvény az elsőfokú eljárásokra az osztott perszerkezeti modellt rendeli alkalmazni, melynek értelmében az elsőfokú eljárás mind funkciójában, mind időben egymástól elkülönült, két szakaszból áll. Az első, a perfelvételi szakasz, melynek célja a jogvita kereteinek kijelölése és tartalmának meghatározása, ahol az írásbeliség és a szóbeliség is szerepet kap. A perfelvételi szakasz tulajdonképpen nem más, mint egy részletes és alapos tárgyalás-előkészítés, melyet végzés zár le, melyben rögzítésre kerülnek a tényállítások, a jogállítások és az indítványok. A perfelvételi szakaszban az eljáró bírónak van némi mozgástere, vagyis s szabályozás rugalmas, hiszen a jogvitához igazodóan tudja meghatározni az előkészítés módját és menetét. Az érdemi tárgyalási szakban a perfelvételi szakban azonosított jogvita vonatkozásában kerül sor a bizonyítás lefolytatásra, majd a jogvita érdemi elbírálása következik.[47]
A perhatékonyság megvalósításának másik eszköze a preklúzó alkalmazása, aminek értelmében a perfelvételi szak lezárását követően – főszabály szerint – nincs lehetőség a kereseti kérelem és az ellenkérelem megváltoztatására, további bizonyítási indítványok előterjesztésére. A preklúzió célja, hogy egy bizonyos ponton a bíróság és az ellenérdekű fél számára rögzítésre kerüljön a jogvita tárgya, ami után már csak a bizonyítás lefolytatása és az érdemi döntés meghozatala történik. Ebből következik, hogy a preklúzió alkalmas eszköz a perelhúzás megakadályozására.[48]
A törvény a perorvoslati rendszert is megreformálta, többek között szűkítette a fellebbezési jogot. A célja a jogorvoslati jog érvényesülése mellett a perelhúzás megakadályozása volt.
A törvény a jogérvényesítését segítő szabály bevezetése értelmében járásbírósági szinten bevezeti a formanyomtatványok alkalmazását, melytől szintén olyan pozitív hatás várható, hogy a beadványok hiányainak pótlása nem eredményez pertartam-növekedést.
A Polgári és Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság Javaslata azt tartalmazta, hogy a felek kiléte, minősége a pertárgy értéke nem indokolja eltérő eljárási rend kialakítását, helyette egységes eljárási rend megalkotása szükséges. Megállapította, hogy „az eljárások gyorsításának kulcsa nem a sajátos perjogi szabályokban van, hanem a bírák személyes minőségében és a leterheltségüket pozitívan befolyásolni képes szervezeti szabályozásban, valamint a perek hatékony elintézését lehetővé tevő szabályokban rejlik.”[49] A Javaslat szerint indokolt a fizetési meghagyásos eljárások esetében a pertárgyérték hárommillió forintra történő felemelése a pertárgyérték szerinti bírósági statisztikára alapítottan, aminek a célja a járásbírósági szinten az ügyteher csökkentése.[50]
Az új Pp. a XVI. fejezetben szabályozza a fizetési meghagyással összefüggő perek szabályait. A Kodifikációs Bizottság a kisértékű perek hatályos szabályozásából eredő gyakorlati problémáknak a joggyakorlat által kialakított megoldásait is figyelembe vett a részletes eljárási szabályok megalkotása során.
Az új Pp. 254. § (1) bekezdése tartalmazza a fizetési meghagyásos eljárás fogalmát, mely a hatályos a Pp. 313. § (1) bekezdésében és a 387. § (1) bekezdésében használt fogalmak összegzésétől annyiban tér el, hogy fogalmi elemmé teszi „a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényben szabályozott fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthetőség” kitételt, illetve a pertárgyértéket hárommillió forintban határozza meg. A „pertárgyérték” meghatározást is pontosította, hiszen a hatályos szabályozás „meg nem haladó követelésről” beszél, mely fogalmi elemet a jogirodalom a pontatlansága miatt kritikával illetett. Az új Pp. a hatályos szabályozással egyezően tartotta fenn azt, hogy az érvényesítendő követelésnek lejártnak kell lennie, és pénz fizetésére kell irányulnia, azaz az érvényesítendő követelést a jogcím vonatkozásában továbbra sem szűkítette le.
Az új Pp. 257. §-a előírja, hogy a felperesnek a közjegyzői felhívás alapján a keresetlevél kellékeire vonatkozó szabályoknak megfelelő iratot (keresetet tartalmazó iratot) kell benyújtania közjegyzői iratban megjelölt bíróságon a felhívás kézbesítésétől számított 15 napon belül. Ezen szabállyal összhangba hozza a fizetési meghagyással indult perekre vonatkozó szabályokat a keresetlevéllel indult eljárások szabályaival. Járásbíróság hatáskörébe tartozó per esetében a jogi képviselő nélkül eljáró felperesnek formanyomtatvány használatát írja elő.[51]
Az új Pp. a 258. § (1), (2) bekezdése az eljárás gyorsítása érdekében arról rendelkezik, hogy amennyiben a közjegyző vagy a fél nem a közjegyzői felhívásban szerelő bíróságnak küldte meg a fizetési meghagyásos eljárás iratanyagát vagy a kerestet tartalmazó iratot, akkor a bíróság – áttétel helyett – megküldés útján köteles az irattovábbításra a közjegyzői felhívásban szerelő bíróság részére. Ez a megoldás lényegesen gyorsabb, mint a hatályos szabályos szerinti áttétel útján való elintézés. Az új Pp. 258. § (5) bekezdése feljogosítja a bíróságot az ellenmondás visszautasítására és az eljárás megszüntetésére, mely végzéshez a közjegyző a jogerőre emelkedést követően kötve van, és köteles a fizetési meghagyás jogerejével kapcsolatos intézkedések megtételére. Ez a hatásköri összeütközés a gyakorlatban a hatályos szabályok szerint problémát jelentett, ezért indokolt volt ennek jogszabályi rendezése. Hasonló hatásköri problémát old fel az új Pp. 258. § (6) bekezdése, amikor kimondja, hogy amennyiben az eljáró bíróság azt észleli, hogy közjegyző nem bírált el a hatáskörébe tartozó kérelmet, akkor a bíróság az eljárást a kérelem jogerős elbírálásáig felfüggeszti.[52] A hatásköri összeütközés rendezése a perek időszerűsége miatt feltétlenül indokolt volt, hiszen a törvényi szintű rendezéstől a gyakorlat egységessé és így gördülékennyé válik majd.
Az új Pp. 260. §-a szintén a hatályos szabályok alapján felmerülő jogalkalmazási problémát – azt, hogy a képviseleti jog igazolásáig a bíróság kinek köteles az iratokat kézbesíteni – rendez, amikor kimondja, hogy a bíróság az iratokat akkor a fizetési meghagyásban, az ellentmondásban, vagy a keresetet tartalmazó iratban feltüntetett jogi képviselőnek kézbesíti, ha képviseletei jogosultsága nincs igazolva.[53]
Az új Pp. 261. §-a perköltség és költségkedvezmény cím alatt rendelkezik arról, hogy a meg nem fizetett fizetési meghagyásos eljárás díja tárgyában hozott határozat ellen a Magyar Közjegyzői Kamara is fellebbezéssel élhet, amennyiben a bíróság elmulasztott róla rendelkezni 5 éven belül kérheti a határozat kiegészítését.[54]
Az új Pp. 262. §-a a szabályszerűen perré alakult eljárásra a perfelvétel szabályait rendeli alkalmazni, aminek következtében a felperes által benyújtott keresetet tartalmazó irat tulajdonképpen keresetlevélnek minősül. Ezen szakasz (2) bekezdése fenntartja a hatályos Pp. 390. § (1) bekezdésében írt bírósági meghagyás kibocsátásának a lehetőségét azzal, hogy amennyiben az ellenkérelem érdemi védekezést vagy beszámítást tartalmaz, akkor bírósági meghagyás kibocsátásának nincs lehetősége akkor sem, ha az alperes írásbeli ellenkérelmet nem nyújtott be.[55]
Összegzésként megállapítható, hogy az új Pp. egyik legfőbb célkitűzése a perhatékonyság, ezen belül az időszerű ítélkezés megvalósítása volt. A cél elérés érdekében a perkoncentrációt megvalósító osztott perszerkezet, preklúziós szabályok, az anyagi pervezetés, a felek eljárástámogatási kötelezettsége, járásbírósági szinten a formanyomtatványok bevezetése, a perorvoslatok korlátozása kerül majd bevezetésre 2018. január 1. napjától.
További nagyon fontos újítása, hogy a kisértékű perekre vonatkozó jelenleg hatályos külön eljárási rendet nem fogja fenntartani, azaz egységes elsőfokú eljárás lesz mind a fizetési meghagyással, mind pedig a keresetlevéllel indult eljárások esetében. Ezzel az új Pp. – ahogy a törvény indokolása is tartalmazza – visszanyúlt az 1911-es Plósz-féle perrendtartásban kialakított eljárási rendhez.
Az új Pp. a kötelezően igénybe veendő fizetési meghagyásos eljárás értékhatárát a hatályos egymillió forintról hárommillió forintra emeli a perelterelés céljából a járásbíróságok tehermentesítésére.
A hatályos szabályokhoz képest a preklúzió a fizetési meghagyással indult eljárásokban nem fog nagy újdonságot jelenteni, hiszen a hatályos szabályozás is tartalmaz preklúziós szabályokat, ami a korábbiakban kifejtettek alapján alkalmas eljárás gyorsító tényezőként funkcionálni.
Újdonságot jelent a perkoncentráció megvalósulását biztosítani hivatott osztott perszerkezeti modell és a bíróságoknak előírt anyagi pervezetési kötelezettség a fizetési meghagyással indult eljárások esetében.
Mindezekből álláspontom szerint az következik, hogy az új Pp. megteremti az eljárásjogi környezetet a fizetési meghagyásos eljárással összefüggő perek észszerű időn belül történő befejezéséhez.
6. Összegzés
A hatályos és a jövőbeli eljárási szabályok vizsgálatából megállapítható, hogy a kisértékű perek elintézésére, illetve a fizetési meghagyásos eljárással indult perek érdemi elbírálására alapjaiban teljesen eltérő eljárási rend került kialakításra, az előbbi esetében egy külön eljárásról, utóbbi esetében perkoncentrációval és preklúziós szabályokkal operáló, általános szabályok szerinti eljárásról van szó. Értelemszerűen a hatályos szabályozás eredményeit ismerjük, és tudjuk értékelni a gyakorlati tapasztalok alapján. A jövőre vonatkozó szabályozás eredményességét csak prognosztizálni lehet a jelen pillanatban. Érdemes lesz körülbelül 10 év múlva a két eljárási rend eredményeit összehasonlítani.
Az általam leírtak alapján egyelőre több érv szól az új Pp. szabályozási rendje mellett, mint a hatályos szabályozás mellett, kiemelve azt, hogy az új Pp. esetében gyakorlati tapasztalatok még nem állnak rendelkezésre.
Szükséges a fizetési meghagyással indult eljárások figyelemmel kísérése, hiszen a járásbírósági szinten a peres ügyek jelentős részét jelentik, az időszerűséget biztosító szabályozásuk éppen ezért kiemelten fontos mind a felek, mind a bíróságok szempontjából.
Fekete Zsuzsanna
járásbírósági titkár (Szekszárdi Törvényszék)
[1] Nyilas Anna: A polgári per egyszerűsítésének és gyorsításának eszközei az európai jogrendszerekben, különös tekintettel a kis értékű követelésekre vonatkozó eljárásokra. Doktori értekezés. Debrecen, 2011. 26.
https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/Horv%C3%A1th%20E.%20%C3%8Drisz%20-%20Dolgozat_kut.PDF
[2] Horváth E. Írisz: Ösztönzők és korlátok a kis értékű követelések perbeli érvényesítése során hazánkban és egyes európai államokban. Doktori értekezés. Budapest, 2014. 14.
https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/Horv%C3%A1th%20E.%20%C3%8Drisz%20-%20Dolgozat_kut.PDF
[3] Horváth i. m. 14.
[4] Horváth i. m. 14.
[5] Horváth i. m. 13.
[6] R (84) 5 számú ajánlás az igazságszolgáltatás működését elősegítő polgári eljárásjogi irányelvekről 1.1. pont.
[7] Horváth i. m. 10.
[8] Horváth i. m. 11.
[9] Czoboly Gergely: A perelhúzódás megakadályozásának eljárási eszközei. Doktori értekezés. Pécs, 2014. 15.
http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/czoboly-gergely-istvan/czoboly-gergely-istvan-vedes-ertekezes.pdf
[10] Horváth i. m. 151.
[11] Horváth i. m. 152.
[12] Horváth i. m. 153.
[13] Horváth i. m. 154.
[14] Horváth i. m. 158.
[15] Simon Károly László: A kisértékű perek hazai szabályozásának jogalkalmazási nehézségei. Magyar Jog, 2010/7–8. 386.
[16] Simon i. m. 386.
[17] Horváth i. m. 159.
[18] Horváth i. m. 165.
[19] Horváth i. m. 144.
[20] Horváth i. m. 33.
[21] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=URISERV:090402_2
[22] Pallos Nikoletta: A kisértékű perek szabályainak perrendi kompatibilitása. Doktori értekezés. Szeged, 2011. 104.
http://doktori.bibl.u-szeged.hu/840/1/Pallos_Nikoletta_Kiserteku_per_PhD_ertekezes.pdf
[23] Szabados János: Kisértékű perek – a gyorsabb jobb? Maliláth György Tudományos Pályázat 2014. 28.
http://birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/Mailath-palyazat-erdmenyek/MGyTP-P-B-3-Szabados_Janos-Kiserteku_perek_A_gyorsabb_jobb.pdf
[24] Szabados i. m. 13.
[25] Pallos i. m. 123.
[26] Czoboly i. m. 137.
[27] Czoboly i. m. 137.
[28] Pallos i. m. 112.
[29] Magyarországon 2013. évben a havi nettó átlagkereset 151 118 Ft volt. Forrás: KSH
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qli030.html
[30] 2010. évben 183 262 peres ügyből 73 515, 2011. évben 175 216 peres ügyből 61 624, 2012. évben 156 228 peres ügyből 52 325 és 2013. évben 161 106 peres ügyből 51 792 1 millió forint pertárgyérték alatti ügy érkezett a járásbíróságokra. Forrás: A bírósági ügyforgalom 2013. évi főbb jellemzői http://birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/statisztikai_adatok/ugyforgalmi_elemzes_2013_eves.pdf és Szabados János: Kisértékű perek – a gyorsabb jobb? Maliáth György Tudományos Pályázat, 2014. 20. http://birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/Mailath-palyazat-erdmenyek/MGyTP-P-B-3-Szabados_Janos-Kiserteku_perek_A_gyorsabb_jobb.pdf
[31] Az FMHtv. 38. § (4) bekezdése szerint a közjegyzői aktanyomat tartalmazza a fizetési meghagyásos eljárás iratanyagának tartalmát, valamint az eljáró közjegyző nevét, székhelyét és bélyegzőlenyomatának képét; az a közjegyző aláírása nélkül is hiteles. Ha a bíróság annak technikai feltételeit biztosítja, az aktanyomatot elektronikus úton is meg lehet küldeni a bíróság részére.
[32] Czoboly i. m. 122.
[33] A kézbesítési időtényezővel nem kell számolni ha a fél a Pp. 394/B. § szerinti elektronikus kapcsolattartást választotta.
[34] A bíróság az első tárgyalási napra szóló idézés mellett tájékoztatja továbbá a feleket arról, hogy a pert a kisértékű perek rendelkezési szerint bírálja el, ezzel összefüggésben a feleknek megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettségük van, valamint, hogy a bizonyítási indítványok előterjesztésére, a keresetváltoztatásra, a viszonkereset-indításra, és a beszámítási kifogás előterjesztésére vonatkozó határidő elmulasztása milyen jogkövetkezményekkel jár.
[35] A preklúzió a feleket terhelő kötelezettség, ami támadási és védekezési eszközök megfelelő időben történő előterjesztését36 jelenti. Ha másik oldalról közelítjük meg, akkor a preklúzió a felek rendelkezési jogának korlátozását jelenti az időszerűség érdekében.
[36] A Pp. 389. § (2) bekezdése szerint a fél a bizonyítási indítványait legkésőbb az első tárgyalási napon terjesztheti elő. Első tárgyalási napnak minősül az is, amelyre az alperes érdemi ellenkérelmének előadása előtt a bíróság a tárgyalást elhalasztotta [Pp. 389. § (1) bekezdés].
[37] Czoboly i. m. 158.
[38] Kiss Daisy − Németh János (szerk.): Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. Budapest, Complex Kiadó, Budapest, 2015. 389. §
[39] 1/2009 (VI. 24.) PK vélemény a Polgári Perrendtartás tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről
[40] 2/2009 PJE határozat 1. pont: a) az alperes az első tárgyalási napot elmulasztja, b) az alperes írásbeli, érdemi védekezést nem terjeszt elő, c) a felperesnek van bírósági meghagyás kibocsátása iránti kérelme és d) nincs helye a per megszüntetésének).
[41] Europien Commission for the Efficiency of Justice 2006.évi ajánlása szerint egy tipikus eljárást két tárgyaláson be kell fejezni. i.m. 2016. évi CXXX. törvény indokolása 3. §.
[42] Kiss Daisy − Németh János (szerk): Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. Budapest, Complex Kiadó, 2015. 391/A. § 4. pont.
[43] Kiss−Németh i. m. 391/A. § 4. pont.
[44] 2016. évi CXXX. törvény indokolása, Jogtár.
[45] A Polgári Perrendtarásról szóló törvény tervezete 2016. április 11-i állapot http://www.kormany.hu/download/c/4c/a0000/20160411%20Pp%20el%C5%91terjeszt%C3%A9s_honlapra.pdf#!DocumentBrowse
[46] 2016. évi CXXX. törvény indokolása, Jogtár
[47] 2016. évi CXXX. törvény indokolása, Jogtár.
[48] 2016. évi CXXX. törvény indokolása, Jogtár.
[49] Az új Polgári Perrendtartás Koncepciója 38. http://www.kormany.hu/download/f/ca/30000/20150128%20Az%20%C3%BAj%20polg%C3%A1ri%20perrendtart%C3%A1s%20koncepci%C3%B3ja.pdf
[50] Az új Polgári Perrendtartás Koncepciója 30.
[51] 2016. évi CXXX. törvény indokolása, Jogtár, 257. §.
[52] 2016. évi CXXX. törvény indokolása, Jogtár, 258. §.
[53] 2016. évi CXXX. törvény indokolása, Jogtár, 260. §.
[54] 2016. évi CXXX. törvény indokolása, Jogtár, 261. §.
[55] 2016. évi CXXX. törvény indokolása, Jogtár, 262. §.