Kattintson a Fullscreen ikonra
, ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!
1. Bevezetés
A nemzeti bíróság által alkalmazandó jog sok esetben nem azonos az eljáró bíróság jogával. Nemzetközi magánjogi tényállások elbírálása esetén gyakran kerül sor külföldi jog alkalmazására. A nemzetközi magánjog tárgyát az olyan külföldi elemet tartalmazó tényállások képezik, amelyek belső viszonylatban a tágabb értelemben vett magánjog (polgári jog) területéhez tartoznak.[1]
Külföldi jog alkalmazására főszabály szerint külföldi elem léte esetén kerülhet sor. A nemzetközi magánjogi tényállás lényege, hogy az adott jogviszonyban szereplő külföldi elem (személy, tárgy, jog) két vagy több állam jogszabályainak alkalmazására teremt elvi lehetőséget[2], a törvény azonban kollíziós normáival meghatározza az alkalmazandó jogot.
Nemzetközi magánjogi deliktuális tényállás valósul meg, amennyiben a károkozó és a károsult nem ugyanannak az államnak az állampolgárai, vagy lakóhelyük, illetve székhelyük különböző államokban van.
A 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nmj. tv.) nem alkalmazható tisztán belföldi tényállásokra. Nem minősül nemzetközi magánjogi tényállásnak, amikor magyar állampolgár károsult szintén magyar állampolgár által külföldön okozott kárai megtérítése iránt érvényesít igényt a károkozó magyar székhelyű biztosítóval a magyar jog szerint kötött felelősségbiztosítási szerződése alapján. Ilyenkor nemzetközi magánjogi szempontból releváns külföldi elem nincs, ezért az alkalmazandó jog meghatározására nem az Nmj. tv. rendelkezései az irányadóak.[3] A magyar jogalanyok között a magyar jog szabályai szerint létrejött kötelező gépjárműfelelősség-biztosítási szerződés részletes szabályait a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (Kgfb. törvény) határozza meg. A Kgfb. törvény 13. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a biztosított által külföldön okozott károkért a biztosító, függetlenül a károsult állampolgárságától, annak az államnak a felelősségbiztosítási szabályai szerint köteles helytállni, ahol a káresemény bekövetkezett.[4] Ezen rendelkezés a biztosító helyállási kötelezettsége tekintetében határozza meg az alkalmazandó jogot.
Külföldi jog alkalmazására – joghatóság fennállása esetén – többszintű szabályozás alapján kerülhet sor.
Joghatóság alatt a bíróságnak azt a jogi felhatalmazottságát értjük, amelynek alapján nemzetközi magánjogi tényállások esetében eljárhat. Azt, hogy valamely állam bíróságának van-e joghatósága, részben nemzetközi egyezmények, részben az illető állam belső jogszabályai, az Európai Unió államai közötti viszonylatban pedig uniós rendeletek határozzák meg.
A joghatóság eljárásjogi jellegű fogalom, megállapítása a nemzetközi magánjogi tényállás anyagi jogi megítélése (az alkalmazandó anyagi jog meghatározása) szempontjából nem ad eligazítást. Azt, hogy a joghatóság megléte esetén mely állam anyagi jogszabályait kell alkalmazni, a fórum nemzetközi kollíziós magánjogi normái, kapcsoló szabályai döntik el.[5]
A fórum által alkalmazandó kollíziós szabályok nem rendelik minden esetben a külföldi jog alkalmazását, de a joghatóság megléte sem vonja automatikusan maga után a fórum jogának alkalmazását. A Kúria elődjének ítéletében kimondta, hogy (EBH 2006/1520. sz.) a felperes a pert magyar bíróság előtt indította, de ez a választás „csupán a joghatóság választását jelentette”, és „nem jelenti egyúttal azt is, hogy a magyar jog alkalmazását” kötötték volna ki a felek. Például, amennyiben a felek – szerződésben – meghatározott külföldi állam jogának alkalmazását kötik ki, a szerződés létrejöttének alaki és tartalmi érvényessége kérdésében, a joghatósággal rendelkező magyar bíróság a magyar jog szabályai alapján nem dönthet.[6]
Külföldi elem észlelése esetén a szerződésen kívüli kötelmekre vonatkozóan elsősorban a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 2007. augusztus 20. napjától hatályos, az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) („Róma II.”) (a továbbiakban: Róma II. rendelet), ezt követően Magyarország által kötött két- vagy többoldalú nemzetközi szerződések, előzőek hiányában pedig a nemzeti kollíziós szabályok (az 1979. július 1. napjától hatályos nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet [a továbbiakban: Nmj. tvr.], majd 2018. január 1-jét követően pedig az Nmj. tv.) határozzák meg a magyar bíróság által alkalmazandó jog megállapítására vonatkozó szabályokat.
Elsősorban tehát azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy van-e olyan európai uniós közvetlen vagy közvetett szabály a nemzetközi magánjogban, ami az alkalmazandó jog kérdését egyértelműen eldönti. Ezt követően – amennyiben az első kérdésre nemleges választ kap – a bíróság a többoldalú nemzetközi egyezményeket veszi számba. Majd mindezek hiányában lesz lehetőség a magyar nemzetközi magánjog kollíziós szabályainak alkalmazására.
A személyek, az áruk és szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának európai uniós elve érvényesülése folytán egyre több esetben kerülnek olyan helyzetbe a magyar bíróságok, amikor valamely külföldi elem révén nem nemzeti jogukat, hanem más tagállam, illetve harmadik állam jogát kell alkalmazniuk. Drasztikusan megnőtt a határon átnyúló személyi és vagyoni forgalom, megemelkedett a nemzetközi vonatkozású peres ügyek száma, és az ügyek is összetettebbé váltak.
2. A külföldi jog alkalmazásának szükségessége, kötelezettsége a perben
A Róma II. rendeletnek a tárgyi hatályáról szóló 1. cikke kimondja, hogy a rendeletet a polgári és kereskedelmi ügyek területét érintő olyan szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra kell alkalmazni, amelyek több állam jogához kapcsolódnak. A Róma II. rendelet univerzálisan alkalmazandó, rendelkezéseit a tagállami fórumoknak minden külföldi elemet tartalmazó szerződésen kívüli kötelemre irányadó jog meghatározásánál alkalmazniuk kell, függetlenül attól, hogy kollíziós normái egy tagállam jogát vagy harmadik állam jogát tekintik-e irányadónak. Nem alkalmazandó a rendelet az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyek, illetve az állami közhatalom gyakorlása során megtett intézkedésekkel és elkövetett mulasztásokkal kapcsolatos állami felelősségre. A rendelet nem terjed ki egyebek között a családi kapcsolatokból, a házassági vagyonjogból, a társasági jogból, vagy a magánélet és a személyiségi jogok megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra.
A rendelet szabályozza a jogellenes károkozási és jogalap nélküli gazdagodási kötelmek mellett a megbízás nélküli ügyvitelből és a culpa in contrahendóból származó kötelmi következmények kollíziós jogi kezelését, sőt kimondja „az esetleg felmerülő egyéb szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra” való alkalmazását is.
A Róma II. rendelet alkalmazhatóságának hiányában az Nmj. tv. alapján jár el a magyar bíróság. Az Nmj. tv. szubszidiárius, károkozás esetén a Róma II. alkalmazása megelőzi, ha annak hatálya alá tartozó jogviszonyról van szó. Az Nmj. tv. rendelkezései külföldi elemet tartalmazó magánjogi jogviszonyokban alkalmazandók.
Az Nmj. tv. célja a nemzetközi magánjog uniós, illetve nemzetközi megállapodások által le nem fedett aspektusainak egységes, korszerű, egyértelmű és ugyanakkor rugalmas szabályokba foglalása. A törvény a nemzetközi magánjogi szabályozás jogterületének korszerű elvi alapjait teremti meg, mindemellett a Nmj. tvr. által meghatározott célkitűzést[7] sem veszíti szem elől.[8]
A törvény ún. kapcsolóelvek mentén meghatározza, hogy nemzetközi elemmel bíró magánjogi természetű jogviszonyokban a több, szóba jöhető állam joga közül melyiket kell alkalmazni.
A törvénynek a jogalkotó álláspontját közvetítő részletszabályai alapján tudjuk eldönteni, hogy mi tekinthető lényeges külföldi elemnek. A törvény kapcsoló szabályai döntik el, hogy melyik külföldi elemnek van olyan súlya az adott ügyben, hogy arra tekintettel a joghatósággal rendelkező magyar bíróságnak külföldi jogot kell alkalmaznia.[9]
Rendelkezik arról, hogy a magyar bíróságok mely joghatósági okok és milyen eljárási szabályok alapján járnak el.
3. A jogalkalmazás során felmerülő problémák
3.1. A külföldi jog alkalmazásáról való döntés
A nemzetközi magánjogi tényállás közvetett rendezésének döntő mozzanata a tényállás és az alkalmazandó jogrendszer közötti összeköttetés létrehozása, melyet kapcsolóelv teremt meg. Ilyen kapcsolóelv például a lakóhelye (lex domicilii), a jogi személy székhelye, vagy a kár bekövetkezésének helye (lex loci damni), vagy a jogsértés elkövetésének helye (lex loci delicti commissi).
A minősítés problémájának lényegét az alkalmazásra kerülő kapcsoló szabály tényállásában szereplő anyagi jogi intézménynek értelmezése képezi.[10] A minősítés a kapcsolás tárgyát képező jogi fogalom értelmezése, aminek körében a bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy a felmerülő kérdés melyik jogi fogalom körébe tartozik. Az egyes jogrendszerek ugyanis ugyanazokat a jelenségeket különbözőképpen minősítik. Az elbírálandó tényállásra, pontosabban a megválaszolandó jogkérdésre illő kollíziós kapcsoló szabály kiválasztását és a tényállásra alkalmazását nevezzük minősítésnek. (Például a kár összegének számítása az angol és a skót jogban eljárásjogi, míg a kontinentális jogrendszerekben többnyire anyagi jogi kérdésnek minősül.)
A nemzetközi magánjogban az autonóm minősítés érvényesül, melyet az egységes uniós kollíziós jog alkalmazása során is követni kell. Az autonóm minősítés során a nemzeti jogban is ismert vagy korábban ismeretlen jogintézményeket az uniós jogban szabályozott, illetve az Európai Unió Bíróságának gyakorlatában kialakított tartalommal és kritériumok szerint kell minősíteni. A nemzeti jogban követett minősítésre csak uniós minősítés hiányában vagy a nemzeti jog szerinti értelmezésre vonatkozó kifejezett utalás esetében van lehetőség.
A magyar bíróságnak – tekintettel az Európai Uniós tagságra – elsődlegesen az uniós jog alkalmazhatóságának kérdésében kell döntenie.
A Róma II. rendelet bizonyos kivételektől eltekintve biztosítja a felek számára a jogválasztás szabadságát a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok esetében. Jogválasztásra főszabály szerint a kár bekövetkezése után van lehetőség. A jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie, vagy annak az eset körülményeiből kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie, és harmadik személyek jogait nem sértheti [14. cikk (1) bekezdés].
Jogválasztás hiányában a Róma II. rendelet egy aprólékos rendszert hozott létre a deliktuális felelősség kérdésében alkalmazandó jog meghatározása érdekében.
A rendszer egy általános (4. cikk) és több speciális szabályból áll. Az általános szabály 3 rétegből tevődik össze: a kár bekövetkezési helye szerinti ország[11], a közös szokásos tartózkodási hely joga[12], végül pedig a kitérítő klauzula[13] azon ország jogának alkalmazása érdekében, amellyel a deliktum nyilvánvalóan szorosabb kapcsolatot mutat.
A speciális szabályok az 5–9. cikkekben kerültek felsorolásra: termékfelelősség, tisztességtelen verseny és szabad versenyt korlátozó cselekmények, környezeti károk, szellemi tulajdonjogok megsértése és szervezett fellépés címeken.
Az objektív kapcsoló szabályok körében a Róma II. rendelet differenciált, főszabályra és kivételre épülő szabályrendszert vezetett be.
Az alkalmazandó jogot a kár bekövetkezésének helye szerint kell meghatározni, függetlenül attól, hogy annak közvetett következményei mely országban jelentek meg. Ennek megfelelően személyi sérülés vagy anyagi kár esetén a kár bekövetkezésének helye szerinti ország az, ahol a sérülést elszenvedték, vagy ahol az anyagi kár ténylegesen bekövetkezett.[14]
Az Európai Uniós Bírósága C-350/14. számú ügyben[15] hozott ítéletében kimondta, hogy a Róma II. rendelet 4. cikkének (1) bekezdését a közúti balesetből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog meghatározása céljából úgy kell értelmezni, hogy az eljáró bíróság helye szerinti tagállamban bekövetkezett ilyen balesetben elhunyt személy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező közeli hozzátartozóit ért, az elhunyt halálához kapcsolódó károk e rendelkezés értelmében e baleset „közvetett következményeinek” tekintendők.
Az alapügyben felmerült az a kérdés, hogy a bíróságnak melyik tagállam jogát kell alkalmaznia a hozzátartozók kárigényére – a káresemény helye szerinti tagállam jogát, vagy a károsultak állandó lakóhelye szerinti tagállam jogát – abban az esetben, ha román állampolgár apa, illetve olasz állampolgár anya és nagyanya kívánja érvényesíteni vagyoni és nem vagyoni kárigényét az olasz bíróság előtt, Olaszországban elhunyt, román állampolgárságú gyermeke (unokája) vonatkozásában. A Bíróság kiemelte, hogy a Róma II. rendet 2. cikke értelmében „a kár magában foglalja a jogellenes károkozásból származó valamennyi következményt”. Utalt rá, hogy a Róma II. rendelet preambulumának (17) bekezdése szerint személyi sérülés vagy anyagi kár esetén a kár bekövetkezésének helye szerinti ország az, ahol a sérülést elszenvedték, vagy ahol az anyagi kár ténylegesen bekövetkezett. Ennek értelmében amennyiben azonosítható a közvetlen kár, a baleset közvetett következményeitől függetlenül e közvetlen kár bekövetkezésének helye képezi az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából releváns kapcsoló tényezőt.
Ezen rendelkezéssel a Róma II. rendelet – a preambulum (16) bekezdésében foglalt, az alkalmazandó jog kiszámíthatóságának biztosítására irányuló célkitűzés megvalósulása érdekében – kizárja, hogy a jogellenes károkozást különböző jogszabályok hatálya alá tartozó több részre bonthassák aszerint, hogy a közvetlen károsulton kívüli személyeket hol éri kár. [16]
A Róma II. rendelet alkalmazása valószínűleg vagy a baleset helye szerinti vagy a balesetben érintett felek közös állandó lakóhelye szerinti jog alkalmazásához vezetne. Kivételes esetben egyéb jog alkalmazását is eredményezheti, amennyiben olyan államban hatályos jogról van szó, amely nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik a fennálló szerződésen kívüli kötelezettséghez, mint akár a baleset helye szerinti, akár a közös állandó lakóhely szerinti állam. Ezen szabálycsoport adja a kollíziós szabályok rugalmas keretét.
A szabályozás célja, hogy az egységes, alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok a bírósági határozatok kiszámíthatóságát erősítsék, és hogy biztosítsák a károkozó és a károsult érdekei közötti észszerű egyensúlyt. Szükséges ez azért, mert a jogbiztonság követelménye és az egyedi ügyekben az igazságtétel iránti igény a jog érvényesülésén alapuló térség alapvető elemei.[17]
Amennyiben Magyarország és az érintett más ország között nemzetközi szerződés van hatályban, az alkalmazandó jog meghatározása ez alapján történik.[18]
Az uniós rendelkezések és nemzetközi szerződés alkalmazhatósága hiányában a magyar nemzetközi magánjog szabályai alapján kell eljárni.
Az Nmj. tv. 4. § (1) bekezdése alapján a minősítés főszabály szerint a magyar jog szerint történik. Ez alóli kivétel, amikor a magyar jog az adott jogintézményt nem ismeri vagy, ha a magyar jog ugyan ismeri az adott jogintézményt, de annak funkciója vagy célja eltér a külföldi jogban betöltött céljától, funkciójától.[19]
Az Nmj. tv. a szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokban lehetővé teszi a felek számára a jogválasztást, amelynek kifejezettnek vagy az ügy körülményeiből egyértelműen megállapíthatónak kell lennie. A felek utólagos jogválasztása harmadik személy már fennálló jogait nem sértheti. (Nmj. tv. 10. §)
Jogválasztás hiányában azon állam jogát rendeli alkalmazni a törvény, amelynek területén a kötelem keletkeztető jogi tény hatása bekövetkezett.
A Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.352/2007/4. számú határozatban megfogalmazott jogalkalmazói álláspont szerint is ez a jogértelmezés felel meg az egyenlő elbánás elvének, mert így a káresemény helye szerinti jog kerül alkalmazásra a káreseményben résztvevő valamennyi személy felelősségének megítélésekor.
A törvénybe foglalt ún. általános kitérítő klauzula alapján az eljáró bíróság kivételesen mellőzheti a jogszabály által kijelölt jog alkalmazását. Ez a megoldás lehetővé teszi az ügyek egyediesített, rugalmasabb kezelését, előmozdítva az igazságosabb és méltányosabb döntést [Nmj. tv. 10. § (1) bekezdés].
Az Nmj. tv. szerződésen kívüli kötelmekre vonatkozó rendelkezései nem tartalmaznak speciális szabályt a kitérő klauzulát illetően, az általános szabály alkalmazandó. Ugyanakkor a törvény a 62. §-ában szabályozza a járulékos kapcsolás szabályát. Az általános objektív kapcsoló szabálya alóli kivételként egy új kollíziós szabályt is vezet be, amely lehetőséget teremt az egymással összefüggő szerződésen kívüli kötelmi és más jogviszonyok egységes anyagi jog szerinti megítélésére. Előírja, hogy abban az esetben, ha az elbírálandó szerződésen kívüli kötelmi viszony szorosan összefügg egy, a felek között a szerződésen kívüli jogviszony keletkezésekor már meglévő másik jogviszonnyal, akkor a szerződésen kívüli jogviszonyra is az arra a másik jogviszonyra irányadó jogot kell alkalmazni.[20]
Az Nmj. tvr. 5. § (1) bekezdésében írta elő, hogy a bíróság vagy más hatóság a külföldi jog felől hivatalból tájékozódik, a külföldi jog alkalmazásának mikéntjéről azonban nem rendelkezett. A hivatkozott jogszabályhely alapján viszont a jogalkalmazó a külföldi jog alkalmazását is hivatalbóli kötelezettségnek tekintette.
A Szegedi Ítélőtábla álláspontja szerint a feleknek csupán lehetőségük van arra, hogy megjelöljék, álláspontjuk szerint a jogviszonyban melyik jogot kell alkalmazni. Azonban az alkalmazandó külföldi jog meghatározásának kötelezettsége alapvetően nem hárítható a felekre, az eljáró bíróságnak ex officio kell a kérdésben előzetesen állást foglalnia.[21]
A kialakult bírói gyakorlat a kodifikáció során törvényerőre emelkedett. Az Nmj. tv. 7. §-a előírja a külföldi jog hivatalbóli alkalmazásának kötelezettségét, ami a kontinentális jogrendszerekben uralkodó álláspontoknak felel meg.
3.2. A külföldi jog tartalmának megállapítésa
A magyar jogban és jogalkalmazásban a külföldi jog nem tény-, hanem jogkérdés. Ebből következően a magyar bíróságoknak hivatalból kell alkalmazniuk a külföldi jogot és viselniük annak megismerésével kapcsolatos terheket. A külföldi jog tartalmának megismerése szükségszerűen jelentős időt és anyagi forrásokat vesz igénybe.
A magyar jog az officialitás elvét követi. Az Nmj. tv. 8. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a külföldi jog tartalmát a bíróság hivatalból állapítja meg. Hatályon kívül helyezte, újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította a Kúria elődje (Pf.III.20.474/1992.) az elsőfokú bíróságot, mivel az „tévedett a felek jogviszonyára alkalmazandó anyagi jog tekintetében, és ezért ítélete olyan mértékben megalapozatlan, hogy érdemi felülbírálatra nem alkalmas”. A Legfelsőbb Bíróság Pf.III.20 998/1995. számú határozata szerint az elrendelt új bizonyítási eljárásnak „ki kell terjednie az alkalmazandó anyagi jog megismerésére és az annak alapján szükségessé váló bizonyítás felvételére”.[22]
A bírósági gyakorlat következetes abban a kérdésben, hogy az alkalmazandó külföldi jog beszerzésének elmulasztása olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú tárgyalás megismétlését teszi szükségessé.[23]
Az Nmj. tv. 8. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a külföldi jog tartalmának megállapításához a bíróság bármely eszközt igénybe vehet, így különösen a felek előterjesztéseit, szakvéleményt vagy az igazságügyért felelős miniszter (a továbbiakban: a miniszter) erre vonatkozó tájékoztatását.[24]
A külföldi jog tartalmának megismerése során a bíróság hagyatkozhat saját ismereteire, igénybe veheti külföldi jogban jártas szakértő közreműködését, figyelemmel lehet a felek előadásaira, előterjesztett bizonyítékaikra.
Az Nmj. tvr. hatálya alatt – mára már meghaladott – ítélőtáblai határozat alapult azon az állásponton, miszerint a bíróságnak a külföldi jog tartalmát hivatalból kell megállapítania, ezért nem alapíthatja a külföldi jog tartalmát kizárólag a felperes előadására. A külföldi jog hivatalbóli megállapításának kötelezettsége alól az sem ad felmentést, ha a felek között az alkalmazandó jog kérdésében nincs vita.[25]
Ezzel párhuzamosan a Kúria kifejtette az Nmj. tvr. 5. § (1) bekezdése kapcsán, hogy a bíróságnak hivatalból kell a külföldi jog megismerése érdekében eljárnia.[26]
Remélhetőleg a bírósági gyakorlat az Nmj. tv. alapján szakít ezzel a megszorító értelmezéssel, amit az új normaszöveg is indokol.[27]
Az Nmj. tv. indokolása szerint a külföldi jog tartalmának bizonyítását illetően a bírónak szabad mozgástere van. Figyelembe veheti például a felek által külföldről beszerzett törvénybizonyítványt, hiteles forrásból származó jogszabályokat, kommentárokat.
A bizonyítási eszközök területén az egyes jogrendszerek más-más megoldást választanak. Az Egyesült Királyságban és az USA-ban szakértő-tanú szóbeli meghallgatása a legelterjedtebb módszer. Franciaországban a külföldi jogszabályokra kiterjedő írásos szakvélemény képezi a kiindulópontot a bizonyításhoz. A német bíróságok is elsősorban egyetemi (tudományos intézeti) írásbeli szakvéleményt kérnek a külföldi jog tartalmáról. Számos külföldi országban (Ausztria, Németország, Svédország stb.) hatósági szervek, elsősorban az igazságügyért felelős minisztérium nyújt segítséget a bíróságnak a külföldi jog hatályos tartalmának megállapításához. Emellett több jogrendszer lehetővé teszi, hogy a bíróság – más eszközök mellett – a felek segítségét is igénybe vegye. A külföldi jog bizonyításával kapcsolatos eszközök kombinált alkalmazására van törvényi lehetőség az Nmj. tv. 8. § (2) bekezdése alapján.
Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a miniszter tájékoztatása nem köti a bíróságot a külföldi jog hatályos tartalmának megállapításában.
Az a körülmény, hogy a külföldi jog ismerete a bírótól nem várható el, és emiatt az érdekelt fél a megfelelő jogszabályok tartalmának megállapításához segítséget nyújthat, nem jelenti azt, hogy a szó valódi értelmében bizonyítási teherről lehetne beszélni. Ilyen értelmű bizonyítási teher még azokban a jogrendszerekben sem él, amelyekben a perbeli fél kötelessége a külföldi jog bizonyítása.[28]
A külföldi jog egyszerűbb bizonyítását jogsegélyegyezmények útján is biztosíthatják az államok. Az Európa Tanács égisze alatt (elsősorban a Tanács tagállamai számára) 1968-ban Európai Egyezményt fogadtak el Londonban a külföldi jogról történő tájékoztatás kölcsönös előmozdítására.[29]
Az Egyezmény célja a nemzetközi kölcsönös jogsegélynyújtási rendszer megteremtése, ennek révén pedig az igazságügyi hatóságok számára a külföldi jogról való tájékozódás megkönnyítése. Az Egyezmény alapján a szerződő felek polgári jogi és kereskedelmi jogi jogszabályaikról, eljárásukról és az igazságügyi szervezetükről tájékoztatják egymást. (A Strasbourgban, 1978. március 15. napján aláírt Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyve ezt a törekvést kiterjesztette a büntető anyagi-, és eljárásjogra, valamint a büntetőügyekben eljáró igazságügyi szervezetre.) Ez alapján a szerződő államok felállítanak vagy kijelölnek egy önálló testületet az Egyezmény szerinti megkeresésekre adandó tájékoztatások érdekében.
Az Európai Unió tagállamai létrehozták az Európai Igazságügyi Hálózatot[30] más tagállam jogának megismerése, annak megkönnyítése érdekében. A rendszerrel kapcsolattartó pontokat alakítottak ki a tagállamokban, melyek közreműködnek a tagállami jog megismerése, információ megosztása területén. A Hálózaton keresztül lehetőség van mind az elektronikus, mind a postai úton történő megkeresésre.
3.3. A külföldi jog alkalmazása
A külföldi joggal kapcsolatos jogintézmények megismerése, szokatlan vagy ismeretlen bírói gyakorlat alkalmazása a külföldi jog alkalmazásnak velejárója.
A iura novit curia vélelmét nem lehet a külföldi jogszabályokkal kapcsolatban felállítani.
Annak ellenére, hogy az alkalmazandó jog egyértelműen megállapítható, előfordulhat szokatlan eljárási cselekmények foganatosítása, a külföldi jog tartalmának esetleges téves értelmezése vagy figyelmen kívül hagyása.[31]
A külföldi jog alkalmazása során a bíróságnak nem mindig elegendő a külföldi jogról kapott minisztériumi tájékoztatás, szükséges a teljes joganyag összefüggésében, rendszerben való ismerete.
A deliktuális felelősség körében a legfontosabb kérdések a szerződésen kívüli viszonyok és a kár fogalma. Mivel ezen fogalmak tagállamonként eltérőek, az uniós kollíziós szabályok meghatározzák azok autonóm fogalmát.
A Róma II. rendelet szerint a károkozó magatartás magában foglalja a valószínűleg bekövetkező károsodást okozó eseményeket is, a kár fogalma pedig magában foglalja a jogellenes károkozásból, a jogalap nélküli gazdagodásból, a megbízás nélküli ügyvitelből, illetve a culpa in contranhendóból származó valamennyi következményt, továbbá a valószínűleg bekövetkező károkat is.[32]
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a jogvitára irányadó jog alkalmazása maga után vonja egyben az adott állam bírói gyakorlatának alkalmazását is. A külföldi jogot a bíróságnak oly módon kell alkalmaznia, ahogyan azt a külföldi bíróságok teszik.
Az Nmj. tv. 7. §-ához fűzött miniszteri indokolása is ezt erősíti meg, amikor kifejti, hogy a külföldi jog helyes alkalmazása csak akkor biztosított, ha a külföldi jog rendelkezéseit a külföldi jog kontextusában vizsgáljuk, figyelemmel annak külföldi jogalkalmazási gyakorlatára is.
A bíróság megkeresheti a Londoni egyezmény alapján a külföldi hatóságot annak érdekében, hogy a vonatkozó jogszabályoknak a kártérítési felelősségre, a felelősség módjára, az elszenvedett károk megtérítésére, a kártérítési összeg megállapítására vonatkozó részletes szabályokat közölje. A megkeresett hatóság a válaszában részletes tájékoztatást ad az alkalmazandó jogszabályokról, mellékletként rendszerint csatolja a vonatkozó rendelkezéseket. A hivatkozott jogszabályhelyek alkalmazásának elméletét és a kialakult bírói gyakorlatot is bemutathatja, akár felhívva és kivonatolva a jelentősebb bírósági döntéseket.
A Fővárosi Ítélőtábla Pf.6.20.672/2006/3. számú ítéletének tényállása szerint az amerikai állampolgárságú és ott élő károsultak Magyarországon dolgozó gyermeke közlekedési balesetben életét vesztette Magyarországon. A baleset idején hatályos Nmj. tvr. 32. § (1)–(3) bekezdéseire figyelemmel megállapította, hogy a magyar jog az irányadó a jogvita elbírálásánál, a nem vagyoni kártérítés megítélése során. Kimondta, hogy a bíróságnak arra kell törekednie a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásánál, hogy a károkozás idején fennálló értékviszonyoknak megfelelő olyan mértékű pénzbeli ellentételezést állapítson meg, amely alkalmas a károsultak által elszenvedett károsodás megközelítő kompenzálására. Nincs arra jogi lehetőség, hogy két, azonos jellegű és súlyú nem vagyoni hátrányt elszenvedett károsult aszerint részesüljön eltérő mértékű nem vagyoni kártérítésben, hogy milyen jövedelmi- vagyoni viszonyok között él. A nem vagyoni kártérítés mértékét a károkozáskori, a károkozás helye szerinti érték- és életviszonyok alapulvételével kell meghatározni.
Ellentétes ítélkezési gyakorlat azt eredményezné, hogy a magyar bíróság előtt érvényesített nem vagyoni kártérítési igény vonatkozásában hasonló mértékű jogsérelem miatt eltérő összegeket kellene megállapítani az egyes károsultak javára attól függően, hogy melyik államban, milyen gazdasági, vagyoni körülmények között élnek.[33]
Emellett, amennyiben a perben a bíróság a külföldi jog alkalmazása mellett foglal állást, azt valamennyi érvényesített követelés tekintetében teszi. Nincs lehetőség arra, hogy például az érvényesített vagyoni és nem vagyoni kártérítési igény tekintetében külön-külön határozza meg az alkalmazandó jogot. A bírósági perben csak egységes jogalkalmazásra kerülhet sor, mely követelmény levezethető a 34/1992. (VI. 1.) AB határozatból[34], illetve a Polgári Törvénykönyv egységes kártérítés elvéből.
3.4. A külföldi jog alkalmazásának mellőzése
A kollíziós szabály által kijelölt külföldi jog alkalmazásának mellőzésére több okból is sor kerülhet. Ezek egy részét az Nmj. tv. szabályozza, más részük – mint például a család kapcsolás – nem került be az új törvénybe.
Az Nmj. tv. szerint a külföldi jog alkalmazásának mellőzésére közrendbe ütközés esetén csak akkor kerülhet sor, ha a közrend sérelme másként nem hárítható el. A közrend védelme érdekében a jogrendszerek kétszintű védelmi rendszert alakítanak ki. A jogalkalmazás területén megakadályozzák azon külföldi jogszabály alkalmazását, mely sérti a közrendet, illetve az államok hatóságai elutasítják azon külföldi bíróságok által hozott határozatok elismerését és végrehajtását is, melyet adott esetben a közrendjüket sértő külföldi jogszabály alkalmazásával hoztak meg.[35]
Ha a felek a jogviszonyra irányadó jog kikerülése céljából mesterséges kapcsolatot hoznak létre egy másik jogrendszerrel, csalárd kapcsolásról van szó.[36] Ilyen esetben a jogalkalmazó rendszerint megtagadja a csalárd kapcsolás jogi hatását és más kapcsoló szabály alkalmazását írja elő. Ezen jogalkotói szándékot fejezte ki korábban az Nmj. tvr.szabályozása is.[37] Az Nmj. tv. a család kapcsolást többek között azért nem szabályozza, mert a nemzetközi magánjognak vannak más, konkrétabb eljárásjogi és anyagi jog eszközei a jogviszonyt rosszhiszeműen más jog alá terelő magatartások kezelésére[38]. Ilyen például a gyengébb pozícióban lévő félre vonatkozó joghatósági megállapodások, jogválasztással kapcsolatos korlátozások, a kitérítő klauzula vagy éppen a külföldi határozatok elismerését és végrehajtását kizáró szabályok.
Joghézag keletkezik, ha például a külföldi jogi norma hiányzik, tartalma nem állapítható meg, ezért nem ismert, vagy éppen a közrendi klauzula zárja ki annak alkalmazhatóságát. Ilyen helyzetben a jogalkalmazónak először a külföldi jogrendszerből kell kitöltenie a joghézagot, analógia vagy más megfelelő módszer segítségével. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy másik jogrendszert kell keresnie, amikor az ún. kisegítő jogot fogja alkalmazni.
A korábbi szabályozással ellentétben a külföldi jog tartalmának megállapítását az Nmj. tv. észszerű időhöz köti. Amennyiben a külföldi jog tartalma észszerű időn belül nem állapítható meg, a lex fori (saját hazai jog) alkalmazandó.[39]
Az Nmj. tv. a szabályozást azzal egészíti ki, hogy amennyiben az ügy körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ügy az e törvény szerint irányadó jognál lényegesen szorosabban kapcsolódik egy másik joghoz, kivételesen ezt a másik jogot („szomszédos jog”) lehet alkalmazni [Nmj. tv. 10. § (1) bekezdés].
3.5. Jogorvoslat
Vizsgálandó, hogy milyen körben vehető igénybe jogorvoslat a bíróság határozatával szemben a külföldi jog alkalmazásával kapcsolatban. Van-e lehetőség a bíróság határozatának felülvizsgálatára például azon okból, hogy a bíróság a kollíziós normát hibásan alkalmazta, a külföldi jog tartalmát tévesen állapította meg vagy éppen azért, mert a külföldi jogot helytelenül alkalmazta.
A külföldi jog alkalmazásával felmerülő problémák ismertetése során nyilvánvalóan kirajzolódott, hogy azok jelentős részét az eljárás időtartamának növekedése teszi ki. Az Európai Tanács 1950. november 04. napján elfogadott, emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményében biztosított jogok és szabadságok megsértése miatt az Európai Emberi Jogi Bírósághoz lehet fordulni. Az Egyezmény 6. cikk 1. pontja írja elő az ügyek észszerű időn belül történő elbírálását. Az eljárás hosszának észszerűségét ugyanakkor az ügy egyedi körülményeinek függvényében kell megítélni, figyelemmel kell lenni az eset bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására. Vizsgálni kell a bíróság eljárását is, főként a körben, hogy miként járt el a külföldi jog tartalmának beszerzése, a külföldi bírói gyakorlat megismerése érdekében.[40]
A legtöbb ország gyakorlatában a fellebbezési bíróságok ténybeli kérdésként kezelik, és nem vizsgálják felül a külföldi jogszabályok alkalmazását, a fellebbezés lehetősége általában kizárt amiatt, hogy a bíróság nem alkalmazott külföldi jogot, vagy tévesen alkalmazta, esetleg értelmezte azt. Egyes nézetek szerint ez a gyakorlat csökkenti a nemzetközi magánjogi tényállások kollíziós jogi rendezésének helyességét, és nem segíti a bírói gyakorlat egységességét sem. Egyre több ország bíróságainak álláspontja változik, egyre több kérdésben engednek fellebbezési jogot a külföldi jogszabályok alkalmazásával kapcsolatban.
Emellett egyes jogrendszerekben a fellebbezési jog általános, mint például a magyar bírói gyakorlat szerint is.[41] A fellebbezés lehetősége a bíróság valamennyi döntésével szemben megillető, általános jogorvoslati jog, a törvényben foglalta kizárások kivételével.
4. Európai Uniós kitekintés
Az uniós nemzetközi magánjog jelenleg nem alkot teljes és koherens rendszert; e szabályrendszer szinte egyik vonatkozó részterületet sem fedi le teljesen.
A jelenlegi helyzetben a közlekedési balesetekből származó követelések legnagyobb részét a sértettek és a biztosítók közvetlenül egymás között, peren kívül rendezik. A gépjármű-biztosítási irányelv[42] szabályai a károsultnak kedveznek ebben a helyzetben: elismeri, hogy pozíciója a gyengébb, és olyan rendszert hoz létre, melyben a követelést a lakóhelye szerinti államból, saját anyanyelvén tudja benyújtani.
Ezek az érvek azonban a károsult és a baleset okozója közötti viszonyban nem alkalmazhatók, a felek azonos jogokkal rendelkeznek ezen viszonyban.[43]
A témával foglalkozó szakirodalomban felmerült, hogy „elérkezett a külföldi jog alkalmazására vonatkozó szabályok európai szintű egységesítésnek ideje”.[44] Az Európai Unió nemzetközi magánjogi jogalkotásában folyamatos bővülés figyelhető meg, a jogviszonyok újabb területeire terjed ki a kollíziós szabályok egységesítése. A harmonizáció túlléphet a szigorú értelemben vett kollíziós szabályok megfogalmazásán, például a nemzetközi magánjog általános részének kodifikációjával.[45]
A jogharmonizációs törekvések két fő akadálya a nemzeti jogi megoldások eltérése, illetve a külföldi jog megismerésének nehézségei. Ezen probléma megoldásként azonban a nemzetek közötti megfelelő információs rendszer kiépítése szolgálhatna.
Az Európai Unió az Amszterdami Szerződéssel eszközölt módosítás alapján, az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 65. cikkében – jelenleg: az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 81. cikke – megjelölt területeken rendeletek útján egységesítette a tagállamok vonatkozó belső szabályozását. Ezáltal jelentősen szűkült a nemzeti jogalkotó mozgástere és az autonóm belső kollíziós jogi szabályok hatóköre.[46]
Egyes szerzők szerint a legális definíciók megfogalmazása a nemzetközi magánjogi jogegységesítés egy lehetséges eszköze.[47]
Jelenleg nincs általánosan elfogadott álláspont a külföldi jog hivatalból történő alkalmazása tekintetében. Így olyan jogrendszerekben, amelyek a külföldi jog alkalmazását eljárásjogi kérdésnek tekintik, a bíróságok nem kötelesek a külföldi jogot alkalmazni, hacsak a felek erre nem hivatkoznak. Az olyan jogrendszerekben, amelyek a külföldi jog alkalmazását anyagi kérdésnek tekintik, ahol a bíróságok nem mérlegelhetnek, kötelező a bíróság számára hivatalból alkalmazni a külföldi jogot, akkor is, ha a felek nem hivatkoznak arra.
Ez a kérdés is egységes szabályozásra vár, annak érdekében, hogy a felek bármely állam előtti peres eljárásban ugyanazokkal a feltételekkel hivatkozhassanak a külföldi jog alkalmazásának kötelezettségére, ugyanazok a kötelezettségek terheljék őket.
5. Összegzés
A dolgozatban részletezett, a külföldi jog perben történő alkalmazása során felmerülő problémák többek között abból is adódnak, hogy a vonatkozó szabályozás nem egységes. Az Európai Uniós szabályok csak a nemzetközi kollíziós magánjog egy részét fedik le, az e körben szabályozatlanul maradó kérdéseket a tagállamok nemzeti szinten rendezik. Adott állam nemzetközi magánjogi szabályai a jogi kultúrához, a kialakult gyakorlathoz igazodnak és csak végső szempontként jöhet számításba az Európa szerte egységes szabályozás kérdése.
Külföldi jog megismerésének körében segítséget jelenthetne, ha a Igazságügy Minisztériummal történő együttműködés során külön a bíróság számára felállított részleg foglalkozna a bíróság (külföldi jogot alkalmazó más hatóságok) ügyeivel, illetve az alkalmazandó jog szerinti állammal való kapcsolattartással. Egy ilyen rendszer meggyorsíthatná az adott eljárást azáltal, hogy a külföldi jog tartalma mielőbb megismerhetővé válna.
Szintén az eljárás időtartamát rövidíthetné egy olyan rendszer, mely az Európai Unió tagállamai közötti kommunikáció gyorsítását szolgálja. A szakirodalom álláspontja szerint ezt a bíróságok közötti elektronikus kommunikáció útján érhetnénk el. Ehhez mindenek előtt megfelelő szabályozás és technikai feltételrendszer kiépítésére lenne szükség.
Segítséget jelenthetne az eljáró bírók számára az alkalmazandó jog magyarázata, jogesetmegoldással együtt. A folyton fejlődő és módosuló jogszabályok és bírói gyakorlat mellett azonban ez állandóan megújuló jogszabálygyűjtemény útján lenne megoldható, ami ismételten az elektronikai rendszer kiépítésének szükségessége felé mutat.
Fontos ugyanakkor az eljáró bírók tudásának folyamatos fejlesztése, bővítése is, ami nem csak oktatás, de rendszeresen frissülő elektronikus tartalmak útján is biztosítható.
Egyes álláspontok szerint az is megoldást jelenthetne, ha adott országon belül jogszabály által kijelölt bíróság foglalkozna a külföldi jog alkalmazásával járó ügyekkel. Azonban ez a megoldás a bírósági rendszer újragondolásának szükségességét hozná magával. Ilyen bírósági rendszer felállítása mellett is a szükséges speciális ismeret megszerzése idő- és munkaigényes feladat, ez kizárólag az államon belüli ügyelosztás módosulását eredményezné.
A tagállami és a nemzeti szabályozások kiolvasható célja egy egyszerű, hatékony rendszer kiépítése a külföldi elemet tartalmazó ügyek rendezése érdekében, azonban a szabályozási rendszer fejlesztése még a továbbiakban is szükségesnek mutatkozik.
Nagyné Sándor Ildikó
bírósági titkár (Szombathelyi Törvényszék)
[1] MÁDL Ferenc, VÉKÁS Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2014. 19.
[2] EBH 2004/1047. számú határozat.
[3] Győri Ítélőtábla Gf.II.20.007/2006/2. számú határozata.
[4] Fővárosi Ítélőtábla Pf.6.20.291/2007/3., Pfv.III.22.059/2016/5. számú határozatai.
[5] MÁDL, VÉKÁS i. m. [131] széljegyszám.
[6] Fővárosi Ítélőtábla Pf.6.21.815/2009/6. számú határozata.
[7] Az Nmj. tvr. 1. §-a szerint a törvény célja a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében annak meghatározása, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családi jog vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy, vagyontár vagy jog szerepel, és több állam joga lenne alkalmazható. Célként tűzte ki továbbá annak meghatározását, hogy milyen joghatósági és eljárási szabályok alapján kell eljárni külföldi elemet tartalmazó jogvitában.
[8] Nmj. tv. miniszteri indokolása.
[9] NAGY Csongor István: Nemzetközi magánjog. Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2017. 29–30.
[10] MÁDL, VÉKÁS i. m. [109] széljegyszám.
[11] Róma II. rendelet 4. Cikk (1) bekezdés: „Ha e rendelet másképp nem rendelkezik, a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény, valamint függetlenül attól, hogy ezen esemény közvetett következményei mely országban vagy országokban következnek be.”
[12] Róma II. rendelet 4. Cikk (2) bekezdés: „Ha azonban a károkozásért felelősnek tekintett személy és a kárt elszenvedő személy szokásos tartózkodási helye a kár bekövetkezésének időpontjában ugyanabban az országban található, a jogellenes károkozásra ezen ország jogát kell alkalmazni.”
[13] Róma II. rendelet 4. Cikk (3) bekezdés: „Amennyiben az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy, az (1) vagy (2) bekezdésben említettektől eltérő országhoz, akkor e másik ország jogát kell alkalmazni. Egy másik országgal fennálló nyilvánvalóan szorosabb kapcsolat alapulhat különösen a felek között már fennálló olyan jogviszonyon, így például szerződésen, amely szorosan kapcsolódik a szóban forgó jogellenes károkozáshoz.”
[14] NAGY i. m. 157–161.
[15] Florian Lazar kontra Allianz SpA ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:2015:802
[16] Elérhető: http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?language=hu&jur=C,T,F&num=350/14&td=ALL
[17] GOMBOS Katalin: A jog érvényesülésének térsége az Európai Unióban. Budapest, Wolters Kluwer Kft., 2014. 38.
[18] Magyarország és más államok között hatályos, a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés területén alkalmazandó uniós és nemzetközi jogforrások listája:
http://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/download/e/1d/e0000/%C3%A1llamok%20%C3%A9s%20egyezm%C3%A9nyek%20t%C3%A1j%C3%A9koztat%C3%B3%202015%20%20%C3%A1prilis.pdf
[19] Nmj. tv. 4. § (2) bekezdés: „A magyar jogban ismeretlen jogintézmény minősítését a jogintézményt szabályozó külföldi jog alapján kell elvégezni, különös tekintettel annak a külföldi jogban betöltött funkciójára és céljára.” A (3) bekezdés: „Ha a külföldi jogintézmény a magyar jogban nem ismeretlen, de funkciója vagy célja eltér attól, amit a külföldi jogban betölt, akkor a minősítés során a külföldi jogra is figyelemmel kell lenni.”
[20] Az Nmj. tv. miniszteri indokolása.
[21] Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.136/2008/8. számú határozata.
[22] MÁDL, VÉKÁS i. m. 78.
[23] Legfelsőbb Bíróság Pf.VI.26.608/2001/6. számú határozata.
[24] Érdemes összevetni a fenti rendelkezést az Nmj. tvr 5. §-ának rendelkezéseivel: „[…] szükség esetén szakértői véleményt is beszerez és a fél által előterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti.” (2) bekezdés: „A külföldi jogról a bíróság vagy más hatóság megkeresésére az Igazságügyért felelős miniszter felvilágosítást ad.”
[25] Debreceni Ítélőtábla Gf.4.30.112/2006/5. számú határozata.
[26] Kúria Gfv.VI.30.248/2015/10. számú határozata.
[27] NAGY i. m. [62] széljegyszám.
[28] MÁDL, VÉKÁS i. m. 80.
[29] EURÓPAI EGYEZMÉNY A KÜLFÖLDI JOGRÓL VALÓ TÁJÉKOZTATÁSRÓL, London, 1968. június 7., Magyarországon kihirdette: 40/1992. (X. 20.) Korm. rendelet a külföldi jogról való tájékoztatásról szóló, Londonban, 1968. június 7. napján aláírt Európai Egyezmény, valamint Strasbourgban, 1978. március 15. napján aláírt Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyv kihirdetéséről
[30] 2001/470/EK tanácsi határozat: https://e-justice.europa.eu/content_european_judicial_atlas_in_civil_matters-321-hu.do
[31] BÓKA János: Jogharmonizációs dilemmák a külföldi jog tartalmának megállapításával kapcsolatban. Iustum Aequum Salutar X.2014.2., 23–33. 27.
[32] https://books.google.hu/books?id=7OqOBAAAQBAJ&pg=PT57&lpg=PT57&dq=r%C3%B3ma+II+rendelet+alkalmaz%C3
%A1sa&source=bl&ots=6HS7jAJGc5&sig=7D5LpeRN7WbEy_xKs8xPcjZQ8lw&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwiowejwnfDZ
AhXEDpoKHeUHDCI4ChDoAQgxMAI#v=onepage&q=r%C3%B3ma%20II%20rendelet%20alkalmaz%C3%A1sa&f=false)
[33] Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.136/2008/8. számú határozata.
[34] 34/1992. (VI. 1.) AB határozat: „[…] a kártérítési rendszert a károsult szempontjából egységes rendszerként kell kezelni és e rendszeren belül a jogi szabályozás nem járhat azzal a következménnyel, hogy a károsult véletlenszerű körülmények miatt kerülhessen előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe.”
[35] Nmj. tv. 102. § (4) bekezdés a) pont: „Nem ismerhető el a külföldi határozat, ha a) annak elismerése a magyar közrendbe ütközne.”
[36] MÁDL, VÉKÁS i. m. 81.
[37] Nmj. tvr. 8. § (1) bekezdés: „Nem lehet alkalmazni azt a külföldi jogot, amely a felek által – az egyébként irányadó jogszabály megkerülése céljából – mesterségesen vagy színleléssel létrehozott külföldi elemhez kapcsolódik (csalárd kapcsolás).” (2) bekezdés: „Csalárd kapcsolás esetében az e törvényerejű rendelet szerint egyébként irányadó jogot kell alkalmazni.”
[38] MÁDL, VÉKÁS i. m. 81.
[39] Nmj. tv. 8. § (3) bekezdés: „Ha a külföldi jog tartalma észszerű időn belül nem állapítható meg, akkor a magyar jogot kell alkalmazni.”
[40] http://www.mabie.hu/attachments/article/126/K%C3%BClf%C3%B6ldi%20elemet%20tartalmaz%
C3%B3%20polg%C3%A1ri%20peres%20elj%C3%A1r%C3%A1sok%20elh%C3%BAz%C3%B3d%C3%A1s%C3
%A1nak%20okai%20%C3%A9s%20megold%C3%A1si%20javaslatok%20.pdf
– Külföldi elemet tartalmazó polgári peres eljárások elhúzódásának okai és megoldási javaslatok
[41] MÁDL, VÉKÁS i. m. 80.
[42] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2000/26/EK IRÁNYELVE (2000. május 16.) a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelveinek módosításáról (Negyedik gépjármű-biztosítási irányelv)
[43] http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201301/20130110ATT58881/20130110ATT58881HU.pdf
[44] BÓKA i. m. 23–33.
[45] MÁDL, VÉKÁS i. m. 81.
[46] PE462.492 Belső Politikák Főigazgatósága „C” Tematikus Főosztály: Állampolgári Jogok és Alkotmányos ügyek, Jogi ügyek, Az alkalmazandó jog megválasztása határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek esetén: a Róma II. rendelet, a Hágai Egyezmény és a Gépjármű-biztosítási irányelv, Összefoglaló
[47] GOMBOS Katalin: A határon átnyúló elemeket tartalmazó jogviták bírói gyakorlata. Iustum Aequum Salutare, X. 2014. 2. 15–22.