2018. évfolyam / 2018/4.

A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat elmélete és gyakorlata¹

Kattintson a Fullscreen ikonrafullscressn , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

 

1. Bevezető gondolatok

A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat olyan sajátos jogintézménye a magyar büntetőeljárásnak, amely mindezidáig csupán elvétve képezte tudományos kutatások tárgyát, éppen ezért helyénvaló és indokolt alaposabb vizsgálata. A tanulmány célja a jog­intézmény történeti fejlődésének vázlatos áttekintésén túlmenően a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján hozott, az anonim bírósági határozatok tárában hozzáférhető határozatok vizsgálata és az ezen empirikus kutatás eredményeképpen levont következtetések ismertetése. Tekintettel arra, hogy az 1998. évi XIX. törvény és a 2017. évi XC. törvény a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatra vonatkozó rendelkezései tartalmilag közel azonosak, vélelmezhető, hogy a kutatási eredmények az új eljárási törvény alkalmazása során is hasznosíthatók.

2. A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat elmélete

2.1. A jogegységi perorvoslattól a törvényességi óvásig

A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat nem minden előzmény nélküli jogintézmény a magyar büntetőeljárás történetében, mai formáját azonban a büntetőeljárási jogszabályok folyamatos fejlődésének eredményeképp érte el. Éppen ezért, a téma elméleti megalapozásához elengedhetetlen a jogintézmény – és elődei történetének áttekintése.

A szakirodalomban helyenként a felülvizsgálattal rokonított külföldi példák – így a ma is hatályban lévő francia „megsemmisítés a törvényesség érdekében” (cassation dans l’interet de la loi) vagy az osztrák „semmisségi panasz a törvény megóvása érdekében” (Nichtigkeitsbeschwerde zur Wahrung des Gesetzes)[2] – valójában a 1896. évi XXXIII. törvénycikk (Bp.) által is szabályozott perorvoslat a jogegység érdekében elnevezésű jogorvoslathoz és így – áttételesen a ma is hatályos törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslathoz köthetők.

A Bp. által szabályozott perorvoslat a jogegység érdekében határidő nélkül lehetővé tette a koronaügyész számára, hogy a Kúria kivételével bármely büntetőbíróság törvénysértő jogerős határozatával vagy intézkedésével szemben a királyi Kúriához forduljon.[3] A Kúria a perorvoslatot tárgyaláson – illetve a törvény által egyaránt ismert és elismert nyilvános ülésen intézte el, ez alapján hozott határozatában pedig kimondhatta, hogy a perorvoslattal támadott határozat vagy intézkedés a törvényt megsértette, ellenkező esetben a perorvoslatot elutasította. A Bp. azt is rögzítette, hogy a Kúria törvénysértést megállapító határozata a felekre érdemben jellemzően nincs hatással, ugyanakkor kivételesen, a vádlott törvénysértő elítélése esetén lehetővé tette a felmentését, a büntetés enyhítését, illetőleg szűk körben az ítélet megsemmisítését.[4]

A jogegységi perorvoslat elnevezését az 1949. évi XI. törvény változtatta szovjet mintára „perorvoslat a törvényesség érdekében” elnevezésre, valamint bővítette az azzal támadható határozatok körét a Kúria érdemi határozataival azzal a kitétellel, hogy ezekben az esetekben a Kúria jogegységi tanácsa jár el.[5] Részletezte továbbá a Kúria által hozható határozatok szabályait: „ez elítéltre hátrányos törvénysértés esetén a Kúria őt felmentheti, cselekményét enyhébben minősítheti, illetőleg büntetését enyhítheti.” E favor defensionis rendelkezés mellett ugyanakkor – a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül és az elévülés büntető anyagi jogi korlátai között – lehetőséget biztosított a vádlott számára súlyosabb – törvénynek megfelelő – határozat meghozatalára, azaz reformatio in peius-ra is.

A jogintézményt az 1951. évi III. törvény és az 1962. évi 8. törvényerejű rendelet is megtartotta, majd több módosítást követően újfent változott az elnevezése – ezúttal törvényességi óvásra, amelyet az 1973. évi I. törvény is átvett és amely 1992-ig képezte a hatályos magyar büntető eljárásjog részét.[6]

2.2. A 9/1992. (I. 30.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) számú határozatával ugyanis megállapította, hogy a törvényességi óvás jogintézménye alkotmányellenes és ezért a törvényességi óvás emelésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket – az 1973. évi I. törvényben és az 1952. évi III. törvényben egyaránt – 1992. december 31-i hatállyal megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság egyúttal elrendelte mindazon büntetőeljárások felülvizsgálatát, amelyekben a törvényességi óvás eredményeképp a jogerős határozatnál a terhelt számára hátrányosabb döntést hoztak, feltéve, hogy az elítélt még nem mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól.[7]

Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, a jogállamiság elvére hivatkozással kezdeményezte a törvényességi óvás alkotmányellenességének megállapítását. Kiváltképp alkotmányellenesnek tartotta, hogy a törvényességi óvás emelése diszkrecionális jog, amely – nem gyakorlása esetén – lehetővé teszi törvénytelen ítéletek hatályban maradását, illetve azt, hogy az arra jogosultak – a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke – annak tárgyában indokolás nélküli határozattal döntsön.[8]

Az Alkotmánybíróság a jogintézményt először jogtörténeti és jogösszehasonlító vizsgálatnak vetette alá. Ezt követően a törvényességi óvás gyakorlatának vizsgálatával megállapította, hogy „az elvileg csak rendkívüli esetben alkalmazható jogintézmény szinte harmadfokká vált az egyfokú perorvoslati rendszer »biztonsági szelepeként«, vagy egy másodszori fellebbvitel be nem vallott pótlékaként.” Így előtérbe került a gyakorlatban az egyéni jogvédelem ezen kivételes és eredetileg csupán kiegészítő jellegű eszköze, amelyet a törvényességi óvás iránti kérelmek, a ténylegesen megemelt óvások száma és a jogerősen befejezett ügyekhez viszonyított arányuk is igazolt. A gyakorlat áttekintése során megállapítást nyert az is, hogy a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven túl – azaz a ténylegesen és elsődlegesen a jogegység biztosítása érdekében – emelt törvényességi óvások száma elenyésző, tehát a törvényességi óvás gyakorlati alkalmazását tekintve – eredeti rendeltetésével ellentétesen – valójában jogorvoslati természetűnek minősült.[9]

Az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy a törvényességi óvás intézményében a jogegységi és jogorvoslati funkció együttesen van jelen, azonban alkotmányos feltételei egyiknek sem biztosítottak, sőt a két feladat ellátáshoz szükséges feltételek egymást kölcsönösen kizárják. Míg a jogorvoslati funkció alkotmányos követelménye a felek alanyi joga a jogorvoslathoz, a törvényességi óvás kizárólagos jogosultjai a legfőbb ügyész, illetve a Legfelsőbb Bíróság elnöke, azaz a feleknek nem csupán alanyi, hanem semmilyen joguk nincsen arra, hogy az említett jogosultak ténylegesen óvást emeljenek. A jogosultak diszkrecionális jogkörrel rendelkeznek, azaz arról, hogy pontosan mely esetekben emelnek óvást, a saját belátásuk szerint, maguk döntenek. Az óvás eredményeképp született határozatok pedig csak akkor hatályosak a felekre nézve, ha az óvásra a megóvott határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül kerül sor, amely eljárásjogi határidő megtartása szintén kizárólag a jogosult belátásától függ. A jogorvoslati funkciót biztosítani hivatott formai garanciák bevezetését az Alkotmánybíróság érvelése szerint ugyanakkor éppen a jogegységi funkció zárja ki, hiszen az elvi iránymutatást szolgáló jogegységi döntéshez elengedhetetlenül szükséges az esetek kiválasztásának, azaz a szelekció jogának biztosítása, így a két funkció egymással összeférhetetlen és egy jogintézményben nem megvalósítható.[10]

Az Alkotmánybíróság harmadik – a jogorvoslati és jogegységi funkciótól különböző – lehetőségként megvizsgálta azt az esetkört is, amelyben az óvás az említettektől eltérő célként valójában kizárólag a törvényesség biztosítására szolgálna, azonban a normaszöveget és az annak tulajdonított tartalmat ebben az esetben is ellentétesnek találta a jogállamiság elvének tartalmát alkotó jogbiztonság követelményével és a jogerő intézményével. A jogállamiság nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság követelménye ugyanis – többek között – nem csak a normavilágosság követelményét, hanem az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságának követelményét is magában foglalja. Ehhez pedig elengedhetetlen a szükséges eljárásjogi garanciák biztosítása, hiszen a jogintézmények csak az eljárási normák betartásával működhetnek alkotmányosan.[11]

Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában a jogállamiság további részelemét képező jogerő intézményét is érintette, tekintettel arra, hogy az alaki és anyagi jogerő meghatározása ugyancsak alkotmányos követelmény, amelynek folytán a jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához alapvető alkotmányos érdek fűződik. A törvényességi óvás kapcsán Alkotmánybíróság úgy találta, hogy a jogintézmény – szemben például a perújítás esetében meghatározott novum esetkörével – nem felel meg a jogerő áttöréséhez szükséges alkotmányossági feltételnek, mivel ismérvei nem elég pontosan meghatározottak: az Alkotmánybíróság érvelése szerint a törvénysértés és a megalapozatlanság önmagukban is tágan értelmezhető, bizonytalan fogalmak, a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat esetében azonban e kérdések – különös tekintettel a jogerővel kapcsolatos – további, az alkotmánybírósági határozat indokolásán kívül eső büntető eljárásjogi aggályokhoz vezettek, amelyekre jelen tanulmány későbbi részében utalok. A törvényességi óvás alkotmányellenességének megállapításának alapját ugyanakkor elsősorban a már említett, az óvás emelésére jogosultak diszkrecionális jogköre és az ezzel összefüggő bizonytalanság képezték.[12]

2.3. A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat – és annak hatályos szabályozása

Az ismertetett Alkotmánybírósági határozatot követően az 1992. évi LXVI. törvény bevezette a felülvizsgálatot mint rendkívüli jogorvoslatot. Tekintettel arra, hogy ezt az eljárást már az ügyben érintett felek kezdeményezhették[13], vele kapcsolatban nem merültek fel a korábbiakhoz hasonló alkotmányossági aggályok.

A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot az Alkotmánybíróság döntését követően – a normaszöveg lényegét tekintve ma is hatályos formájában – az 1999. évi CX. törvény 94. §-a vezette be az 1973. évi I. törvénybe. A miniszteri indokolás szerint azért, mert a gyakorlat azt mutatta, hogy előfordulnak olyan – súlyos – jogsértések, amelyek nem más módon kiküszöbölhetők.[14] Rendszerbeli helyét tekintve – habár Király Tibor szerint nem sorolandó a rendkívüli perorvoslatok közé[15] – a széles körben elfogadott tudományos értelmezés szerint a rendkívüli perorvoslatok ultima ratiója[16], amelynek elsődleges célja a jogerős bírósági határozat más jogorvoslat útján fel nem tárható törvénysértéseinek megállapítása, sajátossága pedig – azon túlmenően, hogy kizárólagos jogosultja a legfőbb ügyész –, hogy tárgya csak a Kúrán kívüli bíróság által hozott, más jogorvoslattal nem támadható jogerős és törvénysértő határozat lehet.[17]

A jogerős határozat fogalmát – mint a törvényesség érdekében bejelenthető jogorvoslat kritériumát – a Kúria a legfőbb ügyész által benyújtott jogegységi indítvány alapján eljárva a 2/2015. számú BJE határozatban értelmezve megállapította, hogy a másodfokú bíróság elsőfokú határozatot hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító végzése alaki jogerővel bír, így ellene a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be.[18] Ez az eljárásjog-dogmatikai szempontból többek által vitatott[19] és ma is hatályban lévő jogegységi határozat gyakorlatilag kibővítette a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslattal támadható határozatok körét, azonban az új Be. hatálybalépésével – annak megváltozott jogerőfelfogása okán – véleményem szerint a neki tulajdonított jelentősége csökkent, tekintettel arra, hogy immáron a másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen a Be. 627. § (1) bekezdése szerint fellebbezésnek van helye. A megváltozott jogerőfelfogás további, a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot érintő folyománya, hogy a hatályos normaszöveg szerint a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges nem ügydöntő végzése ellen is bejelenthet [Be. 667. § (1) bekezdés].

3. A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat gyakorlata 2008–2018

A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat gyakorlatát tágabban a 2008–2018 közötti időszakban vizsgáltam, amely vizsgálati időszak kiválasztásának objektív indoka, hogy a vizsgált tízéves periódus egyfelől kellően tág ahhoz, hogy a jogintézmény alkalmazásának legújabb gyakorlatára vonatkozó releváns adatokat, tendenciákat megismerhessük; ugyanakkor éppen elég szűk ahhoz, hogy az e tárgyban hozott összes hozzáférhető határozatot áttekinthessük. A teljesség kedvéért megjegyzendő továbbá a vizsgálati időszak megválasztásának azon praktikus indoka is, hogy a legtöbb, a kutatás szempontjából releváns adat – így Ügyészségi Statisztikai Tájékoztatók, a Legfőbb Ügyész Országgyűlési Beszámolói, illetve az anonim határozatok tárában közzétett döntés – ebből az időszakból áll rendelkezésre.

3.1. A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat előfordulása – Legfőbb Ügyészség és a legfőbb ügyész által közölt adatok

A 2012.[20] és 2017.[21] évi büntetőjogi szakterületre vonatkozó Ügyészségi Statisztikai Tájékoztatókban – amelyek a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat vonatkozásában a korábbi évekre vonatkozó adatokat is tartalmazzák – közölt adatok az alábbi diagramon ábrázolhatók.

Vélhetően az alkalmazott statisztikai módszerek különbözőségére vezethető vissza az, hogy a legfőbb ügyész országgyűlési beszámolóiban és statisztikai tájékoztatókban közölt adatok egymástól némiképp eltérnek:

A legfőbb ügyész 2009. évre vonatkozó országgyűlési beszámolója alapján a törvényesség érdekében jogorvoslat bejelentése iránti kérelmek száma 75 volt, amely a korábbi évekhez képest emelkedő tendenciát mutatott (2008: 66). A beszámoló tanúsága szerint azonban a jogintézmény alkalmazhatóságának törvényi korlátai mindösszesen 9 ügyben tették lehetővé a jogorvoslati indítvány tényleges benyújtását (2008: 15).[22]

A törvényesség érdekében jogorvoslat bejelentése iránti kérelmek száma – 74 – lényegében 2010-ben sem változott. Az eljárások túlnyomórészt a vádlottak vagy védőik kérelmére indultak, a törvényi korlátok ugyanakkor ebben az évben is csupán 10 ügyben engedtek teret a jogorvoslati indítvány benyújtásának. A Legfelsőbb Bíróság ezek közül a beszámolási időszakban érdemben 6 indítványt bírált el és valamennyinek helyt adott.[23]

A törvényesség érdekében bejelenthető jogorvoslat iránti kérelmek száma 2011-ben csökkenő tendenciát mutatott, 55 ilyen kérelem érkezett. A beszámoló szerint ez részben azzal is magyarázható, hogy az ügyészek által a kezdeményezők számára adott tájékoztatások eredményeképp szélesebb körben ismertté váltak a jogintézmény alkalmazásának korlátai. A beérkező kérelmek közül 7 esetben volt lehetőség jogorvoslati indítvány benyújtására, ebből a Legfelsőbb Bíróság a beszámoló lezártáig 4 ügyet bírált el és valamennyi esetben helyt adott a Legfőbb Ügyészség indítványának.[24]

A legfőbb ügyész az ügyészség tevékenységére vonatkozó 2012. évi országgyűlési beszámolójában a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslattal kapcsolatos adat nem szerepel, így erről az évről önmagában részletes információk nem állnak rendelkezésre[25], ugyanakkor a 2013. évi beszámoló részben utal a 2012. évi adatokra is: 2013-ban a törvényesség érdekében jogorvoslat bejelentése iránt 75 kérelmet terjesztettek elő volt (2012: 76), ebből a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványt ténylegesen 8 esetben nyújtott be (2012: 6). A beszámoló lezártáig a Kúria az általa elbírált mind az 5 ügyben helyt adott a Legfőbb Ügyészség indítványának.[26]

2014-ben 77 kérelem érkezett a legfőbb ügyész által a törvényesség érdekében bejelenthető jogorvoslat iránt. Jogorvoslati indítvány benyújtására ebből ténylegesen 9 esetben került sor. A Kúria az ezekből elbírált 7 ügyből 6 esetben adott helyt az indítványnak, 1 esetben pedig elutasította azt.[27]

A törvényesség érdekében a legfőbb ügyész által bejelenthető jogorvoslat iránti kérelmek száma 2015-ben jelentősen emelkedett, 111 volt. Ezek benyújtására a törvénysértően elrendelt új eljárások mellett jellemzően a bűnismétlés téves megállapítása vagy a külföldi ítélet érvényének törvénysértő ismételt elismerése folytán került sor. Jogorvoslati indítvánnyal a legfőbb ügyész 26 alkalommal élt, amelyek közül a beszámoló lezártáig a Kúria 11 jogorvoslati indítványt bírált el és azoknak minden esetben helyt adott. A beszámoló kiemeli, hogy 2015-ben – a 2/2015. számú BJE határozatot követően ez a rendkívüli jogorvoslat 5 olyan közérdeklődésre számot tartó, jelentős ügyet érintett, amelyekkel kapcsolatban törvénysértően került sor az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és új eljárás elrendelésére. A 2016. évre vonatkozó adat, hogy ezek közül 4 esetben a Kúria helyt adott a jogorvoslatnak, és megállapította, hogy törvénysértő volt a másodfokú bíróság döntése. A Legfőbb Ügyészség értékelése szerint a bejelentett jogorvoslatok eredményeként „a Kúria olyan iránymutató döntéseket hozott, amelyek megakadályozhatják a jövőben, hogy hasonló, az eljárást indokolatlanul meghosszabbító és az eredményességét veszélyeztető határozatok szülessenek.”[28]

A kérelmek, illetve az alsóbb fokú ügyészségektől származó kezdeményezések száma 2016-ban az előző évhez képest jelentősen nem változott, 112 volt. Jogorvoslati indítvány benyújtására ténylegesen 16 esetben került sor. A Kúria az adott időszakban összesen 24 jogorvoslati indítványt bírált el, és azoknak minden esetben helyt adott. A 2015-ös évhez hasonlóan 2016-ban is többször került erre sor a másodfokú bíróság törvénysértő hatályon kívül helyező és új elsőfokú eljárást elrendelő határozatával kapcsolatban. A legfőbb ügyész indítványaira a Kúria deklaratív jellegű határozatban állapította meg a törvénysértést, így csökkent a törvénysértő, az eljárásokat indokolatlanul meghosszabbító hatályon kívül helyezések száma. Emellett továbbra is tipikusan a visszaesői minőség téves megállapítása vagy a külföldi ítélet érvényének törvénysértő ismételt elismerése miatt került sor a törvényesség érdekében jogorvoslat bejelentésére. 2016-ban a legfőbb ügyész a büntetés-végrehajtási bírói eljárásban hozott jogerős, feltételes szabadság kizártságát törvénysértően megállapító bírósági határozat ellen is nyújtott be a törvényesség érdekében jogorvoslatot, amelynek a Kúria helyt adott.[29]

2017-ben 28 esetben került sor törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatra. Emelkedett azon ügyek száma, amelyekkel kapcsolatban a külföldi ítélet törvénysértő elismerése vagy a bűnismétlés törvénysértő megállapítása miatt volt szükség a rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ugyanakkor csupán két esetben volt szükség törvénysértő hatályon kívül helyezés miatt jogorvoslat bejelentésére a törvényesség érdekében. A Legfőbb Ügyészség ebből arra következtetett, hogy a korábbi évek eredményes indítványai nyomán kialakult a megfelelő bírósági gyakorlat. A Kúria az évben 24 jogorvoslati indítványt bírált el – 22 esetben helyt adva a legfőbb ügyészi indítványnak. A közérdeklődésre számot tartó ügyekkel kapcsolatban kiemeli a beszámoló, hogy „eredményes volt a röszkei zavargás miatt indított bűn­ügyben a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítélete hatályon kívül helyezéséről hozott törvénysértő határozata elleni indítvány is.”[30] A Kúria 2 esetben utasította el a jogorvoslati indítványokat. Ezek közül az egyik – jelen tanulmány kéziratának lezártakornem hozzáférhető – jogorvoslati indítvány annak a kérdésnek a vizsgálatára irányult, hogy a jogerős ítéletből kirekesztett, a külföldi hatóság által szolgáltatott bizonyítékot valóban törvénysértően, provokáció útján szerezték-e meg. A beszámoló tanúsága szerint azonban a kérdés eldöntése „a Kúria érdemi vizsgálatot elutasító álláspontja miatt elmaradt.” Nem osztotta a Kúria a legfőbb ügyész álláspontját abban a kérdésben sem, hogy a perújítási eljárás során törvénysértő magának a perújítási eljárásnak a megszüntetése, a jogerős alapítélet hatályon kívül helyezése és a büntetőeljárásnak az alapügyre kiterjedő megszüntetése helyett.[31]

Jelen tanulmány kéziratának lezártakor a legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2018. évi tevékenységéről még nem érhető el.

3.2. Az anonim határozatok tárában közzétett, törvényesség érdekébeN bejelentett jogorvoslat eredményeképp született határozatok empirikus vizsgálata

A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat gyakorlatának vizsgálatának második lépéseként felkutattam és megvizsgáltam az anonim határozatok tárában elérhető, 2008 és 2018 között született releváns, összesen 44 darab határozatot. A határozatok áttekintésének eredményeképp a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat 4 tipikus alkalmazási körét azonosítottam a törvénysértésre okot adó körülmények szerint: külföldi ítélettel kapcsolatos problémák (1), az elítélt visszaesői minőségével kapcsolatos problémák (2), tárgyalás mellőzésével kiszabott, eljárásjogi okból törvénysértő büntetések (3), illetve egyéb (4). Az alábbiakban ezen esetkörök bővebb kifejtése olvasható.

A törvénysértés oka

3.2.1. Külföldi ítéletekkel kapcsolatos problémák

A legnépesebb esetkört – a 44 vizsgált határozat közül 20 ebbe a kategóriába tartozik – a külföldi ítéletekkel kapcsolatos törvénysértések alkotják.

Ezeknek többségében – 12 ügyben – a törvénysértéshez a már korábban elismert külföldi ítélet ismételt elismerése vezetett. Ezekben az ügyekben a Kúria megállapította, hogy a bíróságok utóbb született végzései, amelyekben a külföldi ítélet érvényét elismerték, törvénysértők, emiatt a határozatokat hatályon kívül helyezte és a terheltekkel szemben a büntetőeljárást megszüntette. Ezen ügyek megoldását gyakorlatilag a ne bis in idem elve és a res iudicata fogalma adja, lényegük pedig, hogy az ítélt dolog tényére figyelemmel büntetőeljárást nem lehet indítani, vagy a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták.[32] A törvénysértéshez jellemzően az vezetett, hogy a külföldi ítéletek érvényét egy bíróság már jogerősen elismerte, vagyis a terheltek cselekményét jogerősen „elbírálta”, majd egy későbbi végzéssel a bíróság az eljárás megszüntetése helyett az ítéletek érvényét ismételten elismerte. A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria ezekben az ügyekben a megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és a külföldi ítélet érvényének elismerése érdekében indított újabb eljárást az (1998. évi) Be. 6. § (3) bekezdésének d) pontjára, és a Be. 267. § (1) bekezdésének b) pontjára is figyelemmel megszüntette.

További 9 eset a szabadságvesztés büntetés végrehajtásával, illetve annak átvételével volt kapcsolatos: ezekben vagy a feltételes szabadság törvénysértő kizárása, tartama, vagy a kiszabott szabadságvesztés tartama volt a törvénysértés oka. Egy további esetben a külföldi ítélet érvényének elismerését tagadta meg törvénysértően a bíróság.[33]

A külföldi ítéletekkel kapcsolatos esetkör vonatkozásában ugyanakkor megjegyzendő, hogy az időközben bekövetkezett jogszabályi változások eredményeképp – az 1996. évi XXXVIII. törvény és a 2012. évi CLXXX. törvény 2018. január 1-jétől hatályos szövegének értelmében az ilyen jellegű törvénysértések előfordulásának valószínűsége csökken, így hasonló problémára hivatkozással a jövőben vélhetően nem – vagy legalábbis kevesebbszer – lesz szükség jogorvoslat bejelentésére a törvényesség érdekében.

3.2.2. Az elkövető visszaesői minősége

A vizsgált határozatok között a második legnépesebb csoportot – 44-ből 13 határozat – azon ügyek képezték, amelyekben az alapügyekben eljárt bíróságok nem a törvénynek megfelelően rendelkeztek az elítélt visszaesői minőségéről.

Az elkövető visszaesői minőségének a vele szemben folyatott újabb büntetőeljárásokban anyagi és eljárásjogi szempontból is kiemelt jelentősége van, ugyanis számos jogkövetkezménnyel bírhat. Éppen ezért, ha a korábban eljárt bíróság ügydöntő határozatában nem, vagy törvénysértően rendelkezett erről, az újabb büntetőeljárásban nem alkalmazhatók a visszaesői minőség jogkövetkezményei.[34] Az eljárt bíróságok 10 esetben a terhelt többszörös visszaesői minőségét, míg egy esetben a különös visszaesői minőségét állapították meg törvénysértően. További két esetben[35] a határozatoknak az elítélt erőszakos többszörös visszaesői minőségét megállapító rendelkezése volt törvénysértő. Ez utóbbi ügyek sajátossága, hogy a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat eredményeképp hozott ítéletével a Kúria a törvénysértés megállapítása mellett mindkét esetben enyhítette az elítélt szabadságvesztés büntetését.

Megjegyzendő, hogy az új büntetőeljárási törvény a tárgyalt esetkört az egyszerűsített felülvizsgálat körébe vonja: egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett az elítélt visszaesői minőségéről (Be. 671. § 16. pont). A jogalkotó ezáltal a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatétól eltérő, új jogcímet teremtett az elmulasztott vagy a törvénysértő visszaeső minőségre vonatkozó rendelkezés korrekciójának lehetőségére,[36] egyúttal szűkítette a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat igénybevételének lehetőségét.

3.2.3. Tárgyalás mellőzése

A vizsgált határozatok harmadik csoportjában – amelybe 5 ítélet tartozik – a törvénysértés oka a tárgyalás mellőzésével, eljárásjogi okból törvénysértően kiszabott büntetés volt. Ezen ügyekben a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság, illetve később a Kúra ellentmondásos gyakorlatot folytatott.

Az alapügyekben eljárt bíróságok három esetben tárgyalás mellőzésével közérdekű munka büntetést szabtak ki – amelyre az akkor hatályban volt Be. nem biztosított lehetőséget.

A Legfelsőbb Bíróság ezek közül egy ügyben ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvényt sértett akkor, amikor tárgyalás mellőzésével közérdekű munkát szabott ki, ezért a határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a törvénysértés kiküszöbölése végett új eljárás lefolytatására utasította.[37]

A további két[38] – lényegüket tekintve azonos – esetben – részben az időközben bekövetkezett jogszabályi változás folytán – másként járt el a Legfelsőbb Bíróság: időközben ugyanis a 2009. évi LXXXIII. törvény 48. §-a módosította a Be. 544. § (1) bekezdését és lehetőséget teremtett közérdekű munka kiszabására tárgyalás mellőzésével. A Legfelsőbb Bíróság ítéleteinek indokolásában kifejtette, hogy az alapügyekben nem a közérdekű munka anyagi jogi feltételek hiányában történt kiszabása volt törvénysértő, hanem az, hogy arra tárgyalás mellőzésével került sor. Tekintettel arra, hogy a Be. időközben hatályba lépett módosítása utóbbira is törvényi lehetőséget biztosított, a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését indokolatlannak tartotta és megállapította, hogy a megtámadott, a közérdekű munkát tárgyalás mellőzésével kiszabó határozat törvénysértő. Mivel a törvénysértés megállapítása nem érintette a kiszabott büntetés – anyagi jogi, illetve a jogorvoslat elbírálásakor eljárásjogi – törvényességét, a megtámadott határozattal kiszabott és a jogorvoslati eljárás során végrehajtásában felfüggesztett közérdekű munka végrehajtása utóbb foganatosítható volt.[39]

Egy további ügyben, amelyben az első fokon eljárt bíróság tárgyalás mellőzésével, az ilyen eljárásban akkor maximálisan kiszabható egy évet meg nem haladó szabadságvesztés helyett egy év hat hónap – végrehajtásában felfüggesztett – börtönbüntetést szabott ki, a Legfelsőbb Bíróság csupán a törvénysértés megállapítására szorítkozott, azaz a határozatot nem helyezte hatályon kívül és nem is változtatta meg. Ítélete indokolásában a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az alapügyben kiszabott szabadságvesztés neme, tartama és végrehajtásának felfüggesztése nem sért büntető anyagi jogszabályt. A törvénysértést az jelentette, hogy az adott tartamú szabadságvesztés kiszabására tárgyalás mellőzésével került sor. A Legfelsőbb Bíróság hivatkozott a Be. 437. §-ára, amely szerint – amennyiben a törvénysértést megállapította, valójában háromféle döntési jogköre van. Ha megítélése szerint helye van enyhébb büntetésnek, akkor ezt maga kiszabhatja, a megtámadott határozatot megváltoztathatja (1), vagy ennek érdekében hatályon kívül helyezheti (2). Utóbbi esetben a megismételt eljárásban a bíróság sem köteles enyhébb büntetést kiszabni, csupán súlyosabbat nem szabhat ki. Ha viszont a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a kiszabott büntetés megfelelő mértékű és nem sért büntető anyagi jogszabályt, akkor álláspontja szerint nem indokolt a hatályon kívül helyezés és a döntési jogkör továbbadása, a Legfelsőbb Bíróság a jogorvoslatra okot adó törvénysértés megállapítására szorítkozhat. (3) Az alapul fekvő ügyben a Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint ez utóbbiról volt szó, ezért megállapította, hogy a megtámadott határozat – eljárásjogi okból – törvénysértő. [40]

Hasonló másik ügyben azonban a Legfelsőbb Bíróság – a törvénysértés megállapításán túl – a terhelttel szemben tárgyalás mellőzésével kiszabott – törvénysértő – büntetést enyhítette. [41]

A tárgyalás mellőzésével kiszabott – eljárásjogi okból – törvénysértő határozatok kapcsán megjegyzendő, hogy habár a Be.-ben a korábbi, tárgyalás mellőzésével folytatott eljárást a büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás váltja fel, hasonló jellegű törvénysértések akár továbbra is előfordulhatnak, amely indokra tekintettel kívánatos lenne a Kúria ez irányú joggyakorlatának egységesítése.

3.2.4. Egyéb ok

A fenti kategóriákba nem sorolható ügyek közös vonása – azon túlmenően, hogy egyik említett csoportba sem tartoznak –, hogy jellemzően sajátos eljárásjogi problémák vezettek a törvénysértés megállapításához vagy közérdeklődésre számot tartó, nagy médianyilvánosságot kapott büntetőügyekben születtek.

Sajátos büntetőjogi probléma törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati eljárásban történő megoldására volt példa 2009-ben, amikor egy ügyben abban a kérdésben kellett állást foglalnia a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás miatt folyamatban volt büntetőügyben van-e helye pótmagánvádnak. A Legfelsőbb Bíróság – a legfőbb ügyészével ellentétes – álláspontja szerint nincs, így a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványt végzésével elutasította.[42]

Szintén a sajátos eljárásjogi probléma értelmezésére került sor 2011-ben két alkalommal, amikor a legfőbb ügyész távollévő terhelttel szemben folytatott eljárást követő perújítási eljárásban hozott határozattal szemben jelentett be a törvényesség érdekében jogorvoslatot. A jogorvoslati indítvány szerint az alapügyben távollevő terhelttel szemben folytatott perújítási eljárás eredményeként a bíróság a perújítást elutasítja, ha arra a meggyőződésre jut, hogy az alapügyben hozott határozat minden részletében törvényes. A legfőbb ügyész szerint a perújítást elbíráló bíróság megsértette a Be. alaptalan perújításra vonatkozó rendelkezését, amikor a perújítás elutasítása helyett az alapügyben hozott ítéletet hatályon kívül helyezte és újabb, azzal azonos tartalmú ügydöntő határozatot hozott. A legfőbb ügyész ezért indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést állapítsa meg, a megtámadott ítéletet helyezze hatályon kívül és az eljárt bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati eljárás valódi rendeltetése, hogy a felülvizsgálattal (és perújítással) nem támadható határozatokban előforduló törvénysértések esetén elvi iránymutatást adjon a joggyakorlat számára a követendő eljárásról.[43] Ezen túlmenően – a jogerő tiszteletben tartásához fűződő alkotmányos érdekre figyelemmel – legfeljebb a felülvizsgálattal már nem támadható határozatokban megjelenő törvénysértések orvoslását szolgálhatja, de a terhelt hátrányára szolgáló rendelkezést soha nem tartalmazhat.

Az alapul fekvő ügyben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a legfőbb ügyész – a törvénysértés megállapítása mellett – nem azért indítványozta a perújítási eljárásban hozott új ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését, hogy a lefolytatandó új (perújítási) eljárásban a terheltre kedvezőbb döntés szülessen, hanem kizárólag annak érdekében, hogy ugyanazt a döntést és jogkövetkezményeit ne a perújítás eredményeként meghozott határozat, hanem a perújítással megtámadott határozat tartalmazza, és a perújítást a bíróság utasítsa el. A Legfelsőbb Bíróság értelmezése szerint a törvény erre azonban nem biztosít lehetőséget, így a törvénysértés megállapítását meghaladóan egyebekben a legfőbb ügyész indítványának nem adott helyt és a jogorvoslati indítvánnyal megtámadott jogerős határozatot nem helyezte hatályon kívül az új perújítási eljárás lefolytatása érdekében.[44] Az ügy sajátossága, hogy így a perújítási eljárásban eljárt bíróság – törvénysértő – ítélete továbbra is végrehajtható, míg az általa jogerősen hatályon kívül helyezett korábbi ítélethez érvényesen semmilyen jogkövetkezmény nem kapcsolódhat.

Ugyanezen a napon másik – az ügy lényegét tekintve azonos tényállással rendelkező – ügyben a Legfelsőbb Bíróság eljárásjogi szempontból azonos tartalmú határozatot hozott.[45]

Az egyéb kategóriába sorolt határozatok további alcsoportjának közös jellemzője – azon túl, hogy ezek is minden esetben kivétel nélkül sajátos büntetőjog-értelmezési kérdéseket érintenek –, hogy jelentős köz- és médiaérdeklődésre számot tartó ügyekben születtek. A legfőbb ügyész például 2015-ben többek között a Portik Tamás, Biszku Béla vagy Süveges Péter ellen indult büntetőügyekben „indokolatlan másodfokú hatályon kívül helyező végzések” miatt élt jogorvoslattal a törvényesség érdekében.[46] Jelen empirikus vizsgálat tárgyát ezek közül egy, emberölés miatt indult büntetőügy képezte, amelynek kapcsán a legfőbb ügyész indítványában a részességre vonatkozó anyagi jogi, illetve a jogerővel kapcsolatos eljárásjogi problémákra hívta fel a figyelmet. A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat azonban nem vezetett eredményre, az indítványt a Kúria végzésével elutasította.[47]

A legutóbbi, szintén nagy érdeklődésre számot tartó ügy, amelyben törvényességi jogorvoslat bejelentésére került sor egy terrorcselekmény miatt indult büntetőeljárás volt.[48] Habár a határozat – a tanulmány kéziratának lezártakor nem lévén elérhető az anonim határozatok tárában – nem képezte a vizsgálat tárgyát, tény, hogy a Kúria a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot alaposnak találta és megállapította, hogy az ügyben másodfokon eljárt bíróság hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító határozata törvénysértő.[49]

4. Összegzés

A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat elsődleges célja azon, jogerős bírósági határozatokban előforduló, esetenként súlyos törvénysértések orvosolhatóságának biztosítása, amelyek más rendkívüli per­orvoslattal nem támadhatók és így nem is kiküszöbölhetők.

A történeti fejlődés áttekintésével és a vonatkozó joggyakorlat elemzésével megállapítható, hogy az e jogorvoslattal támadható határozatok köre a jogalkotás eredményeképp fokozatosan szűkül. Az empirikus vizsgálat során azonosított négy ügytípus közül kettő (a külföldi ítéletekkel kapcsolatos és az elkövető visszaesői minőségét érintő) esetében jogszabálymódosítások folytán már feltehetőleg nem – legalábbis kevesebbszer – lesz szükség az igénybevételére. Ez azt is jelenti, hogy a jogalkotó figyelemmel kíséri a vonatkozó joggyakorlatot, reagál az esetenként előforduló büntetőjogi anomáliákra és azok kiküszöbölése érdekében akár jogszabálymódosítással járó erőfeszítéseket is tesz.

Ez a tendencia üdvözlendő és kifejezetten kívánatos, egyúttal azt is jelzi, hogy a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat – áttételesen – hozzájárul a jogfejlődéshez, valamint igazolja annak ultima ratio jellegű rendkívüli perorvoslati létjogosultságát is.

 

Lichtenstein András
tanársegéd (SZTE ÁJTK)

 

 

 

FÜGGELÉK

 Összefoglaló táblázat az anonim határozatok tárából 2008–2018 időszakban megvizsgált 44 db törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat eredményeképp született határozatról

A törvénysértés oka
Külföldi ítélettel kapcsolatos probléma Az elítélt visszaesői minősége Tárgyalás mellőzésével kiszabott, eljárásjogi okból törvénysértő büntetés Egyéb ok
A törvénysértés oka
Külföldi ítélettel kapcsolatos probléma Az elítélt visszaesői minősége Tárgyalás mellőzésével kiszabott, eljárásjogi okból törvénysértő büntetés Egyéb ok
Bt.I.716/2009/3. szám Bt.II.869/2008/3. szám Bt.III.858/2008/3. szám Bt.III.66/2009/3. szám
Bt.I.1.152/2008/3. szám Bt.I.892/2010/3. szám Bt.III.633/2009/4. szám Bt.I.1136/2008/3. szám
Bt.I.546/2010/3. szám Bt.II.870/2012/4. szám Bt.II.372/2009/3. szám Bt.II.55/2011/2. szám
Bt.I.925/2011/3. szám Bt.II.1613/2012/3. szám Bt.III.806/2010/5. szám Bt.II.1.176/2010/3. szám
Bt.III.419/2011/3. szám Bt.I.370/2013/3. szám Bt.I.819/2010/14. szám Bt.II.1592/2014/12. szám
Bt.III.915/2010/3. szám Bt.I.1273/2012/3. szám   Bt.I.415/2017/4. szám
Bt.I.1.108/2010/3. szám Bt.III.261/2013/3. szám    
Bt.I.654/2012/5. szám Bt.II.445/2015/5. szám    
Bt.I.1455/2011/3. szám Bt.II.1987/2015/6. szám    
Bt.I.1447/2011/3. szám Bt.I.606/2017/3. szám    
Bt.II.1530/2012/9. szám Bt.I.1216/2017/3. szám    
Bt.III.593/2014/6. szám Bt.II.1837/2016/3. szám    
Bt.I.1753/2015/3. szám Bt.III.1.641/2017/12. szám    
Bt.II.524/2016/5. szám      
Bt.I.1734/2015/5. szám      
Bt.II.29/2016/3. szám      
Bt.II.324/2017/4. szám      
Bt.II.1243/2016/3. szám      
Bt.I.677/2017/3. szám      
Bt.I.75/2018/11. szám      

 Forrás: a szerző saját gyűjtése.

 

[1]  A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosítószámú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.

[2]  HERKE Csongor – FENYVESI Csaba– TREMMEL Flórián: A büntető eljárásjog elmélete. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 2012. 354.

[3]  Bp. 441. §.

[4]  Bp. 442. §.

[5]  1949. évi XI. törvény 82. §.

[6]  BELOVICS Ervin: A rendkívüli jogorvoslatok. In: BELOVICS Ervin – TÓTH Mihály: Büntető eljárásjog. Harmadik, aktualizált kiadás. Az új 2017. évi büntetőeljárási törvény tankönyve. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2017. 549.

[7]  9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59.

[8]  Az indítvány a törvényességi óvás jogintézményének egészét – ideértve az arra vonatkozó összes jogszabályt – támadta. Az Alkotmánybíróság erre az összefüggésre tekintettel az indítványhoz egyesített két további – a cégbejegyzési, illetve polgári eljárásra vonatkozó indítványt, és az alkotmányellenesség vizsgálatát a jogintézmény egészére nézve végezte el. Jelen tanulmány szempontjából elsősorban a határozat indokolásának büntető eljárásjogi tárgyú részei relevánsak.

[9] Az Alkotmánybíróság nem kizárólag a normaszöveget, hanem annak bírói gyakorlat által állandóan és egységesen tulajdonított tartalmát, azaz a joggyakorlati értelmezést is a vizsgálat körébe vonta – hasonlóan az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatban kifejtettekkel – és ezeket együttesen vetette alá alkotmányossági vizsgálatnak. 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 63.

[10]  Uo. 64.

[11]  Uo. 65.

[12]  Uo. 66–67.

[13]  BELOVICS Ervin: A rendkívüli jogorvoslatok. In: BELOVICS Ervin – TÓTH Mihály: Büntető eljárásjog. Harmadik, aktualizált kiadás. Az új 2017. évi büntetőeljárási törvény tankönyve. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2017. 549.

[14]  Uo. 549.

[15]  Ugyanis nem a felek, hanem csak a legfőbb ügyész által igénybe vehető jogi eszköz és elsődleges célja nem a felekre kiható határozat elérése, a büntetőeljárás során okozott jogsérelem orvoslása, hanem annak a megállapítása, hogy a megtámadott határozat törvénysértő és hogy mi lett volna a törvényes határozat. KIRÁLY Tibor: Büntetőeljárási jog. Budapest, Osiris Kiadó, 2008. 783.

[16]  HERKE – FENYVESI – TREMMEL: i. m. 357., GÁCSI Anett Erzsébet: A 2/2015. számú BJE határozat margójára. Jogászvilág. 2015. szeptember 17. https://jogaszvilag.hu/szakma/a-22015-szamu-bje-hatarozat-margojara/ (2017.12.30.)

[17]  FANTOLY Zsanett – GÁCSI Anett Erzsébet: Eljárási büntetőjog. Dinamikus rész. Szeged, Iurisperitus Bt., 2014. 239.

[18]  2/2015. számú BJE határozat.

[19]  Vö.: GÁCSI Anett Erzsébet: A 2/2015. számú BJE határozat margójára. Jogászvilág. 2015. szeptember 17. https://jogaszvilag.hu/szakma/a-22015-szamu-bje-hatarozat-margojara/ (2018.12.30.), KIRÁLY Eszter: A jogerő színeváltozása az új büntetőeljárási törvényben. Eljárásjogi Szemle, 2017/4.  (2018.12.30.)

[20]  Ügyészségi Statisztikai Tájékoztató 2012. Büntetőjogi Szakterület, Legfőbb Ügyészség Informatikai Főosztály. 60. http://ugyeszseg.hu/repository/mkudok7757.pdf (2018.12.30.)

[21]  Ügyészségi Statisztikai Tájékoztató (Büntetőjogi Szakági Terület A 2017. évi tevékenység, Legfőbb Ügyészség, Budapest, 2018. 63.
http://ugyeszseg.hu/pdf/statisztika/buntetojogi_szakterulet_2017.pdf (2018.12.30.)

[22]  J/3 A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének országgyűlési beszámolója az ügyészség 2009. évi tevékenységéről. 22-23. http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy_besz/ogy_beszamolo_2009.pdf (2018.12.30.)

[23]  J/2879 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2010. évi tevékenységéről. 23. http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy_besz/ogy_beszamolo_2010.pdf (2018.12.30.)

[24]  J/6851 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2011. évi tevékenységéről. 21. http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy_besz/ogy_beszamolo_2011.pdf (2018.12.30.)

[25]  J/10648 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2012. évi tevékenységéről http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy_besz/ogy_beszamolo_2012.pdf (2018.12.30.)

[26]  B/145 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2013. évi tevékenységéről. 25. http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy_besz/ogy_beszamolo_2013.pdf (2018.12.30)

[27]  B/4680 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2014. évi tevékenységéről. 23. http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy_besz/ogy_beszamolo_2014.pdf (2018.12.30.)

[28]  B/11709 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2015. évi tevékenységéről. 45. http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy_besz/ogy_beszamolo_2015.pdf (2018.12.30.)

[29]  B/17351 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2016. évi tevékenységéről. 42-43. http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy_besz/ogy_beszamolo_2016.pdf (2018.12.30.)

[30]  Vö.: 48. lj.

[31]  B/1258 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2017. évi tevékenységéről. 69. http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy_besz/ogy_beszamolo_2017.pdf (2018.12.30.)

[32]  Kivéve az 1998. évi Be. Negyedik Részében, valamint a XXIX. Fejezetének II. és III. Címében meghatározott eljárások esetét.

[33]  Bt.I.1.152/2008/3. szám.

[34]  POLT Péter (szerk.): Kommentár a büntetőeljárási törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer Hungary Kft., 2018. 1320.

[35]  Bt.III.261/2013/3. szám, Bt.III.1.641/2017/12.

[36]  POLT: i. m. 1320.

[37]  Bt.III.858/2008/3. szám.

[38]  Bt.III.633/2009/4. szám, Bt.II.372/2009/3. szám.

[39]  Bt.III.633/2009/4. szám.

[40]  Bt.III.806/2010/5. szám.

[41]  Bt.I.819/2010/14. szám.

[42]  Bt.III.66/2009/3. szám.

[43]  Megjegyzendő, hogy ez az érvelés némiképp ellentétes az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) határozatában kifejtettekkel.

[44]  Bt.II.55/2011/2. szám.

[45]  Bt.II.1.176/2010/3. szám.

[46] http://ugyeszseg.hu/legfobb-ugyeszi-jogorvoslati-inditvany-a-kuriahoz-a-terrorcselekmeny-ugyeben-a-szegedi-itelotabla-hatalyon-kivul-helyezo-vegzese-ellen/

[47]  Bt.II.1592/2014/12. szám.

[48]  Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Legfőbb Ügyészség és a Kúria egyaránt indokoltnak látták önálló sajtóközlemények kiadását:
http://ugyeszseg.hu/legfobb-ugyeszi-jogorvoslati-inditvany-a-kuriahoz-a-terrorcselekmeny-ugyeben-a-szegedi-itelotabla-hatalyon-kivul-helyezo-vegzese-ellen/; http://www.lb.hu/hu/sajto/tajekoztato-kuria-btiii13112017-szamu-jelentos-ugyben-hozott-hatarozatarol

[49]  http://www.lb.hu/hu/sajto/tajekoztato-kuria-btiii13112017-szamu-jelentos-ugyben-hozott-hatarozatarol